Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 273-295. szám)
1923-12-30 / 295. szám
i9$3 december 30 Összetartásunkkal és fegyelmezettségünkkel nagy szolgálatot tettünk a hazának ?t hiufik, ho$r y bele tudjuk vinni az egymásra utaltság tudatát a társi d Smi osztályokba. Nyíregyháza, december A \yir vidék tudósi Lójától. Megirta a Nyirvidék, hogy a Kansz szabolcsvármegyei választmánya tisztújító közgyűlést tartott s ezen Müller Ferenc főtitkár beszámolt a tisztikar és -a választmány egy évi működéséről. A főtitkári jelentés élénk figyelmei kellő szavakkal mulatott rá a tisztviselők küzdelmének eredményére. A főtitkár többek között a következőket mondotta: Mentesre vállalkoztunk Amikor mi, ezen választmány tagjai egy évvel ezelőtt tisztviselő társaink hizal mából ezen megtisztelő állásokba kerültünk, egyszerre csak ugy vettük észre,, hogy egv már csaknem elveszettnek hit ügynek a mentésére vagyunk hivatva. — Egy merőben igazságtalan és egyenlőtlen elosztódiása a javaknak s ennek nyomán a mi sorainkban szükség, panasz,, fásultság, csaknem kétségbeesés. Es mi ebben a mostoha, sokszor lealázó helyzetben is méltóságteljesen és türelemmel viseltük helyzetünket, mért ugy reméltük és azt gondoltuk, hogy a közszolgálati alkalmazottak lemondó önzetlenségének a példáján fog önzetlenségben megujhodhi ez a sok hibával eltelt egész magyar társadlalom s mert ugy gondtoltuk, hogy példánkkal lassankint bele tutíijuk vinni az egymásra utaltság tudlatát a társadalmi osztályokba és épen mi, akik hivatásunknál fogva mindig az államfenntartó eszmék letéteményesei voltunk. Voltak nehe/ napjaink. önök tuöfják, hogy ez a munkánk milyen nehéz volt. önök tudják, hogy voltak nehéz napjaink, mikor a tanácstalan gond vonszolt bennünket a kétségbeesés örvénye felé s össze jöttünk és mindig sikerült találnunk egy kis reménysugár!, amelybe kapaszkodva a közelgő hajnal megérkezését jósolgattuk; össze jöttünk, hogy egymást buzdítsuk kötelességtudásjra, megfontoltságra,, még további tűrésre, amely nélkül ez a kis ország veszendőbe indlult volna. Nagy szolgálatot töltünk Honmentés volt ez, nemzeimentés. — (összetartásunkká éls fegyelmezettségünk, kel nagy szolgálatot tettünk az országnak ís annál nagyobb ez az erkölcsi eredmény, meri tuidjuk,, hogy bennünkeL az önzetlenségnek ezen az utján egyik társadalmi osztály sem követett. Dobjuk ez! az erkölcsi eredményt a mérleg egyik serpenyőjébe s ha semmi egyebet sem tudnánk helyezni, akkor is megérdemelné a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, hogy mínidlen hazáját szerető magyar ember meghajtsa előtte az elismerés zászlóját. Kedvezőbb elbánást vívtunk fci Helyezhetünk azonban a mérlegbe egyebet is. Mert hogy ís állunk anyagi ér- j f dekeink védelmével? Valahogyan az élet \ olyan szoros összefüggésbe került az anyagiakkal. Valahogyan nehezen haladt s halad! ma is a mi boldogulásunk ügye s nem kielégítő az ereidmény, amelyet felmutathatunk, die ml,, akik szövetségünk erejére támaszkodlva az előbbi helyzettel szemben egy jobb belátást és az előbbinél jóval kedvezőbb elbánást végre is megCÍPÖARUHAZBAN NYIRECYHAZA 7.ÜINY1 U.QNA-UTCZA 5. SZAfl «Túllátsz JámóÉ bffrpíncésízet^beit s^t'erze br! Zöldsóa-tér 1. imnmmmm im wi u Maaic MtfM . • • Ma Kiégett ímMéiámpálf iések r i&mp&k, csillárok ráfizetéssel újra becserélem! á%rf?gotLóL l ,a an 9SZe r" «i^i^t,.. beronde- ^ ^ fäß szerezhetők be, Nyíregyháza, Takarék-palota. A kölcsön jelentősége. , Miután nyilvánosságra kerültek a párisi j kölcsöntárgyalások részletei s a miniszterelnök hiteles információjából megtudhatta a közvélemény, hogy a tárgyalásokról felvett két jegyzőkönyv és annak melléklete mit tartalmaznak, tiszta képet alkothatunk magunknak a külföldi köic ön jelentőségéről, j mely megnyugtató eredményként abban kul- ! minál, hogy Magyarország hitelképessége | nemzetközileg elismertetett. Bár a helyzet természetszerűleg sok intimitást rejlő és ; még nyilvánosságot nem tűrő áttekintését [ nélkülöznünk kell a kölcsönügyben folyta- ! tandó további hivatalos és diplomáciai esz- | mecserék befejeztéig, két momentumot már is konstatálhatunk és pedig egyfelől azt, j hogy állami függetlenségünk és önállósá- ! gunk újólag biztosíttatott, másfelől pedig j azt, hogy semmiféle uj kötelezettséget vagy j obligációt nem tartalmaz a rekonstrukció j terve. Az ország hitelképességének nemzet- | zetközi elismerése már magában véve olyan ' tény, amely hivatalos kölcsön mellett a ma- ' gántőke önkéntes megmozdulását fogja elő- | idézni, ami azt jelenti, hogy a külső és bel- j ső érdekeltségek bizalommal és a gyümöl esőző befektetés reményében készek lesznek ! erőforrásaikkal nemzeti termelésünkbe belé- j folyni és annak felfokozását elősegíteni, j Ezek nyomán lendületes gazdasági produk- i tivitásnak kell erőre kapnia, megindul az ország iparának és kereskedelmének friss \ vérkeringése, belső életünk kedvet kap az évek óta pangó közgazdasági öncélúság szolgálatára. A külföldi kölcsönt megelőzően, mint ismeretes, egy kisebb belföldi kölcsön előteremtésére határozta el magát a kormány, amely arra az átmeneti időre szól, amig a külföldi kpicsön első részletéhez hozzájut az állam, E rövid átmeneti idő alatt a szóbanforgó kisebb belföldi kölcsön lesz hivatott az állami költségvetés deficitjének ! kiküszöbölésére, vagyis arra, hogy az inflá- ; ció nélkül, azaz a további födözetien jegy- ! kibocsájtás megszüntetésével és anélkül, hogy e belföldi kölcsönnel az ország poi- j gárságát a legkisebb megrázkódtatás is érhetné, államgazdaságunk egyensúlya helyreálljon. A kölcsönnek gazdasági életünk szanálására való egészséges fölhasználása ugyanis nemcsak a népszövetség pénzügyi tanácsának véleménye szerint, hanem a józan ész diktálta prögramm szerint is csakis akkor kezdődhetik, ha a budget mentesül minden deficittől. A kölcsönnel "s különösen j az utóbb említett kisebb belföldi kölcsönnel kapcsolatban terjengő aggodalinaskodó J hirek csak a tájékozatlanság, vagy a politikai j rosszhiszeműség forrásaiból eredhetnek. A belföldi kölcsön, mint azt a pénzügyminisz- j ter már több izben nyomatékosan kijelen- j tette, egyáltalában nem kényszerkölcsön lesz. ' A reparáció kérdésének felvetése sem mondható nóvumnak .amennyiben tulajdonkép- j pen nem is reparáció cirnen kell fizetnünk azt a bizonyos 10 millió aranykoronát, amely ről a magyar alkotmányos tényezőkkel való j érintkezésig Bethlen nem is adott választ, j hanem a békeszerződésből folyó terhek ci- • mén ,melyeket részben eddig is fizettünk, j tudtuk szerezni, bátran szembe nézhetünk azzal a kritikával, amely rendesen azoknak az oldaláról jön, akik csak az eredményben siettek velünk osztozni, de annak eléréséhez semmivel sem járultak hozzá. Mondjanak bármit is, mert ezt az ! eredményt is a Közszolgálati Alkalmazót' tak Nemzeti Szövetségének az a helyes j utmutatása teremtette meg, amely nem a j lemondásban, hanem az önfeláldozásban 5 nem a meghunyászkodásban, hanem az • okos megértésben, tíe viszont nem is a ; követelődzésben, hanem az el érhetőhöz való ragaszkodásban kereste a megolást. Az igazsággal szembenézünk És ezen a ponton állunk ma, amikor egy elhamarkodott következtetés ugy állíthatná be a djolgot, mintha szövetségünk> nek tagjaiért folytatott küztílelme vesztett : volna céítutiíatosságából, mintha ellany; hult, vagy talán holt pontra jutott volna. : Sőt mintha a látszat is ellenünk szólna, ne hány hónap óta küzjcMműnk ,,lig lépi • tul azt a keretet, amely a kivivőit eredís mény biztosítását szolgálja. Az igazsággal legjobb szembe nézni. Ki merné állítani, hogy nekünk már | nem volnán nk fájó sebeink, amelyeket mu ? lógassunk. Nem-e ott tartunk még sok |e| kintetben a kezdtet kezdetén, nem-e aggódva kell tekintenünk egy-egy uj hónap elé, | nem-e rimánkodv., kell folytonosan kérni | attól az országtól] amely maga ís nagyon | [szegény? [Mi ennek ininldl tudatában va[ gvunk, h aUjuk a mi kartársaink sürgető J panasz szavát és még sem szabad elfeleí! tenünk, hogy még nem mult el a megpró• bál tatás ideje, a nemzet még nem tudott m ngához térni íesujlottságából, nem adituk í mi fel a z előretörő küzdelmet, hanem | csak a megerősödött haza segítségét vár? juk, amely a múltban a jó anya gondossá,I gáv ai istápolta minden gyermekét. A jövő programmja. És ha tisztelt Uraim ami türelmünkl kel és önmérsékletünkkel a haza megI erősödését fokozatosan elő tudjuk idézni, > akkor kí vonhatja kétségbe, hogy ugy ails' olyan mértékben követelhessük majd a I s aját gazdasági helyzetünk megerősítését I is. És ezt még is fogjuk tenni. íme a jövő programmja, amely nem jj a céltudatosság hiányát, hanem ellenkei zőleg f l ti elves célkitűzést jelenti s amelyben benne v®n a mull küzdlelmének két l legfontosabb rugója: a nemzet mentés és j anyagi érdekünk védelme.
