Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-10 / 180. szám

2 1922. augusztus 12. Magyar diákok a prágai egyetemen. Beszélgetés egy tanárral, aki híres a szigorúságáról. — Kedvezően nyilatkozik a magyarokról. Prága, augusztus 9. — A nyár, amely a felnőttek számára a fürdőzés és üdülés kellemes ideje, a diákokra nézve, akik ilyenkor vizsgáznak, a *bikázás« és a »drukkolás<t korszakát alkotja. Igy van ez Prágában tanuló magyar diákoknál is s a vizsgázó orvostanhallgatók különösen a magyarfaló hirében álló, diákbuktató Tschermak tanár az, aki dékán korában a magyar zsidó és szlovák diákok ellen a prágai német egyetemen beakarta hozni a numerus clausust és aki ez év február havában ilyen botrányos kijelentést tett: — A szlovákok, magyarok és zsidók csak tetvek a németség bundájában, ahonnan ki keli őket rázni! Ismeretes, hogy erre az előadó teremben, oktatás közben tett kijelentésre •támadt általános diáksztrájk a irtelen szavú magyar gyűlölő professzor uramat arra kény szeri telte, hogy sértő szavait visszavonja és nyilvánosan bocsánatot kérjen. TScher maiénál. Most újra hallottam a medikusoktól, hogy a tanár ur megint aránytalanul sokat buktat el a magyar nemzetiségű orvostanhallgatók közül. Elhatároztam tehát, hogy az oroszlánt barlangjában keresem fel és meggyőződöm, mennyiben felelnek meg ezek a híresztelések a valóságnak. A csöndes Alberlov-téren fekszik Tschermak — vagy, ahogy ő magát nevezi: Tschermak-Seysenegg — prodékán, udvari tanácsos, a német Burschenschalt vezérének birodalma: a Fiziológiai Intézet, amely az ő vezetése alatt áll s ahol most a vizsgálatokat tartja. Az intézet előtt sápadt, maguk előtt tartott könyvekből tanuló, fel és alá járó ideges diákok láthatók: az intézet fekete táblájára bizonnyal az ő nevük van mára vizsgára kiirva. Nagyobbára magyarok. Bejelentetem magamat Tschermák professzornál s a laboratóriumi szolga fölvezet az eszményi tisztaságú lépcsőzeten az első emeleten lévő fogadószobába. Tschermák a kinyíló ajtón eiémbe siet és tüntető sziveséggel kínál helyet. Figyelmesen megnézem őt. Igy sz®mlől-szemközt nem is olyan ijesztő jelenség a magyar diákok réme. Gótikus talár van rajta és beszéd közben szélesen kilendülő gesztusokat tesz. Kemény, porosz-sziléziai akcentusban beszél. Gyakran fel is pattan a székéről és a teremszerű fogadószobában fel és alá járva, védi igazát. Védekezik a magyargyüsület vádja ellen. Kertelés nélkül megmondom neki jövetelem célját: mi igaz a magyarfalásról elterjedt hírekből?? Általában miért gyűlöli a magyarokat?? Rögtön élénk, elhárító gesztust tesz, felpattan helyéről és német professzornál szokatlan temperamentummal, szenvedéllyel kiáltja: — Lüge! Absolute Lüge! (Hazugság! Tiszta hazugság.) A magyargyülölet és antiszemitizmus vádja egy ellene két év óta folytatott rendszeres agitációnak és» titkos aknamunkának a következménye. Föl és alá jár a szobában és élénken gesztikulálva mondja: — írja meg kérem, hogy a vádaskodásoknak és rágalmaknak éppen az ellenkezője igaz, hogy a budapesti orvosi tudományegyetem kori féusaival a legbensőbb baráti viszonyt tartom fenn, meglátogatom most is őket és ők is engem. Egyébként — itt ünnepélyesen fölemeli hangját — a magyar orvosi egyesületnek tiszteletbeli tagja is vagyok. Mikor pedig Bécsben az állatorvosi főiskola rektora voltam, a budapesti testvérintézet vezetőjével: az általam felette nagyrabecsült Hutyra Ferenccel beszéltem meg a főiskoláinkra vonatkozó tudományos és szervezeti reformokat. Intézetemben is egész csomó magyar dolgozik velem együtt és mondhatom, hogy igazán meg vagyok elégedve a működésükkel. A szlovetnszkói zugiskolak — A magyargyülöletemről és judeofobiámról, illetve tudatosan terjesztett hírek teljesen alaptalanok, vagy rosszhiszemű félreértések. Ezeknek a vizsgák előtt priodikusan visszatérő híreknek, hogy, t. i. aránytalanul sok magyar diákot buktatok meg, egyetlen forrása abban van, hogy a szlovenszkói gimnáziumok egy részének színvonala olyan alacsony, hogy a belőlük kikerült diákok, hiányos előképzettségük folytán, nem képesek az egyetemen a tudományos versenyt a többi hall galóval. szemben megállani. A diákoknak ez a férgese hull el azután a vizsgákon. Ennek a száraz ténynek szeretnének az érdekelt körök bizonyos politikai és felekezeti beállítást adni. — Ugy tudom — vetem közbe — hogy a magyarnyelvű középiskolák általában vé ve igen jók, európai hírnévnek örvendenek és teljesen egyenrangúak a németekkel. — Nem a rendes szlovenszkói gimnáziumokból kikerülő dákokról van iitt szó, hisz ezeknek az előképzettsége müifaszerü és ezek csak becs,ületet szereznek a magyar névnek, hanem méltányos műveltségű hallgatók alatt azokat érteni, akiknek — érdekes dolgot mondok itt — egyáltalán nincsen középiskolai képzettségűk és mégis az egyetemre kerülnek. — Hogyan lehetséges ez?? — kérdem csodálkozva. — Ugy, hogy Kassán, Munkácson és Bereszászon annak vmaggánintézetek, ame lyekben a felvétel igazán nem kényes és ahol a tanulók egy-két évi úgynevezett gyorstanfolyamot futnak keresztül és az után érettségi szükségbizonyitványt kapnak, amelyet az állam rejtélyes uton-módon approbál. Ezek a gyorsított kurzusok a háború alatt keletkeztek és mintegy hadimaradványként folytatják létezésüket. De amíg a háborúban, a rendkívüli viszonyokra való tekintettel, bizonyos szükséggel és jogosultsággal birtak, addig most a normális rend visszatérésével, károsak és fölöslegesek és jogosulatlan konkurrentíát jelentenek a többi rendes intézettel szemben. — Az ilyen magánintézeti érettségi bizonyítványok fejére a »p. c. i.« betűk vannak nyomtatva, ami »pe.r cursum in,terferentialem« leröviditése. > kiegészítő tanfolyam révén« szerzett érettségi bizonyítvány. Ezek a kurzusok szemben a rendes gimnáziumok négy

7 felső osztályával csupán két osztályból állanak és amint mondtam, ezek a privát intézetek tanulóik fölvételében egyáltalán nem kényesek, mert hiszen pénzszerzésre alapított gazdasági vállalkozások inkább, mint humanista műveltséget terjesztő tanintézetek. — De még jő — folytatja — ahol ez a három megbélyegző kezdőbetű a bizonyítványon rajta van, itt legalább szó lehet az ilyen »érettségi«-birtokosok megfelelő ellenőrzéséről. A (nagyobb baj ott van, hogy ezekről a bizonyítványokról a három misztikus betű sokszor »véletlenül* vagy borravaló fejében elmarad, akkor az ember a jelölt előképzettségét illetőleg teljes egyiptomi sötétségbe jut. — Különösen szembetűnő az ilyen privátgimnáziumból kikerülő ifjaknál a növény-, állat-, vegytan és fizika körébe vágó ismeretek hiánya és a szellemi alapnak ez a hiánya örökösen ólomsulykénl nehezedik az illetőkre további tanulmányaikban. Ez veszélyezteti az egyetem tudományos színvonalát és az oktatás sikerét s ez az egyik oka annak, hogy jelenleg a prágai egyetemen több magyar diák bukik meg, mint azelőtt. — És mi a másik ok?? —- A másik ok szintén nagyon egyszerű. Minthogy most a régi, békebeli számnál sokkal több magyar diák látogatja a prágai egyetemet a magyar kulturterületekről, amilyen Szlovenszkó és Ruszinszkó is, a magyar intelligencia ott domináló szerepe folytán, magyar kulturterületnek tekinthető; továbbá Erdélyből, valamint a numerus clausus miatt a »bárod almi Magyarország«-ból is. Az igy, megnövekedett létszámra természetesen nagyobb bukási statisztika is esik. 356 magyar egyetem* hallgató. — Mennyi a magyar orvostanhallgatók száma a prágai német egyetemen?? — érdeklődöm. — Hivatalos statisztikánk erre vonatkozólag nincs; hozzávetőleg azonban állítani merem, hogy az egyetemnek összesen körülbelül 1(XX)0 orvostanhallgatója van és ebből 350 — ía magyar nyelvű cionistákat is beleszámítva — magyar. — Egyáltalán — mondja — nagy baj — hogy most az orvosi pálya, valószínűleg a háború következtében annyira divatba jött és sok végzett medikusunkból csak szellemi proletár lesz. Ugy, hogy bizony, ma a szülők részéről gyermekeknek az orvosi pályára való adása sok esetben csak gazdaságilag elhibázott tőkebefektetésnek tekinthető. A magam részéről azt ajánlanám a szlovenszkói szülőknek, hogyi fiaikat lehetőleg produktív kereskedelmi stb. pályákra adják, ami sok csalódástói fogja megkímélni őket. ' Nagyobb mélységet adva felfogásának -a következőkre tért ki: — A háború elvesztését nem a magyaroknak tuladonkom, hisz ez naivitás volna, hanem a minden oldalról való aknamunkának. Az is hazugság, Hogy a túlzó német nacionalista vagyok. Politikai ideálom: Wirth kancellár, aki nézetem szerint a jobb- és balpárti fanatikusok között, a reális lehetőségek gondos mérlegelésével, biztosan vezeti a német állam hajóját a kor viharos tengerén. De természetesen Wirthet is csak addig követem, a mig nem tesz tulnagy engedményeket a baloldali reakciónak. Mert a szocializmusnak, amely az egyéniség szabadságát és jogát meg akarja támadni, esküdt ellensége vagyok. De ellensége vagyok a németországi tisztek s az extrém jobboldaliak hipernacionalizmusátiak is. Az arany középút hive vagyok. Fájdalom azonban, az aranyos középuthoZ nincs baedeckeriuik... Nem vagyok antiszemita — Mint a tudomány, embere, működésemben internacionális, párlközi és szuperkonfesszionális szempontok vezérelnek engemet. De — folytatja — igen magas szempontból az antiszemitizmus is jogosult lehet. A faji ellentétek különben is örökök és kiirthatatlanok a népösztönökből. Én azonban, ismétlem, nem vagyok anliszemita. Hiszen tanítómesterem: Július B

ernstein, a hírneves hallei orvosprofesszor is zsidó volt, akinek emlékét mindig kegyeletlel és szeretettel őrzöm. Itt függ — s a falra mutat — e kedves tanárom képe. Redves tanárom volt még különben a magyar-zsidó, Stricker Salamon egyetemi professzor is. Fiziológiai in tézetemben a mellettem működők között is négy zsidó van: Lóránt dr., Mittelmann Goldmaim és Vodak dr. Kettő ezek kör