Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-30 / 296. szám

2 JNÍyíryidék 1922 december 30 látszó pályájából tudom kiérezni, hogy mekkora idealista volt, mert csak az idealizmus, a törhetetlen nagy becsületesség

1 csak a forró, meleg érzések képesíthetnek földi embert arra, hogy nem alkuszik, nem enged, hogy egye dül egyenesen menjen a maga utjáin. Igen is, Tisza Istvánnak ez a céltudatos, ez a ridegnek látszó politikája a legmelegebb szivet, a legbecsületesebb magyar érzést, a népért való legőszintébb lelkesedést, rajongást takarta és fedte, mert azok, akik ismerték és látták közelről őt, tudták, hogy igenis megközelíthető volt, tudták, hogy nem zárkózott el más ember véleménye elől, de akkor, amikor forró szivvel megérezte, hogy melyik uton kell haladnia, akkor ment egyenesen, ment ridegen azért, mert kötelessége volt, mert erősebb volt benne az érzés, mint a politikai előnyö

kért való megalkuvási képesség. Hát volt a magyar történelemben, volt-e a világtörténelemben a saját maga érdekeitől teljesen elvonatkozó magasztosabb példa, mint Tisza István ? Azzal vádolják meg Tisza Istvánt, hogy ő akarta a háborút, hogy ő volt az oka a háborúnak ! Egy ember, aki az utolsó pillanatig ellentállt azoknak a törekvéseknek, amelyek háborút akartak felidézni; egy ember, aki szembeszállott mindazokkal, a nagy hatalmas tényezőkkel, akik háborút akartak, itt élt évekig a nemzet szine előtt megbélyegezve azzal a váddal, hogy ő követelte és kényszeritette ki a háborút és az a nagy ember, aki talán az életét mentette volna meg egyetlenegy nyilatkozattal, hogy védekezzen azzal a váddal szemben, hallgátott iés tűrte ennek a vádnak következtében a hot Iáit, hallgatott és meghalt azért, mert ha beszél, a hazájának ártott volna vele (Ugy van!) Hát akkor én itt törpe utód mit szóljak azokhoz, akik igenis haj/andók a hazának ártani, a haza tekintélyét, presztízsét megcsonkítva, külföldre szaladgálnak vádakkal saját hazájuk ellen azért, hogy a maguk apró, mindennapi előnyeit szolgálják. (Ugy van !) Akkor, amikor ennek a nemzetnek egy ilyen példa lebeghet a szeme előtt, ahol valaki meghalt igazságtalanul egy olyan vádért, amit meg nem érdemelt, meghalt és hallgatott azért, mert a háborúban küzdő nemzetéinek nem akart ártalmára lenni, akkor mi hitványak lennénk és nem lennénk méltó az ő emlékéhez, hogyha csak egy percig is szemet hunynánk azoknak a bűnösöknek a ténye felett, akik önös érdekükért a nemzetnek árulóivá lettek. (Éljen, taps.) Nemcsak azok a hitványak, akik ezt teszik, hitványak azok is, akik csak egy szavazattal, egy éljennel támogatni tudják ezt a politikát, és hitványak azok, akik ellenkező véleményen vannak, de ezenkívül hazájukat szeretni nem képesek. (Taps.) Tisza a nemzet szabadsaga Azzal vádolják Tisza Istvánt, hogy a szabadságnak ellensége volt. De hát mi is a szabadság voltaképen ? Tisza István szemében a szabadság a nemzet és a

z egész nép tulajdona volt. Az ellenfelei szemében és a mai politikusok egy része szemében a szabad(ság nem a nemzeté és nem az egész népé, de a szabadság a politikai mesterséget hivatásszerűen űzőknek bizonyos pirvilégiumát jelenti. Tisza István a nemzet és a nép szabadságáért küzdött, de soha nem tudta megérteni a szabadságnak azt a formáját, amelyet beleloptak a nép közéletébe, amely nem jelent semmi egyebet, mint a politikusoknak adott bizonyos szabadságot, hogy a parlamentben, a fórumon vagy a népgyűlésen, ahol a vitatkozásnak szabad helye van, szabadon éljenek vissza ezekkel a jogokkal és ártsanak ezzel a nemzet és a nép szabadságának. (Ugy van 1) Tisza István szabadsága a nemzet szabadsága, mert vájjon ki valósította meg évszázad óta nagyobb mértékben a magyar nemzet szabadságát, mint ő, aki a világhábor ru folyamán olyan magasra tudta emelni ezt az országot, hogy egész közép Európában a magyar nemzet akarata, a magyar nemzet véleménye volt a döntő. Az a nemzet szabadsága, hogy a nemzet nyilatkozni tudjon, hogy a véleményét meghallgassák, hogy a véleményét döntő súllyal vesse latba. Azok, akik a másik, az álszabadságot akarják megvalósítani és azután azt mondtak a nemzetnek a for radalom után, hogy ime mégis megvalósítottuk azt, hova juttatták a nemzet szabadságát, tekintélyét, oda vittek bennünket, hogy kutyába sem vesz bennünket Európa, hogy hiába emeljük a szavunkat, azoknak semmi súlya nincs. És a nemzet szabadságát védelmezte Tisza István akkor, midőn azt követelte, hogy amidőn a nép, az ország közvéleménye az előirt törvényes formák között megnyilatkozott és akaratának tanújelét adta, ennek az akaratnak érvényesülni kell. Az a nemzet szabadsága, hogy ha a maga parlamentjével, a maga törvényes képviseletével érvényesiti a maga akaratát s akkor elavult és visszaélére alkalmas házszabályok labirintusában való bolyongás, apró törpék, apró ambiciózus egyé nek nem akadályozhatják meg a nemzet akaratának érvényesítését. (Éljenzés.) és a nemzet szabadságát védelmezte Tisza István akkor, amikor azt kívánta, hogy szervezzük meg ezt a nemzetet, ugy, hogy a nemzetnek valódi lelke nyilatkozzék meg akkor, amikor az ország népét az urnák elé hívjuk. Ez a nemzet szabadsága, a nép összességének szabadsága és ezzel szemben áll az a szabadság, amelyik azt jelenti, hogy aknamunkával a nép tudatlanságának felhasználásával, félre vezetésével meghamisítjuk a nemzet akaratát. (Ugy van !) Mert azok, akik ma is szabadságot követelnek, mit értenek a szabadság alatt ? ! Értik a parlamenti obstrukció szabadságát, értik a föld alatti szervezkedés szabadságát, (ugy van !) tehát a bujkálást, az elbújni akaró, tehát okvetlenül bűnös és vesze delmes agitáció szabadságát, vagy mondjuk meg nyíltan. az uj forradalomra előkészítő sZP- i badságot. (Ugy van) Ez mem szabadság, ez veszedelem, amely az országot romba döntheti és elpusztíthatja és mi. akik most már levonjuk a következtetést Tisza István ^tétéből, mi kell, hogy habozás nélkül odaálljunk a mellé a szabadság mellé, a melyet ő védelmezett, az eltenfelei és a mai" egyes politikusok álszabadságával szemben. Akkor, amikor a Tisza István szabadsága elbukott, akkor, amikor ennek helyébe ez az álszabadság lépett, tudjuk elpusztult a nemzet 24 óra alatt és akkor ha azt akarjuk, hogy a nemzet erős legyen és a sors által rábocsátott nehéz és súlyos feladatokat teljesítem akarja, akkor nem szabad elfelejtem ezeket az igazságokat nem szabad elzárkózni ezek elől a tanulságok elől, mert elég volt ennek az országnak egy tiz esztendős obstrukció, elég volt ennek az országnak egy forradalom, egy bolsevizmus. Vak, hibás, bűnös és gyáva az, aki nem áll oda, hogy megakadályozza ezeknek az eseményeknek bekövetkezését (Élénk éljenzés és taps) A rend és fegyelem fanatikusa Es azt mondják Tisza Istvánra, hogy ő a rend és fegyelem fanatikusa volt. — Hát az én nézetem szerint a mi közfelfogásunknak Valósággal perverzitása az, hogy a rendért és fegyelemért való lelkesedést, mint hibát, biiint szeretnék szemünkre vetni. Az állaim rend a társadalmi rendi létalapja az állami és társadalmi működésnek, szervezkedésnek létalapja éppen ea a rend. ez a fegyelem. A műveltség és kultura ott kezdődik, ahol rend és fegyelem? van az országban. És addig, amíg a rendet egy állam fenntartani nem tudja, amíg az állampolgárok a fegyelemre ránevelve nincsenek, addig nem államokkal állunk szemben, hanem az emberiség ősállapotávat. Én elismerem, hogy igenis egy állani rendje, egy ország fegyelme bizonyos áldozatokat követ®! az egyes állampolgároktól. De hát ha mint polgárok nézünk szembe ezzel a kérdéssel, akkor is ott áll előttünk példaképen Tisza István, aki mindent feláldozott életét is feláldozta akkor, amikoc az legnagyobb érdekekről, az állam és társadalom érdekéről volt sző. Csakhogy éppen az a körülmény, hogy végeredmény ben állampolgárnak lenni, egy szervezett állam törvényeit betartani egy ilyen társadalom szabályainak alávetni magát súlyos dolog, áldozatot követel az egyes emberektői és most évtizedek alatt kifejlődött a politikának az az irányzata, amely épen ezen áldozatokra ezeknek az áldozatoknak terhére és kellemetlen voltára épít. Végigjárja az országot, a falvakat és elhiteti a könnyen hivő néppel, hogy mindaz^ amit az állam és társadalom érdekében áldozni kell, azt az uralmon lévő kapzsiság veszi el tőletek és ha jön egy, másik uralom, akkor mi kerülünk uralomra, akkor lesz állam és társadalom anélkül, hogy egyeseknek áldozatot kellene hoznia. Hiszen itt is éppen a Tsiza István halálával bekövetkezett események nyithatták fel az egyesek szemét. Vájjon akkor, amikor ez a demagógia valóban érvényesült, amikor bekövetkezett a forradalom, a bolsevizmus, hát kérdem az ország minden polgárától, kivéve azt a néhány kalandort aki ennek érdekében utazta körül az orszá got, hát nem többet, nem súlyosabbat kellett áldozni a közért, mint a rendezett viszonyok között? Egy rendezett, szervezett országban az egyes állampolgár meghozza a maga áldozatát s annak százszorosát visszakapja abban, hogy ennek az áldozatnak a következtében egy szervezett egy rendezett államban, társadalomban él, mihelyt azonban ugy akarnók az államot felépítem, hogy fel akarjuk menteni az egyeseket aa állammal szemben való kötelesség alól, í\zt fogjuk elérni, hogy sokkal többet fognak elvonni az egyesektől, de az nem fog befolyni abba a gyűjtő csatornába, amelyből az országnak haszna van, hanem be fog folyni egyes kalandorok gyűjtő medencéjébe és elpusztul, tönkre megy bele a nemzet. Én igenis alá irom, hogy Tisza István a rendnek és fegyelemnek a fanatikusai volt, de hozzáteszem azt, hogy ez volt egyik legnagyobb érdeme, mert egy nemzet csak akkor élhet, ha rend és fegyelem; uralkodik határai között. Most a mi nemzetünknek nemcsak élni kell, ami nemzetünknek nagyon súlyos feladata* vaimak, a mi nemzetünknek a nagy küzdelmet kell végig küzdeni, hogyha nem akarunk gyámoltalanul törpék és szegények maradni örökre. Ha áz élethez rendre é« figyelemre Van szüksége egy nemzenek, akkor ezen küzdelemhez TJt a boldogság feléI csak szombaton és vasárnap a Városi Szinház Mozgóban katonazene kísérettel. Mind a két rész együtt.