Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 49-74. szám)
1922-03-07 / 54. szám
1922. március 7. íMírftMtdüwieWMfcoww*. OMMitnMaKk. 2 JNStcoudék Országos jelentőségű irodalmi esemény Nyíregyházán. Dr. Ady Lajos Ady Endre magyarságáról. — A Turáni Kör irodalmi » matinéja. Nyíregyháza, március 6. A Nyirvidék tudósítójától. A vármegyeház elnöki emel 1 vénye vasárnap délelőtt jelentős irodalmi manifesztáció szószékévé magasodott, amelyről az egész magyarságnak szóló igék hangzottak el az uj magyar irodalom ma is problémás de százezrek szive mélyébe zárt poétájáról, Ady Endréről. Az egész országot érdeklő irodlalmi esemény a szabolcsvármegyei Turáni Kör Ady-matinéja volt, amelyen a Kör meghívására a vatesi erejű nagy magyar költő testvéröccse, dr. Ady Lajos tankerületi főigazgató mutatott rá a leghivatottabb Ady-ismerőként, a könyelmün vádolókkal szemben Aldjy! Endre vérző magyarságára. Az Ady-versek vallomásainak mélységét ihlettel járók, akiknek tudatviilágálban magyar "jajkiáltásként zugnak-|bonganak át a viharos erejű Ady-rigmusok, szentségtörésnek tartanák a problémát igy felvetni: magyar voltne, igaz magyar volt-e Ady Endre. De sokan, nagyon sokan vannak távolátlók, Magyarországon mindig keményen kovácsolódnak a vádlak és megtörtént a nagy. anakronizmus is Ady magyarságának problematikussá tétele. A Turáni Kör gyönyörű missziót teljesített, mikor a kételkedőkkeli tartók szeme elé is odaidéztette a költő igazi arculatát. Tamás is hivővé lett, amikor az Ur sebét megtapinthatta és Ady Lajosnak, a költőről vallomást tevő testvérnek szavai nyomán is sebeket láttunk, éreztünk, Ady Endre »mindennél keserűbb«, »minidlennél igazabba, »véres és fekete«, »véres és szomorú « magyarságát— A matiné Ady Endre uj eszmevilágának uj dalainak hatalmas táborát vonta össze. Városunk irodalom ismerő közönsége teljes számban képviselve volt jeléül az Ady-költészetében élő hatalmas összefogó erőnek. Az elnöki pódiumon dir. Ktekner Károly, a Turáni Kör elnöke, dr. Ady Lajos kir. főigazgató, dr. Dáviidi Gábor Ady iar terpretálója, Báró Buttler Sándor és Lukács Béla főtitkár foglaltak helyet. Dr. Klekner Károly megnyitójában ráNyiregyháza,, március 6. Saját tudósítónktól. Olyan meleg érdeklődés előzte meg a tegnap esti hangversenyt,, amilyen szokatlan a nyíregyházi társadalmi életben. Mindenki kíváncsi volt,, hogy az a Takácsy Vilma, aki néhány év előtt mint nyelvtanárnő hagyta el Nyíregyházát,, milyen lesz, mint operaénekesnő. S a közönség meleg érdeklődését mindjárt az első szám után az őszinte elismerés és csodálat frenetikus megnyilvánulása váltotta fel. Takácsy Vilma sokkal többet produkált,, mint amennyit vártunk tőle. Altba hajló mezzoszopránja kitűnően érvényesült a »Próféta« és »Sámson és Delila« áriákban. Előadásának drámaiságát nagyban fokozta hangjának sajátosan zengő,, fagottszerű tónusa,, mely különösen a mélyebb fekvésben öblös és erőteljes. Cantilenája széles ivelésü és biztos dinamikai bázison nyugvó,, ami bizonyítéka izmos orgánumának. A Schubert és Brahms dalokban előadásbeli készségének több előnyös oldaláról ismertük meg. A Korona nagytermét megtöltő mutatott, hogy nemcsak érzékszerveink tévedhetnek sokszor, de értelmünk sem lát tisztán s különösen uj jelenségekkel szemben elfogultak vagyunk szellemi jelenségekkel szemben ezért van szükségünk történeti távlatra. Adyt is sokféleképpen látta jelenkora és egyesek maguknak vélték kisajátíthatni. Eljött az idő,, amikor tisztán láthatunk ebben a kérdésben is. Üdvözli a Turáni Kör illusztris vendégeit, dir. Ady Lajost, aki a nagy költőről hivatottan, tehet vallomást. Dr. Ady Lajos emelkedik szólásra ezután és a hallgatók áhítatos figyelmétől kisérve ezalkalommal először Ady magyarságáról nyilatkozik. Szinte visszafojtott léiekzette! hallgatják, szivünk hangosan ver, a megindultság könyezésre indít, amikor egy tragikusan szépséjges magyar szoborról lehull a lepel, amint a poéta testvére megmutatja a magyar költő hét tőrrel átvert szivét. A nem hivőből megtéri, a hívőből 1 elszántabb apostol liesz Ady Lajos szavai nyomán és a hálás szeretet tapsa zug fel, mikor remekbe készült előadását befejezi. Örülünk, hogy az egész ország irodalmi közvéleményét érdeklő előadást teljes egészében közölhetjük olvasóinkkal. A matiné másik kiemelkedő számában a sziveken diadalmas Ady szólal meg egy kiváló Ady interpretálónak dir. Dávid Gábor előadó művészetében. A bevezető ének, Bujdosó Kuruc dala, A földobott kő Én nem vagyok magyar?? Add nekem a szemeidet, Az Ér mellől c. megrázó erejű {Ady versek riadó .szava és szines ragyogása tüzes életet nyer dr. Dávid' gazdag zenjgjésü orgánumán és Ady eleven lelkének suhanásál képzeljük az ő tolmácsolásában. A közönség nem tudott betelni a megéledt Ady-dalokkal és a kiváló előadónak épp ugy szól a lelkes taps, mint az Ady-dlalok örök magyar szépségének. A matinéról azzal a boldog tudattal távoztunk, hogy ismét bátor, becsületesen őszinte akarással léptünk előbbre az uj magyar közfelfogás, közérzés megteremtése utján. közönség szeretetteljes ünneplésben részesítette Takácsy Vilmát,, akinek művészi pályája a siker biztos jegyében indul meg. Kívánunk meki sok ilyen sikeres estét,, mint amilyen a tegnapi volt. Gálffy Sándor,, a huszonegyéves orgonaművész mint zeneszerző mutatkozott be. Egy praeludiumot, egy rapszódiát és ráadásul a'»Haláltánc« című szerzeményét adta elő meglepően fölényes technikai készültséggel. Az összhangzattan és ellenponttan minden csinyját-binyját ismeri,, tematikus kidolgozása, a zene-gondolatok fölépítése és főleg dus invenciója egy fiatal zseni csodálatos lelki gazdagságát tárják elénk egy művészi jövő sokatigérő perspektivájával. (V.) Jön! Jön! Dinty, a rikkancsok királya a DIADAL mozgóba. Igazán jó magyar ember volt-e Ady Endre ? — j Irta és a Szabolcs vármegyei Turáni Kör Ady-matinéján előadta Dr. Ady Lajos. Annál a szoros vérségi köteléknél fogva, mely engem Ady Endréhez,, az emberhez füz, mindig ugy érzem,, hogy nem volna ildomos dolog Ady Endréről,, az iróról nyilvános formában véleményt mondanom,, mert hiszen ha a nyilvánított vélemény kedvező,, akkor víz se mossa le rólam a szubjektivitás,, a pártos elfogultság vádját; ha pedig az ítéletmondás a szigorúság köntösében jelentkezik, akkor meg könnyen az a gyanú érhet,, hogy én bizony csak az ál-objektivitás szerepében tetszelgem. Én tehát mintegy 15 év óta —körülbelül ennyi ideje annak,, amikor az Ady Endre neve először került az irodalmi érdeklődés homlokterébe — aggodalmasan ügyeltem reá,, hogy az úgynevezett Ady-pörbe, mely másfélévtizede folyik s máig sincs vége, semmiféle vonatkozásban bele ne kerüljek. Hányszor kellett,, mint irodalom-tanárnak,, magyarázataim során — hajlamom és kedvem ellenére — pontot tennem Kiss József után s kitérnem tanítványaim unszoló érdeklődő kérdései elől! Mint érettségi vizsgálati elnök hányszor törültem minden olyan irodalmi tételt,, mely előreláthatóan Ady Endrével kapcsolatos lehetett volna ! Pedig nyilvánvaló,, ugyebár, hogy nekem is van véleményem Ady Endréről s a körötte zugó harc egyik-másik fázisa talán közelebbről érintett engem,, mint érdekelte volt szegényt,, őtmagát... Csakhogy mindig igy gondoltam : az irodalom nem képviselőválasztás,, ahol a voksok többségének van igaza. Érdem nélkül,, mesterségen föl lehet ugyan Tűjn'i nemcsak politikust,, hanem írót is, ám az ilyen felfujt nagyság annál biztosabban és hamarább pukkan szét holyagmódra,, minél erőszakosabb volt a felfuvás ; másrészt meg azt is jól tudtam — hiszen tanári szakom az irodalbm volna — hogy erőszakkal,, hatalmi szóval egyetlen igazi irói talentumot sem sikerült még elnyomni soha és sehol. Az irodalmi pörökben való állásfoglalás tehát céltalan is„ szükségtelen is : népszavazás nem tehet valakit nagy iróvá,, de nem is akadár lyozhai meg abban,, hogy nagy iróvá legyen. Ilyen előzmények után bizonyos ellenmondás van abban,, ugyebár, hogy én most mégis kiállók önök elé s Ady Endréről beszélek. Az ellenmondás azonban csak látszólagos. Amikor ugyanis a Turáni Kör felkért arra,, hogy e matiné keretében olvassak fel Ady Endréről, mindjárt az ragadta meg a figyelmemet,, hogy a Kör — bár gyéngéd és kíméletes szövegezéssel — tulajdonképen ím égis csak arra az épen 15 év óta hol nyíltan,, hol burkoltabban formulázott vádra kér és vár tőlem választ,, amelyet egész enyhén egy ilyen kérdés alakjában szövegezhetünk meg : igazán jó magyar ember volt-e Ady Endre ? Nos,, egy ilyen kérdés, egy ilyen feladat alól pedig épen azért nem szabad kivonnom magamat,, mert vérségi kötelékek fűznek az iróhoz. Ezért vállaltam életemben először azt a feladatot,, hogy a nyilvánosság előtt beszéljek Ady Endréről. Jia amit mondok,, formában vagy tartalomban nem elégíti ki önöket: magyarázza és mentse ezt az az.érthető feszélyezettség, mely ilyenkor lépten-nyomon szordinót tesz a szavakra s "bátortalanná teszi a mondanivalók hangját. Ez után a hosszú bevezetés után most ._ már egyenesen a tárgyra térek s megnyugtaTakácsy és Gállfy hangversenye. | Séf s 9 Stíttl, Ezerarcú ember III. az Apolló mozgóba n j
