Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-05 / 277. szám

4 1922. december 10. 'A kaszinó elnöke. Társadalmi téren akkor nyilt előtte je­lentékenyebb hivatás, mikor a kaszinó elnöki tisztségét vállalta magára. E minőségében el' töltött harmincöt éve a személye iránt meg­nyilatkozó változatlan bizalom szakadatlan láncolata volt, s annyira egybeforrasztotta őt az egyesülettel, hogy ezt a tisztségét halála napjáig örömmel viselte. Mennyit buzgólko­dott, hogy az egyesület méltóan töltse be hivatását, benne a legnagyobb magyarnak eszméi el ne homályosuljanak, vele a társa­dalmi élet emelkedettebb tartalmat nyerjen ! Saját személyére másodrendűnek tartotta a szórakozást, s mindenkor inkább a kultur­szempontok, mint a kényelmi igények kielé­gítésére törekedett. Míg ekként egyfelől maga szolgált biz­tositékául annak, hogy a kaszinóban itralko­oppjSaui s^zajpuua sa Sueij 'uiaipzs op színvonalon maradjon, másfelől arra is ugyan csak ő maga ügyelt a leggondosabban, hogy a kaszinó gazdasági helyzete az okszerű ta­karékosság korlátai között is alkalmas le­gyen az egyesület céljainak megvalósítására. Ha valahol, itt különösen rászolgált az ava­tottak hálás elismerésére. 'A politikus. Politikai szereplése ugyancsak teljes rátermettség alapján és alapos készültség után a parlamentben kezdődött, az államtitkári méltóságban érte el delelőjét és a főispáni székben ért veget; sőt azt is mondhatnám, hogy sohasem szünetelt. Mint Irányi Dániel szellemének és mandátumának örököse a legtisztább szabadelvüségtől áthatott nem­zeti pelitika és függetlenség 1 elv letéteménye­se, szószólója és harcosa volt. Amily szeplőt­lenül vitte küzdelembe ezt a lobogót, olyan tiszta volt minden mandátuma, melyet a pol­gárerények legszebb jutalmaként teljes mér­tékben megbecsült. Nem a nagyhangú, hanem a nagíy­értékü politikusok közé tartozott. Tudta, hogy sok ut vezet a célhoz, de nem tartott 'minden, eszközt jónak a cél elérésére. — Nem a szólamok hangzatosságával, ha­nem a meggyőződés erejével tartott ki el­vei mellett, s ha a hűség nemes emberi vonás, Meskó Lászlót a legnemesebbek so­rába keli iktatnunk. Megérdemelt érvé­nyesülésének ez a hűség volt a leghatható­sabb emelője, amit nemcsak elvbarátai ál­lapíthatták meg róla, hanem politikai el­lenfeleinek is el kellett ismerniök. Meskó László hatása. Hogy milyen hfttással lehet az ember a maga kortársaira és az utókorra, nem csupán a saját egyéniségétőt függ, hanem azok befogadó képességétől is, akik ha­tása alatt állanak. Az üres gondolat szer­tefoszlik, a súlytalan szó elhangzik a pusz­tában, a felületes tett nem hagy nyomot maga után. De a legértékesebb eszme, a legtartalmasabb beszéd s a legnemesebb cselekedet is hasznavehetetlennek bizo­nyul, ha nincs aki megértse, míegfogadja és megvalósítsa. Az igazi nagyság abban áll, hogy a hatásnak nemcsak eszközeit birja, hanem feltételeit is megteremti olyan környezet megválasztásával, nevelé­sévei és felhasználásával, amely termé­keny talajnak bizonyul, a magvető szá­mára. Meskó László társasága nemcsak kelle­mes, hanem hasznos is volt azok számára, akikkel érintkezett. Azok közé sorolhat­juk őt, akik szellemesek tudnak lenni minden csipősség nélkül, tudományosak minden nagyképűség nélkül, meggyőzők minden erőszakosság nélkül. Akik köré­ben időztek, a szükséghez képest felvilá­gosítást, útbaigazítást, főtanácsot ynertck tőle mindenkor. Nyilvános beszédei a bizonyításnak és megindításának minden fegyverével, fölsze relve érdeket keltettek, lebilincseltek és elhatározásra ösztönöztek. S nemcsak úgy­nevezett nagy beszédei voltak ilyen hatá­súak: a Fölvetett kérdéshez elegendő volt csak hozzászólania, hogy megvilágosod­jék a homály, kibontakozzék a bonyolult­ság, érvényre jusson a lényeg; javaslatai, indítványai rendszerint elfogadásra talál­tak, igen sokszor köztetszésben részesül­tek. Fejtegetése közben nem • szerette a közbeszólást, de nem is tért ki előle; ilyenkor sem szenvedélyeskedett, hanem finom iróniával hárította el a támadást. A személyeskedés terére sohase lépett, az oktalan sértegetést Ízléstelennek tartotta. A vezetésére bizott intézményekbe, is beleöntötte, szinte beleedzette a maga erős egyéniségét. A holt tagokba éleiét le­helt, a közönyt érdeklődésre változtatta a meddő szemlélődést tevékenységre kény­szerítene. A kezdeményezésben óvatos, a szervezésben válogató, a vezetésben eré­lyes volt. Munkatársai tudták, hogy velük dolgozik, alárendeltjei érezték, hogy raj­tuk a szeme: ellenkezés meg nem akaszt­hatta, kényelemkedvelés meg nem lassít­hatta megkezdeti munkáját. A kész ered­mény dicsőségét megelégedéssel élvezte s szívesen megosztotta másokkai de sohase kürtölte, hogy róla beszéljen a. világ; többre becsülte annak öntudatát, hogy ö siker oroszlánrésze egyedül öt' magát il­leti meg. Nem szabad emellett figyelmen kí­vül hagynunk, hogy a korviszonyokra gyakorolt hatás pontosan alig mérlegel­hető s számokban alig kimutatható. -— Sokszor nem is rögtön jelentkezik, mint 'nem egy orvosságé, hanem idők folyamán ér­lelődik annyira, hogy szemmel látható is legyen. Nem mindenki érhet el mindent; de sokat ért el az, akinek sikerült annyi­val járulni az intézmény felvirágoztatásá­hoz, hogy biztosította a továbbfejlődés: módozatait, ész eszközeit Semmi sem könnyebb, mint a ránk maradt örökségen túladni, de semmi sem nehezebb, mint ugyanazt épségben tar­tani, sőt egyenesen gyarapítani. A pilla­natnyi előny nem fokmérője a siker ál­landóságának. Egy jó sző a maga helyén, egy fi­gyelmeztetés a maga idején sokszor töb­bet jelent, mint a legnagyobb erőfeszítés A lehetetlent nem kívánni, de a lehetőt megkövetelni; a hagyományokhoz ragasz­kodni, mig nem kerékkötő, de az újítás­tól el nem zárkózni, ha keli, a mát a hol­napéri fel nem áldozni, de a holnapért mindent megtenni: ezek a tények mutat­koznak szembetünőleg Meskó László szel­lemének hatásában, világos jeléüi annak hogy a legnagyobb idealizmus a gondolko­dásban megfér a legnagyobb realizmussal a cselekvésben. Nem habozom kijelenteni, mert meg­győződtem róla, hogy Meskó László tel­jesen azonosította magát közéleti tevékeny ségének valamennyi keretével, hiszen minden energiáját azok ügyének szentelte. Előrelátó gondosságának, céltudatos tö­rekvésének és odaadó huzalmának gyü­mölcseit a maguk teljes érettségében laz utókor lbgja élvezni. Hogy ez annál hama­rabb, annál biztosabban és annál sikere­sebben következzék be, viszonyaihoz ké­pest anyagi áldozatot is, hozott már életé­ben jó szívvel felajánlott adományaiban s különösen végrendeletileg hagyományo­zott, közművelődési és jótékonycélu alapit­ványaiban, amelyek fenkölt gondolkodásának nemes érzelmeinek és törhetetlen akara­tának örök hirdetői lesznek. Hazájának tragikuma. Ha a boldogság abban áll, hogy nagy célokért küzdjön, magasra emelkedjék és köztiszteletben részesüljön az ember; ha a lelkébe oltott istenszikrát nem arra hasz nálta fel, hogy véka alá rejtetten magá­ban égjen el, hanem arra is, hogy szerető és szeretett családi kört melegítsen s egy egész társadalom részére ragyogjon; ha tetjesen befejezett életen át jói megfutott pálya után nyugodtan várhatja a jövő íté­letét: Meskó Lászlónak boldognak kellett lennie. Ám az a nagy magyar tragikum., amelynek mindnyájan áldozatai vagyunk, ugy hozta magával, hogy e minden részében köve­tésre méltó gyönyörű pálya végének a bé­kés nyugalom derűjéből a hazafiul elke­seredés, megrendült liit és aggasztó tépelő­dés homályába kellett borulnia. A vérál­dozatban megnyilatkozó legendás magyar hősiesség még remélnie engedte a lábbal tiport igazság győzelmei a durva erőszak felelt, a forradalomnak és következményei nek tőle oly idegen s mindenben kétség­beejtő tapasztalataiba azonban tele vo­naglott a lelke. Micsoda mélységes fájdalom ragad­hatta őt az egyházkerületi felügyelőségben hivatali elődjének 1918. október havában bekövetkezett halálakor e baljóslatú nyi­latkozatra: »Boldog Szentiványj, hogy nem kellett megérnie liazája csúfos bu­kását posványba sülyedésétü Oda ju­totlunk, hogy meg sem érdemeljük nz is­teni gondviselés kegy elmét!!« Mennyi magába fojtott méltatlanko­dás volt kiolvasható olykor könnybe lába dó szeméből, mikor a jog, tőrvény és igaz­ság arculcsapása, a tulajdonjog veszélyez­tetése, az otthon kényszerű megosztása, gyanúsítás, fenyegetés mindenképen való gyötrés volt napirenden!! E meg nem számlált sóhajok, e nyűg talan napok és álmatlan éjjelek, e lélek­emésztő vívódások kérlelhetetlen vádlóink lesznek a feltámadás napján, ha újjá nem születünk, zászlóját elejtjük s kézzei-ész­szel nem fáradunk munkája folytatásán. E munka megkezdése kötelesség, be­fejezése dicsőség!! Nen halljátok-e Petőfi Nemzeti da­lának ünnepünkhöz annyira találó sorait: »Kik szabadon éltek, haltak, szolgaföld­ben nem nyughatnak!!« Es mi mégis meg­nyugodva ölhetett kézzel várjuk a jó sze­rencsét?! ! Magvai- becsületünkért, elődeink em­lékeért, Nagymagyarországért előre!! A nagyszabású méltatás mélyen meg­hatja a jelenvoltakat s valóban ételre kelti a lelkekben a legnemesebb férfiak egyi­kének élő emlékét. Dr. Somogyi Gyula kir. közjegyző ad kifejezést ennek a inegilletődésnek s a kaszinói tagok nevében kijelenti, hogy a méltatás minden gondolatát magukévá te­szik s irányítását követni készek. A díszköz­gyűlés Somogyi Gyula dr. indítványára el­határozta, hogy dr. Vietórisz József em­lékbeszédét sokszorosittatja. Az impozáns iirihep emelkedett hangulatban ért véget. — Az ág. li. ey. Kossuth Lajos ro gimnázium tanárkara és ifjúsága megért­ve a mai idők hívó szózatát, mely a legelső magyar ajkairól hangzott el, p Horthy-W ségakcfó javára műsoros déútant re"dez toiyo no 10-én délután 5 órai kezdettel az intézet dísztermében. A délután műso­rát legközelebbi számunkban közöljük azzal a megjegyzéssel, hogy külön meg­hívókat nem bocsát ki a rendezőség, azért ezúton hívjuk fel a szülők, tan ügybarátok és testvérintézetek szíves figyelmét a ne­mescélu előadásra. Jegyek előreválthatok a tanári szobában Teltsph Kornél főgim­náziumi tanárnál. — A kerüleu Kereskedelmi és ipar­kamara ezúton hozza érdekeltsége tudo­mására, hogy a miskolci m. kir. erdőhi­vatal 15400 drb. borsajtóhoz való tölgyfa­léc eladására versenytárgyalást hirdet. — Venni szándékozók zárt írásbeli ajánlatu­kat december ho 11-ig küldjék be fenti hivatalhoz . — A Nykse teadeiutáiija kitűnően Ki­tűnően sikerült. Részletes beszámolót hol­napi számunkban hozunk.

Next

/
Thumbnails
Contents