Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 197-221. szám)

1923-09-04 / 199. szám

i JSÍYÍRYIDÉK, 1923, szeptember 4. Akció készül a magyar munkások tömeges kivándorlásának megakadályozására. A Törökországba indult ötezer ember ügyében interpellációt intéznek a kormányhoz. — A kivándorlási ügyek intézése reformra szorul. Néhány nappal ezelőtt elsőkként számol­tunk be a washingtoni munkaügyi kongres­szus nagyjelentőségű határozatáról, amely­lyel megakadályozni kívánják az idegen ál­lamok területén folytatott munkástoborzás't. Ennek a több-kevesebb nyíltsággal folytatott toborzásnak igen súlyos esete került nyilvá­nosságra csaknem ennek a határozatnak a publikálásával egyidejűleg, amikor az ille­tékes tényezők tudomást szereztek arról, hogy mintegy ötezer magyar munkás vándo­rolt ki Törökországba, ahol a legsúlyosabb helyzetbe jutottak. A szomorú eset kapcsán egész sereg ötlet vetődött fel a hasonlói ese­tek megismétlődésének megakadályozására, illetve ennek az esetnek az orvoslására vonat­kozóan. A szerencsétlenek javarésze még ei­sern juthatott Törökországba, mert a Balká­non balkáni módra, puskatussal fogadták őket és most sok ezren szétvert nyájként pénz élelem és hajlék nélkül bolyonganak a Bal­kánon. A szerencsiétlenek érdekében egyesek a Balkánon, lévő diplomáciai képviseleteink megmozditását javasolják, mások kormány­biztost kívánnak állíttatni a kivándorlásit ügyek élére, mások viszont sürgős vizsgálat­tal kívánják tisztáztatni azt, hogyan kaphat­tak a bizonytalan sorsnak nekiindulni szán­dékozó emberek útlevelet akkor, amikor az utlevélkiadás általában annyira megszigorit­tatott, hogy csak a legnagyobb utánjárásisal kaphatnak útlevelet az egyes kivándorolni szándékozók. A legérdekesebb, de talán a legértéke­sebb javaslat is az, amely szerint a kivándor­lási alapot alkotó többmilliós összegből szer­vezzen a kormány expedíciót a Balkán orszá­gaiban szétszélesztett és nyomorgó emberek összeszedése re és visszahozására. Az elszomorító és szinte példa nélkül álló ügyről csaknem az Összes érdekeltek, a munkaadó és munkásérdekeltségek elmon­dották már kivétel nélkül elitélő véleményü­ket. A nagyjelentőségű ügy azonban, amely eddig is kinós feltűnést keltett, értesülésünk szerint a közeli napokban a törvényhozást is foglalkoztatni fogja, amely elé az ügy anya­ga interpelláció formájában fog kerülni. A kérdésnek eme vonatkozásaira vonatkozóam kérdést intéztünk egy előkelő képviselőhöz aki a következőket mondotta munkatársunk­nak : — Elsősorban is arra kérem, — mon­dotta informátorunk — a nevemet semmieseti re-'se emlitse, mert még azt fogják hinni, hogy én akarok a kivándorlási kormánybiz­tos lenni. A kérdésről különben csak a lapok­ból értesültem s mondhatom végtelenül cso­dálkoztam azon, hogy az eset egyáltalán elő­fordulhatott, mert mondhatnám a saját bő­römön tapasztaltam, hogy milyen nehezen lehet egyáltalán útlevélhez jutni. A válasz­tóim által kért ügyek között a legsulyo:jabb eset az, amikor valaki útlevelet kér, mert még! engem sem engednek a minisztériumban a kivándorlási osztályba, amely előtt rendőrök állanak sorfalat. Ä kivándorlás tehát annyira — mondhatni tul, — van adminisztrálva, hogy szinte hihetetlen az ilyen eset. A kiván­dorlók ellenőrzésén, a kivándorlás megne­hezitésén ma kétszer annyi tisztviselő dol­gozik, mint a békében, amikor pedig száz­szor akkora volt a kivándorlás. Ezen a vona­lon tehát könnyen megvalósitható lesz a régen vajúdó tisztviselő-létszámapasztás. — Értesülésem szerint a közeli napok­ban egy képviselőtársam interpellálni fog a törökországi kivándorlók ügyében, amikor bővebb és érdekesebb részleteket fog hallani a közvélemény. Annyi bizonyos, hogy kiván­dorlási politikánk alapos revízióra szorul. Minden államnak ebben a tekintetben speciá­lisak az érdekei és ezért nem is lehet párhu­zamot vonni az egyes országok kivándorlási politikája között. Csak mint érdekességet em litem, meg, hogy pl. Olaszország általában a kivándorlási lehetőségek fokozása érdeké­ben folytat diplomáciai tárgyalásokat, a ve­lünk szomszédos, úgynevezett utódállamok pedig kész örömmel adnak a magyaroknak útlevelet, csakhogy szabaduljanak tőlük, ez­zel szemben nálunk még 1 a zsidóknak sem adnak útlevelet, hacsak nincsen mégfelelő befolyásuk, pedig a képviselőház egy nagy­része akkor lenne boldog, ha ezektől meg­szabadulna. És ugyancsak ilyen álláspont érvényesítésekor mindén nehézség nélkül juthat ki az ország 1 területéről a bizonytalan­ságba, had'izónába, -nélkülözésbe, jdégen puskák elé ötezer derék magyar munkás ... A 65-ösők a Komarow-íisovcei csatákban. Nyíregyházi fiuk emlékezése ezredük ünnepén, Nyáregyháza, szeptember- 1. A Nyir­vidék tud ősitójától . A volt 65-ös gy. ezredben szolgálatot teljesített tisztek és katonák szombaton kegyelettel emlékeztek az ezred véres és di­csőséges küzdelmeikre, különösen a Ko­marow-tysovoei harcokra, amelyekben az ezred nagy diadalt aratott. A harcokban elesett bajtársak emlékére Miskolcon gyászüimepétt tartottak a volt 65-ös baj­társak s ezen az ünnepen az ezred szabol­csi fiaiból is többen vettek részt. — Egy vol t 65-ös bakák élnek, örökké nevezetes szaemfékezésben a következőket mondja et a Szabolcsban s mindenütt, ahol csak volt 65ÍÖS bakák élnek, örökké nevezetes, dicsőséges és gyászos csata történetét: A volt cs. és kir. 65-ik gyalogezred! stanagóriai Stanoiíovic István ezredes (je­lenleg toy: á. altábornagy) parancsnoksá­ga alatt 1914. augusztus 20-ig a Przemysl melletti Bucóv községben várta az Auffen l>erg-li ad sereg felvonulásának befejezését. Augusztus 20-án, Szent István napjá n indult az ezred az ellenségnek. Erőltetett menetben Krakowiec-Nahaoóv—Niemiróv —Potilic—Rawaruska irányában előnyo­inutva, augusztus 20-áu lépte át az orosz határt Chodivance-nál. Már augusztus 26-án reggel ellenséges lovassággal ütközött össze, melyet rövid harc után visszavert és harci alakzatban nyomult előre a woíka pukarcóvkai m©­csaras területen egészen Sobol és Carto­wiecig, maga előtt űzve az ellenségei észak felé. Augusztus 27-én az egész hadosztály­nehéz harcokba elegyedik Pukarców'-Wol ka, Pukarców^ka,, Hopkie vonalában. — Gs;ak késő délután sikerült a makacsul: vé dkeező ellenséget állásaiból kiverni. — Diadaltól mámorosan harsogó hurráh és éljen kiáltással hajtja végre az ezred az első rohamot, melynek győzedelmes ki­menetele után a lelkesült legénység dia­dalittasan emelte vátára lisztjeit. Ezred és dandárparancsnokok fegyverrel ke­zükben személyesen vettek részt a roham­ban. Stanioifovic ezredes a rajvonal 'kö­zött volt látható. Az ellenséget késő éj­szakáig üldözték és az ezred éjféltájban gyülekezik esiak holtfáradtan Pukarcóv­nál. Azon beérkezett jelentésre, hogy túl­erőben tevő orosz csapatok vannak elő­nyomu'lióban, még az, éj folyamán kiadták a parancsot a nyugat felé való előnyomu­lásra. A hadosztály legnagyobb részének isikerült még az éj folyamán útba indul­nia, de a szárnyon févő 65-ik gyalogezred!' ósi a miskolci 17-ik tábori ágyús ezredet éppen akkor, midőn a wolka pukarcóvkai mocsaras zónát igyekezett átlépni, az el­lenség meglepetésszerűen megtámadta. — Elkeseredett vad harc fejlődött ki, mely­ben az ezred igen súlyos veszteséget szen­ved. 28 liszt és körülbelüli 600 közvitéz maradt holtan a csatatéren. Azonban az ellenség is olyan nagy veszteséget szen­vedett, hogy nem gondolhatott további élőnyomulásra és igy a hadosztály za­vartalanul jutott eí a kapóit parancs értei­Smében Tomasowba. Augusztus > 29-én az ezredet Torna.' so vb an újonnan szervezték, miután a leg­több veszteséget szenvedett II. zászlóaL­jat a többiekhez fel kellett osztani. Az ez­red több mint 60 főből állott tényleges tisz tikarából csiak 18-an gyűltek össze és a ké­sőbb mint alezredes hősi halált halt Btosche Henrik kapitány, ki legendás hő­siességével a hadsereg széles köreiben is hírnevessé vált, vette át az ezred pa­rancsnokságát. A zenekarok víg dallamok­dai 'üdítik fel a táborozó ezredek fáradt kedélyét, mig Tomasowlól északra a kas­sai honvéd hadosztály elkeseredett har­cot vív a muszka tömegekkel s az ágyuk dörgése és a géppuskák dermesztő katto­gása egybevegyülnek a víg induló hang­Másnap, augusztus 30-án a testben-1 te­lekben megifjodott ezred derűs hangu­latban tör isimét előre. A hevenyészett 'ál­lásokban" védekező ellenséget Hután, Siele­cen, Janóvkán keresztül visszaszorítja és növekv őellenállását bravúros lendülettel megtörve, augusztus 31-én egészen Iíoma­róvon tut veti vissza. Az ellenség nyomá­ban az ezred Dubowicén keresztül Perse­waleíg jut, hol a kiujuló harc utolsó fá­zisából vehette még ki a részét. Szepterii­1-én a megrendített orosz sereg az, egész vonalon visszavonul. Ezen első, súlyos áldozatokat köve­telő, de dicsőséges harcok nemcsak a Ludwig bakák alaposan megritkult sorait, de az egész Auffenberg-hadsereget azon büszke tudattal töltötték eí 1, hogy a Koma­róv-tysovcei csatával 1 a magyar haditet­.tek hervadhatatlan koszorújába uj babé­rokat fűztek. Sajnos az általános helyzet nem en­ged t erneg, hogy az ezred ezen első dicső harcok gyümölcseit is learathassa és foly­tathassa a visszavert oroszok kíméletlen üldözését Cholm felé. Hatalmas ellenséges túlerők törtek be időközben Galícia észak keleti és keleti határán. Már a csata utolsó fázisa azon nyomasztó érzés hatása alatt folyt le, hogy az orosz a jobbszárnyunkat már. majdnem hátulról fenyegeti. Erre való tekintettel az ezred szep­tember 2-án kénytelen volt a megvert el­lenség üldözését abbahagyni és felsőbb pa­rancsra Ravaruska irányába vonul ni. — Jön! Jön l nótaKirály a BOCSKflY KERT müvészszinpadára!

Next

/
Thumbnails
Contents