Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-28 / 22. szám

jffiHSnDÉK A száműzöttek kép a vörös Oroszország rémségeiből." Egy orosz fó'uri család kálváriája. Bemutatja hátfőn és kedden Vs és 9 órakor az ilpolló Mozgó. lensé^e dacára a magyaroktól elszedik a birtokot, az síkolát, a kulturális javakat, nem is szólva a többi szabadságról. amelyet mindenikéből egymásután és tervszerűen forgatják ki elszakadt szegény véreinket. Ott van a végeláthatatlan sorozata a magyar menekülő üldözötteknek, akik kiutasitva és kifosztva vánszorognak a trianoni határokon át Csonkama gyarországba, mert ősi földjükön nincsen maradásuk, hacsak nyíltan nem fordulnak minden ellen, ami. eddig szent volt előttük és nem versenyeznek ellenségeinkkel a magyarság ócsárlásában. Vakíármájukkal erről az embertelenségrői igyekeznek elterelni a világ figyelmét; azért rágalmaztak eddig és fognak ránk minden elképzelhető hazugságot a iövőben is. Meg aztán a feiü^be szállt a németek sorsa is. Ugy értelmézi-k a dolgot, hogy a franciák jóvátételi politikájától rendre elhúzódott o'iasz, angol, amerikai s ezzel Franciaországra döntő ériéket kapott a kisantant támogatása. És tálcán kínálják a franciáknak, csakhogy ellenértékül ők is ugy ülhessenek Magyarország nyakára mint patrónusuk a németekére. A cseh Narodni "Pofilika nem is csinál titkot belőle, irván, hogy nem Tűri a magyar jóvátétel törlését és ha a nagyantant mégis megtenné a kisantant elég erős akaratának érvényesítésére. így akarnak a franciák megszoruítságból maguknak előnyt és a magyaroknak ujabb bilincseket kiverni. Szó sincs róla: a mesterkedés ördögi és rá vaíl azokra, akik kieszelték. Mégis van valami, amit kihagylak a számításból. Nem nőhetnek a fák az égig. Mindennek megvan a természetes határa: még az ő faíánkságuknak is. A telhetetlenség még so ha nem kerülte el a gyomorrontást s nekik is az fesz a végzetük. Legfőképen is bennünket egy pillanatra sem hagy el a józanságunk és sűrű sorokba fogódzkodva egyetértő, egymást megbecsülő fronton elszántsággal nézünk a fejlemények eíé. Egy szabolcsi jelentkező a pilóta nélküli repülőgép szabadalmára. A polgári földbirtokos feljelentése. A fővárosi lapok megemlékeztek róla, hogy a pilóta nélküli repülőgép találmányának jogát egyik kolozsvári magyar mérnök magának követelte vissza. Most — mint értesülünk — egy. másik ember is akadt, aki magánalk vindikálja a találmányt. Az erről szóló jelentés a következő: Szabolcsvármegye Polgár községében ét egy. dúsgazdag fiatalember, Szilvássy Károly malomtulajdonos, aki jelesen végezte ei Budapesten a technológiát. Odahaza folytatta tanulmányait. Még 1920-ban részletes tervet dolga-, zott ki, olyan repülőgépről, amelyet a földről beállítva lehetett kormányozni. — A találmányról teljes szakszerű leírást készített megfelelő rajzokkal. A budapesti szabadalmi "hivatal 1920. évi június 3-án 79638. szám alatt szabalmí okmánnyal szabadalomnak nyilvánította a találmányt. Szilvássy ezután lepéseket tett és a találmányt Németország ban is szabadalaztatta. Nemrégiben kitűnt, hogy a pilóta nélküli hadi repülőgép németországi szabadalmi okmányai eltűntek. Szilvássynak az a gyanúja, hogy a nagyjelentőségű találmányt illetéktelen emberek kivitték külföldre és ott értékesítették. Szilvássy a napokban megtette a feljelentését a budapesti főkapitányságon az ismeretlen tettes ellen a szabadalmi okmány ellopása miatt. Madách, mint nemzeti követ. A magyar nemzet mindig a civilizáció színvonalán állott, sőt sokszor vezető szerepet töltött be Európában. 1923. január 28 -| —— — >ir iiI IMH.I •»• |«I • i i mi mi rán azt az impressziót szereztük, hogy a vános és a vármegye által felajánlott 200000 koronát igen előnyös lett volna a felajánlás után átadni a mesternek, mert pénzünk akkori értéke mellett a másfél millió nagy részét fedezte volna. De ajánlatos lenne a meglévő pénzt még most is átadni, mert így a város szoborbizottságának a művésszel való kontaktusa reális alapot is nyerne. A többi szobor. A Benczúr szobortól nehéz szívvel és Nyíregyházára gondolva, bizonyos aggodalommal bucsuztunk -él és sétát tettünk a műteremben. A főváros gyönyörű Erzsébet szobra. ame

fj a margitszigeti Pantheönba kerül, agyagba álmodottan, végső simításra várva csaknem készen áll. A milléniumi szobrok közül most készült el Nagy Lajos szobra. Az Anjou erő, dicsőség sugárzik a királyi szobron, mely Pető fi versét zendíti meg bennünk: »Nagy volt hajdan a magyar, nagy volt hatalma S birtoka.« ' Fenkölt percek feledhetetlen hangulatában veszünk bucsut Kardos István főtitkárral a nagy mestertől és érezzük, hogy ha eddig álmoidíozói voltunk a nyíregyházi "Benczúr-szobornak, most fanatikusai lettünk . T. Sok hűhó semmiért... De igazában semmiért!! Győztes társaik a vádló oláhok, csehek és sze

rbek följajduló, kardcsörtető panaszára végig szaladták* a trianoni határokat és nem találtak még szövetséges társai nagyító és jóakaró szemüvegen keresztül se semmit, mi panaszaikra a legcsekélyebb okul is szolgálhalott volna. A mamagyar seholsem erősili a határt, eszében sincs ezer és ezer baja között épen most fegyverkezni, mozgósítani és vérbenforgó szemmel az ártatlan köztudomásúan békés szomszédok nyugalmát megbolygatni. Mi eleget hangoztattuk ezt, de nekünk semmiáron sem hitték volna el. — Most talán elhiszik nekik, barátaiknak és a győzelemben osztályosaiknak, hogy merő kitalálás mmdaz, amit a magyar harci készülődésbőt láttak, vagy talán igy helyesebb: a falra festettek. Ezzíef, bdologgaf el is volna intézve ha most post festum nekünk nem volna valami mondanivalónk. El vagyunk rá készülve, hogy most sem fognak nekünk hinni, amint nem hittek eíőbb, de nem tesz semmit, a fő az, hogy miként előbb, most is nekünk legyen igazunk. És megint nekünk van igazunk abban, hogy minden ok nélkül való volt a kisantant felhorkanása. Az okok egész láncolata sorakozik az elfogulatlan szemlélő elé arról. hogy kellett a kisantanbiak lármát ütnie és időközönként ezentuf is kénytelen lesz lármát ütni, hadd legyen a világnak mit rágódnia és ne iírlen rá valahogyan a báránybőrben parádézó kisaaitanUjntot rajta csípni, hogy dehogy a magyarok rúgják fel a trianoni békét... ~ Tessék végignézni a magyar kisebbségek siralmas kálvária járását. Az utódállamokban a nemzeti kisebbségek jogainak az aláírásaikkal is megerősített sérthetetA nemzetgyűlés elnöke f. évi január hó 19-én kegyeletes szavakban emlékezett Madách Imre születésének századik évfordulójára. A képviselők állva hallgatták végig az elnök szavait és igy a nemzet törvényhozói lerótták hálájokat egykori követtársuk szelleme előtt. Az -ember tragédiájának (világprobléma) csodás hatású írója, mint országgyűlési képviselő is kiváló szerepet töltött be.' Letörött a zászlónk 49-ben. Bujdosó magyarok járták be a félvilágot. A lelkiismereti szabadságot elnyomta az erősebb fél. Tizenkét évi passzivitásra összeült az 1861-iki országgyűlés, melyen sem Erdély, sem Horvát Szlayonia, sem Fiume nem nyert képviseletet. Csonkaparlamentben terjesztette elő Deák Ferenc a maga nagyhírű indítványát, mely megalapozta az utat 67-hez. Az irodalom terén a centralisták, az ország hét bölcse, a kelő nemzedék társasága vívott harcot. Ennek a kis irodalmi társaságnak tagja volt Madách. B. Eötvös József, Szalay László, Lukács Móric, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Szontágh Pál voltak a társak. Valamennyien oszlopos tagjai a nemzeti előhaladás munkájában halhatatlan szerepvivőknek. Az 1861-iki országgyűlést április 2-ikára hívták volt egybe királykoronázás célzatával. Ebben-a csonka parlamentben május 28-ikán szólalt fel Madách, kit a balassagyarmati választó kerület küldött fel. Mély bölcseleti igaz ságokkai gazdag beszéd ez, melynek meggyőző érvei ma is helytállók, miként »az em- | ber tragédiája« örök életű költői alkotás : egy darab fényesség a magyar dicsőségből. * — Miket Gibbon, angol történetíró, a bomladozó római birodalomról ir — mondja Madách — mind azt látjuk megujulni" a bécsi urak tanácsában, mind megdöbbentő jelét az időnek, mert valamint Cincinátusokat és Aristideseket, Perényieket és Csányiakat csak nagyjövőjü nemzet szülhet, ugy Heliogabalusok és Cleanderek, Brukok és Eynassenek csak ott teremhetnek, hol Hamlet szerint valami rothadás van az államban. Ki meglévő életképes organizmusok közé lép s ezeket akarja összeolvasztani: ennek gyilkolással kell kezdeni és romlást, rothadást igen ; de életet nem fog előidézni soha. Az altai magyar nem olvadhat össze az indogermán népekkel ; — de kiveszni sem fog mert világtörténeti hivatása van, melynek még csak első felvonását játszotta el. E szavakkal céloz Madách parianti beszé dében a bécsi státusférfiakra, akik szentségtörő kezekkel merészeltek a történeti fejlődés és emberi jog hatalmas lendületébe belemarkolni. A magyar nemzet mindig a civilüsátio színvonalán állott sőt sokszor vezető szerepet töltött be Európában. Fényes példák erre István, László, Kálmán, Nagy Lajos Mátyás uralma. Politikai érettségben és szabadságban erősebben állottunk mint szomszédaink. Szerencsénk és anyagi erőnk a mohácsi vésztől kezdődőleg hanyatlott. Bach a demokratikus — ab oliíismus ftl-