Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-29 / 195. szám

Möqtidék 1922.. augusztus 29 Hogy áll a postaigazgatóság Nyíregyházára való helyezése ? Budapest, augusztus 28. Saját tudósítónktól. Az ingadozó valutáris viszonyok mellett a postakincstár csak fokozatosan tudja megvalósitani a postaüzemet modernizáló tervel. Konkrét költségvetést ugyanis lehetetlen készíteni. A költségvetési zavar hátráltatja az automata beszélgetés számláló telefonkészülékek bevezetését. Az állítólag január 1-én életbeléptetendő beszélgetésenként díjazás ügyét azért sem lehet elintézni, mert a kereskedelmi kormány nincs abban a helyzetben, hogy kiszámítsa a beszélgetési d'jjazásnál az előfizetési alapárt. A vidék'l viszonylatban jelentős beruházásokhoz készülnek a postánál. Igy uj postaépületet emelnek Nagykanizsán és Szombathelyen. Mihelyt a pénzügyi viszonyok megengedik, más vidéki városok |s sorra kerülnek. Az ezekre vonatkozó terv régóta készen fekszik a posta vezérigazgatóságánál. Ehez a hírhez a magunk részéről annyit jegyzünk meg, hogy reméljük, a nagy tervek megvalósításánál nem fognak Nyíregyházáról megfeledkezni, s a postaigazgatóságot áthelyezik Debrecenből hozzánk. Mindenesetre örvendetes jelenség, hogy a kormány most már komolyan nekifog az építkezésnek. Erdély és Bánát kereskedelme nem meri felhasználni a román kikötőket és vasutat. „Nem biztonságos a romániai közlekedés." — Nyilatkozott flosoiu román közlekedésügyi miniszter a vasúti és a tengeri közlekedés megjavításáról. Budapest, augusztus 28. (Középeurópai Kurir tudósítása). A román kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter feltűnést keltő ós az uj Nagy Románia gazdasági életére fontosán jellemző nyilatkozatát közli velünk bukaresti tudósítónk. Ugyanis hivatalos panaszt emelt Erdély és Bánát kereskedőt eflen a bukaresti központi kereskedelmi kamara, melyben kimutatja, hogy export-import forgalmukat ezek nem az anyaországi belföldi közlekedési utak felhasználásával bonyolítják le, hanem különösen a külföldi utvonalak megnyitása óta, a trieszt-fiume, danzig és hamburgi kikötők felé orientálódnak. Ezáltal óriási veszteség éri a román államkincstárat, de még nagyobb sérelem Románia presztiegét. Panaitescu galaci kamarai elnök megmutatja a baj gyökerét. Elmondja, hogy az erdélyi, bánáti, bukovinai és besszarábiai kereskedők ezelőtt intenziven keresték az összeköttetést a régi királyságbeli kikötőkkel, azonban nem tudták közlekedésileg őket biztosítani. A helyzet tényleg az, hogy a német és uj olasz "kikötők felé történő orientáció lényeges előnyt jelent a kapcsolt részek kereskedői számára. A legnagyobbb hiba, hogy nem láttak előre gazdasági ténykedéseikben, utaikat és kikötőiket elhanyagolták. Ezáltal bizonytalan lett a romániai közlekedés. A hibát most már duplázott anyagi befektetésekkel is igyekezzék korrigálni a kormány, mert elsőrendű érdeke az országnak, hogy kereskedelmét : befelé biztosítsa, kifelé pedig a világkap- , csolatot teremtse meg. i Mosóin miniszter a panasz ügyében egy újságíró előtt a következőkben nyilat- . kozott: j A kormány a vasúti mizériák megszüntetése érdekében elhatározta, hogy a régi királyság területén 87 mozgóműhely t létesít. Ezek fel ál litásával számtalan forgalomból kivont vagont leszünk képesek helyrehozatni. A kereskedelem céljaiba egyelőre csak tízezer gabonaszál lilásra vagon áll rendelkezésre. — A kormánynak szándékában van a régi királyság és Erdélyt összekötő vasúti hálózatot uj vonalak építésével kiszélesbbitem. Különös fontossága lesz a székely körvasúinak PalotaiIva állomástól a Buzen-völgyön átvezető vonalnak és öszszeköttetést létesítünk a Zsil völgyéből is. A kikötők felé vezető útvonalnak kiépilésére különös gondot akarunk fordítani. Uj építkezésekre a kormány már engedélyezett 32 millió leit. lgv szállítható lesz szeptember közepéig az a galaci kikötőkbe irányított .'{00000 vagon export gabona. j — Megnyugtatom a kereskedőkét, hogy a kormány minden intézkedést meg ; tett már arra, hogy a forgalom biztonságát ' jól szolgálhassa és az igényeket kielégítse. elértük az áremelkedésben. És kit gazdagítottunk ? A közvetítő kereskedelmet és a nagybankokat. A tisztviselő már rég egyik napról a másikra tengeti életét és alkotó erejét a mindennapi kenyérért folytatott nehéz küzdelemben kell elfecsérelnie, ÉS ha a drágaság még továbbra is ilyen rohamosan nő, a kisipart js tönkreteszi és kereskedelmünk is teljesen a bankokrácia hatalmába kerül, melynek sokféle ágazó polipkarjai eddig •(;, amit megérintettek, az rögtön megdrágult. Vissza kell hát szorítani a bankokat a tulajdonképeni terénumukra, mint ahogy ezt Olaszországban tették és nem engedni többé, hogy a zsirt lisztet, cukrot, tejet, szenet stb. továbbra is ők tartsák a halójukban ! Pedig ahogy indulunk, minden a nagytőke uralma s egyben jármába kerül. Hogy van az, hogy manapság annyian dúskálnak a jólétben és a nem termelőknél honnan ered az a fitogtatott jólét és a nagy vagyon ? A közvetítésből, és a láncolásból. Mert ne feledjük, hogy napjainkban a munkátlan jólét tobzódik és a keresztény erkölcsök meglazulása és sirbatiprása folytán nagyon, de nagyon sokan munka nélkül jutottak és jutnak még ma is a nagy nyereséghez. És ez az országunkat végpusztulásba kergető kapzsi nyereségvágy nemhogy szünőfélben volna, hanem még a vasár- és ünnepnapokon is tombol. 1917-ben egyik tüzérezrednél teljesítettem szolgálatot és a hadosztályhoz történt széna- és szalmaszállitásnál megborzadva láttam az emberi ocsmányságot és elvetem ühséget. Ugyanis a naponként vagonszámra érkező préselt takarmány szétbontva, amellett, hogy benne nehéz kövek és tégladarabok voltak, teljesen rothadék volt, mert a gazember hadiszállító, hogy nagyobb legyen a nyeresége, préseléskor a bálok közepét megnedvesítette, mely a külső részek kivételével megrothasztotta az egészet, ugy, hogy még alomnak sem lehetett használni. Igy és ehhez hasonló módon könnyű volt milliókat szerezni. A kémeket felakasztották. Kérdem, hány vétkes hadiszállító került az akasztófára ? Ugyebár egy sem. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy ez a szennyes áramlat még mindig erjeszt és bomlasztani U fog mindaddig, mig a gazok büntetlenül jólétnek fognak örvendeni és az igazak, a tiszta jellemüek pedig nyomorogni és halódni fognak. Tehetség és jellem óh jöjj és vezess ki bennünket ebből a Sodomából ! A drágaságról, különös tekintettel a hus- és zsirdrágaságra. i. Sok irányú intézkedés látott már napvilágot, mely a hus- és a fehéráruk olcsóbbodását s általában a drágaság letörését célozta, azonban ez mind csak leplezett eljárás volt, mely mint láthatjuk, a bajt gyökerében nem orvosolta. Olyasféle orvoslás volt ez, mint amikor a lázas beteg lázellenes szert kap csupán és a fertőzés mibenléte, azaz a láz eredete figyelmen kivül marad. Ugyebár ilyenkor, ha a láz egy időre le is száll, gyógyulásról nem beszélhetünk, mert a javulás csak látszólagos és az esést mihamar ujabb emelkedés követi. Hogy a kérdés kényegébe hatolhassunk s a tényállásról helyes képet alkothassunk gunknak, megfigyelésünket s tanulmányunkat a vásárban kell kezdeni, a vágóhídon folytatni és a mészárszékben pedig befejezni. Valljuk be, hogy korunkra a többtermelés hangoztatása, de lényegében az üzérkedés lés a seft a jellemző, mert mig előbbi a drágaság enyhítését szolgálná, addig utóbbi a drágaság rohamos emelkedését vonta maga után. Hináros ingoványon állunk, ahol a tisztességes és becsületes munka minden percben az iszapba való sülyedésnek van kitéve S ugyan miért ? Mert a közvetítés, valutázás, exportálás és üzérkedéssel néhány perc, pár óra alatt ezreket, százezreket lehet profitálni s mert a mindenáron való hirteleni meggazdagodás szennyforrásai még mindig erősen buzognak és a hullámok tetején a rideg önzés, a becsapások, a megvesztegetések, a panamák, a visszaélések és a kiszipolyozások kelnek vigan tova. De tulajdonképen hát ki végez termelőmunkát és hogy állunk a többtermeléssel ? A mezőgazda és az iparos termel. A többtermeléssel pedig ugy állunk, hogy visszaesésben vagyunk. Hanem a nyerstermény- és állatkivitelben nagy praxisra tettünk szert és amit a többtermelésben nem értünk el, azt Mibe kerül a színházlátogatás Debrecenben ? Debrecen, augusztus 28. Saját tudósít ónktól. A debreceni városi szinügyi bziottság legutóbb tartott ülésén Kardos Géza i színigazgató kérelmére hosszas tárgyalás ! után a kővetkező helyárakat állapítja meg ! a Csokonai színházban: Földszinti kispáholy 800 K. Földszinti ! családi páholy 650 K, 1. em. családi páholy 700 K, i. em. kispáholy 550 K, II. em. páholy 420 K, I. r. támlásszék 150 K, II r. támlásszék 130 K, III. r. támlásszék 100 K, Erkély 1-ső sor 50 K, Erkély II sor 50 K, Állóhely 30 K, Diákhely 20 K, Karzati állóhely 30 K, Pótszék 150 K. Ezekhez hozzájárul még 15 százalék a különböző adók és illetékek címén. Az adók és illetékek liozzászámitásával tehát egy földszinti kispáholy 920 koronába, egy I. rendű támlásszék 172 korona 50 fillérbe s egy állóhely 34 korona 50 fillérbe kerfil. A Csokonai színház mellett 11 (XX) kilowatt óra villamos áramot teljesen ingyen, ezenkívül faszükségletének nagy részét ellenérték nélkül kapja a várostól. A fentiekből látható, 'hogy, Debrecenben elég drága mulatság a színházlátogatás.