Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-06 / 177. szám

5 912 augusztus 6 Mmuammnn .-miMiaiMBmwfimwnT- - iű^üajtuíWvKMcsa^ mesternek és a tisztviselői karnak. A vihar dr. Sckön Viktor képviselőtestületi tag felszólalásakor tört ki. Dr. Schőn ugyanis szőrszálhasogató jogászi nézőpontból azt vitatta, hogy egy már visszavont indítvány fölött nem hetne diszkusszióba bocsátkozni. Óriási zaj tört ki és ilyen kiáltások hangzottak el : — Ne beszéljen. — Maga is olyan mint Murányi ! A nagy zajban dr. Schőn Viktor nem is folytathatta beszédét. Ezután átfértek a tárgysorozat többi pontjának tárgyalására. Tudomásul vették Szabolcsvármegye közönségének véghatározatát a főjegyzői választás ellen benyújtott fellebbezések elutasításáról és egyéb kisebb jelentőségű ügyről. Tudomásul vették, hogy a magyar királyi Kúria crr. Garay Kálmánt felmentette, tehát Garay ügyében a bűnvádi eljárás jog-1 erősen befejezést nyert. — Mezey Vilmosnak ! a László-tanyai 1400 magyar hold földet holdankint 1 métermázsa búzáért adják bérbe. A sóstótelepi hegyközségnek azt a kérelmét, hogy területüket a központi szeszfőzde köréből engedjék ki, a közgyűlés elutasította, mert épen a sóstói szőllőtelep képezi a városi szeszfőzdének a fő nyersanyagforrását. A Máv.-nak a fűtőház mögött adnak területet A Szabolcsi Bőripar r. t. azon kérelmét, hogy a város a szeszgyár mellett a Simai-uton adjon 3 hold területet, elutasították, mert ha a telepet itt építenének fel, akkor a bőrcserzéssel beszennyezett viz az egész városon keresztül folyna, már pedig ez közegészségi szempontból nem engedhető meg. A debreceni erdőfelügyelőségnek kísérleti telep céljaira az alvégi szalmás kertben jelöltek ki 2 holdnyi területei. A petróleum-raktárakat kitelepítik az Ele-tó mellé. A Vadász-féle ház telkének Kálvin-téri nyitott oldalára kőkerítést emelnek. Ezután még több apró ügyet tárgyaltak le s ezzel a közgyűlés végei ért. Vármegyénk ipara a múltban. fi i. Szabolesvármegye történetét lapozgatva az iparra vonatkozó ig vajmi kevés feljegyzést találunk. És a régi megyegyüíéseken hozott határozatok közt is a céhszabadalmak kihirdetése — és az árliniitálásokon kívül iparfejlesztő markáns vonásokkal csak nagyon elvétve találkozunk. A megye lakosságának a főfoglalkozása és egyben a főkeresetforrása ősidőtől fogva a mezőgazdálkodás volt. Föld volt bőven, amely munkát és biztos megélhetést adott a folytonos harcokban megritkult magyarságnak, ugy, hogy még idegeneket is kellett betelepíteni. Az ingovánnyal körülvett magaslatokon letelepültek a rossz közlekedési viszonyok miatt az iparból nem tudtak volna megélni és különben is ehhez a nagyobb és védettebb városias közület sem volt meg. Az adott körülmények közt tehát a földmivelés és állattenyésztés, valamint a halászat és csikászat nyújtotta az úgyszólván egyedüli, de biztos megélhetést, amihez még a vadászat] társult. Kisebb falvakban a kézműves még háború előtt sem volt képes tisztán az iparából megélni "és ezért a városokban történt és történik ma az ipari tömörülés, ahol a megélhetésre és ezzel együtt az ipar fokozatos-fejlődésére a szükséges feltételek inkább megvannak. Ilyen városi és ipari gócpont volt már a múltban is Kalló, Bátor és Nyíregyháza. — Ujabban pedig Kisvárda. A városnak tehát a mezőgazdálkodás érkében is egyenesen kötelessége az önérzetes és iparára büszke önálló iparosokat, akik egyben jó adóalanyok, nevelni és jóakaratú megértéssel támogatni. Mert, hogy egy város igazi virágzásnak induljon, ehhez az ipar nagyarányú fellendülésére van szükség, mely a nemzeti kulturát, a kereskedelmet és vele együtt a pénzforgalmat nagyban előmozdítja. Pezsgő életet teremtve meghódítja és bűvkörébe vonja a tőle távolabb eső földterületen élő idegeneket is és a nép pedig jólétnek örvend. Mennyivel máskép állanánk, ha csonka hazánkban nem csupán a szó és irásos irredentizmusnak adtunk volna kifejezést, hanem főleg az iparban igyekeztünk volna magyar képet adni a hazának ! Mert mint Bartha Miklós mondta : »A nemzeti stílussal együtt belevinnők a gyárakba, a műhelyekbe és a boltokba a nemzeti érzéseket. Fenséges terv : az iparban is magyar képet adni a hazának !« Ha a magyar ipart foglalkoztató és egyben fejlesztő intenzív törekvésekkel ma nálunk nem találkoznánk, kalandozzunk el a múltban és szívleljük meg vármegyénknek a szabolcsi ipar védelme érdekében 118 évvel ezelőtt hozott határozatát, mely szerint a megyei huszárok és hajdúk csizma-, illetve bakkancs-szükséglete a megye területén lakó céhbeli csizmadiáktól szereztessék be. iparunk a későbbi időben is erősen alul- \ maradt, mert a mezőgazdálkodás minden " munkaerőt felszívott és így még egy köze- ; pes ipari fejlődés esetén is félő volt, hogy a föld megművelésére nem lesz elegendő munkás. Másrészt pedig ugy "a közeli felvidéki megyéknek, mint a szomszédos Debrecennek elég jól fejlett ipara volt, amellyel a versenyt. nehéz lett volna felvenni. ; Csak igy érhetjük meg, hogy még 1900- ! ban is 23, összesen 95540 hold terjedelmű nagybirtokon a mezőgazdasági gyáriparnak { még csak a nyoma sincs, 14 uradalomban pe- . f. ;dig 62938 hold földön mindössze 3 száraz-, • ? 1 vizi-, 1 olaj-, 1 kása-, 10 gőzmalom és 11 i \ szeszgyár volt. Azóta a világ nagyot változott. Világ; égés volt,, amely után országunkat megcson5 (vitották s ezáltal sok munkáskéz maradt mun- j < ka'és kenyér nélkül. Vajha ma ott tarthatnánk j hogy a nyiri homok adta hyerstermények jai varészét itthon Szabolcsban tudnánk feldől-.\ j gozni ! Micsoda más élet volna itt akkor ? ! t Ha a 'dragaságot nem-tudjuk letörni, legalább : } munkát, munkaalkalmat tudnánk nyújtani, . 5 mely az általános nyomoron hathatósan se- • : gitene és hatalmas lépéssel vinne bennünket : j a megerősödés felé. A régi szabolcsi földesurak közül vár- > ; megyénk mezőgazdasági gyáriparának ut- 1 I törő munkájában gr. Dessewffy Samu Ven- ; | cseilőn bőrgyár-, br. Eötvös Ignác Minálydi- | í ban olajgyár-, br. O'Nagthen Pócspetriben • jj likőr- és ecetgyár-, br. Ghillányi Bezdéden < szeszgyár-, gr. Forgách József Mándokon ; i gőzmalom-, Schlichter Gyula Nyíregyházán : « gőzmalom-, Jaeger József Oroson gőzmalom, ; mely az első volt a vármegyében és Nyiregy- ] házán, pedig olajgyártással vett részt. Herceg Odeschalchy Zoárd gyártelepitéseiről, mely már a közelmúltra esik, egyik régebbi cikkem ben tettem emlitést. Régebbi idők nagyemberei, kiket az utókor talán már el is feledett, vajha nyomdokaitokat a jelen- és jövőben többen követnék! A burgonyát nálunk 1788. óta termelik. A burgonyapálinka főzését pedig 1850-ben kezdték meg, mely a megye főiparává lett. — Mellette még a malomipar küzdötte fel magát olyannyira, hogy kisebb gőzmalom úgyszólván minden községben volt. Vármegyénk főkiviteli cikke ma is a buza és a rozs és nem a belőle készült liszt, vagy pláne tarhonya, makaróni, keksz, stb. Több és nagyobb exportképes gőzmalomra volna még szükségünk és tésztagyárra, hogy a felesleges lisztünk és tojásunk tészta és sütemény alakjában kerülhetne kivitelre. Másik cikkemben szűkebb hazánk kisiparának a múltját fogom rövid vonásokban ismertetni. i •. ; i h. v. Gárdonyi Géza magányában. Beszélgetés a nagy íróval. Irodaion', művészet és a magyar nyelv. Egerben olyan megszokott már, hogy a magyar géniusz egyik legnagyobb alakja, Gárdonyi Géza itt él, itt lakik, itt ir, sánci magányában, a róla elnevezett utca legszélső házában, a Mártonffy-rét meüelt A város közönsége úgyszólván csak képrői ismeri őt. Sehová nem jár. Csak az látja ma Gárdonyit, aki alkonyattájban a Sáncban sétál,, mert ilyenkor az öreg ur mindig olt ül az utcára néző kertjében honnan a városra és várromokra is pompás a kilátás) és egyedül pipázgatva nézi a szőmunkából hazasiető földműves népet. Egerben jártamban megilletődve léptem át kapuját. Nem szeretném zavarni. De a mester derült arccal fogad. Beljebb tessékel. Jófajta cigarettel kínál. Azután leülünk és beszélgetünk. (Műfordításokról forgott a szó, és megemlítettük, hogy miiyen nehéz magyar müveket idegen nyelvre fordítani. Menynyire rosszak például Petőfi verseinek német fordításai. Itt megkérdeztem Gárdonyii, vájjon ő talált-e hibákat lefordított müveiben. — Ó de még mennyit — mondotta — éppen ezért nem szeretem, ha munkáimat forditják, mert kifordítják az értelmét. Azután elmondotta, hogy Az a hatalmas harmadik című regényének cimét sem tudták lefordítani franciára, mert Le troisieme puissance csak A harmadik hatalmat jelenti és inkább politikai hatalomra gondolunk, mikor olvassuk. Az a«.. kifejezés nincs a franciában. Ugyancsak a franciák fordították a vércseszemü kifejezést bagolyszemünek, a mi egészen mást jelent és a férfiszem erős, éles nézésének sehogy sem felel meg. A magyar nyelvben sok a szinomia, az idegen nyelvekben kevesebb. A francia pl. "két szóval fejezi ki az »állni« vagy »ülni« egyszerű igéket (eü*e d^but, etre assis.) Mendegél, andalog, kóvályog stb. ilyen szép magyar kifejezéseket egyik nyelvre sem tudnak lefordítani. A dugóhuzó« c. novellájáról beszéli el Gárdonyi, hogy a falusi elbeszélés végén a bíróság kihirdeti a legény előtt 'az ítéletet, mely öt évi börtönről szól és megkérdezi a bűnöst, megnyugszik e az Ítéletben. A legény azt feleli, hogy ő nem tudja, hanem hadd kérdezhesse meg a Katit. Megengedik. v — Kati hát megvársz-e kérdezi a legény. — Meg — feleli félig nyögve Kati, ki a fájdalomtól alig tud beszélni. Hát ezt az utolsó »j\leg« szót, mPly egész mondatot fejez ki, a német igy forditotta le: Ja. ich werde dich erwarten. Ezek után megkérdeztem a mestert, hogy gyümölcsöztek-e neki ezek a fordítások. Alig fizettek valamit. A francia például 200 koronát küldött egy regényért. Gárdon3

?i Géza nem igen élvezi alkotásainak jövedelmét. Ha üzletember volna most háziúr lehetne Budapesten. Gazdag lehetne, mint Molnár Ferenc. De Gárdonyi sohasem nézi iparágnak a művészetet. Ingyen, engedély nélkül forditják le munkáit idegen nyelvre. 0 nem törődik vele. 'Az egri csillag, A láthatatlan ember megjelentek amerikai kiadásban is, novelláit, regényeit közölték többször is az amerikai lapok. És mig mások silány tudósításokért, szürke versekért és könnyű tárcákért egyre-másra kapták az amerikai pénzt, a nagy Gárdonyi, akit a kiadók is csak azért tudtak ennyire kizsákmányolni, mert nem üzletember, még szinét sem látta a dollárnak.