Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-30 / 296. szám

íyiregyklza, 1922. december 30. Szombat XLIII. árfolyam. * 296 szám. ^J^Í^i^I 1101B lí • Előfizetési érek helyben és vidéken: Negyedévre 600 K. Egy hóre 180 K. : Egyes szám ére IO korona. Alapította JÓBA ELEK FelelAe szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM. Telefon szám 139. Postacheque 29666. Kéziratokat nem adunk vissza. sága és szelleme!! Ha belenézünk ennek a nemzetnek legújabb történetébe, látjuk, miként kapcsolódik össze az ő nagy szelleme az ország sorsával es hiszem és tudom, hogy, amint az ország erősödni fog és ki fogja tudni fejteni a maga erejét, akként fog erősödm a lelkekben az a szellem, az az igazság, amelyet Tisza István tanított, de tudom azt is, hogy ha ezek az igazságok nem fognak életrekelni a nemzetben, a nemzet el fog pusztulni és aszerint fog erősödni, amityen belső erővel megérezzük az ő nagy lelkét és szellemének tanulságait. Hiszen még azok is, akik Tisza István legnagyobb rajongói közé tartoznak, még azok is, akik magukat az ő tanítványaiknak nevezik, még azok is talán csak félig értették meg ennek a nagy embernek lelkét és gondolkodását és akkor, amikor a nwnzet nem lehetett tisztában, hogy mi az, amit Tisza Istvánról tanulni kell, akkor nekünk kell, hogy apostoli felvilágosító munkát végezzünk, be kell járni az országot és meg kell ragadrii minden alkalmat arra, hogy kibogozzuk az ö mártiromságából, hogy kikeressük az 0 életéből a nagy tanulságokat és ezeken nevetjük hazafiasságra erkölcsi erőre a nemzetet. Három igazság. Most itt ezzel az alkalommal én ennek a munkának csak egy töredékét akarom elvégezni és az ő nagy életének nagy tanulságaiból három igazságot akarok lefesteni, a vármegye közönsége előtt. Három nagy igazságot, amelyen okulva, bölcsebben, okosabban rendezhetjük be a mi nemzetünk jövendő életét. Három igazságról szeretnék beszélni, az egyik az ő nagy, minden alkudozástól, min den gyengeségtől ment hazafisága. A másik az az alap, az a felfogás, amelyet ő magának! a nemzet és a nép szabadságáról alkotott. A harmadik az ő nagy rajongása az ország rendéért és fegyelméért, azért, mert tudta, hogy ez a rend és fegyelem az az erő, amely egy nemzetet életre és alkotásra képesít. Tisza István hazaszeretető Milyen volt Tisza István hazaszeretete ? Az emberek és főleg azok, akik ellenfelei voltak, azzal a váddal szokták illetni Tisza Istvánt, hogy rideg volt, hogy a politikának azt a finomságát, amely megalkuvásokban keresi a megoldásokat, 6 nem ismerte és hogy ezzel a ridegségével a maga utján való könyörtelen haladásával talán ártott az országnak. Hát azok, akik kifogásolják benne ezt a jellemvonást, azok, akik emberi gyengeséget látnak ebben, az ő jellemvonásában, azok aZ én igénytelen nézetem szerint fel sem érik ész szel, hogy milyen nagy, ideális, meleg és bensőséges volt az ő hazafisága. Mert kérdezem ! Engedhet-e a maga elveiből az, aki a közügyekkel személyes ambícióval foglalkozik, aki a közügyekkel azért foglalkozik, mert meg akarja tenni kötelességét a haza £s a nemzet életének terén, mert csak az jár egyenesen, megtántorodás nélkül, a maga utján, akit a legnagyobb idealizmus, akit a hazájának az a legbensőbb, aza legforróbb szeretet vezet, amelyik megalkuvást nem ismer. Eri épen az 3 tudatos, céltudatos, a

z ö ridegnek^ Iván belügyminiszter Szabolcsvármegye díszközgyűlésén emlékbsszédet mond Tisza Istvánról. A nagy emberek tragédiája. — Tisza szelleme a jövő Magyarország útja. flilyen volt Tisza István hazaszeretete? Tisza és a nép szabadsága. Az állam rendje, az ország fegyelme áldozatokat kivánaz egyes polgároktól. Tisza és Széchenyi. Nyíregyháza, december 29. A Nyirvidék tudósítójától. Szabolcsvármegye székházában a vármegye egész lakosságát képviselő nagy és diszes közönség előtt hatalmas koncepéiöju emlékbeszéd hangzott el csütörtökön délben a magyar nemzet nagy mártírjáról. A retorikai felépftettségében, jellemző erejében egyaránt kiváló, őszinte becsülettel előadott emlékbeszédet a vármegye Tisza-képének leleplezése aíkajmábói a vármegyei' törvényhatósági bizottság égyik regillusztrisabb tagja, Rakovszky belügyminiszter mondotta. A meggyőző erejű s a multak tanulságait a jelen magyar viszonyok kritikájaként csoportosító beszéd a következő : Méltóságos Főispán Ur! Tekintetes vármegyei Közönség!! ' A nagyemberek tragédiája A nagy emberek legnagyobb tragédiája, hogy a maguk korában és a maguk nemzetében egyedül vannak. A nagyembe rek, akik szentséges, ideális céloktól vezettetve küzdenek a közjóért, igazi hasznot, igazi nagy eredményt akkor tudnak elérni, hogyha egyszerre egyforma és egy társadalomban többen élnek, mert ha valamely korban egy nemzetnek több a nagy fia, ezeknek a közös munkája a legnagyobb eredményeket érheti el, vagy ha különböző nézeteken vannak, a versengésük az egymással szemben való küzdelem szintén mint az acél és kova összecsendüíése a nemzet életének legtermékenyebb szikráit csiszolhatja. Tisza István maga volt nagy az ő korában, az ő nemzetének. Voltak az ő idejében is érdemesebb, értékesek, becsületesek és hazafiak mások is, ellenfeleinek sorában is, de ha visszagondolunk arra a korra, azt látjuk és azt kell éreznünk, hogy ezeknek az értékeseknek és ezeknek az érdemeseknek, ezeknek a becsületes hazafiaknak a munkáját és politikai működését átszőtte az emberi gyarlóság, mert vagy hiúság vagy irigység befolyásolta az ő politikájukat. A nagy Tisza István, aki a becsületes magyar hazafiságnak, a minden önérdektől, minden személyes ambíciótól ment közjóra való törekvésnek a megtestesítője, szemben állott a maga politikájával ezekkel áz emberi gyarlóságokkal, a hiúsággal és irigységgel. -í . és amikor ebben a küzdelemtten r el kellett buknia, nemcsak o bukott €ü, hanem a tisztult, a megnemesedett értd<?mbí'ii vett közjó is. (Éljenzés.) - Az intrika és demagógia gúzsában Eszembe jutott egy régi "történet, a melyet mintegy két évszázad előtt egy angot iró, Svift Jónathán irt meg arról a nagyemberről, aki utazása során elért a törpék országába, ö nem akart ártani a törpéknek s ezek mégis féltek tőle s amikor ezt a nagy embert meglepte az álom, a törpék összeseregíettek és ezerhajszálnyi vékony szállai kötözték meg, hogy azután úrrá váljanak felette. Ez a történet az akkori angol politikát akarta példázni s ime, ez a régi kétévszázados régi történet mennyire reáillik Tisza István történetére!! ö sem akart ártani az ellenfeleinek s mégis féltek tőle, mert erősebb, nagyobb, céltudatosabb volt, naggyá és félelmessé vált az ő szemükben. Ezért őt is ezernyi hajszállal kötözték meg: az intrika és demagógia szálaival tehetetlenné tették ezt a nagy embert és amikor tehetetlenné tették, azoknak a szemében is, akik valamikor az ellene való politika bírálói voltak, megnyílott az igazság, hogy megkötöztetvén a nagy ember, kicsik és törpék lelkiismeretlen politikával tombolnak az ország kertjében és épületében és bár akaratuk ellenére, de valóban lángralobbantották ennek az országnak nagy épületét és ezek az égő, üszkösödő romok eltemették maguk alá nem csak Tisza Istvánt, de vele együtt a magyar nemzetet is. Tisza szelleme világosítja meg az utat. De lehetséges-e, eltürheti-e a sors igazsága, hogy a magyar nemzet nagy embere, a magyar nemzet e nagy szelleme, minden, amit ez a szellem alkotott és al

u kotni akart, ilyen kicsinyes emberi gyarlóságok folytán összeomoljon és értékét elveszítse? Nem, ezt nem akarhatta, ezt nem kívánhatta a sors s én azt mondom, hogy Tisza István nem halt meg, itt éi még közöttünk, mert a szelleme világosit fel, a szeUeme fog vezetni amelyen az ország megújhodása és feltámadása fog következni. (Éljenzés, taps.) Aznap, amikor Tisza István meghalt, aznap halt meg a magyar nemzet is, de a magyar nemzet feltámad, itt él, ökölbe szorított kézzel, összeszorított foggal és várja a pillanatot, amelybőt a nemzet nagyléte fakad s akkor, amikor a nemzet talpra-állott, ismét feléled, ismét feltámad és visszatér közénk Tisza István hazafiÁra 10 korona,