Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-30 / 120. szám

i*íi$. május 30. JfSCyÍKQDDÉE, les látókörű szellemi munkával a inult szen­telt hagyományait életben tartja, s a magasz­tos ideálok hirdetésével előkészíti a boldo­gabb jövőt. Éljen Bessenyei szelleme ! Éljen a Bessenyei Kör ! Újra lelkes taps csendül fel, az elismerés tapsa a Bessenyei Kör ünneplő köszöntésére. Most a magyar fájdalom, magyar hit vatesi erejű költője, jelenik meg az ünneplők előtt. Suaár alakja büszke vonalakban rajzo­lódik a májusi égboltozatra. Felragyognak a szemek, a berceli magyar fiuk arcán a fel­gyúló érzés fénye ragyog, amint Bessenyei szülőházánál jellemző erejű szavakkai idézi fel a költő diadalmas szellemét. A hatalmas invencióju, formakincsekben gazdag óda gyújtó hatással van a jelenlevőkre, akik vi­haros tapssal ünneplik az üldözött szenvedő magyarság lelkiismeretének szószólóját. Most a leleplezésre váró Bessenyei ké­pekre figyel a közönség. Kardos István^ a Bessenyei Kör főtitkára poétikus beszédben álmodja ide Bessenyeit, a daliás testőriíjat, a győzhetetlen magyar tárogatóst. Méltatja Hrabovszky Samunak, a Bessenyei kultusz egyik leglelkesebb ápolójának aldozatkész, odaadó munkálkodását, művészetét, amelynek a szép Bessenyei-portré, Bessenyei szülőházá­nak, s a berceli református templomnak mű­vészi képe az eredménye. Kardos főtitkár szavai nyomán lehull a lepel a képekről és Bessenyei daliás testőrruhában tündöklik le a képről az ünneplőkre. A közönség köszöntő tapssal és éljennel ad hálás elismeréséinek ki­fejezést Hrabovszky Samu iránt. A magasztos ünnep Dr. Vietórisz József köszönő szavaival zárul be. Továbbra is kéri a közönség lelkes érdeklődését, amely a Bes­senyei Kör működését, sikerét táplálni fogja. Seriegjavatas a Tí>zaparlo.i A berceli Bessenyei ünnepre napok óta készül a közvetlen Tiszapart is. Hraoovszky Samu Sós Jenő ref. tanitó támogatásával min­denre kiterjedő figyelemmel intézkedik, hogy, a tiszaparti áldozati lakoma, amelyen a Bes­senyei serlegeket fel fogják avatni, feledhe­tetlenné legyen az idezarándokolók előtt. A községben lezajlott fenkölt ünnep után a fü­zes, bokros Tiszaparton gyülekeznek a ven­dégek. A magyaros tájszépségekben gazdag tiszaparti kép mithikus keretet ad a társas lakomának. Fölzendül Görbe cigányprímás hegedűjén a magyar dal. A részben gyalog, részint fogatokon érkező néhány száz főnyi közönség a parti füzesben felállított tiz asztal mellet foglal helyet. Több bográcsban páro­log a gulyáshus, a vendégek mérsékelt áron váltják meg ebédjegyüket, mert a berceliek áldozatkészsége kifogyhatatlan volt, csak­hogy megkönnyítsék a távolabbról érkezettek számára az ünnepen való részvételt. Az ebéd szervirozásánál a nyíregyházi cserkészcsapat általános tetszést és elismerést keltő uri fi­gyelmességgel segédkezik és buzgóságával nagyban elősegíti az ünnepi lakoma sikerét. Egyszerre siri csend lesz. Dr. Vietórisz József emelkedik szólásra. A kezében a kó­taji gör. kath. egyház által adott ezüst kehely a Bessenyei-serleg van, amelyet a következő beszéddel avat fel : Tisztelt ünneplő közönség ! Régi magyar szokásnak hódolunk, mi­kor hazafias ünnepünk után serlegavató lako­mához ülünk. \ Előttem a serleg, nemes ajándéka a kó­faji gör. katholikus egyháznak, amely ha­gyományos magyar érzésének e megnyilat­kozásával a Bessenyei Kört tisztelte meg. Emlékezet okáért a következő soraim akarják megjelölni jövendő és mindenkori hivatását : Ez a serleg Bessenyei serlege, i Tiszta borral tüzes lelket tölts bele, Ugy idézd a Bessenyei szellemét: Műveltségért, magyarságért Küzdjön minden nemzedék! A Kör nevében ime tiszta bort töltök bele Tokaj szőllővesszejének áldott nektárjából, amely bizonyára azért oly tiszta s azért oly becses mindnyájunk előtt, inert hegyének lá­bát a legmagyarabb folyo habjai csókolgat­ják. Hozzá a magam nevében egész lelkemet öntöm, amely akKor lesz igazán tüzes, mikor Bessenyei emléke előtt hajtja meg a nemzeti hála lobogóját s ihletét az együtt ünneplő kö­zönség lelkesedéséből meríti. tzzel a tűzzel szeretném megtisztítani közéletünk halványan csihogó aranyát a fék­telen önzés valutarontó salakjától, s ezzel a tűzzel szeretném elégetni denevérszárnyait az alacsony gondolkozásnak, mely a közélet tisz­ta serlegét a piszkos érdek seprőjével fertőzi meg. Vajha tévednék abban a meggyőződésem ben, hogy a körülöttünk tülekedő világ na­gyon messzire siklott az igazi müveltseg és igazi magyarság ideáljától, amely Besse­nyeink lelkében derengett, eletének oly gaz­dag tartalmat adott s munkásságának oly biztos irányt mutatott. Bessenyei szellemét idézem a magyar mű veltség és müveit magyarság hangsúlyozásá­val, mert a mi műveltségünk nagyobb részéi­ben csak papiros-műveltség, s a mi magyar­ságunk csak igen kis mértékben áldozatos magyarság. Bessenyei szellemét idézem azzal a forró óhajtással, hogy töltse be szivünket, acélozza meg erőnket, vigye diadalra törekvésünket. Bessenyei szellemét idézem azzal a szent fogadalommal, hogy hagyományához hivek maradunk, örökségét megbecsüljük, példáját követjük. Legyen e serlegavatás egy uj küzdelem kezdete, legyen e küzdelem önfeláldozó, le­gyen ez önfeláldozás nemzetünk feltámadá­sának záloga. Serlegünket a Bessenyei György szelle­mében kivívandó szebb, dicsőségesebb, bol­dogabb magyar jövő eszméjére üritem ! irodalmi zászlóbontás Dr. Vietórisz serlegavató beszéde magá­val ragadja a lakomán résztvevőket, majd Lőrinczy György emelkedik szólásra. Az az ezüst pohár van a kezében, amely egykor a Bessenyei családé volt s amelyet a harangot adományozó Bessenyei Boldizsár fia, István 1645-ben adományozott a berceli egyháznak. Ezt a poharat most a berceli egyház a Besse­nyei Körnek adta ünnepi serlegül. Lelkes ősök szellemét sugárzó harcos unokaként Lő­rinczy György felavatja a serleget egy uj magyar irodalmi zászlóbon 1­tásra, egy, ugyancsak Bércéiről kiin­duló u] magyar irodalmi reneszánszh ra szólitván jel a magyarságot. Az apotheózison kívül, amellyel a tisza­menti magyarság hódol Bessenyei szellemé­nek, én mást is látok — mondja Lőrinczy. — Nemcsak azért érdemes egy életet feláldozni, hogy az utókor ilyen hálája ismerjen el. Itt azt látjuk, hogy a fájdalmas, a dacos, hetyke turáni nép sóvárog valami őt illető, az ő lel­kének való nemesre, amelyről meg se tudja mondani, micsoda. Miért, mire vágyódik. — Bessenyei szellemére. Ez a szellem nemcsak annyiból áll, amit Bessenyei elsősorban hir­detett, hogy a magyar dal, magyar irás, köl­tészet dominálja, hanem hogy abban a ma­gyar dalban a lélek is magyar legyen. A magyar irodalom hivatása, hogy felkutassa mindazt, ami ebben a magyar t életben értékes, szép, nemes hogy min­j (lennek megnyilatkozása legyen. A magyar irodalomnak, ili ßes senye földjén ken megújulnia. A második magyar irodalmi rene­szánsz innen induljon ki. — Áldja meg a magyarok Istene, akik e megujul ószellemnek áldoznak s ezt vi­szik a magyar lelkekbe, hogy diadalmas tij fejlődés induljon meg. A Bessenye ser­leget erre a megujulásra köszönti. — Lő­rinczy György, szózatának, amely ország­szerte erős hullámokat fog verni és lelkes kövelésre fog lalálni, hatalmas visszhang a jelenlévők kitörő éljene. Egyre-másra hangzanak el a szebb­nél-szebb köszöntők. Dr. Vielórisz Ist­ván a zászlói bontó Lőrinczy György, es Szathmárv Istvánra, az uj mozgalom si­kerére, Veres Ferenc, gávai képviselő a pacsirtaként daloló magyar költőkre, ürjti poharát, Sasi Szabó László a szen^ Rajna folyó és a magyar Tisza között von párhuzamot, a tiszaparti Bércei község lakosságát és Korocz Józsefet köszöní)i, Szemerszky János kótaji g. kath. plé­bános, a kelyhet adományozó egyház ne­vében lelkes, gondolatos köszöntöt mond a magyar feltámadásra, amelynek eszméje a Bessenyei kehelybe költözött. Dr. Kbk r ncr Károly Bessenyei nemzetnevelő hatá­sát méltaltva a sárospalaki kollégium ta­nári testületéi, igazgatóját köszönti. Ráez László sárosjjalaki kollégiumi tanár a pa­taki profeszoroknak a Bessenyei-rodalom gazdagitá&a terén elért eredményeit mél­tatva, a Bessenyei Költ üdvözli, dr. Ml. k**cz ödön a magyar ifjúság nevében mond ékesen szóló beszédet. Szikszay András buji ref. lelkész a volt pataki diákokat kö­szönti. Ifj. Radtányi Sándor Bessenyei­ódáját adja elő nagy hatással, Báró Buty­K' r Sándor a Bessenyei szellemében neve­lő magyar nőket köszönti. Lőrinczy György az ünnepen együttérzéssel résZtve. vő MÍkecz Is Iván alispánt aposztrofálja * ei megjelentek egy szivvel lélekkel, tün­tető lelkesedéssel ünneplik Szabolcsvár­megye népszerű alispánját, aki meghato(l(­tan mond köszönetet. Dr. Szesztay Zo"an Kardos Istvánt, a Bessenyei Kör agilis főtitkárát, Hrabovszky Samut a fáradha­tatlan rendezőt ünnepli köszöntőjében. — Nagy hatásl kell Balla Ferenc r él köz. berencsi jegyző, aki több kedves, hangu­latos költeményét adta elő. Kardos István főtitkár a Bessenyei kört áldozatrakészen támogató bercelieket köszöntötte. A liszaparti ünnepen a késő esti óráig vol lak muzsikás, dalos együttesben Bes­senyei szellemének áldozó lelkes magya­rok, majd Görbe cigány hegedűje a Cza­kódi erdőben zendült fel, ahol a tisza­menti fiatalság pompás táncmulatsága vette kezdetét. A pesti irók és a nyíregy­háziak külön vonaton jöttek haza egy gyö­nyörű magyar ünnep lel ed hetetlen im­presszióival . AO FARKASO izgalmai kalandortörténet Csodálatos Köntös | „Égi és földi szerelem í á közkívánatra június 1-én, pén teken a színházban. 1111 1

Next

/
Thumbnails
Contents