Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-05 / 277. szám

1922. december 5. S megvalósítására se időt, se erőt nem kiméit; s amit egyszer kezébe vett, annak minden viszonyok között sikerülnie kellett. A hűségnek, megbízhatóságnak, becsületnek, mint a társadalomalkotás leghatalmasabb tényezőinek princípiumát elsősorban magával szemben állította fel elengedhetetlen követelménynek, s csak az férkőzhetett közel a szivéhez, aki a követelmény tüzpróbáját kiállotta. Ez a sziv tele volt buzgó istenfélelemmel, meleg családi érzelemmel és rajongó hazaszeretettel. De volt benne helye ama nemes humanizmusnak is, mely a mi korunkban kevesek sajátja, jóllehet emberméltóságunknak legnagyobb disze, legértékesebb hajtása. S mindez az érzelem nem elszigetelt jelenségül áll előttünk az ő egyéniségében, hanem pihenni nem tudó energiává sűrűsödik, mely őt a cselekvésnek ujabb, meg ujabb munkaterére sarkalja. Mondjam-e, hogy tetteinek is az a noblesse obiige az iránytűje, mely egyéniségéből mint választékos előkelőség sugárzik felénk ? Az ő felfogása szerint ez is kötelesség volt, és pedig annál fokozottabb felelősségérzettel kapcsolatban, mennél inkább tiszteletbeli volt az az állás, amelyet betöltött. Számtalan munkakörében jellemének uj, meg uj vonásai tűnnek szemünkbe : elsősorban a készség, amellyel vállalta, az önzetlenség, amellyel viselte a terhet, s az előítélettől való mentesség, amellyel messzire tündökölt a reá váró feladatok megoldásában. Mások egy kézlegyintéssel intézik el az ügyet, esetleg kitérnek a kényesebb kérdések elintézése elő : Meskló László erős kritikája felismerte azt, ami lényeges ; széleskörű emberismerete megtalálta azt, ami helyes ; gondos utánajárása megvalósította azt, ami hasznos. Amily szigorú volt önmagával szemben, ugyanolyan rigorózus a mások megítélésében, különösen, ha munkatársairól van szó. Ennek tulajdonitható, hogy tárgyilagosságát némelyek ridegségre, mások önkényre magyarázták, holott senkitől se követelt többet, mint magamagától. Nagy célokat csak teljes odaadással lehet diadalhoz juttatni ; habozás késlekedés, lanyhaság gyengíti a felelősséget, enélkül pedig romba dől a legtökéletesebb alkotás is. Csoda-e, hogy ennek tudatában kész volt feláldozni a másoktól anynyira hajhászott népszerűséget is a közjó érdekében ? ! Nem volt úgynevezett barátkozó természetű, de nem is volt érzéketlen a barátság iránt. Nem rajta mult, hogy több tisztelót, mint bizalmas barátot vallhatott magáénak; de akit egyszer bizalmába fogadott, azt meg is becsülte, s mindig megnyílt a szive azok részére, akik bizalommal közeledtek hozzá. Ebben a mindenesetre gondosan megválogatott körben igazán jól érezte magát, s nemcsak nagy tudásának kincseit ragyogtatta, hanem mély kedélyének melegét is éreztette. Mindenesetre tekintély volt a szónak abban az értelmében, melyet az irigység sem tagadhat meg, s mely az ellenfelet is elismerésre kényszeríti. Szavának mindig súlya volt a közélet tágas mezején ; okfejtése világos, magyarázata biztos, következtetése meggyőző. E mellett birtokában volt az ékesszólásnak az isteni adománya is, amely nemcsak az értelemre hat, hanem a sziv húrjait is rezgésbe hozza. Figyelmet keltő megjelenése, hangjának tiszta csengése, előadásának meglepő fordulatai élvezetesekké tették nemcsak nagyobb szabású szónoki beszédeit, hanem egyszerű hozzászólásait is, amelyek sohasem voltak annyira jelentéktelenek, hogy ne lett volna elegendő mag is a pillanatnyi ötlet gondolatkalászában. SUHANESZ LAJOS BÚTORCSARNOKA Nyíregyháza, gör. kath parochia Bethlen-utca 5. Telefon 319. I Óriási választék saját készitményll bútoraiban és kárpitos, áruiban. Legolcsóbb bevásárlási forrás 8082-30 Nagy hatalom a szónoki erő, de hitelét veszti, ha nem kiséri, támogatja, tetézi a munkaszeretet, mely a valóság aprópénzére váltja az ékesszólás eszményi tőkéjét. Meskó László a munka embere volt, s benne igazságos méltatóra talált az ember munkája. Mindenki részére nyitva áll a munkatér az élet minden korában s a munka minden fajában ; de eredményes munka csak attól remélhető, aki elhivatást érez magában s szinte ki tudja kényszeríteni is a sikert. Ezek közé tartzoott ő is az önbirálatnak ama kategorikus imperativusával, amelynek hatása alatt képes volt félreállani is, mikor érezte, hogy a kormányzatára bízott hajó nem biztos vizeken evez. Nem akarom említeni megszokott pontosságát, mely nélkül nem folyhat zavartalanul a munka ; mellőzöm példás kitartását, amellyel hivatala körül első volt az érkezésben, utolsó a távozásban ; figyelmen kívül hagyom határtalan gondosságát, amellyel ellenőrizte, igazította, javította alárendeltjeinek munkáját. Csak azt akarom kiemelni, hogy egyidőben töltött be egyenlő sikerrel különböző természetű, sőt egymást kizárónak látszó tiszségeket, amelyeknek viselésére csak a neki adott sokoldalú tehetség teljes tuduatában érezhette magát jogosítottnak. Jogosítottnak ? Nem : kötelezettnek ! Mert ahol azt látta, hogy szükség van rá, első hivásra megjelent, agyával, tollával, szavával az ügy szolgálatára állott s azt minden erejével előmozdítani igyekezett. Különös képessége volt tanácskozások vezetésére, ellentétek kiegyenlítésére, a felbillent egyensúly helyreállítására. Mennyi tapintatra, erélyre és bölcseségre van ilyenkor szükség, hogy a^ magasra tornyosuló hullámok elsimuljanak, megmaradjon 3 rend s kedvező elintézést nyerjen az ügy ! Hogy mindez mit jelent, csak az nem tudja, aki oshasem tartotta kezében különösen olyan tanácskozás vezetésének gyeplőjét, ahol kelleténél több az okos ember. A rend, szabályosság, egyenletesség annyira eleme volt, hogy azt kell gondolnom, akkor pihent, mikor keze alatt zavartalanul folyt a munka s annak előre várható sikerében gyönyörködött. Mert hogy pihenésre szánt óráiban is szakadatlan agymunkát végzett, elmélkedett, tervezgetett, fogalmazott: bizonyosra viszem. Másként alig volna meg értthető, hogy vették fel gondolatai azt a művészileg csiszolt, szabatos formát, amelyben a maguk helyén és idején kifejezésre jutottak. Viszont így könnyen megmagyarázható tény, hogy megfontolatlan szó el nem röppent ajkáról, elhanyagolt munka ki nem került a keze alól. Neki nem kellett keresnie a sikert, a sikker kereste fel őt. De a siker ára egy nagyratörő lélek önmagát megemésztő lobogása s egy fáradhatatlan élet nemes célokat szolgáló önfeláldozása volt! Közéleti tevékenysége. Közéleti tevékenységünk részben azon intézmények fizikai szükségletétől függ, amelyek igénybe veszik, részben a saját lelki szükségletünktől, amely annak szolgálatára ösztönöz bennünket. Szerencsés az a munkatér, amely megtalálja a maga munkását, boldog az a munkás, aki megtalálja a maga munkkaterét. Az a következetesen gyűjtött szellemi érték és halmozott energia, amely Meskó Lászlóban már ifjú korában mutogatta oroszlánkörmeit, nem maradhatott meg sokáig egy mindennapi életpálya szűk keretei között ; a szélesebb látókör nagyobb érvényesülés lehetőségét, a sok ugar nagyobb arányú hatáskör alkalmát teremtette meg számára. És ha igaz, amit előbb mondottam, hogy az élet a jellemképzés legnagyobb mestere, az is kétségtelen, hogy a jellem nyomja rá a maga bélyegét az életpályára. Meskó László hivatása szerint ügyvéd volt, párját ritkító jogérzékkel és mindenben alapos jogi készültséggel. Éles judiciuma, előzékeny bánásmódja és egyenes nyiltsága mennyiségében és minőségében egyaránt számottevő klientúrával jutalmazta s korán megnyitotta részére a közigazgatás területét is, amelyen egész élete végéig majdnem korlátlanul uralkodott. Egyház és iskola. Családi hagyományai e mellett mihamar az egyház és iskola körébe vonták s lelkének legmélyebben gyökerező érzelmeit ezek foglalták le a maguk számra. Végigjárta, végig küzdötte az egyházi közélet minden fórumát s belevitte valamenynyi hatáskörébe nemcsak igaz lelkesedését hanem a szervezés, irányítás és vezetés nagy munkáját is. Szigorú őre volt az egyházi alkotmány rendelkezéseinek, kérlelhetetlen bírája az autonómia sérelmeinek, s nehéz viszonyok között is mindenkivel szemben bátor szószólója az igazságnak. A hibák felismerésében éles szeme, a mulasztások helyrehozatalában készséges közreműködése s a bűnök megtorlásában tárgyilagos ítélete nélkülözhetetlenné avatták őt a legfontosabb kérdések elintézésében. Jellemében kristályosodó egyéniségéből következik, hogy egyházának hü fia tudott lenni anélkül, hogy az egyoldalú felekezetlesség vádjával lenne illethető. Befelé a jogos követelésnek, célszerű alkotásnak és egyenletes haldásnak, kifelé a megértésnek, türelemnek és békének apostola volt. Leleményes az eszmék feltalálásában, gondos a javaslatok elültetésében és kitartó a tervek megérlelésében. Az egyházi közigazgatás kérdéseiben elmondott beszédei gazdag tárházát állítják elénk a tartalmi érték és formai szépség legkiválóbb képviselőinek. Nem kevesebb szeretettel viseltetett iskoláink, különösen főgimnáziumunk iránt, melynek három évtizedet meghaladó időn át kiérdemült felügyelője s benne a tanártestületnek és az ifjúságnak világító, példaadó és buzdító mestere volt. Innen indult el, hogy tanuljon ; ide tért vissza, hogy használjon. Ránézve e tisztség nem sine cura volt, hanem lelkiismeretesen betöltött jogkör, amelynek gyakorlásában mindenkor a jószándék, méltányos bírálat és lelkes támogatás szempontjai vezérelték. Legnagyobb elfoglaltsága közben is tudott időt szakítani arra, hogy iskolánk külső és belső ügyeivel foglalkozzék. Nem elégedett meg azzal, hogy az intézet anyagi gondok nélkül végezhesse nemzetnevelő munkáját : figyelme kiterjedt a nevelés részletkérdéseire is, különösen hangsúlyozván a fegyelemnek semmivel nem pótolható szükségszerűségét s az erkölcsi iellemképzés végtelen fontosságát. Célul mindig az eszmények kultuszát állította a tanárság és ifjúság elé, mert eszmények nélkül nemes, önérzetes, gerinces ifjúságot nevelni nem lehet. Ez a magvasabb szempont és világos-látás, amelynek hire messzire eljutott, az országos evangelikus tanáregyesület elnöki székébe is emelte őt. fGLOGH JENŐI bútoráruházában Nyíregyháza, Vay Ádám-utca 8. sz alatt Mélyen leszállított áron vásárolhat modern háló, ebédlő stb. berendezést és kü lönfále bútorokat. 2807 i J