Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-30 / 296. szám

,322. december 30. JfíiíörtDÉK 3 •ar. még fobozotlab mérvben van szükség arra, hogy egy nagy fegyelmezett, erős társadalomban forrjunk össze, inert csak ez az erős társadalom lesz képes megoldani a nagy célokat, amelyek nélkül sem nemzet, sem haza, sem nép ebben az országban boldogulni nem fog. Es nekünk még íe kell vonnuk, Tisza Istvántól mrg kell tanulni azt, hogy a nemzet életének az első célja, de egyszersmind az alapfeltétele az, hogy az országban rend és fegyelem legyen, de meg kell tanulni azt is, hogy a rendnek és fegyelemnek ezeket !az áldozatait bátran, nyitóit szemmel, panasz nélkül eftürjük, mert ná'a nrgyobb, áldozatot parasz né'kül ebben "az országban senki • hozott (Éljenzés, taps.) Mit tanuljunk Tisza fstválltól? Ezt a három igazságot, ezt a három tanulságot akartam levonni Tisza István életéből. Tanuljuk meg tőle, hogy a hazát szivünk legmélyében kell szeretni, és hogy ennek a szeretetnek oly forrónak, oly erősnek és oly hatalmasnak kell lenni, hogy ez vezessen bennünket kizárólag és ne törődjünk mindennapi apró eseményekkel, ne törődjünk a mindeair napi apró gyarló érdekeinkkel. Az ő szavait idézem, ő mondotta, hogy nehéz időben mit bánja a becsületes ember, hogy ő vele mi történik ? A másik tanulság, amit le akartam vonni az ő életéből, hogy vessünk mi számot azokkal a jelszavakkal, amelyeket a szabadság örve alatt a politikusok érdekében akarják a nép érdekeivel szemben rákényszeríteni a nemzetre és harmadszor tanuljuk meg az ő példájából azt, hogy a rend és fegyelem az ország életének talpköve és erős ez a nemzet, és boldogok mi, ennek a nemzetnek polgárai, csak akkor lehetünk, ha ezt a nagy igazságot megérezzük, s ha ezen igazság által ránkrótt terheket magyar becsületes, hazafias polgári készs

éggel vállaljuk. Széchenyi és Tisz

a Ebben a teremben két uj arckép néz le a vármegye közönségének soraira : Tisza István gróf arcképe és itt vele szemben nagy Széchenyi arcképe, amely most ujabban jött ebbe a terembe. Csodálatos ennek a két magyar embernek a legnagyobb és a legkeményebb magyarnak sorsa, élete mennyire hasonlatos. Mindakettő a bölcs mérséklet, a higgadt megfontolás politikáját prédikálta, mindakettőt félre tolták az események és mindakettőt kellett, hogy megérje az országelbukását és tönkre menetelét, de a kettő közül Tisza István volt a boldogabb, mert aznap, mikor elbukott az ország, meghalt ő is és mind azt a szomorúságot, amelyet megértünk, azt neki nem kellett megélnie ! Széche nyi István életben maradt a nemzet bukása után, elméjének tisztaságával, lelkének egyensúlyával fizet meg érte, hogy életben maradt, de most mindaketten fent a túlvilági életben őrködnek reánk és mind a ketten számom fogják kérni tőlünk, hogy vájjon az ő példájukból, az ő szenvedésükből az ő martiromságukból tanultunk-e ? Tanultunk, mert kell, hogy tanuljunk belőle, igenis Tisza István boldogabb volt, mint mi, mert nem érte meg ereket a súlyos, ezeket a gyászos, ezeket a lelket összetörő nehéz esztendőket. Mi megértük és hitványok volnánk, nem volnánk érdemesek arra, hogy a Széchenyi István és Tisza István nemzetének tagjai legyünk, hogy ha nem tanultunk volna ebből a gyászos, ebből a szomorú néhány esztendőből és én azt hiszem, hogy ha tanultunk belőle és hogyha ezeknek a tanulságoknak megfelelően fogjuk megtenni kötelességünket, akkor majd amikor eljön a nagy viszontlátás s a túlvilági • életben találkozunk velük, akkor nem a nemzet gyászáról, a nemzet rabszolgaságáról fog kellem elszámolni, de elmondhatjuk nekik, hogy a ü é! eleieklen a ü példáitokon okulva küzdöttünk és haladtunk becsületesen és bátran az ország javára és megértük azt a diadalt, amelynek nyomában ismét felvirrad az ország napja, a régi földön, a régi vizek partján és a régi nagy horizonton. (Szűnni nem akaró éljenzés és taps.) Társas ebéd A Tisza István emlékére rendezett ünnepség után a Korona nagytermében százötventeritékü társas ebéd volt a belügy- ' miniszter és a kíséretében érkezeti továb bá a szomszédos törvényhatóságokból nagyszámban Nyíregyházára érkezett vendégek tiszte'etére. Az ebédet Papp Lajos vendéglője szolgálta fel dicséretre méltó figyelmességgel. Rég nem láttunk együtt oly sok kiváló férfiút, mint ezen a banketen, amelyen vármegyénk egyházi, katonai, po'gári társadalmának mniden rétege képviselve volt. A belépő Rakovszky Iván belügyminisztert és Kállay Miklós főispánt kitörő éljen fogadta, majd^ Oláh Pa'i és Jónás Béla kitűnő zenekara szebbnél-szebb magyar nótára zendített rá s a társas ebéd az egységbe forrás tadatában lelkes, hazafias hangulatban telt el. Kállay Miklós főispán volt az első felszólaló," aki ódai hevülettel aposztrofá'ta a nagy magyar reménység letéteményesét, Horthy Miklós kormányzót aki a magyar katonák kezéből kilopott kardot kezébe véve, a becsület útjára vezette a nemzetet s ha eljő az idő, a törvényes magyar király fejére helyezi Szent István koronáját. A 'kormányzó iránt érzett mélységes tisztelet és ragaszkodás jeleként mint egy ember emelkedik fel a jelenlévő sokaság, viharos éljen hangzik fel, majd Oláh Pali zenekara a régi magyar muzsikusok tüzével zendít rá a Himnuszra. A bankét második szónoka dr. Jármy Bé'a volt főispán, aki szokott lendülettel és klasszicitással felépített beszédében kör szönti a nagy Tisza István kultuszával ennek a kultusznak fejlesztésével nemzetet nevelő Rakovszky Iván belügyminisztert, a Tisza emlékbizottságot, a szomszéd törvényhatóságok küldötteiként megjelent vendégeket. Általános figyelem fogadja a felszólaló /?afcovszky Iván belügyminisztert, aki beszédében a legérdekesebb politikai prob léniával, a hajdani "kuruc, ma Tiszát ünneplő Szabolcsvármegyével foglalkozik. — A mikor porlikai pályáját megkezdte mondotta a miniszter — azt tanulta, hogy Szabolcsvármegye a tegkurucabb ellenzéki vármegye. Tisza István annak a politikai szárnynak volt a vezére, amellyel szemben Szabóicsvármegye a másik oldalon küzdött. És íme mégis most néhány év múlva ez a Szabolcsmegye ünnepli "Tisza István gróf emlékezetét. Mi az oka ennek a változásnak? Könnyen meg fejthető rejtély. Mikor Szabolcsvármegye ellenzéki volt, a legmélyebb és tisztább hazafias érzés vezérelte. És Tisza Istvánt akkor, mikor Szabolcsvármegye ellenzékiességével szemben álló politikái követett ugyancsak a hazafiság vezérelte. íme most ez a két hazafisag összetalálkozott Volt idő, amikor leheteti arról vitatkozni hogy egyik vagy a másik hazafiság utja-e az igazi, de ma egyetlen hadsereggé kell összefogóznunk, ma e kétféle hazafiságnak össze kell olvadnia. A forradalmak, a bolsevizmus után e kétféle hazafisághoz hozzászületett egy harmadik hazafiság, az ősi keresztény magyar erő, a magyar gazdaközönség hazafiság a, mely letéteményese a magyar becsületnek, mely a maga erkölcsi erejével odaá'11 a haza jövőjéért vivott küzdelemre. E három tényező áll együvé, e három hazafiság, a kuruc, a névleg labanc de benső

reg magyar érzéstől hevített és az ős magyar erőt képviselő hazafiság, hogy közös erővé', vállvetve küzdjenek a nemzet felvirágzásáért. Szabolcsvármcgyében megérezték a három hazafiság frigyének hasznosságát. Üdvözli a különböző hazafiságnak, a nagy nemzeti erőknek egyesülését mely itt, ebben a vármegyében oly tökéletesen ment végbe, hogy kiindu'ó pontja lesz a végső nagy nemzeti küzdelemnek, ö itthon van, nem vendégként szólal fel s azt kívánja, hogy itt e nagy magyar együttérzésben küzdjön, harcoljon a nemzetért továbbra is. A belügyminiszter beszédét viharos él jen fogadja. Szipesházy Imre, a Tisza Bizottság tagja a megjelent vendégek nevében kőszönőszavakat intéz Szabó'csvármegye közönségéhez, amelynek gratulál azért, hogy olyan főispánja van, aki az ész, * kedély, a nemes jellem kiválósága s meíeg szavakban mond köszöntőt dr. Kállay Miklós főispánra. Héjj Imre nemzetgyűlési képviselő élénk érdeklődést keltő beszédében Bethlen István politikája mellett való kitartásra lelkesíti Szabolcsvármegyét, rámutatva a kormány nehéz helyzetére, a melyben nagy terveit rejteni kénytelen, de amellyel azt a végső harcot készíti elő, a melyben meg van győződve róla, ott látja Szabolcsnépét ís. 1'Iés Jőzsel' egyetemi tanár nemzetgyűlési képviselő történelmi perspektívát feltáró nagyhatású beszédében arra mutat rá, hogy már Bölcs Leő ismertette a békében nieghasonló, de a küzdelmek idején egységes erővel sikra szálló magyarságot. Ezt az egységet köszönti. Zelenka Lajos kúriai biró, törvényszéki elnök azt fejtegeti, hogy vajha okultunk volna Tisza István tragikusan végző dő életéből. Mózc-r Ernő, a ksvárdaii kerület képviselője minden állampolgár munkásságát sürgeti és Bethlen Istvánnak küldi Szabolcs üdvözletét. Veress Ferenc, a gávai kerület képviselője lelkes szavakban üdvözli a kormány tagjait, Rakovszky belügyminisztert Ivonthy Gyu a frappirozó szavakban mond köszöntőt reménységeink letétemény« zőire, a magyar hadseregre. A társas ebédről a belügyminiszter a Rákóczi-induló hangjai mellett távozott, majd dr. KáUay Miklós főispán kíséretében felkereste a Nyíregyházi Kaszinó Egylet, a Turáni Kör és a Polgári Olvasó Kör helyiségeit, ahol az egybegyűlt tagok telkes" ovációval fogadták a minden nemes mes törekvést lelkesítő együttérzéssel támogató minisztert, aki az esti órákban búcsúzott el az őt szerető figyelemmel fogadó nyíregyházi közönségtől. JUHASZ JÁNOS .TUSUL' BORlPÍMCtSE _^YHAZAN ' 2íÖL DSÉiGTÉR7 Akar malacot nyerni ? Vegyen jegyet az A P O L L O szombat esti nagy Sy.iÉvesxter esti előadásaira. Bemutatásra kerül : Zoro wa huru Jönnek a bestiák