Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-30 / 273. szám

JNÍfÍRfJSÉE 19?* novemb-r 30. Dr. Kállay Miklós beiktatása Ungvármegye v főispáni székébe. A honfoglaló hősök vezéri ivadéka Nagy Bercsényi fliklós örökében. Amikor az finnep boldogságába fájdalom, fájdalmába boldogság vegyül. Nyíregyháza, november 28. A Nyirvidék tudósítójától. Havas téli pusztai tájakon, makacs északi széllel dacolva kúszik a vonat a magyar föld egyik vérző pontja, a kegyetlen önkénnyel határközséggé tett Záhony felé. A ragyogó fehér palást alatt az áldott szabolcsi föld energiája pihen, a néma táj mélyén rettenthetetlen őserők szunnyadnak, a bimbófakasztó tavaszig. A vonat'ablakából a ködlepte rónára nézek s amint a rakoncátlan novemberi szél felporozza a havai, a sírba szánt történelmi Magyarország bus képe borul rám, amelynek halotti csendjébe barbár idegenek kavarják újra és újra feL a megaláztatás keserű lelki viharát. Mintha a Késmárk felől süvítő szél dúdolna a vasúit ablakon, amikor Nagy Bercsényi Miklós földje, JJng felé tartunk. » Ám a ídaoos vonat előre s mind előbbre nyomul ® tudjuk, hogy ez a viharral való szembenézés a magyar akarat szimbóluma, amellyel szemben előbb-utóbb kudarccal száll perbe észak démona, a Záhonytól terpeszkedő cseh impérium. — Kisvárda felé aranyos napfény hull a tájra, lilás párázattal intenek felénk az ungi hegyek s elszoruló szivünk borongásába mind férfiasabb akkorddal zeng be a feltámadásba veteti hit. Ezt a hitet éleszti az a históriai szépségű aktus is, amelyre ma Záhonyba utazunk, Szabó les vár megye főispánjának, dr. Kállay Miklósnak a megcsonkított Ung vármegye főispáni székébe való beiktatása. A két szomszédos vármegyének neve a honfoglalás epopeiáját idézi fei s ennek hősei intenek bíztatóan a messze múltból amikor most Szabolcs vezér megyéje az árván maradt Ung erősítésére siet, a honfoglaló ősök ivadékának, Káliay Miklósnak vezérletével. A záhonyi installáció az ősi magyar hagyományokkal megszentelt ungi földön amelyből ma mindössze két község maradt magyar kézen, ősi pompa nélkül, a gyászoló szivek sugallta egyszerűséggel van megtervezve, de szimbólumának eltitkolhatatlanul sugárzó erejével, messze kimagaslik a megszokott főispáni installációk közjogi adottságai fölé. Nemcsak az ideiglenes megyei székhely Záhony, de a Tisza másik partjának magyarsága is szivdobogva figyel erre a napra, amelynek •Mstőrikumálioz méltón alakul meg a beiktató ünnepen résztvevők csoportja ás. A reggeli záhonyi vonaton Mikecz István alispán, dr. Bencs Kálmán polgármester, Kausay Ödön gazd. faiügy., dr. Erdőhegyi Lajos ,dr. Szabó Zoltán nemzetgyűlési kép viselők, dr. Marnó Gyula nagykáilói esperes plébános, Bernáth Aladár Zemplénvármegye alispánja, Kállay Emil, dr. Kovách Győző főispáni titkár utaznak a beiktatásra. Az érkezők Komoron Szalánczy Bertalan nemesi kúriájában szállnak meg, ahová autókon és fogatokon már előbb odaérkezett: Vitéz Revisnyei Reviczky László tábornok, dr. Kállay Mikiósué, Nozdroviczky Lászlóné, NozdroviczkjIlonka, dr. Kállay Miklós főispán, Orosz Miklós császári és királyi kamarás, Nozdroviczky László főszolgabíró, és számosan a környék notabilitásai közül. Szalánczy BerLalan nemes un vendégszeretettel. áll illusztris vendégei rendelkezésére s az ő rendezésében indul meg az impozáns menet a komoró—záhonyi uton A havas fehér tablóra szinpompásan rajzolódik a fogatok és autók sora, amelynek élén dr. Kállay Miklós főispán Reviczky László tábornokkal halad. Ungvármegye halárán, Záhony községnek, az ideig'enes vármegyei székhelynek bejáratánál Ung vármegye törvényhatóságának kiküldöttei élén Szilágyi Sándor főszolgabíró köszönti Ung vármegye főispánját, dr. Kállay Miklóst. Szívből fakadó Isten hozottat mond s utal arra, hogy a csonkavánnegye mellőzi boldog múltjában szokásos fogadások ünnepi pompáját. Dr. Kállay Miklós főispán melegen köszönő válaszában kijelenti, hogy minden dísznél, ragyogásnál több az ő számára, ha itt igaz magyar szivek szeretetét kapja. Amikor meghatódottan lépi át a megcsonkított megye határát ő is ezt a szivet hozza s egész emberként áll a vármegye élére. A lelkes éljennel fogadott kölcsönös üdvözlés után a menet a záhonyi iskolához vonult, amelynek termeit az installáló törvényhatósági bizottsági közgyűlés céljára rendeztek be. Az iskola fogadótennében Ungvárme- j gye alispánja, dr. Bánóczy Béla s várme j gye közönségéinek ragaszkodó szerété jeléül gyönyörű virágcsokrot myujt át dr. v Kállay Miklósné főispánnénak, aki a kedves figyelmet s.zives szavakkal köszöni meg. Nagy Bercsényi Miklós [ ' örökében Az installációra érkezett notabilitások az iskolaterembe vonulnak, ahol dr. Bánóczy Béla alispán elnökletével kezdetét veszi a törvényhatósági bizottság köz- { gyűlése. Néhány százméterrel ettől az is- ] ko fater emlői, ahol naponta a Magyar Hi- l szekegy fohásza csendül a záhonyi magyár gyermekek ajkán s ahol most testvéreiktől eltépett községek bus férfiai, záhonyi és györecske* gazdák s otthonukból messze száműzött magyar tisztviselők megilletődéssel várják a reményt tápláló ünnepi aktus kezdetét, cseh katofiák állanak posztot a Tisza másik partján a záhonyi hidfőnél. Vájjon látják-e a magyar éjszakában felszított pásztortü zeket? Mert itt ennek az olthatatlan tűznek szikrázása volt mindéin gondolat, minden szó. Mély csendben vetődött a tekintet az integer Ungmegye főjegyzőjére, dr. Bánóczy Bélára, aki ihletett szavakban nyitotta meg a közgyűlést. Ungvármegye történetében — mondotta az alispán — fondulópontot jelent a mai nap. A megilletődés érzése fog el bennünket. Minden komoly ünneplés megilletődést vált ki a lelkünkből. Most is ünnepeim jöttünk össze. Mióta szeretett testvéreinktől elszákitoltak bennünket, távol van tőlünk minden öröm. Ritkán ünnepelünk s nem is volna becse annak, ha ünnepelnénk. Sem előttünk, sem azok előtt a testvéreink előtt, akiktől elszakítva akiket nélkülözve sem örülni, sem ünnepelni nem tudunk. De ha most, amikor ősi szokás szerint ünnepelve Nagy [Bercsényi Miklós örökébe uj főispánt, dr. NYAKKENDŐ különlegességek FARAGÓ uridivat üzletében Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 4. Kállay Miklóst üdvözölhetjük (lelkes éljenzés) ugy érzem mégis örömünnepet ülünk, ünneplésünk szivünk szerint, igazán. Mert tudom, hogy ebben az ünnepi órában velünk vannak elszakított véreink is. (Ugy van!!) Es a mi örömünk akkor lesz teljes, ha a Beszkidek felé dobban a szivünk, ha az Ung völgye felé szálló a lelkünk. Ott velünk együtt éreznek most, de velünk együtt örülnek a szomszédos Szabolcs és Zemplén vármegyék is, amikor ime elküldték ide legjobb fiaikat. En azt érzem, hogy ittlétük nem csupán udvariassági tény, nem a részvét irántunk, nemcsak barátság, de erős tudata annak, hogy ez az ünnepi aktus itt e helyen egy magasan kiemelkedő történeti esemény, a melyben Szabolcs és Zemplén ősi vármegyék kezel fognak Bercsényi Miklós ősi vármegyéjével. Ez az összefogás egy élő tiltakozás a ma ellen, egy mindnyájunkat eltöltő remény a jövőben, meggyőződés, tanúság, hogy ez az állapot nem maradhat igy soká. Mert ez a nemzet, mely anynyi viharral szembenállva ezer éven át fentmaradni tudott, ez a nép, mely önerejéből oly magas kulturára emelkedett türelmes, megfeszített munkával újra nagy és hatalmas lesz, le tudja rázni rabbilincseit most is, csak alkalomra vár. — Ha volna bárki is e teremben, akinek lelkében ez a hit nem találna viszhangra, me ritsen erőt a m ilelkünkből, akik otthonunk örömeiről lemondva itt e helyen, ha lehet, az eddiginél is fokozottabb kötelességtudással tartunk ki. Szivbőí üdvözlöm vendégeinket, akiknek nevét gyülésünk jegyzőkönyvében meg fogjuk örökileni s e jegyzőkönyv történeti becsű okmányunk lesz. Meleg szívvel üdvözlöm a gyűlés minden tagját s nemzeti imánkat felemelkedett lélekkel mondva el, megnyitom a közgyűlést. Dr. Gulácsy István érdemei. A megrázó beszéd után, mely mély megilletődést keltett, Dr. Bánóczy alispán meleg szívvel emlékezett meg Dr. Gulácsy Istvánról, akinek neve Ungvármegyével összeforrott, amidőn a főispáni teendőket erős kézzel, de meleg szívvel, példátadó kötelességtudással látta el A közgyűlés az alispán javaslatára elhatározta, hogy Dr. Gulácsy István érdemeit "jegyzőkönyvben örökíti meg. Eskütélet A közgyűlés ezután Dr. Szabó Zoltán, Deák Gyula és Grigássy Károlyból álló küldöttség utján meghívja Dr. Kállay Miklós főispánt, akit belépésekor hatalmas éljen fogad. Dr. Kállay Miklós esküt tesz, amelynek szövegét Szilágyi Lajos főszolgabíró olvassa fel. Dr Bánóczy üdvözli a főispánt. Az eskü elhangzása után Dr. Bánóczy Béla alispán üdvözli Dr. Kállay Miklóst, Ungvármegye főispáni székében. A főispáni székfoglalás — mondotta — nem üres alakiság, hanem fontos közjogi tény. Ez ünnepélyes aktus perceiben kell, hogy megértsük egymást, hogy egyesüljön lelkünk közös eszmékben, mint erőink egyesülnek egy célra törő munkában. Magyar szivem örömével köszöntöm Méltóságodat Isten hozottal, ha nem is adunk fénnyel, diszszel kifejezést ennek az örömnek. Elítélendő, hivalkodás lett volna ma ősi díszt ölteni, amikor innen pár lépésnyire testvéreink gyűlölt idegen jármot viselnek. Méltóságod, minf egy kimagasló, gazdag, erős vármegye főispánja jött e vármegye elére. E tény férfias elhatározás jele. Megragadta egy kis csonka Gharlais grófja mind a két rész együtt ma a Városi i Szinház Mozgóban 5, 7 és 9 órakor.