Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 175-199. szám)
1924-08-31 / 199. szám
6 JhŰCWtWZK 19*4. augusztus 31 hogy ezen «újdonság megbénítaná az egyesületek további működését és meg vagyok róla győződve, hogy ha előzőleg megkérdeztek volna bennünket mint érdekeltekéi, más elhatározásra jutottak volna. Egy esetben azonban még hozzája- ! rulnék az »egy kassza, ami mindenkié^ £ behozatalához, ha a debreceni egyesül e- ! tek vállalják, tiogy 200 milliós pályaépítésünket garantálják, fis a spk felszerelést rendelkezésünkre bocsátják. Hiszem ,hogy a MLSz a rendelkezést halálvta 1 anitani fogja. Mint látjuk, a város összes vezető sportemberei legélénkebben ellenzik a 'javaslatot. Yideant coiisuies... A nők rövid hajviselete halálra van már ítélve. Müví-szek, színészek képtelenségnek tartják. Párís, aug. hó. (A Nyirvidék alkalmi tudósítójától.) Nem régen a rövid szoknya feltámadásáról számoltam be, most a rövid' haj... kimúlásáról kell tudósítást irnom. A rövid haj mindössze néhány hónapja, hogy felütötte a fejét. Mint minden divathóbortnak, ennek is igen gyakorlatias háttere volt. — Tudjuk, — magyarázta nekem a most itt időző hírneves angol festő, John Collier, — miképpen #ált divatossá Erzsébet királyné uralkodása alatt az uszályos szoknya. Erzsébet királynénak nem a legszebb lábai voltak s ezért az uralkodónő olyan szoknyákat kezdett el viselni, amelyek teljesen eltakarták a lábait... így lett akkor divatos a hosszú szoknya. A festő szerint a rövid haj divatjának is körülbelül ilyen a magyarázata. A városban élő nők haja nem mindig dus, egészséges, hibátlan, ragyogó hajdisz. A különböző manipulációk még inkább hozzájárulnak, hogy az amúgy is fakó, csenevész, beteges szinü haj eltorzuljon. — Ilyen hajú nőnek — folytatta — juthatott egyszer eszébe, hogy nem volna-e helyes, ha a kopott, fakó részeket lenyirbálná a hajából. Megpróbálta s — ott volt a fején a rövid, fius haj, amely már nem látszott betegesnek és fakónak. így született meg a rövid haj divatja. — A csunyahaju nők természetesen hamar felkapták a divatot s lóhalálban igyekeztek megszabadulni hajuk nem kívánatos elemétől. A divatnak azután olyan nők is behódoltak, akiket a hajuk nem éktelenitett el, hanem ellenkezőleg, díszítette őket. — Eltekintve azonban az illiktől és nemiiliktől, mindenki tudja, hogy a női hajkorona éppen olyan nemi jelleg, mint a női hang, a sima arc és a mell. Hol van az a női, aki hajlandó volna hajuszt ragasztani az ajka fölé vagy a mellét eltüntetni ? — Ezért volt képtelenség a rövid haj, — fejezte be okoskodását a hires angol festő — ezért bukott meg ez a divat, még mielőtt jóformán megszületett volna. Ugyanez a véleménye Mrs. Arthur Coxtonnak is, aki azzal van megbízva, hogy a brit birodalom kiállítása keretében a Szépségek Palotáját rendezze be. Mrs. Croxtona francia fővárosban a leányszépségeket tanulmányozza, minthogy többek között azt a feladatot is maga elé tűzte, hogy a Szépségek Palotájában a legszebb husz angol leányt is kiállítsa. Hosszas és alapos tanulmányokat végez tem a női szépség terén — beszélte Mrs. Croxton — s igy némi joggal nyilatkozhatom a női szépségről. Az én nézetem szerint a haj feltétlenül hozzátartozik a női szépséghez. Azt megnyirbálni, vagy fiúsan viselni annyit jelent, mint lemondani egy szépség attribútumról. Meg lehetnek róla győződve, hogy annak a husz legszebb leánynak, aki a Szépség Palotájába be fog vonulni, nem lesz rövid haja. Ezek mind viselni fogják nemük diszét, a hajfonatot. A színésznők, akik pedig nem igen irtóznak az uj divatoktól — majdnem egyhangúlag a rövid haj ellen foglaltak állást. — A nők sok mindenre képesek, — mon dotta többek között Mlle Roche, — de hogy a szépségüktől megfosszák magukat, azt hiszem, erre mégis képtelenek. Képzeljék csak el, miként festene a színpadon egy nő rövid hajjal, aki valamilyen nemes szenvedelmet akarna interpretálni. Egyszerűen komikus volna. Nem, nem, a rövid haj talán illik 14—15 éves leányoknak, akik karikákat kergetnek, de mihelyt nő lesz a leányból, a hosszú haj elengedhetetlen disze marad. A százéves Nyiregyháza A természet készül az elmúlás évszakára, a nap bágyadtabban süt, a zöld levelek is lassanként halványulnak már, amikor Nyir egyházán lázas élet lüktet, amikor a polgárság szorgos munkával készül az örökváltság 100-adik évfordulójának megünneplésére. Lázas, alkotó munkával igyekeznek a kiállítás egyes szakcsoportjainak vezetői minél értékesebbé, impozánsabbbá, az egyes mezőgazdasági ipari és kereskedelmi ágakban minél inkább kiterjedtebbé tenni a kiállítást, hogy egyrészt megmutathassák az egész ország reánk várakozással figyelő polgárságának, hogy Nyiregyháza város népének produktív, minden munkaágat sikerrel felölelő szorgalma, mit teremtett a 100 éve megváltott sivár homokból — másrészt, hogy az eddigi munka ragyogó sikereit kiállítva, megjelölje a reánk következő uj 100 évnek az útját az uj munka, fejlődés és haladás jegyében. S amikor a minden irányban folyó, fáradhatatlan ,nehéz és sikeres munka immár a befejezéshez közeledik, amikor a kiállítás mérveinek hatalmas kontúrjai erősen és élesen kidomborodnak, végig nézve a kiállítás gazdag programmját, önkénytelenül is az a gondolata kell, hogy támadjon az embernek, hogy mi még megcsonkítva, egymástól elszakítva, szétdarabolva is gazdagok vagyunk szegénységünkben s hozzánk viszonyítva reánk ellenségeskedő szomszédaink szegények minden gazdaságuk mellett 1 1 Gazdagok vagyunk szegénységünkben, mert alkotni, építeni, teremteni akarásunk — a kiáilitás tanulságai szerint — minden csonkaságunkban is megcsonkitatlan. Gazdagok vagyunk szegénységünkben, mert az utolsó évek politikai és gazdasági csapásai, súlyos megpróbáltatások nem tudták elsorvasztani, felőrölni annak a Szabolcs népének a munkakedvét és munka erejét, amely most megfeszített izmokkal készül kultúránkat, köz- és nemzetgazdasági életünket reprezentáló jubiláris kiállítására. A magyar őserő, a magyar munka, a magyar alkotni és építeni, haladni és fejlődni akarás szimbóluma a jubiláris kiállítás ! ! S mert ennek összes kellékeinek előteremtéséhez meg volt az ily fokozott erő, kitartás és kedv, — ezért vagyunk gazdagok minden szegénységünkben 1 ! Ezek a gondolatok jutnak önkénytelenül is az eszünkbe, amikor a nagyszerű centennáriumi kiállítás alakját látjuk kidomborodni, s méltán tételezhető fel hogy ez az ünnep nemcsak Nyiregyháza polgárságának lesz bensőséges hálaünnepe a 100 éves boldogulásért, de a kiáilitás a maga széleskörű nagyszerűségében, gazdasági és kulturális jelentőségével s mindenekfelett intenzív, céltudatos munkát, haladni, fejlődni, élni akarást reprezentáló erejével egy hatalmas, hangos tiltakozás, azok számára, akik szétdarabolva ezt a nemzetet, a hanyatlás, pusztulás, lassú halál jegyében szerették volna megjelölni az eljövendő 100 esztendő útját. Egy vető és mementó kell, hogy legyen ez a kiállítás az ellenséges szomszédok számára ; vető, gazdasági és területi szétdaraboltságunk ellen a produktív gazdalkoclás és gazdasági többtermelés érdekében, s mementó, hogy amely népben ennyi energia, ennyi célkitűzés, erő a munkában, ennyi akarat van a kivitelben, — ugyancsak a kiállítás előkészületei tanulsága alapján — az előbb-utóbb érvényt fog tudni szerezni ősi jogainak. Az uj száz esztendő küszöbén az elmúlt 100 esztendő fejlődését haladását, kultúráját, alkotó és teremtő képességét visszatükröző, az elmúlt száz esztendő annyi súlyos küzdelmének és verejtékének gyümölcsét bemutató jubiláris kiállításnak, ilyen értelemben is rendkívüli jelentősége van. Klár János. TÁVIRAT. APOLLÓ NYÍREGYHÁZA Szeptember 6-án, szombatra küldjük Leon Mathot és eliátsza Gróf Monté Christót PATHÉ PÁRIS — Tancvnyílás a leánygimmiziumba/zA. javitó és különbözeti vizsgálatokat szeptember 1-én délután 2 órától, a magánvizsgálatok írásbeli „ részét szeptember 2-án délelőtt 8 órától, szóbeli részét pedig szept. 3-án délelőtt és délután tartjuk. A folytatólagos beírások szeptember 2-án délelőtt 9 órától lesznek. A tanévet szeptember 4-én délelőtt 9 órakor nyitjuk meg. A tanítás szept. 5-én kezdődik és a hónap közepén kezdődő kiállítás tartama alatt sem szünetel. — Adorján Fcrcnc, igazgató. Szombattól hétfőig Apollóban ©EOEGE FIIITZ MAURITZE a „Nászhajó" rendezőjének uj mestermüve: une Beity Compson és Bept Litiel a „Nászhajó" szereplőivel.