Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-28 / 22. szám

jffiHSnDÉK A száműzöttek kép a vörös Oroszország rémségeiből." Egy orosz fó'uri család kálváriája. Bemutatja hátfőn és kedden Vs és 9 órakor az ilpolló Mozgó. lensé^e dacára a magyaroktól el­szedik a birtokot, az síkolát, a kulturális javakat, nem is szólva a többi szabadság­ról. amelyet mindenikéből egymásután és tervszerűen forgatják ki elszakadt sze­gény véreinket. Ott van a végeláthatatlan sorozata a magyar menekülő üldözöttek­nek, akik kiutasitva és kifosztva vánszo­rognak a trianoni határokon át Csonkama gyarországba, mert ősi földjükön nincsen maradásuk, hacsak nyíltan nem fordulnak minden ellen, ami. eddig szent volt előt­tük és nem versenyeznek ellenségeinkkel a magyarság ócsárlásában. Vakíármájukkal erről az embertelen­ségrői igyekeznek elterelni a világ figyel­mét; azért rágalmaztak eddig és fognak ránk minden elképzelhető hazugságot a iövőben is. Meg aztán a feiü^be szállt a németek sorsa is. Ugy értelmézi-k a dol­got, hogy a franciák jóvátételi politikájá­tól rendre elhúzódott o'iasz, angol, ame­rikai s ezzel Franciaországra döntő érié­ket kapott a kisantant támogatása. És tál­cán kínálják a franciáknak, csakhogy el­lenértékül ők is ugy ülhessenek Magyaror­szág nyakára mint patrónusuk a némete­kére. A cseh Narodni "Pofilika nem is csinál titkot belőle, irván, hogy nem Tűri a magyar jóvátétel törlését és ha a nagy­antant mégis megtenné a kisantant elég erős akaratának érvényesítésére. így akar­nak a franciák megszoruítságból maguk­nak előnyt és a magyaroknak ujabb bi­lincseket kiverni. Szó sincs róla: a mesterkedés ördögi és rá vaíl azokra, akik kieszelték. Mégis van valami, amit kihagylak a számításból. Nem nőhetnek a fák az égig. Mindennek megvan a természetes határa: még az ő faíánkságuknak is. A telhetetlenség még so ha nem kerülte el a gyomorrontást s ne­kik is az fesz a végzetük. Legfőképen is bennünket egy pillanatra sem hagy el a józanságunk és sűrű sorokba fogódzkodva egyetértő, egymást megbecsülő fronton el­szántsággal nézünk a fejlemények eíé. Egy szabolcsi jelentkező a pilóta nélküli repülőgép szabadalmára. A polgári földbirtokos feljelentése. A fővárosi lapok megemlékeztek róla, hogy a pilóta nélküli repülőgép találmá­nyának jogát egyik kolozsvári magyar mérnök magának követelte vissza. Most — mint értesülünk — egy. másik ember is akadt, aki magánalk vindikálja a találmányt. Az erről szóló jelentés a következő: Szabolcsvármegye Polgár községében ét egy. dúsgazdag fiatalember, Szilvássy Károly malomtulajdonos, aki jelesen vé­gezte ei Budapesten a technológiát. Oda­haza folytatta tanulmányait. Még 1920-ban részletes tervet dolga-, zott ki, olyan repülőgépről, ame­lyet a földről beállítva lehe­tett kormányozni. — A találmányról tel­jes szakszerű leírást készített megfelelő rajzokkal. A budapesti szabadalmi "hiva­tal 1920. évi június 3-án 79638. szám alatt szabalmí okmánnyal szabadalomnak nyil­vánította a találmányt. Szilvássy ezután lepéseket tett és a találmányt Németország ban is szabadalaztatta. Nemrégiben kitűnt, hogy a pilóta nél­küli hadi repülőgép németországi szaba­dalmi okmányai eltűntek. Szilvássynak az a gyanúja, hogy a nagyjelentőségű talál­mányt illetéktelen emberek kivitték kül­földre és ott értékesítették. Szilvássy a napokban megtette a feljelentését a buda­pesti főkapitányságon az ismeretlen tet­tes ellen a szabadalmi okmány ellopása miatt. Madách, mint nemzeti követ. A magyar nemzet mindig a civilizáció színvonalán állott, sőt sokszor vezető szerepet töltött be Európában. 1923. január 28 -| —— — >ir iiI IMH.I •»• |«I • i i mi mi rán azt az impressziót szereztük, hogy a vános és a vármegye által felajánlott 200000 koronát igen előnyös lett volna a felajánlás után átadni a mesternek, mert pénzünk akkori értéke mellett a másfél millió nagy részét fedezte volna. De aján­latos lenne a meglévő pénzt még most is átadni, mert így a város szoborbizottsá­gának a művésszel való kontaktusa reális alapot is nyerne. A többi szobor. A Benczúr szobortól nehéz szívvel és Nyíregyházára gondolva, bizonyos aggo­dalommal bucsuztunk -él és sétát tettünk a műteremben. A főváros gyönyörű Er­zsébet szobra. ame fj a margitszigeti Pan­theönba kerül, agyagba álmodottan, vég­ső simításra várva csaknem készen áll. A milléniumi szobrok közül most készült el Nagy Lajos szobra. Az Anjou erő, dicső­ség sugárzik a királyi szobron, mely Pető fi versét zendíti meg bennünk: »Nagy volt hajdan a magyar, nagy volt hatalma S birtoka.« ' Fenkölt percek feledhetetlen hangu­latában veszünk bucsut Kardos István főtitkárral a nagy mestertől és érezzük, hogy ha eddig álmoidíozói voltunk a nyír­egyházi "Benczúr-szobornak, most fanati­kusai lettünk . T. Sok hűhó semmiért... De igazában semmiért!! Győztes társaik a vádló oláhok, cse­hek és sze rbek följajduló, kardcsörtető panaszára végig szaladták* a trianoni hatá­rokat és nem találtak még szövetséges tár­sai nagyító és jóakaró szemüvegen keresz­tül se semmit, mi panaszaikra a legcseké­lyebb okul is szolgálhalott volna. A ma­magyar seholsem erősili a határt, eszében sincs ezer és ezer baja között épen most fegyverkezni, mozgósítani és vérbenfor­gó szemmel az ártatlan köztudomásúan békés szomszédok nyugalmát megboly­gatni. Mi eleget hangoztattuk ezt, de ne­künk semmiáron sem hitték volna el. — Most talán elhiszik nekik, barátaiknak és a győzelemben osztályosaiknak, hogy me­rő kitalálás mmdaz, amit a magyar har­ci készülődésbőt láttak, vagy talán igy helyesebb: a falra festettek. Ezzíef, bdologgaf el is volna intézve ha most post festum nekünk nem volna valami mondanivalónk. El vagyunk rá készülve, hogy most sem fognak nekünk hinni, amint nem hittek eíőbb, de nem tesz semmit, a fő az, hogy miként előbb, most is nekünk legyen igazunk. És me­gint nekünk van igazunk abban, hogy minden ok nélkül való volt a kisantant felhorkanása. Az okok egész láncolata so­rakozik az elfogulatlan szemlélő elé ar­ról. hogy kellett a kisantanbiak lármát üt­nie és időközönként ezentuf is kénytelen lesz lármát ütni, hadd legyen a világ­nak mit rágódnia és ne iírlen rá valaho­gyan a báránybőrben parádézó kisaaitan­Ujntot rajta csípni, hogy dehogy a magya­rok rúgják fel a trianoni békét... ~ Tessék végignézni a magyar kisebbsé­gek siralmas kálvária járását. Az utódál­lamokban a nemzeti kisebbségek jogainak az aláírásaikkal is megerősített sérthetet­A nemzetgyűlés elnöke f. évi január hó 19-én kegyeletes szavakban emlékezett Ma­dách Imre születésének századik évforduló­jára. A képviselők állva hallgatták végig az elnök szavait és igy a nemzet törvényho­zói lerótták hálájokat egykori követtársuk szelleme előtt. Az -ember tragédiájának (vi­lágprobléma) csodás hatású írója, mint or­szággyűlési képviselő is kiváló szerepet töl­tött be.' Letörött a zászlónk 49-ben. Bujdosó ma­gyarok járták be a félvilágot. A lelkiismereti szabadságot elnyomta az erősebb fél. Tizen­két évi passzivitásra összeült az 1861-iki or­szággyűlés, melyen sem Erdély, sem Horvát Szlayonia, sem Fiume nem nyert képvisele­tet. Csonkaparlamentben terjesztette elő Deák Ferenc a maga nagyhírű indítványát, mely megalapozta az utat 67-hez. Az irodalom terén a centralisták, az or­szág hét bölcse, a kelő nemzedék társasága vívott harcot. Ennek a kis irodalmi társaság­nak tagja volt Madách. B. Eötvös József, Sza­lay László, Lukács Móric, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Szontágh Pál voltak a tár­sak. Valamennyien oszlopos tagjai a nem­zeti előhaladás munkájában halhatatlan sze­repvivőknek. Az 1861-iki országgyűlést április 2-ikára hívták volt egybe királykoronázás célzatával. Ebben-a csonka parlamentben május 28-ikán szólalt fel Madách, kit a balassagyarmati vá­lasztó kerület küldött fel. Mély bölcseleti igaz ságokkai gazdag beszéd ez, melynek meg­győző érvei ma is helytállók, miként »az em- | ber tragédiája« örök életű költői alkotás : egy darab fényesség a magyar dicsőségből. * — Miket Gibbon, angol történetíró, a bomladozó római birodalomról ir — mondja Madách — mind azt látjuk megujulni" a bécsi urak tanácsában, mind megdöbbentő jelét az időnek, mert valamint Cincinátusokat és Aristideseket, Perényieket és Csányiakat csak nagyjövőjü nemzet szülhet, ugy Heliogaba­lusok és Cleanderek, Brukok és Eynassenek csak ott teremhetnek, hol Hamlet szerint va­lami rothadás van az államban. Ki meglévő életképes organizmusok közé lép s ezeket akarja összeolvasztani: ennek gyilkolással kell kezdeni és romlást, rotha­dást igen ; de életet nem fog előidézni soha. Az altai magyar nem olvadhat össze az indo­germán népekkel ; — de kiveszni sem fog mert világtörténeti hivatása van, melynek még csak első felvonását játszotta el. E szavakkal céloz Madách parianti beszé dében a bécsi státusférfiakra, akik szentség­törő kezekkel merészeltek a történeti fejlő­dés és emberi jog hatalmas lendületébe bele­markolni. A magyar nemzet mindig a civilü­sátio színvonalán állott sőt sokszor vezető szerepet töltött be Európában. Fényes pél­dák erre István, László, Kálmán, Nagy Lajos Mátyás uralma. Politikai érettségben és sza­badságban erősebben állottunk mint szomszé­daink. Szerencsénk és anyagi erőnk a mohá­csi vésztől kezdődőleg hanyatlott. Bach a demokratikus — ab oliíismus ftl-

Next

/
Thumbnails
Contents