Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

VJi3. juuius 10. A város a háromemeletes bérpalota céljára egyik legforgalmasabb zöldségtéri telkét engedi át. Erre a helyre tervezték a vásárcsarnokot. Nyíregyháza, junius 9. Saját tudósi ­t ii cl ősi tóját ól . A tegnapi városi szakoszláiyi ülésen foglalkoztak a szakosztályi tagok a város lakosságát élénken foglalkoztató tervvel, a háromemeletes bérpalota építősének ügyé­vel is. A kérelmezők hangsúlyozták, hogy csak az esetben tudják a garanciális biz­tosítékokat bemutatni, ha a város képvise lő lestül do legalább elvben hozzájárul a Ívért Károlyi-téri telek átengedéséhez. Ugyanis a földszinten üzlethelyisége­kel szándékoznak tervezni s ezeknek jöve­delmét belekontemplálják az építkezés anyagi feltételei közé. Felajánlották to­vábbá a városnak, hogy ölvtin esz?« idő lejárt i ulán haj­landók a bérpaiolál akkori értéke ötven százalékúéi'! a város tulaj­donába áteiugedni A szakosztályok nagy érdeklődés mel­lett, a tárgy súlyos komolyságához mért mélyreható eszmecserével tárgyalták az ügyet s az az álláspont jutott kifejezésre, hogv a városi épitési politika szemponfcf jábói és abból a nézőpontból kell vizsgál­ni a kérdést, hogy Nyíregyháza város ipa­rosainak egész seregét foglalkoztatja a nagyszabású építkezés hosszú időn át, részükre keresetet nyújt és a J ikásszüksé geo jelentős mértékben enyhít, a város­ban levő téglagyárakat, az építő anyaggal kereskedőket foglalkoztatja, általában igen sok vonatkozásban óriási -jelentő­ségű. Ezért a szakosztályok műiden ulon elo fogják mozdítani a konzorcium tervének megválói li­lásat, A Károlyi-telek átengedését azonban en­nek ellenére sem támogatják a szakosztá­lyok ,abból indulva ki, hogy ez a hely évtizedek óta kézépület céljaira van ki­jelölve, a városnak ezidőszerint a legszebb és legértékesebb tere, amelyen ha bérház épül, nem szolgálhatja azl a célt, a melyre a városrendészeti tervezet kije­lölte. A város épitési politikájában hangoztaIfták a szakosztályi tagok a múltban sok hiba történt. A város köz­pontjában |evő legszebb lelket vagy köny­nyen megszerezhető épületeket könnyen kiengedtek, amikor azokat nagyobb áldo­zat nélkül megszerezhette volna a vár»s Ezért most annál nagyobb körültekintés­sel kell megőrizni a még rendelkezésre álló központi fekvésű [clkeket és épüle­teket. Azonban a Smiják István és társai' által kért építkezés megvalósítására egv jgen értékes, a központhoz közei fekvő, élénk kereskedelmi forgalmi helyet hozlak javaslatba a szakosztályok. Ez a te'iek a Zöldseg-léren íevo, a város tulajdonában levő Kalz-íéle uvek, amelyei három utca haláról éspedig a Zöldség-tér, a Bujtos-ütca és a Hunyadi-utca. A telek megfelelő nagyságú Hetivásárok és piacok alkalmával élénk forgalmú. A város középpontjátó, kéjjl percnyi távolságra van, a földszint kivá­lóan alkalmas az üzlethelyiségek létesí­tésére. Ezt az értékes telket vásárcsarnok létesítésére (iriogal­ta a város és a városrendezési tervezetben igy is van kijelölve, de méltányolva a Smíják­féle terv óriási horderejét, a megvalósí­tásához fűződő nagy gyakorlati érdekeket; készségesen javas©;j a a képy se líittílüUffiei á fii ék átengedését. Az ötven év után vájó megvételt a város szakosztályai súlyos feltételnek kirí­ják, de remélik, hogv ennek el nem fogattá sa nem lesz akadálya a tervbe vett építke­zés megvalósításának. Reméljük, hogy a lakosság körében olv nagy várakozást keltő kérdést most már mindkél fél kölcsönös jóakaratával mihamarább sikerül megoldani és váro­sunk nyomasztó Jakásinségén lényegesen enyhíteni. Ej|f aggtelek! palóc öarlaopzeti tréfái. A kilencvenes évek elején nagy szenve­déllyel és r ;tka kitartással kutatta és fényké­pezte néhai Kréhnyay Adolf székesfővárosi igazgató-tanító a bérces, akkor még nagy Gömör vármegye nevezetességeit: a sziiicei jég- és az aggteleki cseppkőbarlangokat. Ko­moróczy a népszerű etnográfus volt a társa, aki több mint negyvenszer bejárta a barlan­got s kutatásairól és egyéb megfigyeléseiről érdekes naplót vezetett. Ebből a naplóból való a következő visszaemlékezés : A csodás cseppkőképződéseiről neveze­tes aggteleki barlangnak első barlangvezetőf­je volt Faiksz-Kompektor Jóska. Mig Mik­száth Kálmán elbeszéléseiben a palócokat tót eredetiteknek mondja, ezt mindjárt megcáfol­ja az aggteleki barlang magyar születésű pa­lóc vezetője, aki sajátszerű paraszt "észjárásá­val, különös megjegyzéseivel és magyaráza­taival folytonos derültségben tartotta a bar­lang látogatóit. Ez a nevezetes férfiú, aki Aggtelek község általános komája volt, a há­romlábú székhez hűtlenné lett csizmadia mes ter volt. Nem volt rá nézve kellemesebb do­log, mint a barlang bejárása. A kiránduló társaság élén haladva, büszkén és a klasszi­kofilológusokat megszégyenítő bőbeszédü­séggel emlegette Jupitert, Junót, az egész görög-latin mitológiát. Néhai Baksay Dániel Oömörmegye közszeretetben álló Dani bá­csija, a barlangnak egykori hűséges gondo­zója, annyira fejébe verte Kompektornak a mitológiát, hogy Kompektor Jóska álmából felriadva is nyomban recitálta a nyugalomba helyezett istenségeket. A csaknem kilenc kilométer hosszú bar­lang rejtélyes zeg-zugait jobban senki sem ismerte, a sok földalatti járástól halottsárga szinü Kompektor Jóskánál, akibe és társába, a második vezetőbe : Czoki Jóskába, a bar­lang 446 képződményének görög-latin mitoló giai elnevezéseit néhai Baksay ref. lelkész a gömöri szójárás szerint ugy beleverte, mint az elöltöltő puskába a fojtást. Minthogy Aggteleken csak egy szerény berendezésű menház áll az örökké jövö-menő turisták részére ennek folytán az éjt sokan a barlang bejárásával töltik, és igy csaknem egy negyedszázad alatt igen sokszor felverték éjszaka is Kompektort, a fővezetőt, ki napon­ta négyszer is bejárta a barlangot. A sok éj­szakázás és földalatti járás utóbb megzavarta az eszét az ékesbeszédü palócnak. Gyakran vendég nélkül is beosont a bar­langba és itt macskamódra felkapaszkodott a 245 méter magas hegyre. Itt a »Plútó tánc­terme« mellett lévő »Hekate hálószobájáénak A piros kis papucs. Rigmusos riport a Hatzel-térrő!. Egy bágyadt, csendes őszi délelőtt, Alikor a nyári szél már tar-lombot sodor, Alikor a reggel és az este majdnem összeüt. , [kőzik, Mondom : egy ilyen őszi, csendes, szép napon Történt. Szerdán vagy szombaton. Legalább egy szürkeruhás kis egér Így mesélte nekem, pedig ő mindenhez ért, S mindent tud, ami a nyíregyházi ócska piacon Történik szerdán avagy szombaton. Mikor a hajnal hosszú küzködéssel Megbirkózott az éji sötétséggel, És megvirradt a Hatzel téri sikon, Jön az ócskás had! Hátukon batyu. És férfiak kis talicskákat tolva, Gyermekek és vén ek eladó holmikkal. És sandán nézve egymás portékáját, K.ipakk ólnak. ... Ezalatt a Hatzeiytér is ébred. 'A kis zsidóbolt kitárja karját. Az Aranykereszt patika redőnye Méltóságteljesen felgöndörödik. 'A jóságos képű tisztes pék-család KiS-kinéz a kapun kémlelni az utcát ; Van-e tejföl, tojás s egyéb finomságok ? Az ablakok függöny szemhéjukat jelemelik, És lassan a kihalt tér nyüzsgő embertömeg Tolóngási helye. .. . Van is most mindent, amit csak kívánsz. Figyelj ide, és mindjárt megtudod : Mit kaphatsz hát az ócska piacon Mindenkor, szerdán avagy szombaton. ... Rozsdás vasszegek és sarokva^ak, Zablával és szerszámokkal vegyest. Mellettük cucli kis üveggel együtt, S egy vadonatúj csizmahuzó zsámoly, Kelméket mérnek csalafinta röjfel. Mellettük kis nyul hegyezi fülét, És női blúzok, ki selyem, ki bársony, Megférnek a sáros ponyvavásznon. Ágyak sodronnyal, spárgával foltozva, Zsiros bödönök, zsir nélkül valók, Kitaposott csizmák. £ a magas ég is elbámulná estig Az ócskapiac kincses kirakatját. \De im, egy kedves kis Pici, piros cipő­Papucsnak beillik, És uj még, ez a fő! jószág, nak nevezett részen áll két pompás, fehér cseppkőnyulvány : »Castor« és »Pollux«, me­lyek arról nevezetesek, hogy ha fakalapáccsal kongatják, pompás mély hangjuk a lipótvá­rosi Bazilika nagy harangjának a hangjával vetekedik. Ezt a játékot űzte a szegény meg­háborodott nagy gyönyörrel, amikor csak tehette. Huszonegy évig gyönyörködtette Kom­pektor Jóska a barlang látogatóit naponta ékes harangszóval és egy ilyen produkciója közben, Kréhnyay látogatása alkalmával vesz tette el az eszét. Szerencse, hogy ez alkalom,'­mal csak két férfilátogató volt vele. Kompek­tor Jóska a »Mória-hegy«-en állott és a fel­kelő napot mutatta az utasoknak. A mit sem sejtő turisták kétszáz méter mélységben hall­gatták Kompektor művészi játékát. De hir­telen abbahagyta a harangozást, ijesztő kiál­tást hallatott és faképnél hagyta a turistákat. A barlang közepén hagyott veindégek sok kalandozás után Mória hegyéinél megtalál­ták az egyesült »Styx« és »Acheron« nevű pa­takokat és ennek folyását követve, nyolc óra/ aggodalmas ut után végre a barlang ki­járatához jutottak. Az elővigyázatból maguk­kal vitt négy szál gyertya szerencsére kitar­tott, különben mindaddig a sötét barlangban kellett volna maradniok, éhségüket tiszta ivó­vízzel csillapítva, amig a második vezető más Vasárnap, junius 17-én Kezdete 1 órakor, vége soha! (Angol Park) a Sóstón. A színtársulat rendezésében ül

Next

/
Thumbnails
Contents