Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-28 / 22. szám

2 JÍYÍKirXDÉK 1923. január 28. Evés közben jön meg az étvágy, mondja a jó magyar példabeszéd. Ugy látszik beválik ez nemcsak a magyarra, hanem más nemzetek fiaira is. És talán ezekre még inkább. Mikor a trianoni szerződéssel leamputálták Magyarország testének több mint kétharmadát és a pompás koncokat szétosztották a körültünk ólálkodó szomszédok között, azt hittük, hogy meg fogja ülni a gyomrukat és jó időre elmegy az étvágyuk. Ugy látszik csalódtunk. Már nemcsak hogy megemésztették a zsiros falatokat, hanem evés közben még nagyobb lett az étvágyuk s további prédára lesnek. Minden oldalról azt a hirt vesszük, hogy szomszédaink erősen fegyverkeznek. A románok a magyar demarkációs vonalon nagy katonai erőket vonultatnak fel. Biharpüspökinél, Nyirábránynál erős tüzérségi egységek, repülő-osztagok, hadosztályok állanak készenlétben, — a Jugoszláv áliam a háborúra teljesen fel van készülve, a skupstina mégis uj meg uj hadihitelt bocsát a kormány rendelkezésére. Rómából vesszük a hirt, hogy ott Románia a Tiszáig való előnyomulás tervét jelezte. Minden hir egymást megerősítve és kiegészítve odamutat, hogy a szomszédok csakugyan és pedig komolyan készülődnek. Először azzal akarták indokolni harcias készülődésünket, hogy Magyarország táplál ellenséges szándékokat és máris határincidensek hirét kürtölték világgá, amelyekkel Magyarországot akarták diskreditálni és ezzel akarták a saját terveiket leplezni, illetve saját készülődéseikhez ürügyet felmutatni. Most ujabban azzal indokolják ezeket a hadi készülődéseket, hogy Románia egy Bessarábiát fenyegető orosz inváziótól fél, — Jugoszlávia pedig, számol a török-bolgár helyzettel. Érdekes, hogy Románia a Bessarábiát fenyegető orosz invázió ellen Nyirábránynál teszi meg az ellenszabályokat és Biharpüspökinél kivánja azt kivédeni. Tisztán látjuk jó szomszédaink alattomos és jól kieszelt tervét. A nagyántánt most túlontúl el van foglalva a saját ügyeivel. Franciaország most fojtogatja német szomszédját. Elég kemény és dicsteljes munka. Angliának elég dolga akad az ir kérdéssel, az indiai lázadással, a Bosporussal. Olaszország figyelme az Adrián. Nos tehát a Magyarország kifosztására s a zsákmány biztosítására alakult kisántánt most nagyon is alkalmasnak véli a pillanatot arra, hogy végső szándékát megvalósítsa. T. i. hogy Magyarországot végleg eltörölje a föld színéről. Súlyos probléma is vagyunk mi nekik. Mi vagyunk számukra az örökön élő és furdaló lelkiösmeret. Álmaik megrontója. Nyugalmuk, győzelmi mámoruk, örömük tnegkeseritője. Mert a megcsonkított testünk a mi égbekiáltó szerencsétlenségünk ott virraszt állandóan fejük felett és megkísérti éjjeleiket és megzavarja lelkiösmeretüket. Végezni hát velünk ! Egyszersmindetnkorra leszámolni, véglegesen, örökre ! A halottak nem járnak vissza ! Belénk kötni bármi ürügy alatt és megszállani bennünket! Egyik a Tiszáig, másik a Dunáig, a harmadik fel Budapestig ! Ez hát a programm ! így jött meg 'evés közben az étvágy. Ezért volt a demars. Ezért volt kitalálva a sok határincidens. Ezért a sok fegyverkezés, a sok hadi készülődés. Kétségbe kellene esnünk, ha kishitűek volnánk. Ám a válságos idők Németországban is meghozták a német lélek egységét!! Azt az imponáló lelki nagyságot, amely megdermeszti a durva erőszak sujtoló akcióját.' A nehéz idők a magyar nemzetet <is fel 'fogják emelni a történelmi idők magaslatára és az esteleg ránk csapó végzettel szemben meg fogjuk mutatni régi nemességünket, lelki nagyságunkat. Fegyver csattogástó( mi* nem ijjedezünk. Talár," török, anémet-du (ásókat már ! sokszor átszenvedtünk. A világháború ret- I tenetességeit vitézül állattuk. Jöjjön bármi ránk. Kétségbeesni &oha se fogunk. Velünk az Isten'! Velünk az Igazság. S ezek tudata mindég megacéíoztta a magyar vitézséget. Aíig hisszük, hogy ilyesmire sor kerülhetne. Hiszen egy ilyen összeesküvés a trianoni szerződés által meghagyott rongyaink ellen már igazán tul menne minden elképzelhető faíánkságnak a határán és épen ezért teljes nyugalommal várjuk a fejleményeket. De ha mégis eljönne a lehetetlennek iátszó kísérlet, tudják meg szomszédaink, hogy az a »megszállás« nem lesz puszta > megszállás!!« Egy-két helyen megállást fog annak parancsolni a végső kétségbeesés!! Sasi Szabó L'asző. Lenkeffy Ica legbájosabb sz«r«p«: „az árendás zsidó" 3, 5, 7 és 9 órákor a Városi Szinház Morgóban, A Bessenyei Kör küldöttei Zala György műtermében megtekintették Benczúr szobrát. Nyíregyháza közönségének gyorsan cselekedni kell, hogy az ország legszebb müvészszobra a városé legyen, — Látogatás a na?v mesternél. Nyíregyháza, január 27. A Nvirvidék tudósi tójától. A városliget fekete fáira varjú száll, a nólás, csengős bódék Lélí álmot alszanak, az utakra fényes fehér hó borul. A liget álmodik eljövendő májusról, akácillatos csillogó, zengő estékről. Leszállunk az istvánuti villamosról. Balról idesötétlik a téli háttérből Bartha Miklós szobra. Elindulunk Zala György villája felé. Egy szépséges művészi álomkép von ide "bennünket, Benczúr Gyulának szobra, amelynek ott kell állni Nyíregyháza egyik terén, a do lánybaji pihenő halhatatlan mester szülőföldjén. £aia műtermében Áhítattal nyitunk be a magyar motivumos villa kertjébe, amelyen át Zala műtermébe jutunk. A hatalmas csarnokban ugv állunk, kalaplevéve, mintha monumentális templomhajóba lépnénk, a mely nagyszerűségével nyűgöz le. A magyar történelem fényes csarnokában, ma gvar pantheonban vagyunk, egy-két lépés és elfogódottan látjuk, hogy Zala királyi alakjai vesznek körül bennünket s a vonalak, formák nyelvén a nagv magyar mult epopeiája zendül felénk. — A nagy csarnokban vaskályhában lobog a tüz s körülötte mesternövendékek melegednek. Zala még nincs itt, ők fogadnak bennünket s mikor megtudják, hogy mi a célja jövetelünknek odavezetnek a gipszbe formált Benczúr-szoborhoz, biztosítván ben^ nüiiket, hogy a mester rövidesen megérkezik. Benczúr szobra e ölt. Percekig néma csodálattal állunk a gyönyörű szobor előtt. A mester diadalmasan uralkodik az anyagon, a szobor csupa lélek, Benczúr ragyogó selymes almokat látó, sziliekben zengő művészetének sugárzása. Architektúra és szoborkompozíció, a mü minden vonala és teste a fenséges állomvilágot tükrözi, amelyben Benczúr képei előtt olvad fel énünk. A főalak, Benczúr rokokóvonalu széken üt ecset, paletta kezében, alakján, arcán a művészi látásba való boldog el merülés lélekrezgése. Apollói gyönyör édes mosolya csillan Benczúr arcán, érezzük, hogy szépséges világ tündéreivel játszik képzelete, az örök szép fénylő madarát megfogta. Benczúr fölé a művészet szárnyas múzsájaként egyik képének tündére hajol és homloka felett csókot leheli fejére. A csókos tündéri ajkról az ihletátadás isteni percének boldogsága, a terem lésben való részeség tudata árad. A két alak vonalai a festői ábrázolás finomságával fonódnak Benczúr ecsetjére emlékeztető összhangba. A szobor architektúrája is gazdagon kifejező s Benczúr pikturáját jellemző erővel és finomsággal ragyogtatja. A talpazat kecses rokokóvonalakkal muzsikál, rózsafüzérek fonják körül s amorettek, faunok üde kedve játszik a dus virágok között. A szobor szépségeiben való hallgatag elmélyülés feledhetetlen élményünk s örök rabjai 'lettünk Zala müvének, amelyet az ő konzseniális lelke baráti szivének meleg sugallatára teremtett meg. Ennek a szobornak Nyíregyházára keil kerülnie, aboä pallos Ede Bessenyei szobra melleit így az ország legszebb két szobra hirdeti a szabok sí föíd dus virágzását, "Bessenyei *?íadás;H, Benczúr *dr«k tavaszai. TBesztTgí'Tes' Zaíavaf. A beszélgetés tárgya Benczúr szobra és Nyíregyháza lelkesedése, amellyel a nemrégen lezajlott Benczúr ünnepélyen a szobor felállítását kimondotta. — Még az architektúrán dolgozom, mondja Zala— de ha a kormánnyal szemben előállott kötelezettségeimnek megfeleltem, befejezem s ha az urak a nyár folyamán újra felkeresnek, a teljesen kész szobrot tekinthetik meg. Megkérdeztük a művészt, hogy miZként történik a szobor végleges anyagba yitele. — Alsó részét márványba, a felső alakokat bronzba képzelem. A szobor nem állhat szárazon. Füves, virágos, nedves helyen, szökőkutas, "kagylós miliőből kell kibontakoznia. Megbeszéltük a szobor megszerzésének sürgős szükségét is. Zala György maga is azon az állásponton van, hogy a kérdés halasztást nem tür. A szobor kőbe faragása, illetve bronzba öntése ma kivihetetlen, de itt az utolsó perce annak, bogy Nyíregyháza város közönsége a modelt megvásárolja. Zala György maga is megerősítette azt a hírt, íiogy Budapest mindenáron meg akarj« szerezni a remékbe készüti Benczúr szobrot. Sipőcz polgármester állandóan érdeklődik a szobor iránt s bizonyos, hogy a modellért szükséges másfél millió koronát a főváros bármely pillanatban kész megfizetni Zalának, aki azonban kitartóan ragaszkodik ahhoz, hogy Benczúr szobra szülővárosá ba. Nyíregyházára kerüljön. A mesterrel való beszélgetésünk so-