Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-14 / 210. szám

19?4. szeptember 14 31 járó obulusokat. A' rajzoló művész, nem tudni milyen célzattal, jóval soványabbnak mutatja be az ő arcképét, ami ellen e sorok irója ezúton is bejelenti tiltakozását. A városi számvevőszék legfőbb és legfiatalabb atyamesterét mutatjuk itt be FIGYELEM! Ezúton is szives tudomására hozzuk a n. é. közönségnek, hogy a 100 éves évforduló alkalmával a nálunk vendégszereplő Parlagi Cornélia és Pintér Imre művészpár nem szkeccsben lépnek fel, hanem szóló és duettekben, „A falu rossza" és „Szökött katona" filmeknél az országos hírű roűvészpár betétdalokat énekel. su-'iun Az Apolló. Pivnyik Gyulát, aki elismerésre méltó rendben tartja és pedantériával kezeli a város szám ügyeit. Most éli fiatal férfikorának legszebb idejét Pivnyik Gyula, aki nemcsak a számok hatalmas tengerével ké pes megbirkózni, hanem mint atléta erejű férfi, nagyon szép sportmultra tekinthet vissza. Bár arcképeiket nem áll módunkban bemutatni, de mégis kellemes kötelességünknek tartjuk, hogy megemlékezzünk a kedves Gönczy József dr.-rói, az elegáns Plank Gyula dr.-ról, a komoly Tóth László ról, a filigrán Polinszky Pál dr-ról, az örökké jókedvű és seholsem nélkülözhető Oberiander Gusztiról, a kimért mozgású Márföldy József dr.-ról, a töprengő Kovács Tiborról, a joviális Nagy Jóskáról, az élő telefonhírmondóról, Siposs Árpádról, az agilis Izay Gézáról és a város legkedvesebb bohémjeiről, az aranyos szivü Oberiander Zsiga bácsiról és az előzékeny, szolgálatkész, Balta Zoltánról. Azok, akik netalán kimaradtak volna, ne haragudjanak. A cikkírónak sok volt a gondja és a rendelkezésre álló hely is lényegesen befolyásolta irásbeii készségét. Majd egy legközelebbi alkalommal jóvá fogja tenni hibáját. V— HARISNYÁKAT a Icgdónyöse^ ben saerszhetf be l odon Ferenc Ofl Társai cégnél. 3253? Vadász Lipót emlékezete Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottságában. A vármegye öszi közgyűlése, = A tiszántúli községek nem akarnak Zemplénhez csatlakozni. Nyíregyháza, szeptember 13. Saját tudósítónktól. « Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt tartotta rendkívüli őszi közgyűlését Kállay Miklós dr. főispán elnöklete alatt. A közgyűlést pont 10 órakor nyitotta meg, amelynek'során a legutóbbi közgyűlés óta elhunyt vármegyei bizottsági tagokról megemlékezvén, kegyeletes hangon parentálta el a vármegye nagy halottját, Vadász Lipót dr. volt államtitkárt, akinek törhetetlen magyarsága és államférfiúi tehetsége gróf Tisza Istvánnak, Magyarország volt miniszterelnökének is feltűnt és őt erre a magas polcra neveztette ki. Beszéde végén indítványozza, hogy a közgyűlés az elhunyt özvegyéhez részvétiratot intézzen, emlékét pedig jegyzőkönyvben örökítse meg. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Ezután rátértek a tárgysorozat többi pontjának tárgyalására. A második pont a szomszédos Zemplén vármegye azon kérelméről szól, hogy Szabolcsvármegyének! egyes községeit csatolják őhozzá. Ezt a kérelmet a belügyminiszter egy leirat kapcsán közölte Szabolcsvármegye közönségével. A tárgysorozat ezen pontjához Kovács Elek dr. bizottsági tag szól elsőnek s a következőket mondja : Bizonyos hagyományokat tiszteletben kell tartanunk s éppen ezért Zemplén vármegye kérelmével is óvatosan kellene foglalkoznunk, ha ez abból a szempontból megokolt volna. Azonban Zemplén vármegye egész bürokratikusán, minden indokolás nélkül terjesztette fel kérelmét, valósággal felületesen állította a felsőbb hatóságokat ezen kérdés elé. Ugy látszik Zemplén vármegyének inkább anyagi szempontból fontos a kért községek odacsatolása, ezt mutatja a felirat meg nem okoltsága és rövidsége. Nekünk azonban elsősorban azt kell kérdeznünk, hogy mit parancsol ezeknek a községeknek az érdeke s azt kell cselekednünk. Vájjon Zemplén vármegye többet tud-e nyújtani és jobban fogja-e igazgatni ezeket a községeket mint Szabolcsvármegye ? Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy minden község jobban megtalálja anyagi boldogulásának feltételeit Szabolcsban, mint Zemplénben, bár ezzel nem akarok összehasonlítást provokálni a két vármegye közigazgatás között. (Zajos helyeslés.) Mindezek kapcsán az az óhajtásom, hogy igyekezzünk ezeknek a községeknek a jelenlegi forgalmi nehézségeit és akadályait elhárítani és akkor az utolsó oka is meg fog szűnni az esetleges átkapcsolásnak. Kéri az állandó választmány javaslatának elfogadását. Kubassy Béla főszolgabíró a dadai alsó járás nevében szól a kérdéshez és kézzel fogható példákkal igazolja, hogy a Zemplén által átcsatolni kért községek utja a járási székhelyhez jóval közelebb van, mint lenne esetleges zempléni székhelyükhöz, Tokajhoz. A lakosság hangulata azonban olyan ragaszkodó Szabolcsvármegyéhez, hogy semmi szin alatt nem akarnak elszakittatni és inkább készek bármilyen áldozatra, csakhogy vármegyénk kötelékében maradhassanak. — Szintén kéri a javaslat elfogadását. fV közgyűlés az állandó választmány határozata értelmében döntött. A gyűlés lapzártakor tart. A művészet és Nyíregyháza. Emberileg könnyen megérthető, ha egy jó, rendes ruhába öltözött emberről feltesszük a kulturáltságot is, sokkal inkább, mint ízléstelen vagy rongyos ruhában járóról. Ezt a jó véleményünket mi tulajdonképen előlegezzük, mert nevelésünk, tapasztalataink, később pedig tanulmányaink, de mindezen keresztül velünkszüleíett ösztönünk megtanít atra, hogy az emberek belseje és külső megjelenése, elsősorban ruházata egymással szoros összefüggésben áll. Ez az összefüggés igen sokszor ludat alatti, legtöbbször mégis tudatos finom lelki működés eredménye Carlyle a ruházkodás filozófiájáról irt szép művében történelmi sorrendben mutatja ki az emberi ruha szerepének végtelen fontosságát, főként suggestiv erejét. Ugyanezt állapithatjuk meg a városokra nézve is ; ahányféle karaktere lehet az embernek, annyiféle van a városoknak is. Vannak imponáló, nagyvonalú, komor, elragadó, bájos, kacér, becsületes, unalmas, fényes és szerény, életerős és szükmellü városok Vannak városok, ahol azonnal jól érezzük magunkat és olyanok, amelyekből menekülünk, amint csak lehet. Vannak pöffeszkedő, parvenü városok és komoly, meghitt, nobilis, megbízható városok is. Szóval a város nem csupán házak, utcák, terek complexuma, hanem élőlény, amelynek lelke van, amely képes minket impresszionálni, suggerálni, hatalmába keríteni, foglyul ejteni — vagy ellenkezőleg buskomorrá tenni, elidegeníteni, eltaszítani, ellenséggé tenni Ugyan mire múlik ez? Mi mutatja, hol keressük, miben találjuk meg a városok lelkét? Hiszen tudjuk azt, hogy nem mindig a ragyogó külsővel biró embert szeretjük meg, sőt tovább megyek és azt merném állítani, hogy a fényes, szép megjelenés egy pillanatra megállítja az embert, frappirozza, sokszor gyanakodóvá is teszi és nem engedi felszinre jutni lelkünk csendesebb, mélyebbről feltörő, intimebb érzéseit Tökéletesen igy vagyunk a városokkal is. Sokszor meg se tudjuk magyarázni ezt a jelenséget és nagyon helyesen, megelégszünk a jóérzéssel, számot se adva magunknak annak rejtettebb psychologíaí okáról. Minden kultúrember tudva, nem tudva, egész életén át a szépet és jót keresi, ennek megtalálása jutalmazza veritékes munkáját és ad neki erőt a továbbküzdésre. A szépet és jót pedig, amelyet nekünk a természet a rideggel és fájdalmassal vegyest nyújt csupán — a örök, a halhatatlan művészet van hivatva fokozni; a művészet iránti érzék velünk született és ez ösztökél minket aira, hogy lehetőleg szép környezetben keressük boldogulásunkat, mert csak ilyenben érezzük magunkat jól és találjuk meg lelkünk harmóniáját. A művészi szépet se közvetlen környezetünkben : családi otthonunkban, se tágabb környezetünkben: lakóhelyünkön nélkülözni nem akarjuk, nem is tudjuk. Nyíregyháza városa most száz éves születése napját ünnepeli; meg van irva történelmi múltja, fejlődése, jelene ; pontosan tudjuk, hogy lakossága hány lélek, milyen lélek, menynyi az iskolája, temploma, katonája, korcsmája, szegénye, betege, — csak arról még nem sokat irtak, talán nem is irtak, hogy milyen ennek a városnak a művészi tartalma és éiete, milyen a karaktere, milyen a lelke, hogy érezzük magunkat benne. Hogy ezt őszintén megvitassuk, a legteljesebb objektivitással kell szemlélődnünk; a természet maga Nyíregyházát — nem valami pazar környezetbe helyezte — az bizonyos; se hegyünk, se folyóvizünk nincsen, ezt javunkra írhatjuk azért, mert a mi szépet majd találunk — az emberi munka eredménye. Utcáink szerencsére szépek, tulnyomólag egyenesek, szélesek, levegősek, kettős zöldlombszegélyük igen kedves benyomást kelt — a Szarvas-utcá gyönyörű nyárfasoraira büszkék lehetünk. A város nem amerikai módon épült, utcakereszteződései nem unalmasan mértaniak, a szem