Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)
1922-08-09 / 179. szám
L K^lRffi pÉg! A román diplomácia titkaiból. 2 1922. augusztus 12. Miért vonultak ki az oláhok a Nagyon figyelemreméltó cikksorozatot közöl Dragomir Silvius dr., kolozsvári egyetemi tanár, a Vajda bizalmasa, hihetőleg a Vajdától kapott adatok alapján az Adeverul cimü oláh lapban. Dragomir kifejti, hogy. 1920. január második felében, midőn Vajda akkori miniszterelnök Párisba érkezett, azt a helyzetet találta, hogy Franciaország pártolta ugyan Románia követeléseit, de Lloyd George teljesen bizalmatlan volt, minthogy, az oláh csapatok a sok sürgetésre nem ürítették még ki Magyarország tiszántúli területét. Nagyon fontos két kérdés foglalkoztatta ekkor Vajdát: Egyik a magyar szerb határkiigazitás, a másik Besszarábia bekebelezésének jóváhagyása. A nagyhatalmak képviselőire Apponyi Albert gróf előadása tagadhatatlanul mlély. hatást tett s igy a liatármegállapitás ügye nem állt valami kedvezően, különösen a megszállt területek kiürítésénél való késedeimeskedés miatt ,Ugy Berthelot, mint Clemenceau barátságosan figyelmeztették Vajdát, hogy ha a Legfelsőbb Tanács jóakaratát nem akarja Románia eljátszani, minél gyorsabban hajtsa végre a kiürítést. Január 20-án meghívták Vajdát a Legfelsőbb Tanács ülésére, melyen Clemenceau akkor elnökölt utoljára. Itt közölték vele Wilson elnök táviratát, melyben azt kérdi, hogy. Románia miért nem teljesiti még kötelezettségét, hogy visszavonuljon a magyar területekről és miért küldte a magyarországi oláh (megszálló) csapatok főparancsnoksága azt az értesítést a budapesti szövetségközi bizottságnak, hogy a jövőben kizárólag Bukarestből jövő parancsokat fogad el?? A' távirat felolvasása után Clemenoeau kérte Vajdát hogy fejtse ki Románia álláspontját. Lloyd George pedig megjegyezte, hogy Románia következetesen nem veszi figyelembe a békekonferencia határozatait. Vajda ,akit egészen meglepett a Wilson távirata, kénytelen volt kijelenteni, liogy intézkedni fog, hogy a Legfelsőbb Tanács kívánságai figyelembe vétessenek. A' kiürítés pedig azért megy olyan lassan, mert nincsen elég mozdony, a hazaszállításra, kér tehát haladékot. A tanács ezt a haladékot megtagadta, különösen Lloyd George mutatkozott megszállott tiszántúli részről ? elégedetlennek a tárgyalással. Ilyen körülmények közt kellett Vajdának a besszará" biai kérdésben döntést kérni. Kérte a Legfelsőbb Tanácsot, hogy Besszarábia ténybeli unióját szentesítse jogilag Lloyd George elővette Besszarábia etnográfiai térképét. Erre szószeri nt a következő beszélgetés indult meg: Vajda: Mit tegyünk hát, hogy kedvező döntést kapjunk?? Clemenceau: Vonják vissza csapataikat! önök megígérték, hogy ezt megteszik és megsem vonultak vis.sza. Vajda: Megkezdtük Magyarország kiürítését, mihelyt átvettem a kormányt és rövidesen befejezem. Clemenceau: Egyáltalán nem viseltetünk animozitással a jelenlegi kormánnyal szemben, de az előző kormány rossz emlékei még befolyásolnak. Vajda: Az Isten nem bünteti a szülők vétkeiért a gyermekeket a harmadik nemzedéken tul. Clemenceau: Csalódik, kedvesem, mert az Isten a szülők vétkeiért heted-iziglen bünteti a gyermekeket. lErre Lloyd T>eorge is közbeszólt és idézte a bibliából a megfelelő szakaszt. A hangulat kedélyessé vált és Clemenceau ugy folytatta a vitát, hogy végül Lloyd George is belenyugodott, hogy Besszarábia uniójának elismeréséről tárgyalni nem lehet, mihelyt Románia kiüríti a magyar területeiket . Vajda: Szivemből köszönöm ezt a biztosítást, tehát igy foglalom össze a kérdést: Mi visszavonjuk csapatainkat, a L'egteisöbb 'tanács pedig elismeri jogunkat Besszarábiára. / Clemenceau: Igen. Lloyd George azonban még nem volt meggyőződve és mindenféle rezervákkal élt a Clemenoeau Ígéretével szemben. — Erre két nap múlva Poincaré fogadta Vajdát és ajánlotta, hogy Románia a legrövidebb időn belül ürítse ki a magyar területeket, hogy a besszarábiai kérdést el lehessen intézni. Ezeknek a tárgyalásoknak eredménye tehát, hogy a Vajda kormány lemondott az 1916. augusztusi entente szerződésben biztosított további magyar tei*ületekről és elfogadta a trianoni határozatot. A börtön bús lakói... Séta a nyíregyházi ügyészség fogházában. Nyíregyháza, augusztus 8. Saját tudósilónktól. A kor2ó parfümillatos sokaságában elvegyülve, szinte észrevétlenül suhant el mellettünk a fegyházak darócruhás öltözékében — fegyőr kíséretében — egy bilincsekbe megvasalt rab. Idegenből hozták, hogy a földi igazságszolgáltatás bíráinak ítéletét, az itten ifogházban letöltse. Földre szegzett szemeivel, egykedvű nemtörődömséggel halad — őt már nem érdeklik az események, az ő számára az utca nyüzsgő raja csak egy káosz, amelyik bűnöző lelkének fájdalmas sóhajtását vis/zluuig nélkül elnyeli. Kiváltam én is a sokaságból, hogy ellátogassak a társadalom számüzöttjeihez, a börtönök bus lakóihoz.., Már messziről feltűnik a Bujloson a hatalmas, háromemeletes, rácsozott ablakú sárga ház. A kapu felett kis tábla jelzi Elpusztult egy egyházközség termése. Borzalmas tüzkatasztróía Nyírcsászáriban. Földmivelők kenyér nélkül. Augusztus 1-én délután 4 óra tájban rémes vészkiáltás hangzott végig Nyírcsászári községen : % a gabonarakodó. Az első rémületből felocsudt emberek rohanvást siettek a határban levő egyik gabonarakodóhoz, hol Szabó Lajos hodászi géptulajdonosnak egy hatlóerős cséplőgépe dolgozott. A borzalmas hir valóság volt. A géphez legközelebb eső szalmakazal s a közeli gabona-asztagok egytől^egyijg lángban állottak. i A tüz — eddig még ki nem derített okból a cséplő mellett működő elevátor közelében felhalmozott szalma rakásnál tört ki oly igen hirtelen, hogy a rakás tetején foglalkozó munkásoknak alig volt idejük földre jutni. A következő pillanatban lángbaborult a cséplő melletti asztag is, melyről a tüz villámgyorsasággal harapódzott át a gépre és a közeli többi asztagokra. Az összefutott lakosság tehetetlenül volt kénytelen nézni, mint pusztul el néhány 6zegény embernek egész évi munkája s a görögkatholikus egyház egész termése is. A gép melletti fecskendő és kapitányhordók vize szempillantás alatt kifogyott s mig majdnem fél kilométer távolságból vizet tudtak hozni, minden porrá égett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az egyház termésén kívül, mely a többi as. tagok tói több, mint 30 méterre állott s ennek dacára másfél perc múlva a tüz fellobbanása után már teljes lánggal égett, mindössze öt kisebb gazdának a termése állott még a rakodón, mig a többieké, kik még el nem csépeltek két nagyobb csoportban más helyen volt lerakva, hová a lángok ereje már el nem hatolhatott. Az oltás Nehéz Sándor községi bíró és Nehéz Mihály egyházgondnok vezetése mellett a késő éjszakai órákig tartott. Menteni semmit sem lehetett, csupán annyira lehetett a tüzet lokalizálni, hogy át ne terjedjen a már elcsépelt gabonanemüeknek még a helyszínén levő szalmájára. Károsultak Nehéz János, Könnyű János harangozó, Antalóczy László és a görögkatholikus egyház, melynek kára fölülhaladja a kétszázezer koronát. Elnusztult Szabó Lajos hodászi géptulajdonos cséplőkészlete is az elevátorral együtt, csak a lokomobilt sikerült óriási erőfeszítéssel félrevontatni. A nyircsászárii egyházat a kár annál érzékenyebben sújtja, mert építkezések előtt áll: iskolát s tanítói lakást kell építenie s templomát renoválnia. . "•»"'|1| f- —• - \ -»\>S. / ' T.l. v. ** w.» i,ü L 1 M. kir. fo gház. A vaskapu csengőjét meghúzom. A' fogházőr kis kémlelő ablakán kitekint és felvilágosít, hogy a főügyész ur engedélye nélkül nem engedhet be\senkit. Felkerestem a törvényszéken dr. Illés Andor főügyészt, aki kérésemre készséggel megadta az engedélyt a fogház megtekintésére. Bárdos Lajos fogházfelügyelő vezet a börtön eme hatalmas labirintusában. A »Hosszú uton« igy nevezik az elitéltek keserű malíciával a börtönbe vezető utat — mentünk le a fogházba. A hatalmas zárakkal ellátott vaskaput csengetésre kinyitja a fegyőr Utánunk lomha nyikorgással becsapódik a vasajtó és a fogház udvarába érünk 8 méter magas kőfallal van körülzárva a hatalmas udvar. Mint valami gyárudvar olybá tűnik fel a kép. Negyven-ötven fogoly különböző csoportokban egyegy felügyelő vezetésével dolgozik. Az egyik csoport fát vág, a másik fűrészel, az udvar egyik sarkában gép zakatol. Több vagon Ölbe rakott fa vár a fclvágásra', a tör! vényszéki irodák és a fogház téliszükségletére. Ujabb vasajtón keresztül bejutunk a fogházba Legelső ami meglep, a hófehérre mezeit falai, padlójának vakitó fényessége. — Olyan rend és tisztaság van itt, amilyenhez foghatót sehol nem láttunk. A mintegy 80 méter hosszú folvósó mindhárom emeletén cellák vannak. A' cellák vas ajtóin erős vas retesz és zár van. aminek kulcsa az előtte sétáló ügyeletes foglárnál van. Minden ajtón kémlelő ablak van, amin keresztül belátni a cellát. A fogházi.ak ebben az évben 840 lakója volt. Jelenleg 284 elitélt és vizsgálati fogoly van, ebből körülbelül 100 a nőknek a száma. A nők szigorúan el vannak különítve a férfi raboktól, ugy. hogy egymással sohasem érintkezhetnek. Minden cellában vas ágy van, szalmazsákkal, amihez egy takarót adnak. Az ágy mellett kis szekrény áll. Itt tartják azokat a holmikat, amiket beengednek vinni magukkal. — Hatalmas nagy rácsozott ablakok vannak, ugy, hogy a kis cellák nem győzik elnyelni a betóduló nap aranyos sugarait. Minden cella ajtaján kis cédula van A fegyenc neve, az itélét, napja és az oly nehezen közeledő szabadulás napjának a feltüntetésével. Az egyik cella kis tábláján ez áll: Béder Péter 15 évi fegyház, emberölésért. Két évet már kitöltött belőle,
