Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 75-98. szám)

1922-04-22 / 91. szám

1922. április 20. JSfiríföTIDÉK 3 töm. s a közügyek iránti fogékonyságom s a<z azokért való munkásság megkívánták,, hogy a hatóságokkal állandó érintkezésben legyek,, mindazonáltal azzal az érdekes vallomással kezdhetem beszédemet, hogy eddig, jóllehet kenyerem javát,, vagy legalább is'kétharmadrészét megettem,. — eddig eleven miniszterrel sohase beszéltem. Magunkfajta apró polgárember t. i. akkor szokott miniszterrel beszélni, mikor valami közügyben, vagy valamely kérelemmel akkar hozzá fordulni. Nekem olyan ügyeim nem voltak,, kéréssel pedig soha nem alkalmatlankodtam. Ezért az utóbbi indokért, szerényen meg is veregetem most a vállamat. Nos hát azt akarom ebből kihozni t. Uraim, hogy ez lesz az első alkalom, amikor Miniszterrel, vagyis helyesebben Miniszterhez beszélni fogok, mert elárulom, amit mások pohárköszöntőiknek a végén szoktak elárulni,. hogy a magas kormánynak nálunk időző illusztris Tagját kívánom felköszöntem. Azt is be kell vallanom, legalább azok előtt, akik nem tudják, hogy világéletemben mindég ellenzéki voltam. T. i. azokban a jó időkben,, amikor ezt a luxust megengedhette magának a magyar minden lelkiösmereti furdalás nélkül. Ez a régi jó idő a háború kitörésének pillanatában elmúlt és én egyenesen arra az álláspontra helyezkedtem,, hogy eddig, amikor nem volt kivel hadakoznia a harcratermett magyarnak,, szép dolog volt, ha egymás hajába kapaszkodva tülekedtünk, verekedtünk,, pártoskodtunk, de akkor, amikor másokon is kitölthetjük harcias kedvünket,, mindenkinek mindég kormánypártinak kötelessége lenni. Ezekben a nehéz időkben ezt az elvet könnyűnek is tartom én követni,, mert hiszen az az én szent meggyőződésem,, hogy az az istenáldotta nagy férfiú, aki valamikor a végtelenbe vesző tengereket kémlelte sasszemeivel és most a tengerésznek energiájájával

r pillanatok döntőfontosságát villanásszerűen folfogó és kihasználó tájékozódásával és kétségbevonhatatlanul nagy hazafiságával intézi az ország sorsát, az az istenáldotta nagy férfiú, Csonka-Magyarországnak •ez időszerinti feje és kormányzója bizonnj&l bir elég éleslátással és bölcseséggel ahhoz is„ hogy helyesen és jól tudja megválasztani maga mellé azokat a férfiakat,, a kikkel az ország kormányzását mint feleíős miniszterekkel intézni akarja s én feltétlen hittel és bizalommal vagyok meggyőződve arról, hogy Ő a kormányhoz maga mellé arra méltatlanokat soha sem szólított és nem fog szólítani soha ! De emellett a vak-bizalom mellett meggyőződésem az is, hogy ezekben a setéten szo moru időkben nincs is helye semmiféle ellenzékieskedésnek ! A történet áradatának örvénylő és zugó tengerén mi árva,, barátnélküií, megtépett<ma gyarok egyedül, magunkra hagyatva evezünk. Se közelben, se távolban semmiféle cselekvő jóakaratra,, áldozatos támogatásra senkitől nem számithatunk ! Minden reményünk, minden bizodalmunk egyesegyedül és kizárólag csak saját magunkban, saját magunk összefogó erejében nyugodhatik meg, abban az egyesült összefofogó hatalmas egyetértésben, amelyet a jelenlegi kormány képvisel ! / Ugy tartom,, hogy ha előfordulna is, hogy a kormánny egyik-másik kérdésben talán tévedne,, talán balfogást alkalmazna és emiatt a nemzeti előhaladás olykor-olykor ki is térne a nyílegyenes,, a legrövidebb útvonalból,. nem baj ! Egyesült erővel azt a kis kitérést hamarosan és mindenesetre biztosabban és gyorsabban ki lehet igazítani S az ország hajóját hamarabb vissza lehet vezetni a célhoz vezető legrövidebb útirányba,, mintha ellenzékiesedéssel minden hibánál napok, hetek,, sőt hónapokra terjedő vitatkozásokat kormányválságokat,, és áldatlan politikai harcot idézünk fel!!! Ezekért vagyok én most, a régi megrögzött ellenzéki,, tűzön vízen keresztül, elszánt kormánypárti... s még azt se bánom,, ha a régi politikai élet szótára szerint mameluknak fognak is csúfolni ! Megvallom, hogy az egységre törő kormányzati elv- % nek mai gyakorlati irányát még nem tartom egészen tökéletesnek és teljesnek. A jelenlegi egyesült párt még csak ugy hangzik,, hogy »Keresztény kisgazda, TÖIdmives és polgári párt !« Névnek elég hosszú,, de még mindég nem elég. Én kibőviteném ugy, hogy »Kisgazda, nagygazda, polgári és magyar

ymunkáspárt« ! Vagyis ugy,. hogy abban mindenki,, kivétel nélkül beállhasson, aki magyarnak vallja magát és a nemzet feltámasztásának, üdvének, boldogitásának munkájából részt kíván venni magának ! Én ezt a címet s a vele járó egységet akként bőviteném„ hogy a végén egy szóval, egyetlenegy gyönyörű szóval is ki lehessen fejezni,, valahogy ugy,. hogy »Egységes magyar párt !« No,, ami késik, az nem múlik és hiszem az Istent,, hogy a válságos idők bölcsessége, a haza javának napról-napra való ujabb és ujabb átgondolása lassankint csakugyan meg fogja hozni az együttműködés szükségességének azt az egyetemes hitét,, amely a végleges konszolidációhoz, az ezernyi bajok szanálásához múlhatatlanul és fenntartás nélkül megkívántatik. Kegyelmes Uram ! Biztosithatom Önt

v hogy amint a vármegyei főjegyző ur is mondotta,, sokan vagyunk, akik igy gondolkozunk ! Máris sokan vagyunk, akik meguntuk az egymás között való marakodást, tülekedést, az egyéni ambíciók kielégítéséért mindent kockára tevő nemtelen vetélkedést és szeretnek látni az összefogó, az egyetértő, békés munkának áldott idejét, amint az elemi erővel ragadja meg,, mint kedvező szél,, a mi sülyedőfélben levő hajónknak erős kezekkel kifeszített hatalmas vitorláit !! Nagyméltóságú Miniszter Ur ! Köszönjük Önnek,, hogy lejött ide ezen a napon, hogy a mi ünnepünkön, amely az Ön családja jának is örömünnepe, velünk együtt ünnepeljen ! Kérem,, hogy vigye el innen a mi hitünket,, a mi bizodalmunkat, a mi ragaszkodásunkat ! Vigye vissza magával a mi egész lelkünket. Tudom, hogy ennek az együttérzésnek az önök munkájára is megva'n a maga felemelő és lelkesítő hatása ! Vigye magával azt a felemelő tudatott hogy amikor az ország egyikmásik súlyos problémájának megoldásán az agy (Uj feszi tett munkásságával fáradozik, akkor az országnak a rokonszenve és egész bizalma kiséri az Ön és az egész kormánynak minden elhatározását és cselekedetét és mi egyesegyedül az önök bölcsességétől és hazafias munkájából várjuk szegény csonka-orgzágunknak gyógyiilását ! Poharamat üritem dr. Kállay Tibor ur Önagyméltóságára és kérem a magyarok Istenét,, hogy őt, valamint az egész magas kormánynak minden egyes tagját áldja meg jó egészséggel, munkakedvvel és bölcsességgel ! Adjon munkájukra áldást és sikert, hiszen az ő éleslátásuk és bölcsességük a mi bölcsességünk és az ő sikerük, a mi sikerünk is ! ! Az ur Isten dr. Kállay Tibor ur Önagym élt ós ágát, Magyarország pénzügyminiszterét és Nyíregyháza város szeretett képviselő jelöltjét sokáig éltesse ! Dr. Sasi Szabó László megkapó erejű szavai hatalmas éljent váltanak ki az egységes állásfoglalás frappáns bizonyság

aként. A szentistváni gondolat. Dr. Kállay Tibor pénzügyminiszter emelkedik ezután általánosan feszült figyelem között szólásra. Ezekben az órákban nem az ország ügyei vei foglalkozik, ezekre alkalma lesz máskor rátérni. Most a vármegye külön életének,, sajátosságainak adunk ezen az ünnepen hangot. Szabolcs régi vármegye,, egyidejű a nemzet keletkezésével. Tudjuk, sokan akartak itt. a Duna—Tisza völgyében, Kárpátok koszorúzta sikon államot alapítani. Ez azonban senkinek, még a keleti fajoknak sem "sikertilt,. legfeljebb rövid időre. Uj fajnak kellett Ázsiából idekerülni,, mely államalkotó eszmét hoz magával. Mikor lehűlt ifjú vére, megtelepült és külön közületei mint mozaikkövecskék helyezkedtek el az államkeretben. A faji, vallási közületek különböző szinü mozaik-kövek voltak, dp a királyság eszméje és a nemzeti géniusz egybeolvasztotta azokat. Ezek az összeforrasztó eszmék különöseknek tetszettek az akkori Európa eiőtt. Erejük azonban hatalmas volt. Ez mondatta Szent Jstvánnal,. hogy csak a több nyelvű nemzet lehet erős. Európa szemében Szent István korában idegenül hatottunk. De mindjobban tért engedtünk a nyugati eszméknek Vannak, akik a türelmetlenségben látják az államalkotó elemet, pedig ez az, ami megsemmisített bennünket és a trianoni békéhez vezetett. A nemzetiségi faji színezet csupán mozaik szem,, amelyet az állam eszméje össze kell, hogy fogjon. A Szent István által lefektetett elv alapján kell a különböző közösségeket egyesíteni, ami az egyes fajban,, nemzetiségben, felekezetben alkalmas a jóra és nemesre, annak részt kell vennie az államéletben. Bízom benne, hogy a nyugati törekvések ellenére ez az eszme diadalmaskodni fog. Be fogják látni, hogy a Duna—Tisza más, mint szentisváni gondolat alapján épült állam, fenn nem maradhat.. Erre a hitre mindenekelőtt Szabolcsvármegye példája biztat. Azzal az érveléssel akarták átadni a megyét egy idegen hatalomnak, hogy igy a Tisza természetes határvonal lenne? A magyarság azonban a geográfiává! szemben is érvényesítette azt az'érzést,, azt a gondolatot, amelynek ereje megtartotta a vármegyét az egységes államnak. Erre az érzésre,, erre a Szabolcsvármegye magyarságában élő gondolkodásra emeli poharát,, mely ténnyé tette a csodát, megvalósította azt, hogy a Tisza vize, mely az ország szívén vonul ^t,, ne elválasszon, hanem egyesítsen. Sz^bolcsvármegye és Nyíregyháza város közönsége ebben a szellemben, ebben a felfogásban sokáig éljen ! Rokonszenv a vármegye iránt. A pénzügyminiszter szavait viharos éljenzéssel fogadják a résztvevők. Utána Korniss Ferenc mond temperamentumos beszédet a keresztény nemzeti irányban való haladásról,, majd Szesztay Zo'ltán vármegyei főügyész szólal fel,, aki örömmel állapította meg a mai ünnepélyes aktuson,, hogy a vármegye iránt érzett rokonszenv általános. A Modem Kabaré szombat esti ui műsorában k<H kacagtat

ő Szőke Szakáll bohózat, Uj műsor! Uj műso

r' •