Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-22 / 164. szám

JSÍYlRraÉK MBMWBMMMHMB ItMMS SSS 1922. jullsís 22. SEMjWBItWWrt.i ''WKi'HaiipSaafcfc Pericuhasa, Az oláh sziguráncián irták ezt a szót naplójegyzeteim táblájára színes ceruzával és két vonallal aláhozva. Története van annak, hogy mint jutott ez a napló huszonhárom társával (könyvvel) a gránicot őrző rendőrségre. — A titkos-reiiidőtrség egyik éber őre, ugy látszik átlapozgatta a könyvet, mert egyik kétoldalas jegyzéket éppen ugy húzott ált színes ceruzavonallal, mint Magyarország térképén húzták meg a trianoni leshelyen azt a "bizonyos girbe-görbe, zeg—zugos vonalait, melyre rá akarják bizonyítani, • hogy az a vonal a bábeitornyi magasságba érő batár-, még pedig országot elválasztó határvonal. Állami tisztviselő lévén, oláhul nem tudtam, hasznomat az oláhositó munkáiban ugy sem vették volna: emiatt hűségesküt nem tettem, az állami lakásból huszonnégy óra alatt távozni kellett, a saját magán lakásomat elrekvirálták regáttbeli tisztviselőnek. Elmenekültem erdőszéli kisházamba s itt töltöttem három esztendőt. A kerti munkálkodás szép foglalkozás; felcseréltem addigi munkaszerszámaimat, (könyvel, papirt, tollat, ceruzát) fürészszel, fejszével, irtókapával. Nem haltam bele a testimunkába, kipróbáltam az oláh intézkedéséből ezt is. Megtanultam azt, hogy bizony a föld, a fii, fa, virág sokkal nemesebb lények, mint sokfajta náció, mert ezek a velők foglalkozókat meg nem sértik, meg nem harapják, sőt gyönyörködtetésökre szembe mosolyognak, "kenyeret adnak, gyümölcsöt teremnek az ő számokra. Mikor a fizikai munkára nem nyílt alkalom, mit tehettem erdei magányomban mást, mini azt: legjobb barátaim szórakoz;tatását fogadtam. Persze megtörtént, hogy egyik-másik barátom "(értsd: könvT, ÍO" lyóiral) kijelentését naplómban megrögziteltejn, miként szokás megintervjuolni az államférfit egy-egy kijelentésért. Nohát ilyen jegyzések kerülnek a naplómba, mégpedig a -Képes Folyóirat« 1889. évi. 434-ik lapjáról Az egyik följegyzés a muszkák 1849-beli betörésével áll kapcsolatban s tartalma ez: — Frovo» tábornok, ki mielőtt a varsói herceggel Magyarországba tört volna, jó darab ideig Erdélyben működött, örömmel említi, hogy megbízhatóbb és ponr tosabb kémeket, mint a szászok voltak, sehol sem talált. Az oláh felkelő csapatokról azt mondja Fro vol: mint barátokat megvetné, ellenségnek pedig nagyon gyávád Rablás, gyújtogatás, védtelen nők és gyermekek gyilkolása jelezte utjokat, ha az orosz sereg háta mögött a halálra ijedt lakosokat meglephették. Hasfort tábornok, ki még á legtiszteségesebben viselte magát Erdélyben, egy ízben hus

z oláh rablót lövetett agyba. Ezek nemcsak a magyar, hanem az orosz társzekereket is kifosztogatták. Valamelyik oláh tribun ezért felelősségre vonta Hasfoiiot, amiért a »császár hü embereit« büntetni merészelte, de a tábornok félreértette a tréfát és ötven kancsuka ütéssel jutalmazta meg a tribun ur közbenjárását. Annyi bizonyos, hogy az oláhok sokáig tartó s jóeieve elrendezett bujtogatás nélkül soha sem vetemedtek volna oly gonoszságokra, amilyeneket tőlük láttunk, ha b. Vav Miklós mindjárt eleinte alyai intések és hosszas dikciók helyett a törvény egész szigorát alkalmazza, sok ezer ember marad életben, kikel a vérszemet kapóit oláhok felkoncoltak. B. Offen" 1 bcrg tábornok emlékirataiban különösen hangsúlyozza a magyarok türelmét, kik a helyett, hogy a fellázadt oláhokat lüzzelvassal pusztították volna, békeajánlatokat tellek nekik. Ez a hetven esztendővel ezelőtt írott jellemrajz sajnos ráillik a mai oláhokra is. Az erdélyi 1916-iki betörést akkor követték el, mikor a határszélről elvonták a katonaságot, mert azzal álnokoskodlak, hogy nem avatkoznak a háborúba. Az 1919-iki megszállást ismét tudjuk, "hogy fegyvertelen nép előtt hajtották végre. Dr. Pozzi Sámuel orvostanár terjedelmes füzetben ismertette volt az 1885-iki országos kiállítás alkalmából Magyarorszá got Rop's művészi rajzaival. E tanulmány megnyitó szavai: — Franciaországban egyetlen egy nemzetet sem szeretnek annyira, mint a magyarokat. Wilson, Poincare, Clemenceau 1914—1919-ben meghamisította a két nemzet rokonszenvét.) 1889. julius 11-én a francia-magyar barátság fokozódott, amikor 850 tagból álló társaság látogatta meg a párisi világtárlatot, utjokban meglátogatták Kossuthojt Turinban. A párisi községtanács elnöke igy szólott hozzájok: »Uraim, Páris községlai" nácsa igen boldog és egyúttal büszke is, hogy önöket üléseinek termében fogadhatja a derék magyar parlamenti férfiak, kik oly hajthatatlan bajnokai a jognak, támogatni fog bennünket jövőbeli tanácskozásainkban s merem mondani, hogy 1889— nek ezen julius 11-ike föl lesz jegyezve Paris városházának történetében.« Simoneast tanácsos egy magyar csoport előtt igy nyilatkozott: — Higyjék meg nekem Uraim, nincs a föld kerekségén nemzet, melynek látogatása oly kedves és drága volna elöltünk? mini az önökké. Ha valaha én, vagy tanácsos társaim önöknek akár személyenként akár összesen valamiben szolgálatára lehetnénk, rendelkezzenek velünk s meglátják, hogy szolgálatra készebb barátokhoz n«im fordulhatnak. Részemről is szivem mélyéből üdvözlöm önöket.« A harmincadik évfordulón megla-gádták a magyart. A francia Clemenceau által faragott kereszttel a golgotai utat tapossa a magyar njSp. Soha ily arcátlan képmutatás! A rác származású Damjanich János 1848. junius havában jött haza Olaszországból, tiszttársainak mondta: — »Mint szerbnek kötelességein, hogy tévútra vezetett véreimnek jó példát mutassak. Majd ha azt látják, hogy mily ostobaságot követnek el moVani viselkedésökkel, legalább lesz kire támaszkodjanak a helyes uton.« Tévúton maradtak Damjanich vérei ma is. Damjanich szelleme él, velünk Van most is, mert az ő *szellemrésze áll őrt s mondatja velünk: »Csonkamagyarország nem ország!..« Az 1867-iki király koronázáson jelen volt Grammont francia herceg, igy szólt Deákhoz: —Deák ur, ön nyugodtan és ] elégülten tekinthet vissza tevékenységére. Deák erre azt a választ adta: — Ép most fogunk a tevékenységhez látni, mert eddig az egész működésűnk oda irányult, hogy kivívjuk a törvényles alapot, melyen tevékenységet fejthessünk ki. Ezt. már elértük, most kell tehát munkához fogni. A törvcnyfesj-alap kivívása, Deák Ferenccel az élén, kerek tizenkilenc esztendejébe került a nemzetnek. Kialakult a dualizmus, melyről kitűnt, hogy gyenge alapra helyezkedett. S most a törvényes alap kizárásával Trianonban, Európa közepén, a gyenge, de egy osztrák birodalomból négy osztrák mintára és hasonlatosságra faragott úgynevezett kisántántot négy országot állítottak. Talán Csehszlovákia a magyar, cseh, német, morva, tót, ruszin, lengyelt fajt fogja tudni valaha a maga csehszlovinizmusával egységbe tömöríteniteni?? Soha! Avagy az oláh: a magyar, román, bulgár, török, székely, szász, csángó ruszin fajt fogja tudni valaha a ma túlhevített, úgynevezett román sovinizmusával egységbe tömöríteni?? Soha! Hál a rác, a kedves Jugoszlávia lesz-e képes: a szerb, a magyar, illír, albán, olasz, török oláh harcégonc népből szerb sovinizmusával egységes szerb nemzetet formálni?? Soha! Európa közepén gyenge gyűlölt osztrák magyar birodalom helyett ma van négy osztrák-magyar birodalom. Mert a fegyverkezésnemek ugyanazok, mint amilyenek voltak 1867. után, Most egy Récs helyeit született négy Bécs: Prága, Bukarest Belgrád, (s a kis) Bécs. Majd meglátja Európa, mennyire halad velők. A bomlás jelei már is erősen mutatkoznak. Európa beteg, nagy beteg. A francia kuruzslók ide segítették. Csonka Magyarország vigyázzon a maga egészségére. Egyedül önmagunktól függ, hogy a francia kuruzslók istentelen tette rajtunk erőt ne vegyen. A csonkítással megadta a h'emzet a hadi dézsmát. Többet nem adhat. Itt Weilöi legyen rend. béke, munka, egyetértés. S jő ezután a feltámadás. Az elszakított részek magyarjai, szenvedő népei, mindnyájan azt lesik: van-e rend, van-e béke, van-e munka, van-e egyetértés a kicsi Anyaországban. Ezt esdik ők. Lélekben, vágyban, epekedésben valamennyien egyek ők velünk. Mind a négy táj felől: Petőfi, Damjanich, Kazinczy, Baross szelleme tör utat az örök igazság istenéhez. — Lesz majd feltámadás és lesz majd Ítélet. íme a megcenzur ázott naplójegyzetnek ez az értelme. Indexre került ezzel az ellenjegyzéssel: > periculoasa< = veszedelmes. A muszka tábornokok talán rossz figyelők voltak?? Aligha! Bökényi Dániel, Szigorú rendszabályok a gabonatüzek meggát/ására. ! < A vasutmenti gabonaföldek védelme a mozdonyszikra gyujtogatása ellen Megbüntetik a jnulaaztókat. — A védekezés saját és állami érdek. 'Nyíregyháza, julius 20. Saját tudósítónktól. Igen gyakori eset ilyenkor nyáron, a nagy száraz forróságok idején, hogy a vasút mentén sürü tüzesetek fordulnak elő'. Értesülésünk szerint a jövőben szigorúbb óvintézkedéseket léptetnek életbe, hogy meggátolják ezeket a tüzeseteket. Erre vonatkozóan illetékes helyen az alábbi felvilágosi tást kaptuk: — Majdnem nap-nap után olvashatjuk, hogy a vonatok mozdonyából származó szikra itt is olt is az összehordott gabonát felgyújtotta. Mondanunk sem kell, hogy 'ezek a gyakorinak mondható esetek súlyos veszteséget jelentenek nemcsak egyesek, hanem aZ egész ország számára. Mivel az ilyen tűz leggyakrabban könynyelmüség következménye, felülről most! igen szigorú intézkedésekkel óhajtják elePéntek, szombat, vasárnap a Városi Színház Mozgóban.