Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-05 / 176. szám

Valutaspekuláció és drágaság. Sajnosan kell megállapítanunk, hogy igazunk volt akkor, amikor a koronaérték javulásába vetett reményt hiu ábrándnak minősítettük. Hiszen a folyton emelkedő áruárak azt igazolják, hogy a lejtőn lefelé gördülés gyorsuló sebességét, már régen elértük. De megállapíthatjuk az is, hogy alig lehet ebben a csonkaországban valakit találni, aki a drágulás megakadályozását, szive egész hevével kívánná is. A jegyinfláció narkotikuma nemcsak kellemesen bódítóvá vált már nálunk is, de ma szinte életszükségletté, második gazdasági természetünkké is vált. Ha a morfinistát »morfinistának« nevezik, az ópiumszivásnak, a morfinizmusnak azt a nemét, amely gazdasági téren az inflációt tartotta kellemesnék, bátran »inflácioniának nevezhetjük. Ez .a betegség ülte meg nemzetünké ti s és ha energikus kézzel belé nem markolunk ebbe a nyavalyába: — ez fo

cja a züllésbe is vinni. Bár ne lenne igazam! Szeretjük szidni az árdrágítót, szeretjük szidni a valutaspekulációt. Pedig sajnos, ha mélyét tekintjük a dolognak, a mai gazdasági viszonyokban rejlőnek keli tekintenünk ezeket a »békc« alkotta rosszakat is. Itt azokról szóljunk, akik importáruk eladásával foglalkoznak. A megszállott és a vámkülföldi területeken, sajnos, portékái vásárolni csakis készpénzért lehet. A jegyinflációt az államháztartás vonatkozásaiban megállítani, igy a koronaérték rom- j lását megakadályozni nem tudjuk. Mond- j hatjuk a parlament munkája nyomán: — ) nem is akarjuk. Magyar koronáért tehát romló koronáért, hitelben nem ad árut egy józan kereskedő sem, aki más pénznem ü államban tartózkodik. Ha tehát a magyar kereskedő import árut kíván beszerezni és mennyi, de mennyi ilyen jön be határainkon! — akkor az importáló hely pénzneméről keíl neki előre gondoskodnia. A magyar korona állandó romlása mellett, amig az importcikk eladatott idebenn, a kereskedő már nem tud annyi árut venni az eladottért befolyt és súlyos haszoiutátával is növelt összegért, mint amennyibe az eladott áru beszerzése ismét kerül. Vagy olyan magasan szabja meg az eladási árat, "hogy veszteség ne érje, vagy pedig veszteséggel zárja az üzletet. Az utóbbit mindenki elkerülni igyekszik. Kétségtelen, hogy akár az egyik" akár a valószínűtlen másik áll is fenn, á külföldi valutákban »élénk kereslet* van. Ezt a szót »kereslet?, alá kell húzni. Keresletkor, a cikk értéke, tehát itt az idegen pénznem értéke: emelkedik. Ha az idegen valuta emelkedik, esik a helyi valuta, amelynek esését, a megobstruált indemnitási javaslat folytán állandóan működő jegy prés produktumai csak elősegítik. Semmi esetre sem hátráltatják. Ezt hihetőleg, még a vaknak is látnia kell, ha véletlenül e, nem határozta magát a kormány támadására és az obstruálásra, no meg, a hetyesen felfogott adójavaslatok kapcsán, a kormánybuktatásra, a »csakazértis« elve alapján. Az elmondottakból látjuk, hogy az import, veszedelmesen növeli az idegen valuta keresletet és életrehivja a valutaspekulációt. Ez drágulást idéz elő. A helyes adózás törvényjavaslatainak támadása és »őszre halasztani® akarása, működésben tartja a jegyprést, ami szintén drágulást okoz. Mindkettő ma már gyorsuló sebességgel folyik. Ha pedig mindkettőt mi magunk tápláljuk minden cselekedettel, akkor ugyan mi a csudát akarunk, amikor szidjuk a drágaságot, a gazdát, ez az iparost, ezek ketten a kereskedőt, mindhárman az államot, az utóbbi pedig mindenkit, aki nem akarja az államháztartás egyensúlyát helyreállítani, mert e miatt nem 'állithatja meg a jegyprést, nem állithatja meg a drágulást, a jegyszaporítást, mert mindezek egymásba kapcsolódottan, mind-mind a »béke« szent nevében folynak. Bolond világ van erre mifelénk is, nemcsak a Lajtán tul és arra kelet felé. És ezt a bolond világot nincsen energikus kéz, amely kupán vágja ugy, hogy megtorpanva észre térjen. Kaján mosoly ül az arcokon, amikor a vevő a piacon szédülni kezd az áremelkedéstől. A szerencsétlen eladó nem tudja, hogy. irne azzal, hogy felemelte a portéka árát, szintén elvett ennek a nemzetnek életerejéből egy cseppet. És hányan, de hányan cselekszik • ezt! És mosolyognak, és mondogatják:»nem ! is olyan drága !« »Mit ér ez a mi rongyos pén• zünk !« Átok ül rajtunk ! Nem gondolkodik senI ki! Nincs, aki felvilágosító szóval éljen ! Ha í él, — nincs aki meghallgassa ! Működik a i narkotikum. Már közel az álom ! Istenem ! • Maholnap mindenki milliomos lesz ! Micsoda ! mesevilág is lesz ! Mindenki tarisznyával és | zsákszámra hordhatja a pénzt... És lassan koldussá lesz mindenki !... De aki ezt kivédeni igyekszik; aki látja j vesztünket és segíteni akar, — azt ugyan is! tenigazában megobstruáljuk! Még talán »egységesen« is ! pJsszer János. esaoBiami Dr. Meskó László végrendelete. Vagyonának nagy és jótékony célra Nyíregyháza, augusztus 4. Saját tudó- I isi tónktól. f Nagyemlékű dr. Meskó László nyug. j államtitkár végrendeletét, mely f. év ju- f lius hó 1-én kelt, most bontották föl a | nyíregyházi kir. járásbíróságon. A végren- s deletbol kitűnik, hogy örökhagyó összes | ingatlanait és ingó vagyonának legua- | gyobb részét nejére, ingóságainak és értékpapírjainak kis részét pedig rokonságának hagyta. A puritán jellemű ősz államférfin a végr-endeletében is kifejezést adott nemes gondolkodásának, amennyiben meghagyta, hogy temetése a lehető legegyszerűbb Ifegyen, min <i;«n disz é's költség mellőzésével Még régi hűséges cselédjéről sem feledkezett meg örökhagyó, mert szép ajándékkal gondoskodott róla. Ezek után jön a végrendelet második része, mely az özvegyi jog megszűnte esetér

P a következő adományokról intézkedik: 1. Örökhagyó édesatyja dr. Meskó Pál emlékére Nyregyháza városa által a szegények felsegélyezésére tett 2000 koronás alapítványhoz 38000 koronát. 2. A világháború nyíregyházi és szabolcsvármegyei illetőségű és ezen területen lakó rokkantjainak, hadiözvegyeinek és árváinak javára 50000 koronás alapítványt melynek kamatai évenként 10 részre legyenek felosztandók. 3. Nyíregyházi illetőségű, szegényházon kívül élő munkaképtelen szegények számára 40000 koronás alapítványt, melynek kamatai legalább 4, legfeljebb 6 egyén közölt osztassanak ki feieKezeli különbség nélkül. 4. A nyíregyházi elemi népiskolákba járó szegény gyermekek felruházására és tanszerekkei való ellátására felekezeti különbség nélkül 40000 koronás alapítványt, melynek kamataiból felváltva egyik évben' az ág. h. ev és ref jellegű, a másikban a róm. kath. gör kath, és izr népiskolák gyermekei részesüljenek segélyben, a beirt gyermekek lélekszámának arányában. 5. A nyíregyházi ág. h ev egyháznak az egyházi közterhekhez való örökös hozzájárulás céljából 40000 koronát. 6. Békés város szegényeinek annak ahogy az Apolló szombat, vasárnapi vigestéin Imulatni íog. — Burleszkverseny! — Konfetti-csata! — Óriási hahoták! — részét kulturális hagyományozta. emlékéül, hogy örökhagyót két ízben választották meg országgyűlési képviselővé, 2(3000 koronás alapítványt. 7. A nyíregyházi ág. h ev egyház népiskoláiban alkalmazott tanítók részére alapítványként 40000 koronát, melynek kamataiból legalább 2 legfeljebb 4 tanitó részesedjen. Ha ezen iskolák később községi vagy állami jelleget öltenénék. ugy a segélyezeitek a" város területén működő öszszos nyilvános népiskolák tanítói közül választandók ki . 8. A tiszai ág. h. ev. egyház kerületében alkalmazott ág. h. ev. lelkészek részére alapítványként 40.000 koronát Ha a tiszai ág. h. ev. egyházkerület mint ilyen megszűnnék, s az egyházak más kerülethez csatolhatnának, a kamatokban csak a tiszai egyházkerülettől átcsatolt egyházak lelkészei " részesíthetők, még ha több kerülethez csatoltattak is. 9. A budapesti »Protestáns Árvaház«-nak alapítványul 40000 koronát azzal, hogy ezen intézet a nyíregyházi ág. h. ev. egyház képviselőtestülete által ajánlott árvát, vagy árvákat előnyben részesítse. 10. A nyíregyházi ág. h. ev. főgimnázium nak alapítványul 40000 koronát jutalomdijakra, amelyek a magyar történelemben, magyar nyelv és irodalomban, továbbá a természettanban, vagy mennyiségtanban legkiválóbb előmenetelt tanúsított növendékek között osztandók ki. 11. A tiszai ág. h. ev. egvházkerület gyámintézetének alapítványul 4Ö000 koronát." 12. A Luther Társaságnak alapítványul 40000 koronát. 13. A nyíregyházi ág. h. ev. egyháznak a tanyai iskolákkal kapcsolatban létesített vagy létesítendő magyal; könyvtára gyarapítására 5000 koronát. 14. A Nyíregyházi Önkéntes TüzoltóEgyesületnek 5000 koronát 15. A helybeli városi Nőegyletnek 8000 koronát. 16. A helybeli izraelita nőegyletnek 4000 koronát. 17. A József szanatórium egyesület helybeli fiókjának alapítványul 20000 koronát. 18. A Szabolcsvármegyei Tanítók Egyesületének 5000 koronát. 19. A Szabolcsvármegyei Tanítók Önsegélyző Egyletének 5000 koronát. 20. A Nyíregyházi Ipartestületnek elaggott iparosok és özvegyeik segítő alapja javára alapítványul 20000 koronát. 21. A Nyíregyházi Gazdaszövetségnek alapítványul 20000 koronát. Továbbá alapítványul : 22. A Magyar Tudományos Akadémiának 20000 koronát. 23. A Kisfaludy Társaságnak 20000 koronát. 24. A Magyar Történelmi Társulatnak 20000 koronát. " i