Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 175-199. szám)

1924-08-31 / 199. szám

6 JhŰCWtWZK 19*4. augusztus 31 hogy ezen «újdonság megbénítaná az egyesületek további működését és meg va­gyok róla győződve, hogy ha előzőleg megkérdeztek volna bennünket mint ér­dekeltekéi, más elhatározásra jutottak volna. Egy esetben azonban még hozzája- ! rulnék az »egy kassza, ami mindenkié^ £ behozatalához, ha a debreceni egyesül e- ! tek vállalják, tiogy 200 milliós pálya­építésünket garantálják, fis a spk felszere­lést rendelkezésünkre bocsátják. Hiszem ,hogy a MLSz a rendelkezést halálvta 1 anitani fogja. Mint látjuk, a város összes vezető sportemberei legélénkebben ellenzik a 'ja­vaslatot. Yideant coiisuies... A nők rövid hajviselete halálra van már ítélve. Müví-szek, színészek képtelenségnek tartják. Párís, aug. hó. (A Nyirvidék alkalmi tudósítójától.) Nem régen a rövid szoknya feltámadá­sáról számoltam be, most a rövid' haj... ki­múlásáról kell tudósítást irnom. A rövid haj mindössze néhány hónapja, hogy felütötte a fejét. Mint minden divathó­bortnak, ennek is igen gyakorlatias háttere volt. — Tudjuk, — magyarázta nekem a most itt időző hírneves angol festő, John Collier, — miképpen #ált divatossá Erzsébet király­né uralkodása alatt az uszályos szoknya. Er­zsébet királynénak nem a legszebb lábai voltak s ezért az uralkodónő olyan szoknyá­kat kezdett el viselni, amelyek teljesen elta­karták a lábait... így lett akkor divatos a hosszú szoknya. A festő szerint a rövid haj divatjának is körülbelül ilyen a magyarázata. A város­ban élő nők haja nem mindig dus, egészsé­ges, hibátlan, ragyogó hajdisz. A különböző manipulációk még inkább hozzájárulnak, hogy az amúgy is fakó, csenevész, beteges szinü haj eltorzuljon. — Ilyen hajú nőnek — folytatta — jut­hatott egyszer eszébe, hogy nem volna-e helyes, ha a kopott, fakó részeket lenyirbál­ná a hajából. Megpróbálta s — ott volt a fején a rövid, fius haj, amely már nem lát­szott betegesnek és fakónak. így született meg a rövid haj divatja. — A csunyahaju nők természetesen ha­mar felkapták a divatot s lóhalálban igye­keztek megszabadulni hajuk nem kívánatos elemétől. A divatnak azután olyan nők is behódoltak, akiket a hajuk nem éktelenitett el, hanem ellenkezőleg, díszítette őket. — Eltekintve azonban az illiktől és nem­iiliktől, mindenki tudja, hogy a női hajko­rona éppen olyan nemi jelleg, mint a női hang, a sima arc és a mell. Hol van az a női, aki hajlandó volna hajuszt ragasztani az ajka fölé vagy a mellét eltüntetni ? — Ezért volt képtelenség a rövid haj, — fejezte be okoskodását a hires angol festő — ezért bukott meg ez a divat, még mielőtt jóformán megszületett volna. Ugyanez a véleménye Mrs. Arthur Cox­tonnak is, aki azzal van megbízva, hogy a brit birodalom kiállítása keretében a Szép­ségek Palotáját rendezze be. Mrs. Croxton­a francia fővárosban a leányszépségeket ta­nulmányozza, minthogy többek között azt a feladatot is maga elé tűzte, hogy a Szép­ségek Palotájában a legszebb husz angol leányt is kiállítsa. Hosszas és alapos tanulmányokat végez tem a női szépség terén — beszélte Mrs. Croxton — s igy némi joggal nyilatkozhatom a női szépségről. Az én nézetem szerint a haj feltétlenül hozzátartozik a női szépséghez. Azt megnyirbálni, vagy fiúsan viselni annyit jelent, mint lemondani egy szépség attribú­tumról. Meg lehetnek róla győződve, hogy annak a husz legszebb leánynak, aki a Szép­ség Palotájába be fog vonulni, nem lesz rö­vid haja. Ezek mind viselni fogják nemük diszét, a hajfonatot. A színésznők, akik pedig nem igen irtóz­nak az uj divatoktól — majdnem egyhangú­lag a rövid haj ellen foglaltak állást. — A nők sok mindenre képesek, — mon dotta többek között Mlle Roche, — de hogy a szépségüktől megfosszák magukat, azt hi­szem, erre mégis képtelenek. Képzeljék csak el, miként festene a színpadon egy nő rö­vid hajjal, aki valamilyen nemes szenvedel­met akarna interpretálni. Egyszerűen komi­kus volna. Nem, nem, a rövid haj talán illik 14—15 éves leányoknak, akik karikákat ker­getnek, de mihelyt nő lesz a leányból, a hosszú haj elengedhetetlen disze marad. A százéves Nyiregyháza A természet készül az elmúlás évszaká­ra, a nap bágyadtabban süt, a zöld levelek is lassanként halványulnak már, amikor Nyir egyházán lázas élet lüktet, amikor a pol­gárság szorgos munkával készül az örök­váltság 100-adik évfordulójának megün­neplésére. Lázas, alkotó munkával igyekeznek a kiállítás egyes szakcsoportjainak vezetői mi­nél értékesebbé, impozánsabbbá, az egyes mezőgazdasági ipari és kereskedelmi ágak­ban minél inkább kiterjedtebbé tenni a kiál­lítást, hogy egyrészt megmutathassák az egész ország reánk várakozással figyelő pol­gárságának, hogy Nyiregyháza város népé­nek produktív, minden munkaágat sikerrel felölelő szorgalma, mit teremtett a 100 éve megváltott sivár homokból — másrészt, hogy az eddigi munka ragyogó sikereit kiál­lítva, megjelölje a reánk következő uj 100 évnek az útját az uj munka, fejlődés és hala­dás jegyében. S amikor a minden irányban folyó, fá­radhatatlan ,nehéz és sikeres munka immár a befejezéshez közeledik, amikor a kiállítás mérveinek hatalmas kontúrjai erősen és éle­sen kidomborodnak, végig nézve a kiállí­tás gazdag programmját, önkénytelenül is az a gondolata kell, hogy támadjon az em­bernek, hogy mi még megcsonkítva, egymás­tól elszakítva, szétdarabolva is gazdagok vagyunk szegénységünkben s hozzánk viszo­nyítva reánk ellenségeskedő szomszédaink szegények minden gazdaságuk mellett 1 1 Gazdagok vagyunk szegénységünkben, mert alkotni, építeni, teremteni akarásunk — a kiáilitás tanulságai szerint — minden csonkaságunkban is megcsonkitatlan. Gazdagok vagyunk szegénységünkben, mert az utolsó évek politikai és gazdasági csapásai, súlyos megpróbáltatások nem tud­ták elsorvasztani, felőrölni annak a Szabolcs népének a munkakedvét és munka erejét, amely most megfeszített izmokkal készül kul­túránkat, köz- és nemzetgazdasági életünket reprezentáló jubiláris kiállítására. A magyar őserő, a magyar munka, a magyar alkotni és építeni, haladni és fejlőd­ni akarás szimbóluma a jubiláris kiállítás ! ! S mert ennek összes kellékeinek előteremté­séhez meg volt az ily fokozott erő, kitartás és kedv, — ezért vagyunk gazdagok min­den szegénységünkben 1 ! Ezek a gondolatok jutnak önkénytelenül is az eszünkbe, amikor a nagyszerű centen­náriumi kiállítás alakját látjuk kidomborod­ni, s méltán tételezhető fel hogy ez az ünnep nemcsak Nyiregyháza polgárságának lesz bensőséges hálaünnepe a 100 éves boldogu­lásért, de a kiáilitás a maga széleskörű nagy­szerűségében, gazdasági és kulturális jelen­tőségével s mindenekfelett intenzív, céltuda­tos munkát, haladni, fejlődni, élni akarást reprezentáló erejével egy hatalmas, hangos tiltakozás, azok számára, akik szétdarabolva ezt a nemzetet, a hanyatlás, pusztulás, lassú halál jegyében szerették volna megjelölni az eljövendő 100 esztendő útját. Egy vető és mementó kell, hogy legyen ez a kiállítás az ellenséges szomszédok szá­mára ; vető, gazdasági és területi szétdara­boltságunk ellen a produktív gazdalkoclás és gazdasági többtermelés érdekében, s me­mentó, hogy amely népben ennyi energia, ennyi célkitűzés, erő a munkában, ennyi aka­rat van a kivitelben, — ugyancsak a kiállí­tás előkészületei tanulsága alapján — az előbb-utóbb érvényt fog tudni szerezni ősi jogainak. Az uj száz esztendő küszöbén az elmúlt 100 esztendő fejlődését haladását, kultúrá­ját, alkotó és teremtő képességét visszatük­röző, az elmúlt száz esztendő annyi súlyos küzdelmének és verejtékének gyümölcsét be­mutató jubiláris kiállításnak, ilyen értelem­ben is rendkívüli jelentősége van. Klár János. TÁVIRAT. APOLLÓ NYÍREGYHÁZA Szeptember 6-án, szombatra küldjük Leon Mathot és el­iátsza Gróf Monté Christót PATHÉ PÁRIS — Tancvnyílás a leánygimmiziumba/z­A. javitó és különbözeti vizsgálato­kat szeptember 1-én délután 2 órá­tól, a magánvizsgálatok írásbeli „ részét szeptember 2-án délelőtt 8 órától, szóbeli részét pedig szept. 3-án délelőtt és dél­után tartjuk. A folytatólagos beírások szeptember 2-án délelőtt 9 órától lesznek. A tanévet szeptember 4-én délelőtt 9 óra­kor nyitjuk meg. A tanítás szept. 5-én kezdődik és a hónap közepén kezdődő kiállítás tartama alatt sem szünetel. — Adorján Fcrcnc, igazgató. Szombattól hétfőig Apollóban ©EOEGE FIIITZ MAURITZE a „Nászhajó" rendezőjének uj mestermüve: une Beity Compson és Bept Litiel a „Nászhajó" szereplőivel.

Next

/
Thumbnails
Contents