Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-04 / 3. szám

1924 jaisuár 4. JVYÍRTOJÉK. Mit csempésznék? Azelőtt — mindent!! Ma sokfélét nem érjdemes. így például élőállatoi nem. ide­haza, átszámítva,, ugyanaz az ára a szarvasmarhának, lónak,, ser.tésnek. Sőt még valamivel (drágább Azután nem érdemes azért sem, mert a csehszlovák határőrök különös előszeretettel vetették magukat a magyar állatcsempészek üzel­meinek felderítésére. Tették pedig azért, mert az átcsempészett állatokat módijuk­ban volt nyomban elkobozni — ami az ó fogalmaik szerint azt jelentette, hogy a le­foglalt bűnjel egyszerűen eltűnt. Ellenben még mindig csempésznek élelmiszert, italnemüieüet,, dohányféléket. Például a magyar királyi trafik árak ezidő szerint is alatta vannak a csehszlovák tra­fikáraknak és ebben szakmában még mindiig előnyös a cseínpészkedés. A le­leplezett csempészeti ügyek másik hat­vanhat százalékát adják az élelmiszer és italnemüek titkos átszállítása, ami arra a körülményre vezethető vissza, hogy van­nak vidékek, ahol a városi árakhoz ké­pest még meglehetős olcsón lehet vásá­rolni s miután ezekhez a vidékekhez egy­két lépés a csehszlovák határ, odaát mégis könnyebben kínálkozik a magasabb áron való értékesítés lehetősége, mintha a drá­ga vasúton a városba fárad vele a közve­títő kereskeldlelem — magyaron: csem­pész. i. -Ív Megiortfull világ. Ezzel szemben olyan árui is vannak a piacnak, amelyekért ideát nagyobb árat lehet elérni, mint odaát Csenszlovákiá­oan. Például a textiláruk. Ebben a tekin­tetben éppen megforüiilott viszonyokat élünk. Ma ott tartunk, hogy ezt a portékát Csehszlovákiából csempészik be jni hoz­zánk. < Ugyanez áll az arauy és ékszernemü­ekre is. Múltkoriban nagyon különös mű­veleten £ rtek tetten egy csempészt. Ara­nyat vitt ki megszállott területre, Kassá­ra; miután azonban a szállított portékáért odaát nem tudta a remélt árat elérni, kénytelen volt visszafordulni batyujával. Rájött, hogy idiehaza inkább megadják az árát. Akkor érték tetten a magyar vámha­tóságok, miidőn visszafelé akart átjutni a határon. — Hasonló az esete egy kassai csempésznek. Egy oltani mészárostól ka­pott pénzt arra: vigyen át nagyobb meny­nyiségü szalámit. At is jött, bevásárolta, de. mire visszament, a mészáros kikalku­lálta, hogy a napról-napra változott vi­szonyok közölt rossz üzletet csinált A fel­bérelt cs empész vissza akart jönni szalá­mijával együtt. Ekkor fülelték le a ha­táron. Valorizált büntetések. De nemcsak a viszonyok vált Qzása rettenti vissza a megrögzött csempészekei vállalkozásaiktól, hanem az egyre súlyos­bodó büntetések is, amelyeknek nagysága szigorú megtorlás egy-egy kétes sikerű üzlettel szemben. Ebben az esztendőben egyre jobban rájárt a rud a csempészek­re, a tavaszon és a nyáron voltak esem­pészpörök, amelyekben a vádlottak esz­tendős szabadságvesztéseket kaptak, ha nem is az elsőfokon ilélkező bíróságnál, hanem a felebbezési fórumnál. Megtör­tént, hogy a tábla,, másfelől a Kúria va­lorizálták a büntetéseket, még a szabadság vesztéseket is. így például tudunk olyan esetről, ahol ereaetileg a nyiregynázi tör­vényszék uzsorabiróságánál mindössze egy'hónapot kapott a vádlott- A fe,«bbvi­teli bíróságnál — jogerősen — nyolc hó­napi fogházbüntetés lett az elsőfokú bí­róság ítéletéből. Az meg, hogy a pénz­büntetéseket üzszeres-huszszorosukra emelték, mire a Táblához került az ügy — egészen megszokott díolog volt. Ez a körülmény, meg a felehbezésteknél is óva­tosabbakká tette a nyári csempészpörök vádiloltait. A legújabb rendelkezés pedig még a felebbezésre sem áld) alkalmat, az ilyen ügyekben szereplő terheltnek, ilietör leg elitélteknek. Szenzációs reszletek a csongrádi bombamerénylet előkeszületeiről. Kakaóbomba, mely embereket öl. — Hogy dobták a bombát. kor már teljes biztonsággal dobott és min­den igyekezetével azon volt, hogy minél ügye»eoben tudja kezelni a bombát. Karácsony másodnapján azután ugy be­szélték meg, hogy. pontban éjfélkor togják Néhány péiccel éjfél előtt azután négyen a bombát bedobni a Magyar Kirily ablakán. Meg is jelentek a Magyar Király-ban. Elő­ször bementek a káv.éhazba, ahol társaik ül­tek, néhány szót váltottak, majd Sinkö Lász­ló, Bölöny Miklós, Piroska János és Sági János ismét kimentek az utcára. Piroska még egyszer kioktatta Sinkót, bátorította és azt mondta itfki, hogy a bomba csak kakaóval van megtöltve, de azért a dobás után azonnal szaJadjorTel a Csemegi Károly-utcán, nehogy a zsidók meglássák. Ezután Piroska és Sági a Szent­háromság-téren helyezkedtek el, hogy fi­gyeljék a járókelőket és az esetleg feltűnő csendőröket. Bölöny és Sinkó pedig a Cse­megi-utcába mentek. — Föl tudsz odáig dobni ? kérdezte a lámpa alatt Bölöny. Erre Sinkó, hogy semmi feliűnéstn£ keltsen a fény, cigarettájának végé­vel akwta meggyújtani a bomba gyutacsát. Hó hullott azonban, a gyutacs nem gyul­ladt meg. Erre átszaladt Bölöny Sinkóhoz, elővette zsebkését, levágott a kanócból, majd ismét átszaladt a másik oldalra. Sinkó ekkor ismét hozzáért cigarettájával a gyujtózsinór­hoz, mire az sisteregni kezdett. Két má­sodpercig tartotta így Sinkó a kezében a bombát, mikor Bölöny hangosan átkiáltott: — Dobd már, mert robban ! Ekkor dobta azután Sinkó az emeleti első ablakba a bombát. Nem vártak sem­mit, hanem a Csemegi-ütcán fölfelé gyors futásiak eredtek. Piroskáék pedig, 'amikor hallották a detonációt, a Szentháromság­téren át szaladtak a városból kifelé. Szegedi levelezőnk jelenti : Mint a nyo­mozás megállapította, a csongrádi merénylő társaság, melynek tagjai mar a rendőrség kezében vannak, már ket év előtt, 1921-ben is akart hasonló merényletet elkövetni Piros­ka János főhadnagy Kezdeményezésére, de akkor többek rábeszélésére sikerült őket el­téríteni ettől a borzalmas tervtől. Néhány hónappal ezelőtt pedig a csongrádi kereske­dők fényes összejövetelt tartó.tak, amelyen több, mint ezer kereskedő jelent ipeg. Ekkor bűzbombákat akart az ébredő társaság a te­rembe dobni, azonban még az utolsó percben sem tudtak bombákat szerezni és igy el kel­lett állniok a merénylettől. A társaság azonban nem tágított. Min­denáron elakartak valamit követni a zsi­dók ellen. Kapóra jött a Zsidó Nőegylet ka­rácsony másodnapi bálja. A bál előtt néhány héttel már megbeszéléseket tartottak a me­rénylők, rendszerint nyílt kávéházhan. Piroska János ekkor megkérdezte a tár­saság tagjaitól, hogy ki volna hajlandó a bombát a terembe dobni. Senkisem vállal­kozott, mire Piroska főhadnagy a legprimitívebb műveltségű és lel­kületű emberhez, Sinkóhoz fordult és azt kezdte kapacitálni. Sinkó eleinte vonakodott. Ekkor Piroska a büszkeségére akart hatni és ezt mondta neki : | ... Hát gyáva vagy ? Akkor nem jöhetsz közénk ! — No majd megmutatom ! — felelte er­re Sinkó. A terv tehát készen .volt és már tettest is találtak. Bölöny ezután jóformán mindennap adott leckét a pat asztgyereknek egy kézigránát mintájára elkészített fa­bábuval. Néhány nap múlva Sinkó már nagyon előrehaladt a bombadobásban. Karácsony­Ötven év előtt is szomorú óesztendőtől búcsúzott Nyíregyháza. Kolerajárvány 1873 ban Nyíregyházán. — Tömegesen pusztultak el az emberek. — Egy szemtanú adatai 1873-bol. Nyíregyháza, január 3. A Nyirvidék tu­dósítójától. Ötven évvel ezelőtt az 1873. évtől bú­csúztak az emberek és Nyíregyházán so­káig sírva emlegették az akkor sirba szálló ó-évet, amelyben nagyon sok család remé­nye foszlott semmivé. 1873-ban volt Nyír­egyházán az a veszedelmes kolerajárvány, amelynek emléke a vasúti temetőben ásott tömegsír felett ma is ott álló oszlop. A gyá­szos esztendő letűnésének félszázados év­fordulóján a Nyirvidék számára özv. Marschalkó Gusztávné, Inczédy Karolina ele­venített meg néhány adatot. Az illusztris nagyasszony, aki szemtanuja volt nemcsak az 1873. évben pusztító járványnak, hanem az ötvenes években fenyegető veszélynek is, elkövetkezőket mondotta a szomorú em­lékű évekről: i Még édesanyám beszélte el, hogy a legnagyobb kolera 1831-ben volt Nyíregy­házán. A várost akkor teljesen elzárták a forgalomtól, sem kimenni, sem pedig be­jönni nem lehetett. Ebben az időben az in­telligenciát csak néhány család képviselte a városban s a járvány a köznép körében pusztított. Az én \ életemben — mondotta Marschalkóné — az első kolera az ötvenes évek elején volt. Nem volt nagyobb mérvű. Leginkább Királytelken haltak el sokan, ahol akkor még »burgyék«-ban, földalatti la­kásokban laktak igen sOkan. Ezeket a föld­alatti lakásokat akkor be is tiltották. A ko­lera a cselédség soraiból igen sokat elpusz­tított, de Nyíregyházán csak itt-ott fordult elő. A másik járvány ezelőtt ötven eszten­JTarri) Piel pénteken, szombaton e^ vasárnap üt Apollóban! < i

Next

/
Thumbnails
Contents