Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-22 / 266. szám

Í322. aovember 22. Szégyen vagy dicsőség. Petőfi születésének századik évfordulójára. Irta és a Bessenyei Kör Petőti-emlékünnepén előadta : Dr. Vietórísz József, „Föl, nemzetem" ek aprtia, napyji 1 Szégyen reá, ki lomhán vesztegel, Dicse séf arra, aki dolgozik .. Válasszatok most, szég>en Yigv dicsőség!' Petőfi születésének századik évfordulóján Petőfi szavaival üdvözlöm a Petőfi emlékét ünneplő magyarságot. Mert ma is fölcseng, (nekünk is szól a szellemidéző lel kii smere t- remii tő, feleletet követelő kérdés: szégyen vagy dicsőség?!! És szót fokozott mértekben, nagyobb erővel, jogosabb sürgetéssel, mint a költővel egykorú nemzedéknek, amely ha nehéz viszonyok között is, magáénak vallhatta hazáját és szabadon küzdhetett [nemzeti céljaiért. — Nekik csak tovább kellett íolytatniok a munkát, inig mi hozzá se foghatunk; nekik csak álmukból kellett felébredniük, nekünk halottainkból keh feltámadnunk!! Mi igazán benne vagyunk a szégyennek minden nyomorúságában. Önérzetünket meggyalázták, területünket megcsonkították, nemzetünket koldusbotra juttatták. Es még mindig nem az teszi végzetessé ezt a szégyent, hogy beleestünk, hanem az, hogy nem tudunk, nem próbálunk, talán nem is akarunk megszabadulni tőle. Nemzeti feladataink mély átérzésére és önzetlen szolgálatára képtelenek vagyonik; kishitüségünkben mindent csak a j.ó szerencsére és a véletlenre bizunk; egyéni érdek és átkos széthúzás rabjaivá lettünk, szinte alig méltók arra, hogy sorsunk jobbrafordulását jogosan remélhessük!! j De istennek hála, benne vagyunk a dicsőségnek pillanatnyi ragyogásában is. Petőfi alakja emelkedik elénk, Petőfi Jelke világítja meg csonka hazánkat, Petőfi kincse igazdagitják koldushajlékunkat. — Es ez annál nagyobb áldás mindnyájunk ra nézve, mert emlékének felidézése szent elhatározásra sarkall, akaratunkat megkét szerezi és erőnket megacélozza a dicsőséges munkára. Magyarságunk tudata fölemeli sárbaliport önérzetünket, nagyjainkat egybeforrt közösségünk fölfegyverzi béna karunkat, végső elkeseredésünkből fakadó elszántságunk visszaszerezheti elrabolt javainkat!! Petőfi nemcsak legnagyobb költője a magyarnak, hanem maga a valóra yált igéret, mely az idők teljességében lett örök büszkeségünk és drága örökségünk. Költészete a nép lelkének visszhangja, az érzelemvilág gazdag

1 kincsesháza, a művész teremtő erejének diadala. Bessenyei lelke nyugati műveltséggel akarta gazdagítani ia magyar kulturát, Petőfi lelke magyar értékkel gazdagította a müveit nyugatot Mert egy költőnk sem szerzett anynyi polgárjogot az egész világirodalomban mint Petőfi, jóllehet minden izében magyar, vagy talán éppen azért, mert a legmagyarabb magyar!! .Nem célom ez alkalommal, hogy Petőfi életévei és korával részletesen foglalkozzam; költészetének ismertetése is hivatottabb méitatóra vár. Annyit azonban mégis meg kell állapítanom, hogy élete a küzdelmek szakadatlan láncolata, kora a nemzeti erőkifejtés lázas forrongás^ költői értéke pedig csak a legnagyobbak mértékével mérhető. Személyében e három }elenség a legeszményibb pálya egységébe csúcsosodik, mely kiválóan alkalmas arra, hogy mindenkinek érdeklődését kielégítse. S ennek oka nem más, mint az, hogy költészete életének, élete költészetének visszatükrözéseü Hiába kísérelném meg még csak vázolni is azt a szeretetet, amelybe egyénisége beilleszthető: Petőfi kilép a keretből!! Hiába akarnám megvonni azokat a határokat, amelyek között költészete mozog: Petőfi nem ismer határokat!! Hiába szeretném százesztendő távlatába állítani, hogy ezzel is eszményítsem őt: Petőfinek nem árt az idők múlása!! Igazságosak akkor vagyunk hozzá s magunkat is azzal elégítjük ki jobban, ha nem elemezzük, boncoljuk, rostáljuk, hanem olvassuk, élvezzük, követjük őt. Mert ő nem elraktározott irodalmi alak, hanem újra meg újra, születő, folyton ható eleven erő!! Nekünk az a Petőfi kell, kitől az érzelmek nemességében és tisztaságában példát vehetünk!! Nekünk az a Petőfi kell, ki eszméinek magas szárnyalásával kiragad bennünket a mindennapiság nyűgéből !! Nekünk az a Petőfi kell, ki nemzeti ideálok megvalósítására lelkesít!! Nekünk az a Petőfi kell, ki ostoroz, ha tévedünk, bátorít, ha csüggedünk!! Nekünk az a Petőfi kell, ki nem magával viszi, hanem magával hozza nemzetünk feltámadásának reményét!! Olvassak az ábrándos Petőfit, szeressük a szerelmes Petőfit, de vezérünk ma a haragos Petőfi iegyen, ki igy, korholja nemzetét: »De mit tür a szo'gangnak népe? Mért nem két fel, hogy láncát 'letépje? Arra vár, hogy Isten kegyelméből Azt-a rozsda rágja le kezéről? Dalaim, mik ilyenkor teremnek Villámlási haragos lelkemnek!! A kisvárdai kerület nemzetgyűlési képviselője a Népszövetségbe való felvételünkről. Dr. Mézer Ernő a, kisebbségi kérdésről Nyíregyháza, november 21. A' Nyirvidék tudósítójától. A nemzetgyűlés őszi ülésszakának megnyitásakor Bethlen István gróf miniszterelnök két külpolitikai vonatkozásai törvényjavaslatot nyújtott be, melyek közút az egyik Magyarországnak a Népszövetségbe való felvételére vonatkozik. Ez a javaslat előreláthatóan sem a külügyi bizottságban ,sem pedig a Házban nem fog nagyobb vitát provokálni, mert nem jelent egyebet, mint a Népszövetségbe yalő felvételünknek törvényes tudomásul vételét. De jelent iazt is, hogy Magyarország külpolitikai sérelmei ügyében most már törvény szerint is a Népszövetséghez fordulhat orvoslásért, mint a nemzet áltat is elismert illetékes fórumhoz. Kérdést intéztünk Mózer Ernő dr.hoz, Kisvárda nemzetgyűlés^ képviselőjéhez ,aki egyúttal a külügyi "bizottság tagja is, arra vonatkozólag, hogy a magyar politika milyen reményekét füg a Népszövetségbe történt felvételhez, különös tekintettet a bennünket leginkább érdeklő magyar kisebbségi "kérdésre. Mózer Ernő dr. munkatársunknak a következőket mondotta: Az utóbbi idők egyiK örvendetes eseménye a Népszövetségbe való felvételünk. Bár véleményem szerint ebből kifolyólag kézzelfogható eredményeket nem fogunk elérni, erkölcsi eredményeket azonban mindenképen elérhetünk, különösen a nemzetiségi kisebbségi kérdésben, mert alkalmunk van és lesz a megszállott területeken élő testvéreink érdekében a Népszövetségnél szavunkat felemelni és való képét bemutatni azoknak az attrocitásoknak, amelyeket különösen az utóbbi időkben intézményesen követnek et, hol egész tömegek, hot pedig egyes személyek ellen. Jó hatással volt az interparlamentáValamennyi v«gyonvá8tság kedveményds fizetésére szolgálé bejelentési űrlapok kaphatók ! JóbE ESleb: nyomdájában Nyíregyháza, Széchényi-ut 9. szám alatt darabonként 5 koronáért. ris unió bécsi ülésezése és utána a külföldi képviselőinek budapesti látogatása ügyünkre ,mert vendégeink saját szemükkel láthatták, hogy Magyarországon rend, munka és fegyelem van, láthatták, hogy, megcsonkításunk gazdasági tönkremenésünkre vezet és hogy az általunk sokat hangoztatott revízió kérdése nemcsak a mi érdekünk, de egész Európáé. Mert a mai természetellenes határok között fejlődni majdnem képtelenek vagyunk, amibőt kifolyólag Magyarország állandó nyitott sebe lesz Európának, amit meggyógyítani csak ugy lehet, ha berniünket életképessé tesznek. Az idők folyamán a különböző nemzetközi konferenciákon még legnagyobb ellenfeleink is meggyőződhettek arról, hogy Magyarország békét akar és sokszor erején felül igyekszik eleget tenni a trianoni békeszerződésből folyó kötelezettségeinek. — Magyarország eleget is fog tenni teljesítőképességének a legvégső határáig ebez a határhoz azonban már rég elérkeztünk, mert hisz a forradalmak, de különösen á román megszállás olyan anyagi károkat okoztak, hogy ezek a károk már maguk is felérnek a legszigorúbb jóvátétellel. ' " Ezen tényekre ugy a Népszövetség mint az interparlamentáris unió valamint a Népszövetségi Ligák gyűlésein a magyar megbízottak ismételten rámutattak és. ha a felszólamlásoknak mindjárt nem is volt még kézzelfogható eredményük, erkölcsileg azt hiszem, legalább annyit elértünk, hogy a vifág figyelmét a velünk történt igazságtalanságokra felhívtuk és ezzel közelebb hoztuk egy lépésspl a revízió gondolatát a megvalósuláshoz. — A Népszövetséget magát én egy akadémikus értékű intézménynek tartom, amelyet mai összeállításában tisztán a győző szövetséges és társult hatalmaknak oéljai elérését szolgáló egyoldalú intézmény és éppen ezért a Népszövetségtől semm íjót nem várok. Ma, amikor a három év tapasztalatai állanak a hátunk mögöt, nyugodtan állapíthatom ezt meg, mert hiszen minden kérdésben, amelyben a legyőzött hatalmakkal szemben elkövetett gazdasági és erkölcsi igazságtalanságokról volt szó, nem tudtak olyan intézkedést hozni, amelyben még csak a jóvátételnek a gondolata is felcsillanna. — Képviselőink liiába mutattak rá Franc legújabb filmje szerdia a Városi Szinház Mozgóban 5, 7 és 9 órakor.