Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-26 / 270. szám

4 'JfstMgmÉK 1922. november 26. toél erősebb szokásokban élnek itt tovább la régi papi állam tradíciói: kereskedők, prédikátorok és professzorok leszármazol a patríciusok s ma is mindegyikben meg­találni a prédikátort, a kereskedőt és pro­fesszort. Nálunk persze ezt a keveredést nem igen tudják elékpzelni s magam is csak itt és most tudom megérteni. Gyakor latiasak és logikusak, tudják, mit jelent a pénz talán ezt örökölték kereskedő őseiktől, tudják azonban azt is, amit más országok kereskedői nem igen tudnak, hogy a pénz nem minden, sőt nem is olyan nagy dolog s ezért tanulnak és tud­nak sokat — ez a professzor ősök örök­sége. Végül a vallásháborúk korára em-­lékeztető konok hittel vallásosak. Ez a prédikátorok vére s ami a legcsodilato­sabb itt nagyon jól megfor a tudóssal. Ma vasárnap lévén, beszélt a város­ban vagy husz prédikátor s nem lévén elég templom, a konzerttermeket is át­alakítják ilyenkor erre a célra. Magam igy egy ilyen konzertteremben tartott is­tentiszteletet mentem 1 meghallgatni. 1600 ember fér el a hatalmas terembe s alig tudtam helyet kapni. A páholyok, erké­lyek mind megtelve, a dobogón egy egy­szerű lds emelvény, az orgona mellett egy tiztagu kis kórus, semmi, ami meg­adta volna a templomi megszokott kör­nyezetet. Csak addig azonban, mig az is­tentisztelet meg nem kezdődött. A páho­lyokban és fent az erkélyen felállva éne­keltek az emberek, ugyanaz a melódia mint otthon s utána a lelkipásztor póz és szónoki gesztusok nélkül beszélt az étet­ről 3 a hétköznapról s arról velünk van-e Krisztus a mindennapi életben. A végén az istentiszteletnek mégis csak azzal az érzéssel távoztam ,hogy templomban vol­tam. Egyeteme is van a városnak, talán négyszáz hallgatóval s vagy hatvan pro­fesszorral. A professzorok ezért a diákok között élnek, ismerik mindet személye-­sen s mint régen a német egyetemi váro­sokban, vasárnap délután a diákok meg­vizitelik professzoraikat. Este az egye­tem aulajában nyilvános előadások, tör­téneti, esztétikai s gazdasági problémákról a hallgatóság között egymás mellett ülnek a diákok, hivatalnokok, bankárok s iró­gépkisasszonyok s ezekről az előadások­ról tudni s azok témájához hozzászólni éppen annyira szükséges dolog, mint a hogyan Pesten nem lehet társaságbeli em­bernek lenni a legújabb válópörök tüze­tes ismerete nélkül. A társadalmi életről lévén szó, bi­zony az is más itten, mint nálunk. Ked­vesek és barátságosak az emberek, de az ember mindenütt érzi egy láthatatlan és áthághatatlan konvenció kereteit. Gazdag ság és komfort mindenütt, a legtermésze­tesebb dolognak tartják, hogy a vendéget automabilon küldjék haza, ha véletlenül neki nincsen, de az ember ugy érzi na­gyon pontos és nagyon percre járó itt min den. A diner mindenhol pont fél nyolc órakor kezdődik s mindenütt smokking­ban ülnek hozzá az emberek, mindenhol pontosan háromnegyed óráig tart s min­denhol pontosan még háromnegyed óráig illik maradni. A mi magyar lelkünk szomjazik egy kissé kevesebb logika s egy kissé több individuális szín után. Egy ki­csit kevés nekünk ebben az életben a muzsika — mindeneket egybevetve azon­ban Genfnek, a hugenotta Genfnek ez a muzsikában talán szük élete mégis csak csodálatraméltó dolog. A muzsika sem hiányzik a szó szó­szerinti értelmében, hiszen egyik konzert a másikat éri. Konzervatórium, népzene­iskola, temploni hangreseny — minden­nek dacára nem érzi azonban az ember, hogy a régi Genf minden zenetudása mellett is igazán megértené a muzsika könnyű, szabad és sokszor egyá'talában nem logikus szellemét. Megtapsolják ha tetszik — és nehezen tetszik — észreve­szik a hibát — pedig ide olyan művészek járnak, hála a svájci frank kurzusának, akik nem szoktak hibákat csinálni — de sirni nem sirnak rajta. Igaz ugyan, hogy nincs okuk a sírás­ra s ez még eme magyar szemmel talált hibájukat is kimenti. t Dr, Mikecz öd©n Ipartestületi kozleménjek. AZ IPARI ÜZEMEK VAGYONVÁLT­SÁG A tárgyában e hó 26-án délután 3 óra­kor (vasárnapon) az Ipartestület hivatalos helyiségében ismertetést kiván adni az el­nökség a tagoknak, hogy a m. kir. pénzügy­miniszter urnák 1922. évi 177,000. sz. ren­deletében biztosított kedvezményes váltság­összeg fizetését a tagok el ne veszítsék és hogy a rendelet intézkedéseit kellőleg meg­ismerjék. Kérjük a t. tagokat, hogy saját ér­dekükben is, ez ismertető előadáson meg­jelenni szíveskedjenek. A TAGDÍJJAL HÁTRALÉKOS TAGOK felkéretnek, hogy tagdíj fizetési kötelezett­ségüknek eleget tenni szíveskedjenek, mert az Ipartestület feladatainak csak ugy felelhet meg a tagok érdekében, ha az anyagi eszkö­zöket a tagóR kellő időben bocsájtják ren­delkezésére. A VÁSÁROZD'IPAROSOK FOROALMI ADÖJA körül tapasztalt Eljárásoknak és sé­relmes intézkedéseknek megszüntetése érde­kében, e hó 23-án délben, küldöttség kereste fel Rimaszombathy Géza min. tan., pénzügy­igazgató urat, aki előtt a testület elnöke tárta fel a panaszokat és kérte, hogy ezek orvos­lása érdekében tegye meg a Pénzügyigazgató ur a megfelelő intézkedéseket. Ugyancsak a forgalmi adó blokkrend­szernek a vásározó és oly iparosoknál való mentesítése érdekében is kérelmet terjesz­tett elő az elnök, akik üzletük gyakorlása közben a blokkok kiállításával munkájukban és igy a vásárló közönség kiszolgálásában, hátráltatva lesznek, hogy ezeknél az iparo­soknál az átalányrendszer bevezetése alkal­maztassák. Őméltósága megígérte, hogy a hatás­körébe eső kérdésekben intézkedni fog, mig azokban a kérdésekben, amelyek a kormány­hatósági rendelkezések körébe esnek, az Ipartestületnek e tárgyban benyújtandó em­lékiratát, a pénzügyminisztériumba fogja fel­küldeni. Oda fog hatni, hogy az iparosok zaklatásoknak kitéve ne legyenek, mert meg van győződve, hogy a nyíregyházi iparosság amelyet ő maga is ismer, teljes tudatában van annak a kötelességnek, amellyel az ál­lamháztartás iránt minden magyar embernek lennie kell és tudja, hogy a kötelesség elől elzárkózni egyik iparos sem kiván. A LÁBBELI KÉSZÍTŐ IPAROSOK DEB RECENI SZAKCSOPORTJA a kamarakerü­let körzetébe tartozó lábbeli készítő iparoso­kat nagy értekezletre hívta össze Debrecenbe, e hó 19-ére, melyen Nyíregyházáról 14-en vettek részt. Az értekezlet tárgya volt a mun­kásbiztositás és az uj ipartörvény ismertetése de emellett más aktuális kérdés is megvita­tást talált. A debreceni ipartestület székházának nagytermében megtartott emez értekezleten a kamara is képviseltette magát Radó főtit­kár és Dicig fogalmazó urakkal. Kohn I. Ignácz cipészmester, elöljáró­sági tag szólalt fel a nyíregyháziak nevében megígérvén, "hogy a nyíregyházai szövetségi fiókot is meg fogják aalkitani. Az értekezlet után a nyíregyházai vendé­geket, igaz magyaros vendégszeretettel lát­ták el a debreceni szaktársak, ugy, hogy a kari összetartás kedves emlékeivel jöttek haza a nyíregyháziak. TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁGI TAGVÁLASZTÁS volt e hó 21-én Nyiregy­egyházán, betöltendő az elhalálozás folytán megüresedett két bizottsági tagsági helyet. Az elhunyt dr. Meskó László és Pivnyik And­rás v. biz. tagok helyére, dr. Sasi Szabó László 54 szóval és Pisszer János 55 szóval választattak meg. A testületi tagok közül többen, élénk részt vettek a választásnál, hogy a megvá­lasztottak megválasztása biztosittassék. Ez a választás is igazolása volt annák, hogy kellő érdeklődés mellett az iparosság akarata érvényesülhet. Dr. Sasi Szabó László az Ipa­ros Ifjúság Önképző Egyletének diszeíriékfi A magyarországi cipész és csizmadia munkások és munkásnők nyíregyházi szakcsoportja a szegény gyermekekért. Az első heti adományuk: 7300 K, a nyomorban szenvedők téli cipőjére. Tizenhét mesterember 8—16 ezer koronás adománya. Ha a teh*tőiek követnék ezt a példát 1 A' városi tanács emberszeretet su­galta cipőakciója mind több reményt kelt bennünk s most már hisszük, hogy Nyír­egyházán sikerülni fog minden cipőnél­kül sínylődő szegény gyermeket téli láb­belihez juttatni. Tegnap közreadtuk a vá­rosi tanács felhívására az eddig adako­zók névsorát, melyet folytatni fogunk ez Után is, hadd lássa mindenki, kinek a szive mozdul meg a nagy hidegben szen­vedő gyermekek iránt. Többször megír­tuk, hogy a cipőakció sikerében a nyír­egyházi munkásságnak orosz'ánrésze van, mert az ő megmozdulásuk igazán morá­lis értéket képvisel. A magyarországi ci­pész és csizmadia munkások és munkás­nők nyíregyházi szakcsoportja ma az el­sőfokú iparhatósággal a következő hatá­rozatot közölte: «Az 1922., október 16-án megtartott taggyűlés az alábbi határozatot hozta: 1. Kimondja a taggyűlés, hogy négy héten keresztül hozzájárul a szegénygyermekek cipőakciójához. 2. A tagok nem kimon­dott összegben, hanem mindenki a mai nehéz viszonyokhoz képest járul ezen ak­ció előmozdításához. Hazafias üdvözlettel: Gaál Márton elnöke A szakcsoport e határozatának meg­hatósági biztos kezeihez az első hét gyűj­tésének eredményét: 7300 koronát. Értsük meg jól: 7300 korona a munkáskezek ke­nyérkeresetéből, egy-egy falat az oly drá­ga mindennapi kenyérből elvonva a di­dergő szegény kicsinyek javára. Nem felemelő, nem ösztönző igaz jóság ez? Nem a bibliai szegény asz­szony két fillére jut-e itt eszünkbe? Váj­jon nem kötelez-e ez a példa megannyi gazdagot?? Éppen ilyen biztató és példát adó a csizmadia és cipésziparos mesterek adakozása is. ök egy, illetve 2 pár kész csizmát vagy cipőt adnak oda az akció­nak, tehát egyenkint 8—16 ezer koronával járulnak a nemes cél keresztül viteléhez, íme az adakozók Tóth János 3 pár csiz­mát, Bodolóczky Lajos, Szkita János, Bá­bás András két-két pár csizmát, Fodor Frigyes, Mihalik József, Holik János, Bo­kor György, Szabó Kálmán, Csicseri Ist­ván, Deák Lajos, Antalóczy István, Sípos Bertalan, Holik András, Pál József, Bo­dolóczky István egy-egy pár csizmát, illet­ve cipőt adományoztak a szegény iskolás gyermekek részére. Szolgáljon buzdításul a nemes munkás szivek megindu asa, le­gyünk hozzájuk hasonlóak áldozatra kész­ségben, szociális kölelességtudásban és letelően ma beküldte Raj tik Miklós ipar- | tettekben nyilvánuló igaz hazaszeretetben I J

Next

/
Thumbnails
Contents