Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)
1924-09-14 / 210. szám
32 gyakran pihee meg Főutcái — mint emlitém — egyenesek, a forgalmat jól bonyolítják le — ritka a görbe utca — de amelyik görbe — az azután olyan művésziesen görbe, hogy párját ritkítja Ilyen pl. a Kürt-utca ; mindig örömteljes meglepetést érzek, ha bármely végén megyek be, hogy sikerült keresztüljutnom rajta; az ilyen utcát nagy kár volna kiegyenesíteni, mert elveszítené legnagyobb értékét, a romanticizmust. Most jövök csak rá, hogy ebben a szóban találtam meg azt, amit kerestem. Ha érzéseinket analysaljuk meg a vasúti állomástól bejövet, úgy őszintén megvallva, a legelső érzés nem valami kellemes, mert az elhanyagolt népkert hátránya nappal és a bakonyi sötétség éjjel bizalmatlanná teszik még a legromantikusabb lelket is. Amint azután befordulunk a nyílegyenes vasúti útra (én már csak igy nevezem) ez már igér valamit, fokozza kíváncsiságunkat, de — sajnos — nem elégíti ki; artisztikum bizony az egész uton nincsen, szép frontja csupán a jegyintézetnek van, előtte egy jóleső zöld terület a Károlyi- és Dessewffytereken át, a Nyirvizpalota szép épülete és most, mintha megütné az embert az utcával szemben terpeszkedő Magyar—Olasz Bank épülettömbje, mint egy iromba nagy káposztafej. Ezt nem tudom, hogy milyen stílus, de hát itt van, előtte egy szép tér várja a majdan eljövendő Benczur-szobrot, mely mindent jóvá fog tenni Beljebb megyünk a Zrinyi Ilona-utcán, ez Nyiregyháza „Via NazionaIe"-ja, emberforgatag, üzletek, lüktető élet, még egy pillanat és a Városház-téren állunk. Itt a város szive, itt kell keresnünk a legszebbet; itt azután meg is kel! állnunk, hogy jól szemügyre vehessünk mindent Különös egy tér ez a mi Városházterünk; beszél hozzánk, de sokan — talán a legtöbben — nem is értik a szavát; én egy csendes éjjel értettem meg, mikor nem zavart az utcai lárma. Egy szép, virágos park közepén áll a mi Kosszuth-szobrunk, amely — jól tudjuk — nem az, és nem olyan, mint a minőt Nyiregyháza megérdemel és körülötte tágas gyűrűben a világtörténelmi korszakok egyegy érdekes építészeti stilusképviselőjét látjuk, amint egymást bámulják. A görög-római nemes vonalú városháza nézi a vörös téglákból emelt gótizáló római katholikus templomot, a parochia épületének simpla polgári frontja a renaissance stilusu nagy takarékpalotát és a legérdekesebb két vis-a-vis a Korona szálló barokkdiszes épülete és a szerény kis Hirschlerház, a város egyetlen Biedermeier-izü, kedves alakja. Van ezen a téren minden, sőt a városháza kapubejárója még egy kis izelitőt is ad az északolasz városok és a régi csehországi városok árkádos hangulatából. Mintha élnének, gondolkodnának és gondolkodásuk szerint cselekednének a többi monumentális épületek is; a gyönyörű aristokratikus megyeháza rejtetten, félrevonultan húzódik meg, nem vegyül a polgári házak közé; Bessenyei, a megye bus trubadurja képezi egyetlen társaságát. A puritán kálvinista templom, a hatalmas, román diszü lutheránus templom, a görögkatholikus és zsidó templomok büszke testőrseregként veszik körül a város szivét — a Kossuth Lajos-teret. Íme egy százéves város ruhája, nem hivalkodó, nem diszes, nem művészi; ez a város idáig dolgozott, mindig csak dolgozott, ruhája a becsületes munkásruha, fodra is van — még nem ért rá ünneplőt ölteni. Van'" nak szép épületei, még sem szép város, vannak fényes üzletei, mégsem ragyogó város, vannak nagyurai, mégsem uri város — több mindezeknél: Nyiregyháza becsületes város, megbízható város, ezt látom én, ezt érzem én és velem sokan mások is, akik hallgatják és megértik a házak, az utcák, a terek néma szavát: a lelkét. Még nagyon fiatal, még ki sem járta a városok iskoláját, mindent még nem tudhat és küzd a müvésziesért a szépért, de majd csak azután, ha már a kenyér megvan, addig bizony művészi dolgokban kezdők vagyunk, analfabéták. De tanulni akarunk és fogunk is; van városunknak számos művészlelkű és művészJftimiDEK kezű polgára, eljön az ideje, hogy tömörülünk és alkotunk, az első centennárium az alapítást végezte el, a második hozza a szépet. De nyom nélkül nem múlik el az eiső száz év sem; iskoláink, rajztanáraink, iparművészeti iskolánk, a Bessenyei-kör karöltve dol goznak, hogy városunkat, főkép annak fiatalságát széppel, a művészivel megismertessék. Nagy ut van még előttünk, de éppen jubiláris kiállításunk szolgáltat bizonyságot amellett, hogy eddigi munkálkodásunk nem volt sikertelen . Igen tisztelt Szerkesztő ur! most, mikor már terem fogytán van, most veszem észre, hogy mindenről irtam, csak arról nem, amiről Ígértem, hogy irni fogok, t. i a művészeiről Nyíregyházán; engedje meg, hogy elmondjam azt, amit egy régi jó barátom, aki gyermekkora óta itt él és együtt jubilál városunkkal, egyszer nekem elmondott: Volt itt Nyíregyházán vagy egy félszázad dal ezelőtt egy becsületes öreg cimfestő, az öreg Auspitz bácsi. Évek hosszú során festétte a cimtáblákat rendülellen kitartással, jóval tökéletesebb ambitióval, mint helyesírással . . . Egyszer az iskolából kijövő vidám diáksereg nagy gaudiummal látja és olvassa, amint Auspitz bácsi legújabb remekművét festegeti: „itt kóser husch kapható." Kacagva figyelmeztetik az öreget, hogy nem jól van irva, mert a „kóscherí" kell „sch"-val irni, a hust pedig „s"-sel, amire az öreg fölényesen azt felelte, hogy majd jó lesz az, mire megszárad. Igy vagyunk mi Nyiregyháza művészi életével is, majd lesz az is és jó is lesz, csak száradjon meg az első centennárium pora . . . Maradtam szeikesztő ur kész hive dr. Spányi Géza. Nyiregyháza testikult lírájának jövője. Alapozzak meg városunk testikuUuráj t. A jubileum emlékére szervezzük meg a várost testnevelői állást. Irta: Dr. Krómy Károly ügyvéd, a NyTVE ügyvezető elnöke, Szabolcsvármegye Törvényhatósági Testnevelési Bizottságának és Nyiregyháza r. t. város Testnevelési Bizottságának tagja. A különböző tudományok elsajátítása, kezdve azok alapelemein, az írás-olvasáson, valamikor régen kinek-kinek legjobb belátására, saját tetszéséra volt bízva. Később mindinkább felismerteívén sz értelem fejlesztésének nélkülözhetetlen szükségessége, fokozatosan kötelezővé tétetett bizonyos alapismeretek megszerzése. A kötelező iskoláztatásról szőlő törvények célja lényegében az, hogy mindenki köteles az írni-olvasni, száraol&i tudást stb., tehát bizonyos értelmi teljesítőképességet megszerezni. Ez az elemi népoktatás alapja és célja, a közép- éa felsőiskoláiíó psdig az, hogy fo kozza és minél nagyobbá fejlessze értelmünk teljesítőképességét Az állam, a városok, a köaségek, egyházak szinte versenyre keitek egymással ebben a munkában: a szellemi kultúra fejlesztésében és derék munkát végzett és végez e téren Nyiregyháza városa is. Ebbaii munkássága igazán példaadó. A szellemi kultura, mint az emberi és nemzeti élet alapja korán gyökeret vert és hatalmasan fejlődik városunkban, de — mint általában mindenütt — csak a legutóbbi időkben jutottunk el annak megismeréséhez, hogy a testből és lélekből alkotott embernek nem csupán értelmi fejlődését nem szabad annak tetszésére vagy éppen a véletlenre bízni, hsnam céltudatosan és a szellemiekkel összhangban: foglalkozni kell a test teljesítőképességének és elienállóképességének fokozatos fejlesztésével, nevelésével is. Ennek a megismerésnek az első eredménye volt városunk és egyben a vármegye első, a szó mai értelmében vett embersportot űző egyesületének: a Nyíregyházi Torna és Vívó Egyesületnek mintegy 20 évvel ezelőtt történt megalakulása. Ezzel, amint fentebb emlitém, nem előzte 1924. sze btemb er 13. maj u^yan korá*, de alí^ 2 é/íizedab országszerte ismert egyesületén kerasztül Nyiregyháza városa és társadalma olyan muikát végzett és olyan eredményeket ért el az egyetemes magyar tastiStultura szolgálatában és fejlesztésében aminőre fiiig tekinthet vissza mis magyar vidéki város. A Síabolcsvármaíyábea működő „Lavtmíe" testedző egyasület az az eredmény, amalyra a jól teljesített kötelesség tudatában tekinthet vissza várvsunk is, mert azok magszerve sósának alapvető muakája éi irányítása & NyTVÉ bőt indutt ki é3 igen értékos tevékenységet tejt ki e téran. Ez a mult és jelea Nyíregyházit tovibbi keízdiményísüósra és példaadó munkára kötelezi. Nam szabad és nsm lehat megelégedni az ismertetett eddi? elért eredményekkel, sem azzai, hogy városunkbaa a NyTVÉ n kívül ma már bárom ujabb testedzést űző egyesület, a tettereiét pir ér ős ftmoallása alitt is bebizo nyitó Nviregyházi Törekvés, illetve Nyíregyházi Kereskedők és Ipirojok Sport Egyesülete, a közelmúltban alakult egyaránt agilis Nyíregyházi Bőripari Sport Egyesület ós Postás Sport Egyesület működik, mert bár ezek mindegyike saiote erejét meghahdó mértékben teljesiti is küJteles^é^ét, nincs módjuk és eszközük a tömegsport legnagyobb feladatának megoldásara: a tanyákon lakű ifjúság megszervezésére. Jól tudom ugyaa, ha a társadalmi egyesületek ezt meg nem tehetik, mag keli teuniök az 1921. éviLIII, t-cikke! alko'ott hivatalos szervazataknak s azt is jól tudom, hogy azok, akik e törvény végrehajtására hivatva vannak, a szó legigazabb értelmében faladatuk magaslatán állanak, mégis az a meggyőződésem, hogy a városnak, mint hatóságnak és erkölcsi testületnek külön kötelességei vannak e téren. Amiképpan hiába vannak egyházi és állatni iskolák és a szellemi kulturát szolgáló különböző társadalmi egyesületek — s a váro3, mint ilyen, mégis létesített, fenntart iskolákat, minden tőle telhetőt elkövet a tudományos törekvések, irodalom, művészet istápolására, — azonképpen hiába vannak a testi kulturát szolgáló társadalmi egyesületek, hiába gondoskodik erről maga az állam is : a városnak mint ilyannek ugyancsak ki keli vennie a részét e munkából. A testnevelés — jól falfogott értelemben — úgyszólván egyetlen eszköze annak, hogy az iskolán kívüli i^uság jellemének kialakulásában közrehassunk és ezt az Pjuságot nemzeti szellemben megszervezzük! Az ifjúság jövője: a nemzet jövője, igyekezzünk tehát odahatni, hogy ez a jövő olyan legyen, amilyennek mi akarjuk 1 Ilyen értelemben — amint látjuk — a testnevelés a nemzetállami élet egyik legalapvetőbb téayezője ! Nyíregyházának elsőnek kellene lennie, példát kell mutatni ebben a munkában, aminek végrehajtásában a legsürgősebb teendő szerintem az, hogy legalább egy olyan, arra feltétlenül hivatott embert állítsuak ez ü^y szolgálatába, aki minden idejét, erejét, lelkesedesét annak szentelheti: szerveztessék külöa városi testnevelői állás és töltessék be minden tekintetben rátermett emberrel. A városi testnevelő feladata legyen: a városi és tanyai népiskolai testnevelés tananyagának feldolgozása, az érdekeltek bevonásával leendő kialakítása, elfogadásának éa oktatásának istápilása, szorgalmazása, elsősorban a tanyai, azután a városi ís^olánkivüli ifjúság szervezése, oktatása, működésük egységes irányítása, a kiválóbb képssségü ifjak továbbképzése, a különböző csapatok egymásközti versenyeinek előkészítése, vezetése: általában városunk testikulturájának minden alkalmas módon való fejlesztése. Géltudatos, szervezett és hivatott ember által egységesen vezetett munkával városunk tesíikulturáját rövid néhány év leforgása alatt oly naggyá és erőssé fejleszthetjük, hogy áldásos erkölcsi és anyagi eredményei bőségesen kárpótolni fognak a reáforditott csekély áldozatért. Más egyebet nem is említve: városi és tanyai ifjaink mindegyike oly módon fogja kipróbálni és megmutatni erejét, küzdőtépességéf, hogy ünneplésben, elismerésben részesül érte, neo! pedig a kölönhöző tartamú szabadságvesztés büntetésben.
