Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-04 / 3. szám

MCSKBI JxYIRYIDEK. I9S4-, íanii^r * Hazánk keleti része. Ungvármegye tehát törvényles formák közölt is elparentáltatcft, midőn mult hó 29-én a törvényhatósági közgyűlés tudomásul vette Záhony és Győröcske ungmegvei községeknek Szabolcsvármegyéhez való csatolását, mint Ungvármegye ma radványát. Dehát Ung többi része, az egész keleti Kárpátokkal együtt hová lel? Joggal merül fel e kérdés, mert a trianoni bárd,, mely országunk véglugjait lemetszette, a kel

eti részt érintetlenül hagyta. A halálos ítélet okmányában sehol sem akadunk nyomára annak, hogy a »Nagy béketaf nács« azL mondaná: Magyarország ruthén lakta keleti részéből pedlig a cseheknek ajdimik ennyit, az oláhoknak |>edig ennyit Ilyen vagy hozzá hasonló kijelentést a trianoni békeszerződés nem tartalmaz. E helyett azt a határozol!) intézkedést találjuk, hogy a ruthénnép autonómiát k

np s ezen önrendelkezési joggal élve, népszavazással döntse el, hová akarja csatolni a Podlkárpátszki néven elnevezett ruthénlakla földdarabot. ! j . Ezen rendelkezés világos. Ebből pedig következik, hogy országunk keleti része még nincs elvágva az anyatesttől, mert nincs odlailélve se a csehnek, se az oláhnak, következésképp,, ma is még a miénk, magyaroké mindJaddig, máig a ruthén lakosság szavazásával azt tőlünk esjetleg ej nem szakítja. Hogy ez igy van, maguk a megszálló szomszédok érzik és tudják ezt a legjobban. Erre vall tartózkodó maguktartásai, Megszállották, mert nem tiltakoztunk. —• Ezután négy éven át várták, hogy mikor reklamáljuk ttilajdion jogunkat. — Ezért csak ideiglenes jellegű intézkedéseket tettek. Sem állanjdló jellegű beruházásokat nem lettek, sem végleges határokat ki nem jelöllek ez év tavaszáig, amikor már látták, hogy ruthén testvéreinkkel és földjével mit sem törődünk, jogaink érvényesítését nem köveleljük. Ekkor a 'tavasz; folyamán lerakták a határköveket ott, ahol nekik jól esett. És mi e kritikus pillanatban sem ébredtünk jogaink tudatára. Nem kövelelte senki, hogy a trianoni szerződésnek nevezzék meg azt a pontját, amely őket felhatalmazz^ arra, hogy Magyrország keleti rér szét birtokukba vegyék. Sem ezt nem tettük, sem nem tiltakoztunk. E helye i hivatalos közegeket küldtünk asszistálásra hogy ezzel mintegy szankcionáljuk a határkövek lerakásának jogtalanságát, holott ez jogtalanul, a trianoni szerződés ellenére történt. Sajátságos és érthetetlen a mi aléltságunk. Sem ruthén testvéreink segélyt kérő szavát nem halljuk, sem az idegen impérium elleni küzdelmét nem látjuk, sem az alföldi kenyér után nyújtott ruthén kezeket meg nem fogjuk. Veszni hagyjuk! Padig valamikor ruthén testvéreink voltak az elsők, akik Rákóczi hivó szavára zászló alá állottak, hogy a szabadságért velünk együtt harcoljanak. Becsületes, hü népünk,, kikkel ezer éven át békében, egyetértésben,, egyenlő jogok élvezetében együtt éltünk, kikkel jóban, rosszban egyaránt volt részünk, ezt a hűtlenséget tőlünk bizonyára nem várIák, de nem is várhatták,, mert hiszen az ő felszabadulásuk nekünk több mint érdekünk, nekünk életszükségünk, létfeltételünk. Hiszen a keleti rész felszabadulásával a gyürü, amely ma körülvesz,, megpattan, a gyűrűnek padiig az a természetes sajátsága, hogy ha az egy helyen megszs kádi, lehull magától. És erre maga a trianoni írás megmutatja nekünk az Achillessarkot, nemcsak rámutat,, (de jogot 'ad hozzá, hogy védekezzünk,, amivel mi eddig nem éltünk, pedig ez már csak nem lett volna »kalanjd« amikor éppen a iriajioni szerződéssel kezünkben — tehát nem harcizajjal és tűzfegyverekkel — követeltük volna tőlük még el nem szakított országrészhez való tulajdonjogunkat, illetve ruthén testvérünknek az idegen terror alól való felszabadítását, hogy befolyás nélkül dönthessen szavazatával. Hiszen a trianoni szerződés valamely pontja végrehajtása nak követelése még nem irredentizmus, nem is érzelmi, hanem a legreálisabb politika, amit a nemzetnek követnie kell. Miért nem követjük? Talán nemzeti megerősödésünk, közgazdaságig erkölcsi erőnk fokozása szempontjából nem tudjuk kellően értékelni, hogy mit jelentene a keleti rész felszabadítása? Levegőhöz jutunk, szabadabb mozgást nyerünk, sóbányához, érchez,, tüzelő-, épületfához jutunk és szabad utat nyerünk a barátságos Lengyelország felé. Mindezeknek megvalósulása, ha kellő eréllyel, permanens intézkedéssel akcióba lépünk, a közeljövőben talán még elérhető, mert ma még ruthén népünk hűsége él ott a lelkekben, de ha halogatjuk a dolgot, teljesen demoralizálódni fog a nép erkölcse és kihal belőle az ősi hazája iránti szeretet. A ruthén népnek egységes vallásos érzete képezte mindig erősségét s ebből , sugárzott ki hazaszeretele. A megszállók éppen ezt igyekeznek lerombolni a nép lelkében. Szavahihető, ott járt tanuk állítják, hogy vallás tekintetében már eddig is a legnagyobb káosz uralkodik ott. Meg van honivá az egység. Vannak ott m

a ő gör. katholikusok, vannak gör. keletie] vannak húsevő és hus nem evő szombat* sok és még Isten tudja mi minden szel ták. így, amilyen arányban tagozódna! vallásilag, olyan arányban gyengülnek ei kölcsileg s esnek áldozatul a beolvadá processzusának. Nincs tehát vesztegetni való időn! azért vegyük programúiba a keleti rés felszabadításának kérdését. Tűzzük ezt ní pirendre s le ne vegyük azt onnét addig mig e kérdést dűlőre nem visszük. Ezéi nemzetgyűlés, társadalmi alakulatok,, h£ zafias egyesületek nap-nap mellett köve teljék a trianoni szerződésre való hival kozással jogaink érvényesítését a világ ös szes ítélőszéke előtt. Küldöttségek menje nek a trianoni szerződéssel kezükben a vj lág minden népéhez. Menjenek elsősorbai a turáni népekhez, vérszerinti testvéreink hez: a japánhoz, a törökhöz,, finnekhez menjenek a velünk rokonszenvező nemze tekhez: olaszhoz, lengyelekhez stb. Mu tassák be ott a trianoni szerződést s jajmnal alapján kérjék a diplomáciai támogatás arra nézve, hogy a ruthén vidék kiüritté sék s igy a lakosság a döntő szavazás megejthesse. Több, mint bizonyos,, bog; mellettünk fog dönteni. Ha e munkában az egyik küldőttséj kifárad, menjen a másik,, mert Goethe' azt mondta: >.Az igazságot mindennap is mételni kell, mert a gonoszság nap-naj után mindig jelentkezik.« A Korvinái egyik kötetében pedig az van írva: »Amely nép a hazájál jól megvédelmezn rest és fösvény, bizony elveszti a házá is, a földijét is„ ingó-bingó vagyonát is, a nyomorult életét is.« Píll<r József. Csempészvíiág a trianoni határon. A trianoni békeszerződés évezredes igazságokat arculcsapó rendelkezéseinek: ÍNagymagyarország feldarabolásának és csonkaországgá zsugorításának — ezenkívül a huszadik század harmadik évtizedét jellemző teljes gazdasági összeomlásnak és financiális eltolódásoknak kellett elkövetkezniük, hogy a magyar határvidékeken, a csehszlovák határ mentén fantasztikus arányokban bontakozzék ki 3 csempészet. Az utóbbi három esztendőben voltak exisztenciák, amelyeknek éppen a határon v

aló átbujkálás, erdőkön, mezőkön, úttalan utakon különböző portékáknak egy jobb valutájú országba való átszállítása adta meg a' megélhetés alap ját és hiábavaló volt a hatóságok minden erőfeszítése — a csempészek vakmerőségével és vállalkozó szellemével szemben csődöt mondott a legéberebb elővigyázatosság, a legpontosabban működő vizsgálat és a legkérlelhetet] énebb szigorúság, 1920. tavaszától egészen ez év nyaráig. Most inár nem fizetődik ki a csempészkeűés Amit azonban eddig a hatóságok a legerélyesebb üldözéssel sem ludtak elérni, hozzásegített az idő és a viszonyok változása: rossz üzlet lesz a esempészkedés. Legalább i^a felsőmagyarországi határon. VégeszalJpt a csempészek aranjuezi szép napjainak és a tiltott üzelmekből táplálkozó exisztenciák létezésére árnyékot borítanak az újból megváltozott visszafejlődött gazdasági viszonyok. Ami még tavaly Csehszlovákiában drága volt, annak ára mostanra nálunk Csonkajmagyarországon is felszökött. Amiért ott tekintélyes összeget adnak, Ugyanazt, idehaza is jó pénzen„ sőt talán még magasabb áron lehet értékesíteni. Másrészt tavaly, tavalyelőtt olcsó ország voltunk a környező államokhoz képest tessék ma hozzávetőleges kalkulációt csinálni, kiderül, hogy az összes szomszédos államokban egyre súlyosabbak a jazdasági viszonyok, nincs felvevő piauk, | nincs vásárló közönségük és ez a köülí mény visszaszorította piacaik lulha;ott i lárait. Ilyen körülmények között nemcsdja, I ha rossz üzlet lett a csempészet, ha ieg: i fordtidt a kocka és amit azelőtt el őrös | volt kivinni és idegen, szomszédos ia| mokban állítólagos jobb valutáért érkei sileni, azt ma itthon paritásos áron liet | forgalomba hozni. S még csak rizikó mj • kell hozzá, a veszedelem, ami miien csempész feje felett ott lebegeíd álldjó Damokles kardiként. Kik csempészne! Hogy mennyire elkövetkezett a cnpészet alkonya, ,,nnak bizonyítására egenídiő egy pillantás a törvtszéki palota emeleti tárgyalótermek életére, ahol mostanában nagyon leikent a forgalom. Azelőtt naponkint U uzsoraügyekben — amelybe a csempetet is kategorizálták — tárgyalás, a mindössze hetenként két-három mi tar

t ilyen tárgyalásokat a bíróság. ""Azelőtt egy-egy falu egész népetsorakozoll ezeken a tárgyalásokon iróság elé, ki mint vádlott,, ki mint 1/ — ma árván, szomorúan áll meg az o ratanács előtt egy-egy vádlott. A cpészek maguk is belátták — nem érds nem rentábilis üzlet többé a csempé:flés. ; • i ,..l iJí m Csüiörtöktől vasárnapig minden este a nagysikerű Mér@m Qr&ci