Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-10 / 153. szám

1933. julius 10, ki fenyegette meg a szomszédainkat, nem e szomszédok fenyegették Magyarországot bemasirozással és avval, ha nem engedünk túlzott követeléseiknek, katonai hatalommal kényszeritenek rá. És most az utóbbi időkben, amikor a román haláron határincídeseink voltak, mi voltunk azok. akik mobilizáltunk, akik hadsereget vonultattunk fel? Aki az utolsó három év tör ténetét csak némileg ismeri, szemébe kell hogy nevessen azoknak, akik ezt hangozattják. De vessük össze az erő viszonyokat. Nekünk 350Ü0 emberünk van fegyverben, a szomszédainknak béke állománya 6— 700000 ember, amely háborús mozgósítás esetén két és fél millióra emelhető fel. A mi békehadseregünk sincs felszerelve azokkal a fegyverekkel, amelyet a trianoni szerződés biztosit, szomszédaink költs Ég vetése tiuzza d«zík a hadsereg számára szükséges kiadásoktól, Magyarország hadi kiadásai kíseböek, miufl Ausztriád míg szomszédaink hadi kiadásai nagyobbak, a lakosság fejszámára átszámítva, mini Nénnlország hadi kiadása' voltak a világháború elöli. Németország gazdag ország volt olyan államokkal szemben, akik még ma is mérték nélkül fegyverkeznek. Épp igy állunk az irredentizmus vádjával is. Én az irredentizmust a gyengülőhazafiságnak nyújtott injekciónak tartom, lékintem. A határon iu' lakó magyarok bizonyára meg fognak maradni magyaroknak, bizonyára rag iszkod nak nem^Cii-égü nyelvükíiöfe, ma gyar kultúrájukhoz, nincs szükségük arra, hogy nekik injekcfó^ adjunk. Minden meggondolatlan szóvá', felesleges gesztussal irredenta kijelentéssel, mely mögött a külföld többet sejt, mint aminek tényleg iátszik, azoknak ártunk, akik a határon tut maradtak, én mint a felelős magyar kormány elnöke semmiféle ilyen megmozdulást, amely Középeurópa békéjét fenyegetné, éppen magyar szempontból nem tűrnék és nenV fogok tűrni, ebben a tekintetben garanciát adhatok az egész nemzetnek, de a külföldnek is. Legyen vége a vádaskodásnak, mert ez Tvözépeurópa helyzetét nem javít ja, ez lehet jó arra, hogy ellenünk hangulatot keltsenek, hogy Magyarország jogos követeléseinek teljesítését ideig-óráig kitolhassák, de minél inkább sikerül ezáltal Magyarország jogos követeléseinek halasztását keresztül vinni, annál súlyosabbak lesznek ennek következményei, nemcsak erre az országra, de egész Középeurópa gazdasági helyzetére is. Még két kérdésről szeretnék beszélni, az egyik a földreform kérdése, a másik a mezőgazdasági hitel. Mindenkinek, aki egv kis józansággal nézi ennek az országnak közállapotait, feltétlenül tudnia kell, hogy földreformra szükség van, ahogy ennek végrehajtása sürgőssé vált. De ismétlem ,amikor ezt hangsúlyozom a magam részéről és amikor a magam részéről is jótállok azért, hogy ezt, amilyen értelemben nyilatkozom, végre 4

S fogluk hajtani, akkor hangsúlyozni kívánom azt is, hogy nem forradalmi mentalitás szolgálatának kedvéért csinálunk földreformot, mem azért csináljuk a földreformot, hogy ki nem elégíthető igényeket támasszunk, olyan igényeket, melyeket semmiféle földreform kielégíteni nem tud, hanem azért, hogy a birtokmegoszlást ebben «z országban az egész nemzet javára egészségesebbé tegyük. — Ha tehát szükségesnek tartja a kormány hogy a meghozott földreform törvényt egy novellárisi intézkedéssel módosítsa, ugy ismételten hang ^YmirrDÉiL súlyozom, hogv ezt nem azért teszi, hogy kielégíthetetlen igényeket támasszon, mert földre igénye ott, ahol a magántulajdon szent senkinek sincs, aminthogy lenkinek nincs igénye az én kábítómra, vagy órámra t áe igénye van az egész nemzetnek egy egészséges birtokmegosztásra. Hangsúlyozom, hogy nem azért csináljuk a novellát, hogy azokat a garanciákat, amelyeket a birtokos osztály abban lát, hogy a törvény végrehajtását nem a kormány önkénye, hanem a bíróság csinálja meg, elvegyük. Ezt megbontani 'nem volna helyes és szabad. Én a magam részéről ennek a megbontásához nem is járulhatok hozzá, azéVt sem csinálunk novellát, hogy a legegészségesebb és legintelligensebb inép a feltétlenül szükséges középbirtokos osztályt megbántsuk és biztonságához hozzányúljunk. Ha a novellára szükség van, tisztán 3 okból van szükség, az egyik ok az, hogy a végrehajtást gyorsabbá kell tenni, mert miinél tovább húzódik ez a kérdés, annál iinkább alkalmas, hogy egyesek demagóg jelszavakkkal a szociális békét ujbbói megbontsák. Szükség van a novellára, inert a végrehajtás rendén egyes végrehajtó közegé közöli az értelmezés tekintetében egyik, vagy másik ponton nézeteltérés merüli fel. Szükséges tehát, hogy a végrehajtás egységes szempontjait biztosítsuk. Amikor ezt hangsúlyozom és egyik oldalon garanciát vállalok azokkal szemben, akik földhöz juttatandók, hogy tényleg földhöz is fognak jutni, amennyiben a lörvénvszerint földhöz juthatnak, a másik oldalon ^garanciát vállalok abban a tekintetben, hogy semmiféle szélsőséges demagóg jelszavakhoz sem a kormány, sem annak elnöke, sem a földmivelésügyi miniszter, sem a párt hozzá nem járul, ugyanakkor külön intelmet kell intéznem azokhoz, akik igényi tartanak, és azokhoz, akik kisajátítást szenvednek. Az egyiknek azt mondom, hogy gondolja meg, mielőtt igényt támaszt, mert könnyű egy népgyűlési beszéd meghallgatása után jelentkezni, de ennek könnyen lehet az a következménye, hogy ezek áz urak 2—3 év mulya tönkrementen fogják visszaadni a földet. Mindenki jól gondolja meg, hogy niif csinál, mert serikinek sem viselhetjük gondját, hogy a föld bérének az árát meg is fizesse. A másik fölszólítást a földbirtokos társadalomhoz intézem, hogy ők a maguk részéről biztosítékot kaptak a tekintetben, hogy a kisajátítás folytán nem fognak szenvedni, hogy az üzemvitelük nem válik lehetetlenné, akkor gondoskoc] ni kötelesek arról, hogy saját birlokukopr a termelést fenntartsák. Ennek az országnak arra van szüksége, hogy végre is nyers terményeit saját maga dolgozza fel, hogy végen vessünk annak a szerencsétlen állapinak, iiogy a kivill nyers terményeket sokkal drágább áron legyünk kénytelenek visszahozni a fogyasztás kjelégilésére. Minden kétségen felül áll, hogy mi nagy és súlyos hitel krízisben élünk. — Azonban senki sem bolond tőkét másnak kölcsönadni tisztán azért, hogy egy pár hónap mulva.mint kisebb értékű pénzt kapja A'issza. Ennek természetes következménye, hogv megszűnik a takarékossági szellem, a tőkegyűjtésre való törekvés, mindenki áruba, földbe, akarja pénzét fektetni. A termelés helyébe sok helyütt a spekuláció lépett, a termés sínylődik. Nehéz kérdés ez mindadig, amig hanyatló valutával szemben állunk. Ha körülnézünk szomszédaink között, látjuk azt, hogy Ausztriában és Németországban is hasonló viszonyok vannak és nem sikerüli itt sem a gyógyszert megtalálni, amelynek segítségével ezen változtatni lehetetlen. Ennek dacára a magyar kormány kötelessége, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzon, mert most már mezőgazdasági termelésünk is sínyli a "hitel krízisét, oda kell törekedni, hogy egyfelől a szövetkezet révén a kisbirtokos társadalom, a másik oldalon a közép és nagybirtokos társadalom ugv a buzakötvények kibocsátása révén, mint a Jegyintézet hitelének a lehelőség és a közgazdasági szempontok figyelembe vétele melletti igénybevételével a termelést fejleszszék. De szükség van még egyre is s ez az, hogy a magy

ar birtokos társadalom szervezkedjen és megalkossa azokat a hit**. sZirveztltefei>f, amelyet száz éven keresztül öunniködcs réven megszervezni nem ludoll. Végre is mindent a magyar álkun nem csinálhat. Az állam a mai leromlott állapotában abban a helyzetben, amikor a napi kiadások teljesítésére is csak nagy nehezen tudja a szükséges pénzt előteremteni, nincs abban a helyzetben, hogv minden szükséget maga elégítsen ki. Segíts önmagadon és Isten is megsegít.' Ha a. magyar állam a kornjány és a társadalom harmonikusan egyiitlmökédve igyekeznek ebben a tekintetben előre jutni és letesz a magyar társadalom egy része arról, hogy mindenért csakis a kormányt tegye felelőssé és a maga részéről is hozzájárul ehhez a munkához, akkor el fog következni az az idő, amikor együttes erővel ennek az országnak dolgait előre tudjuk venni. (Hosszantartó taps és éljenzés. Ezután Veres Ferenc.nemzetgyűlési képviselő állott fel szólásra és lelkes, nagyhatású beszédében egységre, és összetartásra buzdította az egybegyűlt választó polgárokat. Ezzel véget is ért a népgyűlés, azonban a lelkes közönség még Káilay Tibor pénzügyminisztert kívánta meghallgatni, ugy, hogy. Káilay Tibor pénzügyminiszter is tartott eg 1 rövid beszédet. Káilay Tibor beszédében a következeket mondotta : Engedjék meg, hogy én ebből az alkalomból kifolyólag, most sok programmot ne adjak ,se pedig beszámolót ne tartsak. Beszélt a mai nap folyamán a belügyminiszter, aki ezidő szerint az önök képviselője és beszélt a miniszterelnök, aki eljött ide, hogy meglátogasson bennünket a Nyírségen. — És ha a miniszterelnök azt mondta, hogy a belügyminiszter ellőtt tőle egy pár pacsirtát, akkor én azt mondom, hogy a miniszterelnök egy egész túzokot lőtt el előlem. Tehát engedjék meg. hogy hosszasan >ne beszéljek