Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-10 / 180. szám

1922. augusztus 10. JfitmaÉK 3 zül magyar. Azt hiszem praktikus filoszemitizmusom bizonyítására több adalék igazán nem kell. Egyik büszkesége Tschermák profeszszoniak, hogy ő áll az élén az egyetem szociális jótékonyságának. Ennek az intézménynek működése a diákkonyhára, a felruházási akcióra, a lakásról való gondoskodásra és a könyvei látásra terjed ki. Ez a diáksegélyző intézmény mult év novemberében alakult meg az ő kezdemé nyezésére és eddig három negyedmi 1 lió cseh koronát köllöltek erre; 400000 korona magánadakozásokból került ki, a többi állami segítség, amelyet szintén ő járt ki. Ez is pártközi és felekezet feletti intéz mény. Örömére és büszkeségére szolgál, hogy a diáksegélyezés körüli nehéz mun kájában »a praktikus szeretet e müvében* a magyar diákok és diákkisasszonyok is ki veszik a maguk hatalmas részét. Á magyarok agilitásukkal és leleményeségi'tkkel nagyon is segítségére vannak. Minden elismerés megilleti őket ezért. Kijelenti még, hogy ő soha numerus clausust nem akart, ez ráfogás. 0 mindig csak azon van ma is, hogy, 'a középisko lai végzettséget pontosan felülvizsgálják és a hamis érettségi bizonyítványok abuzusának véget vessenek. Reméli, hogy ezeknek a magánintézeteknek teljes beszüntetése rövid idő múlva be fog követ kezni s akkor a tudományos színvonal automatikus emelkedésével a vizsgálati eredmények is jobbak lesznek és a magyarfaló, diákbuktató Tschermák pro fesszor legendája szerte fog oszlani. — Egyébként általában a magyar medikusok és medikák teljesítményeivel a '^nagyobb mértékben meg van elégedve és ennek eredmémeképen kisebb arányszámban buklat el magyarokat, mint a többi nemzetségek közül. Mátrai cserkésztáborunk Néhány héttel ezelőtt a megszokottnál is elevenebbé, látogatottabbá vált a 88. sz. »Szabolcs« cserkészek Otthona. Az öreg iskola még alig szunnyadozó falait vén cserkészek utasitó hangja, fiatalok sürgése-forgása kellette uj életre. Az Otthonban a parancsnok körül székeken, lócákon fiuk ülnek. Szemükből édes tüz villan a parancsnok felé, aki a mátrai nagy táborozásról beszél. — Oh, ez nem kis feladat ám! — mondja. A cserkésztábor nem nyaraló telep, hanem a férfias küzdelmek szintere. Alkotni fogunk egy kis, nekünk való országot, amely elfér egy erdei tisztáson, de lelki mélysége, gazdasága igen nagy lesz. A tevékeny erő örömét fogjátok érezni s igazat fogtok adni Layolnak, aki azt mondta: »Cselekedkedni gyönyör s e gyönyörben van valami mámorító. A cselekvés az akarásunknak kifelé való nyilvánítása s a termékeny és becsületes cselekvés jutalmul férfias és igaz örömeket szerez.« A mi kis országalapitásunknak is meg lesznek a maga nehézségei, örömei vereségei, győzelme.i Mindegyitek megmutathatja, mi lakik benne, s ember-e a maga talpán?? — Akartok-e velem jönni? Aki kényelmet keres, aki fél a kemény élet küzdelmeitől, az maradjon itthon! Oh, de hogy is marad itthon egj

r is! Nos hát akkor jerünk, tegyük össze erőinket! Szervezzük meg minden kis részleteiben táborozásunkat. Megindul a társalgás gyors rokkája és szövik a tervek fonalát. Mennek a levelek, jönnek a biztató, vendégszeretetet Ígérő levelek... Tábori telefon, csajka, ku lacs, bogrács, kis kanál, nagy kanál, zsíros kupa, bögre csörgése, csörömpIBlése ve gyűl a parancsot osztogatók hangjai közé. A fiuk fejében zakatol a sok terv, ötlet, szivük feszül a láztól. S egyik se a maga céljait nézi: kialakul bennük vaLágy és selymes lesz kaja, ha fejét rendszeresen 1/licía- Sliampoon"nal lann közös érdek, amely mindnyájunkat izgatja, tevékenységre ösztönzi. Minden közkincs lesz s vele álmodik negyven fiu. Minden belesodródik a fantáziák édes vi harába s ott kavarognak, nagyranőnek, jelentőségük lesz s hozzájárulnak ahhoz á finom lelki folyamathoz, amely harminc ifjú, tíz vén cserkész és a parancsnokuk lelkében végbemegy. Ez a folyamat a vérszerződés, minek természetes folytatása az államálkotás, a mi ezeréves európai és sok-sok ezeréves ázsiai életünk titka s turáni örökségünk. Ki tudná elmondani mindazt, ami a csapatban s az egyes fiuk lelkében történik?? Az eleven és tevékeny életet nem lehet szavakkal visszaadni. A fiuk piros arccal, a tevékeny erő diadalmas elevenségével. rendezkednek. Nap-nap után lázas készülődések közölt múlik. Julius 10-én már kora reggel zug Cserkész Otthonunk a nótától: pajtás, paj lás fuj a trombitás, elérkezeti hát végri az indulás... Elindul a tábor a vasútra. Itt az egyik cserkész naplója így ír: Fái perc alatt minden bent voít a vagonban: ilyen őrült cipelkedéshen rég nem volt részem. Az ingem is álázolt, ugy izzadtam. Micsoda gyönyörűség ez! De lesz is olyan táborozás, hogy még! Sorakoztunk a vonat előtt: csupa diadalt hirdető lelkes arc. Mindegyiknek arcán, az izzadság és felhevülés, de mellette a jól végzett munka büszke és boldog tudata!« Amit ez a cserkész ir, az is a tábor lelkének megvillanása. A honfoglalás mámora hatja át minden cserkészünket. Alig tudnak elbúcsúzni, a jókivállatokat alig győzik köszönni... Indul a vonat, tombol a jókedv, harsog a cserkészinduló, rázendít a tábor zenekara: Nagy táborba indulnék, nem bírja a hátam, mindent összepakoltam, amit csak találtam... Ugorjuk át az utazást, az első kellemes meglepetéseket s legyünk egyszerre ott,... ott a hegyek közt, erdő ölén, patak partján, vadvirágos smaragdzöld völgecskében, táborhelyünkön. Kedves mámor dolgozik a fiukban, a mikor a vonatról lerakodunk, amikor kocsikon a táborhelyre viszik a felszerelést, amikor birtokba vesszük a magyar talaj egy kis pontját, hogy hazát alapítsunk magunknak. A Mátra hegység változatos lejtőivei virányos völgyeivel meglepően szép halmaival, lombos erdőkkei borított hegyeivel lebilincselően ragadott magához mindnyájunkat. A magyarok Istenétől a további iiagy munkához segítséget kérve, megacélozottan az ózondus hegyi levegőtől, a pacsirtával együtt fütyörészve végzi mindenki a már előre kiadott parancs szerint kötelességét. Így csakhamar mintha a földből bujt volna elő, elkészül a szállás, a fényképészeti műterem, a első esti ima és tábortűz után a takarodó gyógyszertár, a posta, a telefon és mire az a pihenés idejét jelzi: mindenki gyönyörrel nyújtózkodik el az illatos lölgyleveleken. Minden nap tovább folyik a munka. Az ügyeletes örs tejért megy Fényes-pusztára, a^ konyhánál kuktáskodnak, a többiek a* tábor takarításán, szépítésén fáradoznak. A friss tej és buzakenyérből álló pazar reggeli után mindjobban kialakul a tábor képe: rend, tisztaság honol mindenütt. Elkészül az izleles ebéd is és a 'nagyszerű izleles ételek egyszerre elfognak, ami nemcsak jóétvágyunknak hanem főleg a szakácsok művészetének érdeme. Megkezdődnek a kisebb-nagyobb kirándulások, tanulmányozások. Járjuk a gyönyörű erdőket, hegyeket, völgyeket, megtekintjük Sirokvárát, Sasvárt, Cseviceforrást, Kékestetőt, Gályatetőt, a mátrai réz és aranybányát, a mizserfai szénbányái, a parádi üveghutát, hol mindennemű fúvott, préselt és csiszolt üvegáru izzik, formálódik a szorgos munkások keze között. Leszállottunk a szénbánya »János akna«-jába« mintegy 150 m.-nyire a föld alá. A technika csodás vívmányai leptek meg. Alagút alagutat keresztez, Valóságos labirinthus, szénnel megrakott csilléket szállító lovak nyerítése, villamosok csilingelése, távoli mennydörgésszerű aknaróbbantások, bányászcsákányok csattogása teszi mozgalmassá a földalatti bánya-város életét. Több, mint kétórahoszn3'i szemlélődés után ujjongva köszöntöttük a szabad világosságot... Parádfürdőnek mindennapos vendégei voltunk, élvezlük kénes vizének hatását, hallgattek a pompás cigányzenét. Minden napnak meg volt a maga újdonsága. Vasárnap a természet szent templomában, ahol madárének, bogárzümmögés levélsusogás szent harmoniumába olvad, kettőzött áhítattal fordultunk a Mindenség Alkotójához a tábori istentiszteleteken. A délutánt vendégeinknek szenteltük, kik szerelettel látogatták meg mindig táborunkat. Előkerüllek ilyenkor a játékok, hangos lelt a sátor környéke, itt footballoznak, ott sakkoznak, az erdőben harcszerűt, a tisztáson társas játékot játszanak és az annyi sikert aratott »repülő cserkesz«-t játszák, amiben különösen a kis Tomi tűnt ki hajmeresztő légi mutatványaival De minden jónak hamar vége. Két hét sem nagy idő, de nekünk különösen gyorsan mult el, s mái' itt a csomagolás ideje, szomorúan szedjük fel sátorfánkat, nehéz szívvel temetjük be konyhánkat. Az idő röpül, már minden a régi, mi sem mutatja, hogy egy kedves kis tábor volt e helyen. Utoljára fuj a kürtös imához s na hálát adunk a Mindenhatónak, hogy mindenünk meg volt, amit szem-száj megkívánt. S megindul a vonat, gyorsan, rohanva, nem is tudunk még mindent egyszerre átgondolni, már is feltűnnek városunk tornyai, berobogunk az állomásra. Megérkeztünk! E helyen mondunk köszönetet jóakaróinknak, segítőinknek, vendéglátóinknak' Különösen Urbancslk erdő-mérnök,