Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-26 / 270. szám

november 26. OMMMMMK 'íVf í H Ka* "iliH~l i • iiliffirK* Ui ültli'iwii »Mr>ilrimfifífíiTrti i Mi lesz az uj lakástörvényben ? A szabadforgalom visszaállítása végzetes következményekkel járna mondja a törvény megokolása. — Az eddigi rendeletek összefoglalása és világosabb szövegezése. December 15-én megszűnik a kivételes feljebb kétszobás lakást a fővárosban, ha az I 1 :1*1 ' 1A— XI. 1 — At r rónai- íff ol/orio fnlfpni í hatalom alapján kibocsájtott kormányren deletek érvényessége, kivéve azt az esetet, ha törvényjavaslat formájában a nemzetgyű­lés elé terjeszti őket a resszortminiszter és ha a nemzetgyűlés törvényerőre emeli ezeket a rendeleteket. Ez okból Vass József nép­jóléti és munkaügyi miniszter harminc sza­kaszból álló törvényjavaslatba foglalta ösz­sze a kivételes hatalom alapján kibocsájtott lakásrendeleteket és ezt a lakásügyi törvény­javaslatot legközelebb a Ház elé terjeszti. A törvényjavaslatot, amely rövidesen egyedül irányadó rendelkezés lesz lakás­ügyek tekintetében, a közönség tájékoztatá­sára rövid áttekintésben a következőkben is­mertetjük : A lakásínség megszűnéséig a háztulaj­don tekintetében a jelen törvényben és az ennek alapján kibocsájtott rendeletekben foglalt korlátozó szabályokat kell alkal­mazni. A minisztérium ott, ahol a viszonyok év bizonyos részét itt akarja tölteni. A további szakaszok a megokolt lakás­szükség mértékét állapítják meg az ismert meghatározás szerint: önálló, felnőtt egyén­nek két lakószoba jár stb., de ha nagy a lakásszükség, vidéki városokban fel is függesztheti a miniszter ezt a megállapítást. A hatóságnak ügyelnie kell arra, hogy a behelyezett személy ne zavarja a már ott lakó nyugalmát. Konyhának és mellékhe­lyiségnek közös használatát elrendelni nem szabad. A hetedik szakasz az állami igénybevé­telről intézkedik, ami csak a minisztertanács előzetes felhatalmazása alapján történhetik. Huzamosabb idő óta nem használt épülete­ket állami költségen renováltathat a népjó­léti miniszter és igénybevehet lakás cél­jára. A bérlő kijelölése tekintetében a javas­lat a következőképpen foglalja össze az eddigi szabályokat: A bérlőt rendszerint azok közül kell ki­megengedik, visszaállíthatja a forgalom és 5 jelölni, akik a helyiség igénybevételét kér­a rendelkezés szabadságát. Azokkal az uj épületekkel, amelyekre 1921. április 10. ték. Köztük elsőbbsége annak van, akit a háztulajdonos (bérbeadó) ajánlott, ha igény­után adták meg a lakhatási engedélyt, tet- j jogosult. De ha az igénylők között van szése szerint rendelkezik a háztulajdonos. ! olyan, akinek lakásszuksége súlyosabb, K « v i 1 / • * \ s . > V > Svájci levél. Lakásra csak az reflektálhat, akinek la­kásszüksége van és aki helybenlakásra jo­gosult. »Lakás szüksége annak van — mond­ja a harmadik paragrafus — aki hajléktalan, vagy lakásnak nem te­kinthető helyiségben, vagy családi körülményeinek és életviszonyainak meg nem felelő lakásban, vagy pe­dig oly lakásban lakik, amelyet bí­rósági vagy más hatósági határozat alapján elhagyni kénytelen. A közönség gyakran téves felfogását helyesbiti az ötödik szakasz, amely az igénybe vehető lakások felsorolásánál hatá­rozottan kimondja, hogy elsősorban az a lakás vehető igénybe, amelyre a háztulaj­donos kijelölési jogát nem gyakorolta, vagy amelyre a háztulajdonos által javasolt egyén részére lakásigazolvány nem volt kiállít­ható. De nem tekinthető megüresedőnek a la­kás, ha az elhalt bérlő hozzátartozó­ja még tovább is benne kiván ma­radni, vagy pedig — és e körül for­dult elö a legtöbb félreértés — olyan albérlő tartózkodik benne, akinek UfSgokolt lakásszükségét nem haladja tul a lakás. A nyári lakások, irodák, mulatók, tánc­iskolák és hasonló helyiségek bizonyos ese­tekben való elrekvirálásának felsorolása után kijelenti a törvényjavaslat, hogy igény­bevehetők azok a lakások is, amelyekkel üzérkedés folyik, de csak a kihágást meg­állapító jogerős birói ítélet után. Elvehetik annak a lakását is, aki 1922. év május 1 után költözött be valahová lakásigazolvány nél­kül. A közerkölcsökbe ütköző célra hasz­nált lakás szintén igénybe vehető, de csak a belügyminiszter hozzájárulásával. Elrekvi­rálják annak a lakását is, aki egy éven belül hat hónapig — üzletnél három hónapig — nem használja helyiségeit; akinek két la­kása van, attól az egyiket elvehetik, de azért a vidéki ember tarthat magának leg­bérlőül ez is kijelölhető. Ha a háztulajdo­nos igényjogosult közszolgálati alkalma­zottat javasol, minden esetben annak kell adni a lakást. Közérdekből azt is kijelöl­heti a lakásügyi hatóság, aki a helyiség igénybevételét nem kérte, de igényjogosult. Ha a háztulajdonos jelentette be a megüresedő lakást, feltétlenül az ö jelöltjének kell kiadni a lakásigazol­ványt. A mentesítést az eddigi szabályok sze­rint véglegesen határozatlan és határozott időre kérheti a tulajdonos. A törvényjavaslat megokolása többek kö­zött a következőket mondja : »Nem kell bizonyítanunk, hogy lakás­hiány van még mindig. Talán elegendő — irja szórói-szóra a megokolás — tekin­tetben utalni az emberhez nem méltó he­lyiségekben, szállókban, albérletben lakók tömegére, a lakáshivatalban és a minisztériumokban szaladgáló könyörgő, és siránkozó emberek ezreire, a mértéktelen albérleti összegre és a titok­ban fizetett, sokszor milliókra menő lelépési dijakra«. A vaggonlakók által lefoglalt vasúti ko­csik száma a közölt táblázat szerint 1921. október 11-én 4387-re emelkedett, 1922. no­vemberének első napján Budapesten és kör­nyékén 386 vagonban laktak menekültek, az egész országban pedig 1900 vaggont fog­laltak le. A lelépési dij — ismeri be ía minisz­teri megokolás — mint ismeretes a fővárosban háromszobás lakás után ma egymillió korona körül vál­takozik. Mindebből megállapítja a törvényjavas­lat megokolása, hogy a szabadforgalom visz­szaállitása ezidőszerint végzetes következmé­nyekkel járna. Genf, 1922. november báva. A Lac Lénián opál színű tükrén mesz­sze a távolban felcsiUan egynéhány ra­gyogó lámpasor, a tó páráinak viola fatyo­lán keresztül messze tornyok és bástyák sziihuetjeit véli látni az ember s még mi­előtt mindezt alaposabban szemügyre ve­hetné, már be is rohan vele az express Genf állomására. Fény és ragyogás az első impresszió, a Rhone és a tó csak árra valók, hogy tük­rözzék a sűrű lámpasorokat s a fénytől el­vakított szem nem lát a csillogáson tu« semmit. Csak sejthetjük a fényfalak mö­gött a Mont Saleve s az Alpok hatalmas tömegeit, egyelőre azonban csak suhanó autók, selymekbe öltözött asszonyok, szé­ditő kirakatok, pálmaerdők, a hotelek foyer-iban, — szóvaL Európa, a nvugaL —• talán Páris, talán London — a sok csil­logó külsőség még elfödi Kálvin városát. Másnap már kezdjük ezt is látni s szemlé­lődéseink végén arra az eredményre ju­tunk, hogy egymás mellett és egymásban két Genf él. Az egyi|fcS larjegi, a Kálvin vá­rosa, a másik egy uj város, amely még nevét keresi. Nem az a hamar észrevehető és még geografiailag is könnyen elhatárolható kettősség ez, amelyet például Budapesten belül Buda egy része és Pesit közötti kü­lönbség jelent. Ott a várban él ugyan, de már kihalásra szántan a mult század és maga is érzi szégyenlősen, hogy anach­ronizmusnak tekintik ebben, a modern­séget mindenek felett méltányló város­ban. Itt azonban Genfben a modern kör­nyezetben s magában is modernül, csöp­pet sem öregedve ét a hugenották régi vá­rosa. Nem mindenki veheti észre, mert ebbe a városba betekinteni igen kevés idegennek adatik. Értvén idegen alatt még a svájciakat is. Az lát néha egy-egy régi festmények vonalaira emlékeztető arcot, megismer tökéletes udvariasságu és töké­letesen zárkózott embereket s nem veszi észre, hogy ezek az emberek, akiknek ki­tüntetéseket hordani szokás és törvény tillja, óraláncukon vagy a nők karkötő gyanánt egy, a máltai keresztre emlékez­tető aranykeresztet viselnek, a hugenot­ták keresztjét. A régi patrícius családok ma is patrícius ivadékai ezek — palotáik ott állanak a modern város közepén, nincs zászló és nincs cimer a kapu fölött s mégis a postának nem szükséges meg­adni az utca nevét s a Levél megtalálja őket. Házigazdám szintén visel egy ilyen hugenotta keresztet s igy én azok közé tartozom ,akik megismerhetik mind a két Genfet. A hugenották városáról írom az első svájci levelemet, a másikról talán később. Amazt úgyis jobban ismerik s ami az újságokban manapság Genfről iródik, kapcsolatban népszövetséggel és világpoli­tikával, az a másikról szól. A régi vár egyik bástyafalát a refor­máció emlékévé építették ki, tiz monu­mentális kőszobor szigorú és komor for­mákkal dokumentálja, hogy itt volt a kálvinista reformáció bölcsője. A tiz szo­bor közül az egyik Bocskay Istváné, a kő falba mögötte a bécsi békének a szabad vallásgyakorlást biztosító passzusa van belevésve, a Genfbe érkező idegenek el­mennek mellette anélkül, hogy tudnák, ki ez a páncélos alak s mit jelentenek a la­tin szavak, a hugenották ivadékai azonban nagyon is tudják s tudják mindazt, amit. a többi kilenc szobor jelent. Torvények­Vasárnap a 9 órai elő­adáson csak szigorúan jelenhetnek meg a Városi Szinház Mozgóban.

Next

/
Thumbnails
Contents