Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 222-247. szám)

1923-10-25 / 242. szám

2 J^YÖÜTIDSE. 1923. októl­er 25. Arany koronákért papir koronát ? Bizonyára sokan vannak, akik életü­ket még régebben biztosították. Vannak akik takarékoskodtak és fillérjeiket és ko­ronáikat bankokba, pénzintézetekbe he­lyezték kamatozás végett, hogy öreg nap­jaikra legyen mit a »Tej«-be apritaniolc (Nagy »T«-vet kell írni, olyan méreg­drága.) Azok, akik ilyen okosan igyekeztek öreg napjaikról gondoskodni, ámulattal konstatálják, hogy náluknál ostobábban nem lehetett cselekedni, mert az össze­kuporgatott kicsi tőkék, mint a kámfor elpárologtak és helyükben maradt egy kis piszok, amit el kell seperni,, mert mahol nap semmit sem ér az. g Viszont vannak sokan, akikről a bék p idején undorral 1 beszéltek, mint »eladó­sodottak «-ról, d!e akik manapság,, az ő »adósságaikat« játszi könnyedséggel fi­zethetik ki, hiszen az a nagy adósság,, annyira összekuporodott, hogy a bankok és pénzintézeteknek nem érdemes már a könyveligetésíhez szükséges tintát meg pen­nát használniok, a könyvek lapjait töltö­getniök. Azok, akik a béke idején annyira könnyelműek voltak, hogy adósságokat esi tak, boldogan dörzsölgethetik a kezüket mert ezek az adósságok igen okosan elkö­vetett könnyelműségek voltak ugyan, de nagyon szépen »átvatorizálódtak«. A becsapott hitélező jelzőjét veszik fel a bankok ós hitelezők, ha adósaik van­nak. A becsapott betevő jelzőjét veszik fel a »takarékos,« polgárok ha oly köny­nyelmüek voltak, hogy pénzüket »kama­tozásra helyezték el a pénzintézeteknél Ujabban hírük, hogy a bankok,, a jelzálog adósok visszafizetéseit vonakodj nak elfogadni addig, amig a tartozások nem vatorizáltatnak. De hírlik az isi, hogy viszont a betéte­sek és a biztosító társaságoknál' biztosí­tottak is azzal' a követeléssel lépnek fel, hogy az ő általuk arany koronákban tör­téni befizetésiek ejilen ér lékeként, fizessenek az intézetek aranykorona értékeket és mem a mai papírkorona névértékeket. A hitelező tehát, legyen az betevő, vagy biztosított, vagy legyen bár hite­lező pénzintézet is, kezd kiáltani arany­koronáinak visszafizetéséért. Nem ugy, ha az illető adós. Mert az adós, az természe­tesnek tatálja, »hiszen nincsen még arra törvény, hogy másként fizessen«,, hogy ö, mint adó® csak annyi papirkoronát fizes­sen vissza tartozásába, vagy biztosított összegebn, amennyi sz'ámu aranykoronát a hitelezőtől felvett. A »Pesti Tőzsde« cimú pénzügyi szaklap, mozgalmat indított az aranyér­tékü visszafizetések érdekében. Már itt kimondhatjuk, hogy a megindított moz­galom indító oka, a legteljesebb mérték­ben igaz alappal bír» Négy esztendővei ezelőtt... Akkor még az oláh katonák léptei alatt dübörgött a szabolcsi föld, a Nyir­vidék hasábjain volt szó az aranyértékü fizetések szükségességérőt és arról, hogy a romló értékű korona jegyekkel való fi­zetések, mélységes igazságtalanságokat fon­tainak magukban, ha ezekkel a régi tarto­zások aranyértékeit kívánjuk kiegyenlíteni,. A Nyirvidék már akkor felhívta a figyel­met erre a kedvezőtHen körülményre. De mi isem természetesebb, hogy erre mife­lénk, a Nyírségen, senki sem vetett ügyet reá. Es most kezd kiütközni a szeg a zsák­ból. Megmozdulnak a bankok és pénzin­tézetek. Nem azért, hogy a betéteket és biztosított összegeket fizessék meg arany­ér lékü koronákkal. A világért sem!! Ha­nem azért, hogy ők kapjanak aranykoro­nákat. Es megmozdulnak a magánfelek is. De ezek sem azért, hogy tartozásaikat fi­zethessék aranykoronaértékben, hanem,, hogy az ő követeléseiket fizessék meg ily értékben. Lám!! Ez is kétségtelen bizonyítéka annak, hogy fiktív értékekkeu iszámolni nem szabad, inert ez semmi egyéb,, mint a másiik félnek becsapása.. Ilyen állandó becsapásokkal operált »magyar gazda­sági élet, mígnem most már,, a »becsapott« hitelező kezdi jogosi tulajdonát követell­ni a 'legteljesebb joggal!! Az anyagi igjazság kétségtelen jogosultságával!! Ember legyen a talpán, aki a sok esztendő alatt összekuszálóÜbtt becsapá­isokat, amelyek önkénteiensége világos,, jogszerűen és igazságosan ki tudja bo­gozni, mert ez,, szinte a lehetetlenséggel határos. A megindult mozgalom, a maga kétol­dalú indokaival azonban élénk bizonysá­got nyújt amellett, hogy ezeket a becsa­pásokra támaszkodó igazságtalanságiokat végre meg kéli szüntetni és a valóságos értékkel való számolásokra át kell térni!! Legyen vége már a szemfényvesztésnek' és a mások megkárosításának Nem egészséges az a nemzetgazdaság ahot ilyent még most is eltűrnek. Pisszer János A hajdudorogi gör kath. püspökség decennáriuma A gör. kath. lelkészi kar, a Hagosz, a gör. kath. hivők százai lelkesen ünnepelték fliklósy István püspököt. — A püspök nagy beszédet mon dott a gör. kath. magyarság történelmi hivatásáról. Nyíregyháza, október 24. A Nyirvidék tudósítójától. A nyíregyházi gör. kath. iskolán nemze­tiszínű zászló leng. A gör. kath. magyarság,­nak nagy ünnepe van. Most tizesztendeje kezdte meg kormányzói működését Miklósy István gör. kath. püspök, most tizévé tekin­tett fel először reményektől ittasulva a gör. kath. magyarság a kibontott lobogóra, amely az ősi keleti ritusu katholikus magyarságot volt hivatva egy hatalmas kultur közösségi­ben, lelki egysében tartani. Az évfordulót megfogyva, sebhelyekkel, a küzdelem viha­rában, akadályok töviseitől tépett, de ragyo­gó hittel, szent magyar reménységgel magasi­ba tartott lobogóval ünnepelte meg az or­szág gör. kath. magyarsága. Miklósy István püspök fenkölt intencióját követve a de­cennáriumi ünnepség nem volt kifelé ható demonstráció, megmaradt a szenvedések töviskoszoruja alatt vérző magyarság helyze­téhez hangolódóan csöndes, családi ünnep­ségnek, ám a gör. kath. elemi iskola tanter­mében lefolyÓ s'intim ünnepség házi oltáráról fölfelé lángolt az eszmék, igazságok tüze, s az iskolaterem falai' közül a nagy magyar égre küllőződő fénnyel csapott a magasba. A bensőséges ünnepségről a következőket jelenti tudósítónk : Az ünnepi mise. A jubileumi ünnepség a Magosz disz­gyülésének keretében folyt le. A diszgyülést . megelőzőően a székesegyházi templomban ünnepélyes nagy mise volt, amelyet Bányay Jenő kanonok pontifikált fényes segédlettel. Az ünnepi mise alatt az állami tanítóképző intézet énekkara Lukács Béla tanár vezetésé vei egyházi dalokat adott elő. A szent mise buzgó imáiba foglalt Miklósy püspök a házi kápolnájában mondott csendes hálaadó misét. A gör. 'kath. iskolában. Mise után az ünnepélyen résztvevő nagy­számú előkelő közönség a gör. kath. iskola lombokkal, virágokkal és zászlókkal ékesí­tett termébe vonult ,amelynek falait a pápa es Miklósy István püspök arcképe ékesítette. Az ünnepi teremben ott láttuk a magyar gör. kath. társadalom kiválóságait. A káptalan tagjain kívül számos vidéki pap érkezett, hogy bemutassa hódoló szeretetét, hálás tiszteletét , ragaszkodását a lelkesen ünne­pelt püspöknek. Ott láttuk Papp János bö­szörményi c. kanonokot a Magosz egyházi elnökét, Újhelyi Andor dorogi c. kanonokot, Fedák Miklós esperest, a Magosz társelnö­két, Damjanovics Ágoston zempléni főespe­rest, Schirílla Á. Andor miskolci esperest, Hudáky Gyula nagykállói lelkészt, Papp Gyu la szenszéki ülnököt ,s a vármegye lelkészi és tanitói karát, Petreczky Jenő kir. tanfelü­gyelőt, Kuzaila Péter tanítóképző intézeti igazgatót. Az állami tanítóképző intézet, ifjúságá­nak énekkara Lukács Béla tanár vezetésé­vel Szabados Hiszekegyét adja elő, amely után Papp János c. kanonok a Magosz egy-, házi elnöke megnyitja a Magosz díszköz­gyűlését. Minden püspök apostoli utód — mon­dotta, s a főpásztor e hivatásánál fogva is elvárhatja híveinek ragaszkodó szeretetét. A mi püspökünk azonban általános hivatásán kivül egy másik hivatásnak, eszmének küzdő exponense. Ez az eszme a magyar gör. kath. egyház eszméje tizenegy év előtt öltött testet Mikor mi püspökünkre nézünk, a nagy küz­delem és annak sikere jut eszünkbe. Nem vált ugyan minden reményünk valóra, szere­tett püspökünk üldöztetésnek volt kitéve és kedvezőtlen körülmények bántják ez azonban csak fokozza az iránta való ragaszkodásun­kat. Nem mindenkor a siker a jellemző tu­lanjdonsága az emberi nagyságnak, de égni lángolni, éjét napallá téve küzdeni egy esz­méért ,jó és balsorsban egyaránt kitartani mellette, ebben rejlik a férfiúi nagyság. A szónok ezután lelkes éljenzéstől meg­szakítva méltatja Miklósy István küzdő, szen­vedő pályáját, amelynek tíz éves fordulójával most hálatelten, határtalan szeretettel, ra­gaszkodással állanak hívei és ennek adnak kifejezést a díszközgyűlésen. Javaslatára Új­helyi Andor c. kanonok, Hubán Qyula volt székelyföldi vikárius, pocsaji lelkész, Pet­reczky Jenő kir. tanfelügyelő, Tóth István tanító és Czuprák Antal Magosz tag! küldött­ségben mennek az ünnepelt püspökért. Üdvözlet néked, atyánk... Viharosan demonstráló éljen hangzikfel, amikor Miklósy István belép az ünnep szín­helyére. Felhangzik a tanítóképző ifjúsági kara : Üdvözlet néked atyánk, aki áldást hoz­tál reánk... Papp János c. kanonok lendületes szavakban üdvözli a főpásztort, aki szeré­nyen ki akart térni a jubileumi ünnepség elől. Mi, hálás fiai — mondotta — ezt nem tehet­jük. Küzdelemben eltelt súlyos évtizedre né­zünk vissza. Méltóságod, aki általános szere­tetnek örvendett részünkről, gonoszan gyű­lölő lelkek támadásának központjában ál­lott. Nem mehettünk át az évfordulón anél­kül, hogy gyermeki hálánknak, ragaszkodó Csfitörtötön a szinházban JL UZtvil Szenzáció? Szombat délután BV2 órakor nagy gyermekelö&dás: Tücsök Matyi, vagy a beszélő kutya.

Next

/
Thumbnails
Contents