Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-30 / 171. szám

J^fiiSUHDÉK 1922. julius 30. Két halálraítélt magyar segélykiáltása Romániában. Rettenetes leevlet hozott ma a posta az Arad és Vidékei szerkesztőségének; rettenetes levelet, amelyben két, harminchat hónap óta raboskodó halálraítélt magyar kiált segítségért. A craiovüi börtönben sínylődnek, de ugvlátszik mindenki megfeledkezett róluk. Még az amnesztia alkalmával sem részesítették a szerencsétleneket kegyelemben. A rettenetes levelet a következőkben közlöm és remélem, hogy Középeurópának egész magyarsága akcióba lép a két szerencsétlen magyar megmentése érdekében. Nem szabad tűrnünk. hogy két ártatlan testvérünket román bitófa alá hurcolják. íme a rettenetes levél, eszméljen mindenki, tegye meg mindenki kötelességét, tegyen meg mindenki minden megtehetőt, hogy e két szerencsétlen és ártat'an magyar végre visszakapja szabadságát. Legyen e levél egy hatalmas megmozdulás kezdeményezője, mutassa meg Középeurópa öt országra széttépett magyarsága, hogy ártatlan véreit nem engedi elpusztítani. íme a levél. Graiova, 1922. julius 10. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur! Esdve kérjük ezen néhány sorainkat annak rendeltetési helyére kézbesíteni szíveskedjen: Ezen szívességét háromszori halálraítélt emberek, ártatlanul szenvedők kérik. Laczkó N. György, Laezfcó N. A'btert, fivérek, Zilah város polgárai. E levélhez mellékelve van a második levél, amelyet azonban a címzettnek nem lehet eljuttatni, mert nem létezik. Ehelyett azonban elintézés céljából íme átnyújtom a többi országok magyarságának, amely a román terrortól szabadon teljesítheti kötelességét a két halálraítélt rabmagyarral szemben. A i Magyar Nép vtdőszö\ felség Egyesületének Arad. Mint 37 havi vizsgálati fogságban szenvedők és háromszori halálraítéltek, fordulunk nagyérdemű egyesülelürnkhöz azzal a kérelemmel, hogy védelmünkre legyenek azzal, hogy bennünket, mint cserefoglyokat kicseréljenek. Indokaink a köve Ikezők: Zilah város polgárai vagyunk és azzal vádolnak minket, hogy 1919-ben, a román hadsereg bejövetelekor mi szembeszálltunk a hadsereggel és lázadást szítottunk. Mi, mint egyszerű polgáremberek ebben soha részt nem vettünk és bár semmiféle bzionyitékot ellenünk felhozni nem tudnak, mégis halálra ítéltek minket. Könyörögve kérjük, hogy bennünket, mint többgyermeket családapákat, az iszonyatos szenvedésekkel te'i fogságból kiszabadítani szíveskedjenek, annál is inkább, mivel ártatlanok vagyunk. Reméljük, hogy kérésünknek eleget tesznek és reménységünk egyedül az, amit még önöktől várunk. Tisztelettel: Laczfeó N. Györgv, Laczkö N. Albtert, ! Zilah város polgárai. Címünk: Inchisoara Militara Corp. I. Armata Craiova, A magyar Népvédőszövetség nem létezik, de ha léteznék, sem csinálhatnánk mi itt Erdélyben semmit. A többi államok magyarságának kell mindent megtennie, mielőtt nem késő. Egy nyíregyházi kofa a drágaságról Beszélgettem Juli nénivel a valutáról, a politikáról és a drágasig egyéb okairól. Nyíregyháza, julius 29. A Nyirvidék tudósítói. A Vay Ádám-utca szélén olyan szorgalmasan üldögélnek megszokott asztalkáik mellett a kofa-asszonyok, afcár a jó ikoŰó{< a tojáson. Üldögélnek és várják a vevőt, miközben meghányják-vetik édesmindnyájünk közös ügyét, kevesek szerencséjét. Ha ezt nem tennék, talán nem is hívnák őket kofa-asszonyok nak. Mert a jó kofának mindenhez kell értenie, de legkivált a politikához. Ez a kútforrása ugyanis minden rossznak, de innen fakad minden jó is. Magam sem tudom hogyan, de csak tegnap tünt fel nekem, hogy a kofák figyelemmel kisérik a politika problémáit, ami:<or odamentem Juli nénihoz egy negyedkiló barackot vásárolni. Tizenkét koronát fizettem pontosan hat szem barackért s az ára szegény ember létemre, aki alig számbavehető fix fizetésért körmölök egy álló hónaoig, kissé szo katlan. Elgondolva, hogy az Isten úgyis ingyen adja a barackot, mi érne akkor ezen az apró sárga gyümölcsön pont 12 koronát. Kifejezést is adtam a bennem háborgó indulatnak és ez az egyetlen kijelentett mondatomra lett az a hidacska amelyen átsétáltunk Juli nénivel a drágaság és egyéb országos erdekü kérdések megvitatására. ínség lesz kérent. — Azt tetszik mondani drága galambom fiatal ur — igy Juli néni — hogy drága a barack. Még hogy drága-e, hát pedig éppen nem drága. Mert, hogy tisztázzuk a dolgot — ha nem igaz, akármi történjék Is velem — tíz koronába van nekem ez a barack, kettői! még csak ráduflázhatok, hiszen ebbül élek. Ha amúgy a másik oldalról nézzük a dolgot, hát bizony drága az Istenadta csepp barack. Tizenkét koronából azelőtt három kartont is varrtunk. De még ez semmi, mi lesz a télen, a szén biztos drágább lesz, mint a barack, pedig azt meg se lehet enni. Majrl megtetszik látni, fessen csak majd rám emlékezni, hogy ínség lesz, olyan borzasztó nagy ínség, aminőt az újságok irnak a muszkaországról. Minek ez a sok pénz? — Mondja kedves Juli néni, — kérdem — mi az oka a drágaságnak ? Kissé Juli néni zavarba jön kérdésemre, de azután megembereli bátortalanságát és szaporán természetesen bugyogatja a szókat az ajkával. — Hát bizony ezt nehéz volna megmondani. Okosabb asszony kéne ahhoz, mint én. Ember is csak kevés van, aki felelni tudna erre, segíteni, meg éppen senki. De tény dolog, hogy itt valami disznóság történik. Valaki olyan munkát végez, hogy nem lehet tőle megélni. Kéne valamit csinálni a drágaság ellen, de nem maximálni, mert a maxival csak a rendőr molesztálja az embert, meg nem is ér az semmit. Azt olvasom, okos emberek azt mondják, hogy a drágaság onnan van, mert sok a pénz, oszt ezér nincs értéke. Hát minek ez a temérdek pénz, hogy a tüz égesse meg, ha nem lehet érte semmit! se venni. Azt is mondják, hogy az urak ugy veszik egyik pénzért a másik pénzt, mint akár a portékát. Hát ilyent azelőtt sokan nem hallottunk Tervbe vettük, hogy ez nem is lehet valami tisztességes jó dolog. De ilyet, bolondj >0 az, aki egyik pénzért másik pénzt ad. Oszt hogy akarnak az emberek, ha ilyen disznóságot csinálnak, olcsóságot. Nem bizom a politikában. Megmagyarázom Juli néninek, hogy Budapesten harminchármas parlamenti bizottság alakult a drágaság megszüntetésére. Spekulánsok járnak a falvakban is. FJpiát kell venni a mesterséges árdrágításnak. Nyíregyháza, julius 29. A Nyirvidék tudósítójától. Mind több oldalról értesültünk arról hogy vármegyénket ujabban a nem kívánatos vevők egész serege lepi el. Sokaltnak feltűnt pl. hogy'szerdán és szombaton, amikor Nyíregyházán piac van, feltűnő sok idegen ember érkezik vonaton a városba nagy kosarakkal és batyuikkal. Ezek délután és estefelé roskadásig "megrakodva viszik a drága portékát, a piacon vásárolt zöldségfélét, majorságot, általában véve élelmi cikkeket a vasúton messze idegenbe. Odaférkőztünk ezeknek az uj vasarloknak egyikéhez és megtudtuk, hogy ők budapesti és más nagyobb városba való utasok, akiknek néhány koronába kerül a lejövetelük mert valamilyen cimen mindegyiküknek személyzeti jegye van. Megindulnak Pestről, utbaejtik a bőséges piacú városokat és az egyik helven megvásárolt holmit egy másik helyen ott,' ahol az drágább, jó pénzen eladják. Jó volna, ha a lánckereskedelemnek ebbe a legújabb formájába beavatkoznának a hatóságok, mert nem kell megokolnunk azt a gyanút, hogy ezek az utazóvásárlók és eladók felverik az árakat. Gabonaügynökök is veszélyeztetik a vármegyében a legitim gabonakereskedők jó hírnevét. Ezekről a itudja Isten honnan előkerülő árfelhajtókról gazdatársadaimunk egyik kiváló képviselője a következőket mondotta a Nyirvidék munkatársának : Alighogy kikalászosodtak a vetések, máris gabonaügynökök járták a falvakat azon célból, hogy a kis- és nagygazdáknál előre lekössék a termést. Már abban az időben olyan árakat ajánlottak fel, melyek nem < túlhaladták a napi árakat. Amióta pedig í cséplőgépek bugásától hangosak a falvak és i tanyák, szinte sáska hadjárat módjára lepik el á falvakat az ügynökök a gabonáért. — persze most már bölcsen igyekeznek a napi árakon alul vásárolni, csupán azért, hogy minél nagyobb hasznot biztosítsanak maguknak. Az illetékes hatóságok figyelmét fel kell hívnunk ezekre az üzérekre, annyival is inkább, mert nagyrészt nagy szerepük van a gabonaárak mesterséges felhajtásában, mert a lábon álló termést ai akkori napiáron jóval felül vásárolták. Nehogy azonban veszteség érje őket, összeköttetéseik révén mesterségesen verik fel az árakat a tőzsdén olyan jegyzésekkel, melyek valójában nem történnek meg. A sápon azután közösen megosztoznak. Nemcsak a gabonával űzik vétkes manipulációjukat ezek az ügynökök, hanem az egyéb mezőgazdasági terményekre is kivetik már hálójukat. Már most vásárolnak burgonyát, sőt ujabban a bortermést is igyekeznek lekötni és mindennek káros következményét a gabona példájában látjuk meg majd az ősszel. Vaskézzel kellene lecsapni ezekre a lelketlen spekulánsokra, mert ellenkező esetben ők teszik lehetetlenné, hogy a szegény, nincstelen ember mindennapi burgonyáját megvásárolhassa. A megoldás nagyon egyszerű. Azok a nagy- és kiskereskedők, akik rendszeresen évek óta vásárolták a vidékek termését, jelentsék be az átvétellel megbízott alkalmazottaik nevét az illetékes hatóságoknál, ahol arcképes igazolványt bocsássanak ki a szóbanforgó alkalmazottak részére. A hatóság végre hajtó közegei pedig ellenőrizzék a faluban járó vásárló ügynököket és ha valamelyik nem rendelkezik igazolvánnyal, kérlelhetetlen szigorral járjanak el vele szemben.