Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-12 / 258. szám

1 J*CftK$rmÉE 192Í. november 12. Elégia a sóról és egyebekről. Drágább leli a só. A mindennapi kenyérhez szükségles só Most olvassuk a pénzügyigazgató felhívását, hogy mindenki, akinél 50 kilogrammot meghaladó sókészlet található, köteles a készletet a zárolt határidón bejelenteni és mázsánként 1000 Iv-t a kincstárnak befizetni. Ez azt jelenti, hogy a só kilogrammonként megint 10 K-val drágul. Hogy a kereskedők ezen a cimen mennyit ' fognak megint hozzácsapni az árakhoz, az a jövő titka, hiszen megszoktuk, hogy minden hasonló intézkedés minjdlég ürügvüi szokott szolgálni az árak emeléséhez. Hát persze, elvették összes sóbányáinkat. Máramarosban a gyönyörű szlatinai bányákat, Erdélyben a szovátavidéki viziaknai sóhegyeinket. Nem maradt az országnak se sóbányája, se tengere, melynek vizéből sót Iehente párologtatni. — Sóra pedig szükségünk van, mert a nélkül egy napig sem élhetünk. Olyan szükséges az, mint a mindennapi kenyér. Már könnyeinket is mind elsírtuk, a melynek sós cseppjei voltak, az egyedüli forrás, a mi számunkra megmaradt, hogy sóhoz juthassunk honi termelésben. Minden gramm sót külföldről kell behozni s külföld ivalutával kell megfizetnünk. Már pedig a külföldi valuta sokba, nagyon sokba kerül. Emelni kelt tehát az árakat és fizetni a kincstárt, hogy idegen valutát tudjon beszerezni a sónak, a szénnek, a fának s más nélkülözhetetlen importcikkeknek a fizetése céljából. Így drágul a só . De idegen valuta kell ám a mi drága vendégeink ellátására is. Az u. n. antant missziók, ellenőrző bizottságok még mindig a nyakunkon ülnek. Bár előirt itt tartózkodásuk, ideje lejárt és megbízatásuknak eleget tettek és a békeszerződés végrehajtásának, különösen a katonai leszerelésnek ellenőrzését teljesen befejezték és október közepén távozniok kellett j volna az ország területéről, még mindijg} ; itt ülnek a nyakunkon, mint kellemes veiy dégek. Létszámukat ugyan csökkentette 'a nagykövetek tanácsa, de még mindig szép számmal élVezii'M aki kényszeri tett magyar vendégszeretetet. Már pedig ismételten rámutattunk, hogy micsoda horribilis költségbe kerül ezeknek a jó uraknak az ellátása az államnak. Ezeket is idegen valutával keli fizetni, amelynek magyar koronával való beszerzése és fedezése elviselhetett n terhet ró az adózó polgárságra. Hogy fogalmunk legyen; micsoda fizetéseket élvezc nek ezek a jó urak, annak demonstrálására csak azt emiitjük meg, hogy egy alezredes magyar koronákban több fizetést huz, mint Magyarország Kormányzója és egy hadnagy többet, mint egy majglyar miniszter. És" "ezeket a mérhetetlen személyi és dologi kiadásokat természetesen nekünk kell viselnünk, Hogy meddig: azt csak a jó Isten tudja: mert ugy látszik, hogy ezek a jó urak nagyon jól találják itt nálunk magukat és eszük ágában sincsen hogy végre-valahára befejezzék itteni üdülésüket. Minduntalan ujabb és ujabb követelésekkel állanak elő s bár a májusszeptemberi időszakban a legalaposabban és legminuciózusabban foganatosított szemlék semmiféle kifogásolni való szabálytalanságot fel nem derítettek — tovább űzik itt kisded játékaikat, hogy odahaza sohase élvezett bőséges ellátásukat itt nálunk minél tovább kihasználhasr sák. Mit nekik a mi nyomorúságunk? — Mit nekik a mi teljes leromlásunk, hogy mindezen terhek súlya alatt immár a végpusztulásba roskadozunk? Nekik kellemes az itt tartózkodás és igyekeznek azt minél tovább nyújtani s országunk testéről az utolsó atomnyi zsirt kiszipolyozni j A kormány ismételten kérte ezeknek ' a bizottságoknak megszüntetését és viszszavonását. Jegyzékeinkre rá se hederatenek. Menjünk — a sóhivatalhoz. Hiszen sóbányáink nem maradtak ugyan, de a sóhivatalok azog igen megmaradtak és köztudomás szerint épea olyan mértékkel mérik az igazságot, mint a trianoni pörosztók mérték. Szól*. Mit szólnak Ujhelyben Tokaj Szabolcshoz kivánkozásáról. ? • _ v « A főispánnál megjelent küldöttség visszhangja. Epésen fogadják az Atcsatol»s tervét. Nyíregyháza, november 11. A Nyirvidék tudósítójától, a A Nyirvidéknek az a közlése, amely beszámolt a tokajiaknak vármegyénk főispánja előtt megjelent küldöttségérőt nagy meglepetést keltett Zemplén vármegye székvárosában, Sátoraljaújhelyben. A Zemplén cimü lap röviden közli a Nyirvidék riportját s mindössze annyit fűzött hozzá, hogy nem szép Tokajtól a sülyedő fiajóról való menekülés. A sülyedő hajón a cikk irója a felosztás előtt álló Zemplént érti. Sátoraljaújhely sértett közvéleményének igazi hangját azonban az »Ujhelyi Hirlap« üti meg, amely Tokaj cimen vezető helyen foglalkozik a »Nyiryidék!» közleményével. Az epés cikk semmiképpen sem alkalmas arra, hogy Tokaj község lakosságában a fiúi ragaszkodás érzelmét ébressze fel sőt olyan tenorban ir a Hegyalja Szabolcshoz való közeledéséről, amely csak még jobban megerősíti a szomszéd Tokaj lakosságát abban a meggyőződésében, hogy nemcsak gazdaságji, hanem kulturális szempontból is elsőrangú érdekük a Szabolcshoz való csatlakozás. Az újhelyiek lapja a többiek között odáig meg}-, hogy a Szabolcshoz való csatlakozást azzal az árulással tartja analóg esetnek minthogyha Zemplén Csehszlovákiához kivánna csatlakozni. Nézzük azonban, mit s?ói Ujhely a tokajiak küldöttségjárásához. Az Újhelyi Hirlap a következőket irja : Fölöttébb kellemetlen meglepetést keltett vármegyeszerte az a hír, hogy Tokajból egy küldöttség kereste fel az elmúlt hét csütörtökjén Szabolcsvármegye főispánját és vasárnap pedig a Nyíregyházán időző Rakovszky belügyminisztert, kiktől Tokajnrak Szabolcsmegyéhez való csatolását kérték. Ez a hír annál is bántóbb és fájdalmasabb, mert a küldöttség összeállításából következtetve — Kudász Kálmán községi bíró is részt vett benne — oly színezete van a küldöttségjárásnak, mintha az Tokaj község képviselőtestületének határozata alapján történt volna. De akár igy van, akár pedig csak egy pár bőrébe'nem férő ember akciójáról van sző, mindenképen meg kell vizsgálni az ügyet és a szükséghez képest meg kell lenni az intézkedéseket. Meg kell lenni a megfelelő intézkedéseket annál is inkább, mert ez a küldöttségjárás rendkívül bántóan keresztez egy másik mozgalmat, mely a megye megnagyobbítása, kikerekitése érdekében folyik, Hogy a küldöttség mivel indokolta kérelmét, azt csak a nyíregyházi lapokból tudjuk. Ezek szerint főleg gazdasági szemporitok indították Tokaj községet, helyesebben a község egy érdekcsoportját az átcsatolás kérésére. , Mi ezt az eljárást más szempontból | mint az egész megye szempontjából elbií rálni nem tudjuk. Ebből a szempontból f pedig a legsúlyosabban elítélendőnek l tartjuk a küldöttség eljárását. Tokaj községnek jó volt Zemplénvármegye addig, mig teljes volt, jó volt addig, amig szilárjd'an és bizonyosan állt a fcökaj-hegyaljai zárt terület. Most ellenben, amikor Zemplén csonka lett, gazdasági életében bizonyos pangás állott elő; amikor egymásután intézik a támadásokat a Hegyalja legerősebb védbástyája, a zárt terület ellen és már már ugy látszik, hogy ezek a támadásik sikerre fognak vezetni, akkor Tokajnak szük lett Macedónia és Szabolcshoz akar csatlakozni, felrúg minden érzelmi és történelmi kapcsolatot, felrúgva minden ethikát és — Szabolcshoz akar csatlakozni Mert igenis, az ethikai szempontok felrúgása az, amikor egy község — az ijgjaz, hogy érdekcsoport által orránál fogva vezettetve — vélt gazdasági előnyökért széi akar tépni évezredes kapcsolatot. Mert ezek a gazdasági előnyök csak vélt előnyök, amint azt épp a nyíregyházi lapokból olvashatjuk — Nyíregyháza nem fogja kiengedni kezéből a nyírségi borkereskedelmet. J c Ezen felül pedig a Tokaj-Hegyalja is meg fog maradni zárt területnek és a tokaji borkerieskedőKnek nem lesz !egyha

m

ar módjukban Tokajból, a TokajHegyaljáról útnak indítani a — nyiri vinkó I. Csupán vélt gazdasági szempontból akar Tokaj egy érdekcsoportja széttépni ezredéves kapcsokat és mi,ugy érezzük, hogy ez a

z e'járás a megye szempontjából ugyanaz, mini az ország szempontjából ha Ujhely — gazdasági érdekeire való hivatkozással _ Csehszlovákiához való csatolását kérné. Épp ezért meggyőződésünk, hogy; hiába erőszakoltak ki küldöttségeket a tokaji ügyvédek és borkereskedők, Tokajnak nem lesz módja a Hegyaljától szerzett hírnevét a nyiri vinkóval kamatoz tatni. Munkatársunk felkereste ez ügyben Bernáth Aladár alispánt, akitől felvilágosítást kért ez ügyre vonatkozólag. Az a'ispán közölte munkatársunkkal, hogy őt meglepte a nyíregyházi lapokban olvasott hír. Meglepte annál is inkább, mert a közlemények szerint a küldöttségében részt vett a községi bíró és tagjai kifejezetten, mint községi képviselőtestületi tagok voltak megjelölve. Iiyenfornézze meg" °tr

g HORTHY a városháza nagytermében