Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-24 / 293. szám

Mai vasárnapi számunk ára 20 koron. ijlregyháxa, 1922. december 24. * Tasárnap XLIII. évfolyam. * 293 szám. NYÍRVIDÉK Előfizetési Arak helyben és vidéken: Negyedévre 500 K. Egy hóra 180 K. | Egyes szém ára 10 korona. Magyar jövendő magyar feltámadás. Üdvözlégy Karácsony, nyolcadik karácsony azóta, mikor a magyar fiuk először indultak el forró nyárban vérrel öntözni a szikkadt, mohó harctereket. A háború vad csillaga négy évig nem szállt le az égről. Egyre folyt, folyt, ömlött a magyar vér s a magyar halottak megmérhetetlen seregei dörömböllek az ég kapuin bebocsájtást kérve. Köröskörül zengő ágyuk tüzétől volt vörös a horizont. Az ország mély gyötrelem kínjában hallgatott s lélekzetvisszafojtva leste a fantasztikus mérkőzés eldöltét. A mérkőzés eldőlt. Ellenségeink győztek, mert sokan voltak, mint a felhők és elboritották, mint óceán a szigetet. Hiába voltak a vitézség csodái, hiába az izzó (önfeláldozás, hiába szegény, magyaroknak bus, halotti menete, kik az Örök törvényszék előtt pöröltek az ország igazáért. A sors kemény ököllel sujlott le. A végzet szöges csizmái beleinkbe tapostak; (összetörtek, megcsúfoltak, arculvagdosták mint Téged Krisztus Urunk, meghaltál, hogy a gonoszakból jók, az elkárhozottakból idvezültek lehessenek. Kemény koporsóba fektettek s most félájultan hallgatjuk, hallgatjuk a rögök dübörgését, amiket ellenségeink szorgos kezei dobálnak reánk, hogy végleg eltemessenek. Ól! jaj! emlékszel-e még testvér milyen kéken játszadoztak a rengő Adria hullámai és milyen fehéren szikráztak az erdélyi havasok^ mikor végig vágott rajtuk a nap tüzes ostora? Emlékszel-e magyarom, a felvidéki erdők bus, mély dalaira, mikor a szél ujjai illették a fák húrjait és regélt az erdő, volt nagy magyar királyokról, kik egykor zöld lombjai alatt vadásztak és kürtjeik vjg rivallgása a magyar Kárpátok szikláihoz csapódott? — Emlékszel-e, hogy a Bánát magyar vértől termékeny súlyos fekete földje, mint görnyedezett a nap sugaraiban nehéz kalászok aranyrengetege alatt? Most mindez másé: idegeneké!! Ha a föld sirni tudna és az erdőknek könnyeik lennének, egész Európa a megcsonkított Magyarország jajgatásátót lenne hangos. De ha e föld néma is, ha könnyei hangtalan patakját senki sem is látja,"mégis óh!! mégis mindannyiunk szivében ott él a régi, nagy Magyarország vigasztnyujtó képe. Vezet minket a nagymagyar éjszakában, át a megpróbáltatások keserű tengerén, mint sfcelid csillag ía hajóst, rég óhajtott édes _partok felé, ahol boldog álomra hajthatja fejét, ahol a recsegő hullámok harci zaja neon tűzi el ia szendergés halk békéjét. A temetők kapuira az van irva: »Feltámadunk!!« Hát a nagy magyar temető kapuja felett milyen felirás van? Jón-e haj nal a borulásra, könyre mosoly, sírásra (öröm? Eljön-e az idő, mikor Hungária nem gyászoló anya lesz, ki fiait siratja, hanem virágkoszorus, mosolygó édes Meghalhatsz-e népem, ki Európa kultúráját védted századokon át a Kelet barbárságai ellen, ki hitet tettél a szabadság Alapította JÓBA ELEK Felelős szerkesztő Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ mellett és lelkedben őrzöd az ezeréves mult minden gyászát, dicsőségét? Meghalt-e az, aki örök életre van elhivatva és viselni kell a dicsőség koronáját. Ellenségeink vigyázzatok!! A koporsó kemény fája recseg. Egyszer kitörünk, halott-sápadtan, a temető sarától mocsSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZÉCHENYI-UT 9. SZAM, Telefon szim 139. Postacheque 20660. Kéziratokat nem adunk vissza. kosán és meglobogtatjuk az uj élet zászlaját, megfujjuk a feltámadás harsonáit. Ma mondjuk ezt nektek, azon a napon, mikor Az született, akit ellenségei a keresztre juttattak, de csak azért halt meg| hogy része legyen az örök életben. Vigyázzatok: feltámadunk!! # Törökország utolsó tiz esztendeje. Mehmed Szadetdin efendi nyilatkozata a „Nyirvidéknek". Ki az uj szultán ? — Kommunista-e Kemal pasa ? Budapest, 1022. december 22. Valami csodálatos összhang, a véletlenek történelemmé formált következetessége irányítja évszázadokon keresztül a testvér török és magyar nemzet históriájának, dicsőségének, bukásainak hasonlatosságát. Mindkét nemzet bölcsője Kelet rónasága, népeinek tulajdonsága nagy akarásoktól a szalmaláng lelkesedésig nagyban egyező s ha hosszú időn keresztül ellenségként is állottak egymással szemben, egyaránt láthatták egymás napját Zeniten ragyogni s Nadir éjszakájába bukni. Közös sorsa ennek a két nemzetnek az is, hogy mióta Európa földje, hazája mindenütt és mindég csak ellenséget talált maga körül, — kulturális tevékenység es békés fejlődés helyett a létfenntartás örökös, nehéz harcát kellett vivnia. Ebből az ellenségeskedésből természetesen következik a Rotációspapir Századában az, hogy a testvérnemzetek életéről, eszméiről és ténykedéseiről csak tendenciózus, a valóságnak soha meg nem felelő, rosszakaratú hirek láttak napvilágot s ma török magyar testvéréről, s mi a derék törökök életéről s küzdelmeiről kevesebbet tudunk, mint a kinai Grönland lakójáról. IMehmed Szadetdin. A napokban alkalmam volt találkozni Mehmed Szadetdin efendivel, a török—magyar barátság ma Budapesten tartózkodó lelkes apostolával s ő készségesen bocsátotta rendelkezésemre értékes adatait Törökország történelmének utolsó tiz esztendejéről, politikai esményeiről s utolsó nagy nemzeti küzdelméről. Törökország elvérzését a szerencsétlen kimenetelű balkáni háborúra vezetik vissza, de ennek okát nem a győzelmes szövetségesek katonai sikerében, hanem a politikai erőviszonyok helytelen megoszlásában s a sorozatos árulásokban keresik. Az 1912-es választások után a nemzetietlen, angolbarát Ferid pasa került többsége révén a minisztérium élére s az összes bizalmi állásokat nemzetietlen törökökkel, örményekkel, és görögökkel töltötte be. Igy került a külügyminiszteri székbe a görög Osgan effendi, aki, bár állásánál fogva elsősorban érezhette volna a közelgő háborút, egy héttel annak kitörése előtt — a Drinápoly melletti hadgyakorlat alkalmával feloszlatta a hadsereget. Ezzel a »linderi« cselekedettel teljesen szétzilálta és harcképtelenné tette a hajdan hatalmas véderőt, mely törvényhozásilag mozgósított görögök lüleburgasi árulása után, mint oldott kéve teljesen széthullott. A katasztrófa után külföldre szökött Ferid, helyét az egységes-haladó párt két ve- 1 zére, Enver és Talaat pasa foglalja el, de kevéssel később Törökországot a központi ha talmak oldalán újra háborúban látjuk, mely újra csak emberveszteséggel és megcsonkítással végződik. John Bull »öreg emberen. A bolgár front felbomlása után újra Ferid pasa kerül hatalomra, jaki most már mint az angolok megfizetett bérence megnyitja a Dardanellák utolsó percig szilárdan tartott kapuit az entente előtt, aláirja a sévresi békét és háboritlanul űzi a politikát, mely a hajdan rettegett birodalmat — Egyptom példájára — angol gyarmattá igyekezett süllyeszteni. Ekkor válik ketté a másodszor megcsonkított Törökország, John Bull »öreg embere*. iMig a hivatalos Törökország Ferid pasa hazaárulásával letargikusan hajtja le fejét a »győzők« bárdja alá, addig a derék Kemal Isméd és Feüzi pasák seregeiket felszereléssel együtt átszöktetik Kisázsiába s ott megindítják a nagy nemzeti ellenállás szervezését. Első összejövetelükön — Szivaszban — miszák millit (szent esküt) tesznek arra, hogy vagy mindnyájan meghalnak, vagy pedig bosszút állnak a gyalázatos békéért s visszaállítják Nagytörökországot... A szivászi szent eskü nagy port veri fel Bizáncban, az angolok követelik Kemal kiadatását, hadseregének leszerelését, s a szultán pedig rövid időn belül halálra itéli Kemalt. De a török szabadsághős, ahelyett, hogy a selyemzsinórt elfogadta volna, vasláncokkkal fűzte összébb kicsiny seregéi (nem volt több 3000 katonájánál) s szövetkezve Kara Bekir Khiasszim pasával, szembeszáll a szultán angol pénzen szerzett zsoldosaival, a modernül felszerelt örményekkel s a közelben lévő francia és olasz csapatokkal. Kilenc hónapos harc után szétveri a szultán csapatait, Kaukázusba szorítja az örményeket, s az itt elszedett fegyverekkel felszerelve csapatait, összecsap a franiákkkal, győz és békét köt, az olaszokat pedig kényszeríti kivonulni Adanából. Kemal pasa kardja. Ezek a győzelmek megacélozzák Kemal pasa fegyvereit s az Inönünél támadó görög csapatokat játszva veri vissza. — Erre Konstantin görög király személyesen megy Szmirnába csapatai fellelkesitésére, de fáradozása hiábavalónak bizonyult. Nem Leonidas vére pezsgett e kóros, elszlávosodott görög hazafiak ereiben, mert amilyen bátrak és kegyetlenek voltak a nők és gyermekek mészárlásában, olyan gyáváknak bizonyultak az első komoly ütközetben. A második — dumlubun-