Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 146-171. szám)

1923-07-10 / 153. szám

1923. juli< s 10. ' at AT » —T -— íJfraönöEX megs', hogy én mint belügyminiszter, a mint legutóbb megtörtént Adern, mert egy rendőrt megszólítottam azért, mert az utcán szabálytalanul viselkedett, lioszszabb cikket irtak erről, mintegy hibáziatván, hogy a belügyminiszter meg merte szólitani a rendőrt." Mindenütt azt látom', hogy ezeknek az újságoknak nem az fáj, hogy én vagyok a bel ügy miniszter, hanem az, hogy egyáltalán van belügyminiszter. (Zajos helyeslés.) Fáj nekik az, hogy rendőrség Van és hogy az kiváló és fegyelmezett. Fáj nekik, hogy ebben az országban rendőrnek és rendnek kell lenni akkor is, ha az egyesek sérelmével jár is. "Nagy szomorúsággal látom, hogy a sajtóban megint fel kezd bukkanni egy olyan hang, méhről nem lehet tudni mire vezet Nem vádolom egyik irányát s€m a sajtónak, külön-külön, hanem együttesen, mondom ezt anélkül, hogy egyes sajtóorgánumokat akarnék megnevezni, hogy az újságírásban megint olyan irányzat van, amely talán nem az irányító ujságiró, talán nem az illető sajtóorgánum szándékainak felel meg, de megint csak oda fog vezetni, hogy erélyesebb rendszabályokkal kellene a helyes mederbe terelni ezt a mozgalmat., melynek túlzásai, meggondolatlanságai a f;groszs*ab b k-övíFkezményékkel járhEflnak. A sajtóban a nemzet és a társadalommal szemben lehet hibát elkövetni, bizonyos cikkekkel anélkül, bogy azok még a büntető törvénykönyvbe is beleütköznének. A sajtó a sorok között is tud elhelyezni olyan híreket, amelyeket csak hosszabb tanulmányozás után vehetünk észre. Gondolják el, hogy maga áz a tény, ha a sajló durvább hangot vesz fel, ha a közönség azt látta, toogy az ujságiró, aki végre is müveit és számottevő egyén, a korcsma legközönségesebb modoráig száll alá s az a tény, hogy az ország közönségét, az ország becsületes népét izgatják és rossz irányba terelik, belátjuk, hogy mily nagy figyelmet kell e kérdésre fordítanunk. RendkivüJ körülmények közöjtl é*ünk, amikor a normális kori mányzalU eszközökkel az ország erdekeit biztosítani nem lehet. — Ezért kellenek nekünk a sajtóval, szemben bizonyos kivételes hatalmi eszközök. — (Helyeslés.) — Azt hiszem, rövidesen el log következni az ideje annak, hogy a kormány megtalálja az útját aiínak, hogy ezek a kivételes eszközök olyanformán változtassanak meg, amelyekkel) szemben azután senkinek sem lehet aggodalma. (Helyeslés.) Az uj igazságügyminiszter dolgozik a büntető törvénykönyv egy olyan reformján, amelynek segélyével minden társadalomellenes törekvés, vagy minden, a sajtó terén való állandó kilengés megbüntethető lesz és pedig a független bíróságok utján. (ÉSjenzés.) Engem azzal vádolnak, hogy mintegy bizonyos kéjérzettel tiltom be a lapokat, azzal vádolnak, hogy meggondolás nélkül küldöm -az embereket Zalaegerszegre. Akkor, amikor a büntető törvénykönyvnek és a büntető perrendtartásnak megreformálása végre lesz hajtva és a ravasz bujkálok könnyen felfedezhetők lesznek és a bíróság általa llehető leggyorsabb idő alatt tárgyalásra került bünügyük, ugy én leszek az első, aki lemondok erről a kivételes hatalomról. (Helyeslés.) Még röviden ki szeretnék térni a parlamenti helyzetre. Az önök képviselője vagyok és képviselői minőségem teszi kötelességemmé, hogy a parlament szerepléséről is beszámoljak. 'Én belátom, hogy ez a parlament sokkal kevesebbet végzeit, sokkal kevesebb feladatot teljesített, mint amennyit teljes joggal elvárhattak volna tőlem. Azt mondják egyesek, hogy a kormány a hibás, mert nem látja ei munkával a parlamentet. Méltóztassanak meggondolni, hogy lehessen munkával ellátni, uj munkával, az olyan parlamentet amely még mindig a régi munkán rágódik hónapokon keresztül. (Helyeslés.) Ho gyan legyen képes a kormány törvény elő készítő munkát folytatni, amikor az egész évben, még nyáron keresztül is — a legnagyobb munkaidőben — ott kell ül me a parlamentben és a nyugodt, megfontolt, csendes munkához nem juthat hozzá. Én nem a parlament tagjait vádolom, hanem a szabályokat. Ezek a szabályok abban az időben készültek, amikor más volt a parlament mentalitása. (Helyeslés.) Én 13 esztendővel ezelőtt jutottam be a parlamentije és akkor, ha valaki cg}

7 3 órás beszédet tartott, azt mondottuk, obstrukeiós beszéd. A parlament nem arja való, hogy azokat a dolgokat, amelyeIvet a miniszterrel egy négyszemközötti diskurálással el lehel intézni, hogy hangulatkeltés céljából a ház elé vigyék. A régi világban, amikor a képviselők beszédeket tartottak, nem órák hosszáig beszél, lek, nem igyekeztek húzni a tanácskozást, Iranern nemes fegyverekkel, de gyorsan villámszerűén megvívott csaták foglalták el az ország és a parlament érdeklődését és szégyen lett volna, ha a parliament tárgyalásait Jármába és botrányba fullasztóLták volna be. Itt keresem én elsősorban az ellenszerét ennek a szomorú parlamenti helyzetnek. Ébredjünk antuik tudatúra, hogy a parlament tradíciói köteleznek bennünket, mert ha ezt sikerül belátr nunk, akkor jók lesznek a jelenlegi házszabályok is. Akkor, amikor az ország legkiválóbb egyénisége a kormány elnök és az én kedves minisztertársaim és a parlamentben kedved munkatársaim itt a körünkben megjelentek, ugy érzem, hogy ennek a városnak én vagyok a gazdája és engedjék meg, hogy ezt a várost és ennek a városnak a népét bemutassam a mi vendégeinknek. Ez a város homokon épült, jutóhomokon, de Nyíregyháza népének a munkája, Szorgalma, kitartása megkötötte a futóhomokoL Ha belenézünk einuek a városnak a lelkébe, látjuk szorgalmát, tudását, becsületességét és ekkkor nem futó vendégek leszünk itt, mert magunkénak tartjuk a várost. Ez a nép dolgozó nép. Ebben a városban és vármegyében csodálatos dolgozó munkás kultura van. Itt a legrégibb megyei családok tagjai mint kereskedők, mint szorgalmas polgárok dolgoznak, nyugdíjas katonatisztek boltokat tartanak ferun és azokban maguk végzik a munkát. (Éljenzés.) Ebbe« a városban, ahol az urak munkások és a munkások urak, az önzetlen, becsületes közérdeket szolgáló érzés az uralkodó. Nem véletlen, de szimbólum az én szememben, hogy itt, ennek a nevezetes tűzoltósági laktanyának udvarán tartjuk ezt a beszámolót, mert ez a tűzoltóság a kikristályosodása annak a kulturszellemnek, amely ebben a városban mindenkit eltölt. — Itt a tűzoltóság önzetlenül ellenszolgáltatás nélkül dolgozik. (Éljenzés.) Megteszi azt hogy amikor inspekciója van, az inspekciós dijakat nem veszi fel, hanem ^tadja a tűzoltósági testületnek. Ez a tűzoltóság annál inkább kedvesebb előttünk ,m£rt a nagy nemzet közi tűzoltó versenyen az első a íjat nyerte meg

t A várost ennek a tűzoltóságnak a szelleme jellemzi. Polgárai dolgoznak becsületesen azért, hogy ez a nemzet, amely annyit szenvedett a nemzetek harcaiban, végre elérhesse az őt megillető helyet. (Hosszan tartó taps és éljenzés!) A belügyminiszter beszédét hosszantartó taps és éljenzés követte, melynek csillapultával Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedik szólásra lelkes éljenzés és tapsok között. A miniszpereíaöJí beszéd

0 Előttem az önök tisztelt képviselője miután kiadta magát házigazdának, egy hosszú beszédet tartott és annak rendjén le is lőtte egynéhány pacsirtámat (derültség) ugy, hogy én sajnos csak rövid beszédet mondhatok és nem terjeszkedhetek ki olyan detail kérdésekre, amelyeket ő mar kifejtett; Ó természetszerűleg elsősorban a saját kasztjához tartozó kérdésekkel, a rendészeti kérdésekkkel foglalkozott, legyen szabad nekem közéletünk egynehány jelenségét, irányát, bajait más szempontból vizsgálat alá venni. Ma olyan kort élünk, amelyben minr denki keresi ez ország bajainak forrását, kutatja bajainkat és különféle programmokat állít fel. Programmokban nincs hiány, csak az a kérdés, hogy hogyan hajtják végre azokat és hogy helyesen varrnak-e felállítva. Vannak, akik azt mondják, hogy a bajoknak összes, forrása onnain származik, hogy a kormány nem támogatja kellőképen a termetest; a termelést kell fejleszteni s akkor minden bajunk meg fog szűnni. Másoki azt mondják, hogy a korona zuhanása az oka minden bajnak, ez ellen kell dolgozni, ezt kell megszüntetni s Magyarország újból virágzani fog. A harmadik azt mondja, hogy minden bajnak forrása a spekuláció, a zsidóság : ezt kell eltiltani, ezt kell megszüntetni és boldog lesz megint az ország. Vannak megint mások, akik azt mondják, hogy a főbaj az, hogy nincsen kellő demokrácia ebben az országban ; ezt kell megcsinálni, ha megcsináljuk, akkor ebben az országban tejtől és méztől folyik mindén, mert ez a kulcsa mindennek és igy jön egyik orvos a másik atán, keresik bajainkat s rá mütatnak a bajok forrására és az orvos szerepére. Eng-edjék meg, hogy én a magam részéről is foglalkozzam ezzel a kérdéssel. — Ha visszanézünk a nemrég elmúlt időkre, akkor azt látjuk, hogy Magyarország egy, oly megrázkódtatáson ment keresztül, ami ezeréves múltjában példáját ritkítja, s talán sohasem fordult elő. — Az ország megcsonkítása, a világháború elvesztése, a forradalom, annak megismétlődése, az idegen megszállás oly megrázkódtatást okoztak ebben az országban ,amit nemcsak ez a nemzet nem látott a múltban, de a világháború rendjén más nemzetek sem. — Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogy , ez a nemzet elvesztette egy időre .< lelki egyensúlyát, elvesztette megcsonkításunk folytán gazdasági egyensúlyát is. Ha a bajokat orvosolni akarjuk, aZ első feltétel mindenekelőtt az, hogy visszanyerje a nemzet lelki egyensúlyát és hogy ennek segítségével helyreállítsuk a nemzetnek gazdasági egyensúlyát is. — Egyes emberek is mehetnek keresztül ily lelki megrázkódtatásokon s aszerint, hogy milyen az illető jelleme, különfélekép reagál. Az egyik meghasonlik önmagával és öngyilkosságra vetemedik, a másik meghasonlik a világgal. S nem önmagában, hanem a világban, annak társadalmi intézményeiben, az emberek igazságtalanságában keresi a bajok forrását és forradalmárrá változik, meghasonlik a társadalmi renddel s gyűlölködéssel fordul ember társai ellen. Csak kevesen vannak, akik beletörődve az uj helyzetbe, becsületes munkával igyekeznek maguknak egy uj életre feltételeket szabni s a lehetőségeket megszer rezni. Ez a nemzet is megpróbálta az öngyilkosságot, amikor a bolsevizmushoz csatlakozott, Megpróbálta, hogy a világgal meghasonolva az egész világ ellen fegyverrel támadjon, de