Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-10 / 153. szám

1923. julius 10. 6 elérkezett az ideje annak is, hogy belé helyez­kedve nehezen — mert hisz lelkűink ellen való — de mégis kötelességszerűen abba az állapotba, amelybe van, becsületes munkával igyekezzen kijönni abból a helyzetből, amely­be a világháború, a forradalmak és saját hi­bái is döntötték Helyre kell állítani a lelki egyensúlyu­kat, mit jelent ez : jelenti azt, hogy elsősor­ban politikai téren a társadalmi osztályok, felekezetek, nemzetiségek között helyreállít­suk a socialis békét és egyetértést, jelenti azt, hogy minden túlzástól mentesen, ugy a jobboldali, mint a baloldali tul zustóL mentesen egy mérsékelt> kon­zekvens, becsületes politikai irányt tartsunk szem előtt és ezt konzek­vensen kövessükj, — Jelenti azt, hogy helyreállítsuk társadalmi osztályokra nézve az egyensúlyt a politikai hatalom után való törekvés tekintetében is; hogy egy stabil kormányzatot létesítsünk eb­ben az országban, mert erre van ennek a nemzetnek szüksége, hogy egy munkaképes parlamentet adjunk a nemzetnek, mert csak egy stabil kormány, egy munkaképes parla­menttel összhangban lesz képes teljesíteni azokat a súlyos és nehéz feladatokat, ame­lyek reánk várnak. Ha ezt teljesíteni tudjuk, akkor szent meggyőződésem, hogy, l^elyre log állani ennek a nemzetnek gazdasági egyensúlya is. Ezek az élői el télelei amiak a lelki meg­gyógyul ásnak, amelynek révén teHjesitlie­jük iazjüái xnuidtát, amellyel gazdasági éle­tünket is íeilenditheljük. Ez .egyúttal! azt is fogja jelenteni, hogy visszanyerjük Európa népesaládjában a többi nemzetek között azt a méltó helyet, amely, ben­nünket megillet, s amelyet elvesztettünk. En is abban a meggyőződésben va­gyok, hogy a helyes külföldi politikának tiöleiHeleie a helyes belpolitika. De ami­kor ezt nyomatékosan hangsúlyozom^ ak­kor még nyomatékosabban kell ennek a paralleljét is hangsúlyoznom. Nem lehet helyes belpolitikái követni, ha ennek a külpolitikai előfeltételeit meg nem adják Hogyan gyógyuljon meg ez a nemzet lelki­leg, hogy nyugodjon ennek a nemzetinek felzaklatott lelke, ha a küllőid csak rossz­indulatot s akadályokat gördit utunkba; ha soha támaszt nem nyerünk, ha min­denütt üldözéssel és érdekeink kijátszásá­val találkozunk. Ha azt vizsgáljuk, hogy, mit adott nekünk ebben a tekintetben ed­dig a külföld, ugy meg kell állapitanúnk azt, hogy megnehezítette a konszolidáció­nak azt a munkáját, amelyre együttes erővel törekedett a magyar nemzet és a magyar kormány, mert a trianoni szer­ződések megkötése után mást, mint pa­rancsszót nem halottunk a magunk ré­széről. Más mint megalázást nem Uát_ tunk, érdekeinket a piacra dobott jószág­nak-Tették és semmit sem teljesítettek elő. feltételéül annak, hogy, az országban a megnyugvás beállana. Gyűlöletet szitot­tak ellenünk, támogatták azt a propagan­dát, amelyet a kimenekült börlöncsőcse­lék folytatott ellenünk, gazdasági vergődé­sünket pedig közönnyel tekintették és nem segítettek. Ha véreink sanyargatása miatt jajszó hangzott fel, ha az elszakí­tott területeken jajszó emelkedett, vagy ha talán ökölbe szorult egy, kéz, akkor, arcunkba korbáccsal csaptak, azzal, hogy) iez az ország megint fenyegeti Európa bé­kéjét. Kérdezem, hogy amikor mi igyekez­tünk teljesiteni kötelességünk Európával szemben,*teljesitette-e ilyen körülmények között Európa velünk szemben a köteles­ségét? Megkönnyítette-® azt a munkát, melyet a maga részéről megkivánt és joggal megkivánt tőlünk? Nem járu]J t-e hozzá magatartásával ahoz, hogy itt a lelkek meg ne nyugodhassanak, hogy. nap­nap után ujabb bűncselekmények segélyé­vel is egyesek ne igyekezzenek ennek a nemzetnek érdekeit megvédeni. A belügyminiszter rámutatott mái' arra, hogy mikor 5 pénzügyminiszter úr­ral külföldön jártunk, ebben a tekintetben talán némi enyhülés álllott be, amely; azonban messze van még attól, amelyet követelnünk kell és követelnünk lehet- — Még ma is kérlelhetetlenek ve­lünk .szemben a szomszédaink, meri erzjk, hogy. igazsűglalansa­goti köveitek el v e lünk szemben. Hiszen általános ember tulajdonság az, hogy, azoknak nem bocsájtunk meg, akik­kel szemben igazságtalanok voltunk. Fe­lelni akarok a szomszédok vádjaira, de ezt nem azért teszem, hogy, vádakkal teleljek, de azt hiszem, hogy, ennek a nemzetnek becsülete megkívánja, hogy, , illetékes helyről utasíttassanak vissza ezek a vádak. (Helyezés) Már a Belügyminiszter, rámutatott ar­ra, hogy, az egyik vád az, hogy, ez a kor­mány, nem képviseli a nemzeti akaratot, hogy. ebben az országban nincs demokrá­cia, hogy ennek folytán velünk szóba álll­ni nem lehet. Egy, másik vád ugy, hangzik, liogy titkos fegyverkezés folyik s mi ennek révén fenyegetjük szomszédainkat, a har­madik vád pedig az irredentizmus jól is­mert vádja, hogy irredentizmust szitunk azért, hogy, ezáltal a szomszédainkhoz csatolt területeken a megnyugvást Lehe­tetlenné tesszük és a konszolidációt aka­dályozzu krneg. Nézzünk szembe még egyszer ezekkel a vádakkal. Ezeket első­sorban az a bizonyos társaság szította, a melyekre már. bátor voltam utalni, az emigránsok. t , ; , i j J i -.j'J iJ Azt moiidoüáfc, nincs demokra- ( cia, mert az államforma kérdésié­ben nem meiftük megkérdezni a néptft , ezt a kérdést nem tesszük népszavazás tárgyává, hogy nincs általános választói jog oligarchia uralkodik ebfoen az ország­ban s hogy. nem nyulunk egy, radikális földreformhoz, mely, egyedül volna or­vosszere az összes bajoknak, hogy, a nép szabadságjogait letiporjuk s igy, tovább. Nézzünk szemébe az első vádnak. — Magyarországon tudtommal a törvények megváltoztatása nélkül egy kis csoport terrorisztikus eszközökkel kiáltotta ki az egynevezett »Népköztársaságot« s nem­csak, liogy. alkotmányos elintézéshez nem nyúlt, hanem óvakodott attól, hogy, ezt a kérdést népszavazás által tegye. Ha velünk szemben ilyen vádakat em­legetnek, kérdezem, hogy, a szomszédaink nái például az északi szomszédainknál^ a »Népköztársaság« népszavazás utján lé­tesülje? sőt tovább megyek azok, akik a maguk részéről a békeszerződés előtt az, annekszió mentes es a hadikárpótlás nél­küli békét hirdették ezek az amieksziót népszavazás utján hajtották-e v végre, vagy pedig ellenkezőleg, amikor mi Parisban a népszava­zást kéri ük ezekre a területekre azt mondották, hogy. ez felesleges lés visszau|tasitotlák. Ne hivatkozzon senki olyan érvekre, aki nem tud jó példával előljárni a maga részéről. Azt mondották, hogy nincs általános választójog. Hát én tagadom, hogy nin­csen, mert Magyarországon a felnőtt la­kosságnak 60—70 százaléka tényleg bir a választó joggal, még a nők is bírnak, bár igen 'demokratikus országokban a nőknek választójoguk nincsen. Magyarországon a választójog csak ahhoz van kötve, hogy valaki 24 éves legyen, hogy. két év óta állandóan egy helyben lakjon, hogy a négy elemi végzettsége meg legyen. A vá­lasztói jogosultság tehát oly feltételhez van kötve, amelyet minden lakos megsze­rezhet, sőt megszerezni köteles, mert ott hol általános népoktatási kötelezettség áll fenn, a választójognak a népoktatás sze­rinti 4 osztály, elvégzéséhez való kötése nem megkötése a választójognak, hanem ellenőrzése annak, hogy, azt a kuljturfokot, amelyet az állam minden polgárától meg­kiván, azokat el is éri. Kérdezem azoktól az uraktól, akik ezeket a vádakat hangoztatják, hogy bár ők az általános választójogot törvénybe iktatták annak idején egy úgynevezett nép­törvénybe, hozzányullak-e ehhez és kiir­ták-e az általános választásokat. Nem mer­ték saját választójoguk alapján megkér­dezni ezt a népet, mert tudták, hogy; ez meg fogja adni a méltó választ. En azt mondom, hogy Keleteurópában és a Bal­kánon egyáltalában irónia általános vá­lasztójogról, mint a demokrácia "biztosi­tékáról beszélni. Vagy nem irónia-e az, ha látjuk, hogy a három és fél millió ma­gyar embert azoknál, akiknél az álltalános választójog legalább papíron törvénybe iklatva, kisemmiznek az alkotmányos jo­gok gyakorlásából. Azt hiszem, hogy ez náluk többé-kevésbbé az a fügefa levélj,, amelynek segítségével a demokrácia hiá­nyát, valóban pedig egy. autokrátiát ta­karni tudnak . "'Azt mondják, hogy szükséges a de­mokráciához a radikális földreform Hogy nálunk oligarchia uralkodik. — Én nem tudom hol van ez az oligarchia, én ma­gamat nem számítom hozzá, annyival ke­vésbé, mert hiszen éppen az ő jóvoltukból egy talpalattnyi földem sincsen. Én nem lá­tom ezt az oligarchiát, mert hiszen abban a pártban, amelynek élén állok, a kisgazda­pártnak tekintélyes tagjai vannak jelen. De van-e szükség arra, hogy egy országban de­mokrácia legyen, radikális földreformra ?. £n azt hiszem, hogy a földreform, amelyet a szomszéd országokban látunk, nem annyira a szegény nép földhöz juttatását, mint való­ban a birtokososztály letörését célozza és ha visszaemlékezem arra az időre, amikor Buza Barna csinálta a földreformot Magyarorszá­gon, emlékszem arra, hogy ezt nem azért csinálta, hogy az országban a földbirtok egészségesebb megoszlását érjék el, hanem azért, hogy a birtokos osztályt letörjék s igy a tömegek vezetését a felelősség érzése nél­küli demagógok kezére játszák. Ma igen is egy józan földreform ke­resztül vitelének garanciáját szüksé­gesnek tart]uk, de e nemzet jövőjének, nem pedig a demagó­giának javára (éljenzés) amelyet sokan sze­retnének elérni ebben az országban. Azt mondják, hogy ebben az országban; nincsenek szabadság jogok, hogy mi ezeket eltiporjuk. Újból kérdezem, Önök, akik visszaemlékez­nek az októberi időkre, vissza fognak emlé­kezni arra a szomorú időre, amikor ebben az országban mindenkinek volt joga és szabad­sága, csak a tisztességes embernek nem, mert soha annyi visszaélést a szabadság köppenye és jelszava alatt senki el nem követett, mint azok, akik akkor uralkodtak, akik a szak­szervezeti terrorral elnémítottak minden be­csületes véleményt és törekvést és lehetet­lenné tették, hogy a tisztességes emberek a nép közé megessenek. Tehát kérdem, szomszédainkhoz viszo­nyítva nem szabadabb-e a magyar sajtó, hi­szen szomszédainknál a magyar újságok még cenzúrázva jelennek meg, a Prágai Magyar Hírlap megjelenését hetenként háromszor tiltják be, ne ne panaszkodjanak ebben az országban az emberek a szabadságjogok el­tiprása miatt, nézzenek át a határom, s látni fogják, hogy mi történik ott a magyar em­berrel. Az* mondják titkos fegyverkezés ; folyik s evvei fenyegetjük szom­széd a inkaf. Valóban ez csak Európa együgyüségére való pályázás, amikor az utolsó három évben át éltük a két királypuccsot, akkor

Next

/
Thumbnails
Contents