Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-07 / 54. szám

1911. március 7. jfímmifc 3 tásul igérem, hogy lehetőleg rövid igyekszem lenni. Amikor a nagy összeomlást követő októberi forradalom kirobbant,. Ady Endre már súlyos beteg volt,, s bénuló elmével és dadogó ajakkal azt tördelte egyre mindjárt »az őszirózsás« forradalom első mámoros óráiban : »Erdély... nagyon fáj !...« Sokadmagammal lehetek tanú reá, hogy nem akkor jajdult fel először Erdélyért, szűkebb hazánkért, hanem pontosan — 1914. julius végén,, a háború első napján. Akkor ugy érezte már,, hogy a történeti- Magyarországnak vége van : ha győznénk,, a porosz junker teSz bennünket provinciává, ha pedig legyőznek, akkor meg mi leszünk a »nagy tivornya* számlafizetői. A győzelemban azonban soha egy pillanatig sem tudott hinni. Amikor sorozatos diadalokban Gorlicétől—Breszt-Litorszkig öntötte a drága magyar vér az orosz—lengyel mezőket s egy időre ínég a pesszimisták is teljes és végleges győzelemről ábrándoztak,, a diadalokban való tobzódás idején,, 1915. augusztusában két rövidke verset irt, amelyek »Több bizodalom vágya« közös cimmel jelentek meg. Az egyik igy szól : Csak egy kicsit több bizodalommal Volnék és két karommal Emelném föl a krisztusi keresztet

t De lelkem bús és vesiieg. Mint ragyogna az én jó magyarságom 5 tagadnám minden átkom, Minden csúnya Jövő-gondot kivetnék : Csak egy k'csit hihetnék. A másik még világosabbann árulja el, hogy miket érzett akkori diadalmámoraink közepette ; ez igy hangzik : Vállalom félkimaradásom Minden átkát S kényszeres

t tompa énekemet. Mint megcsalt mátkát Küldöm el

t hogy szánjátok. Vállalom az én magyar gyászom S azt a vétket, Hogy eljöyendő bánásokat Előre élek S jajgatok, hogy ti bíztok. Kétkedő,, magyar lélekkel soha egy pillanatig sém tudott szabadulni attól a gondolattól,, hogy a háború mindenképpen katasztrófába fog sodorni bennünket. A sajtócenzura elől — mely énekét »kényszeressé, tompává« tette — az ellegória és szimbólum leple mögé menekszik s irja hétről-hétre «Két kuruc beszélget« címen a friss,, az uj magyar keserűségek,, gyötrődések strófáit: Tegnap ott, máma itt gyözelerrí-tort ülnek", ,Nem lesziink ott, pajtás, mikor megbékülnek. Hallom pajtás, holnap nagy csatába visznek*. ,,Mtnkel' mégha győzünk, úgyis kisemmiz[nek\ De mindez nem hűvös prófécia, mely — Jónás prófétaként — inkább elpusztítva szeretné látni a »tizszertizezer lakosu« Ninive városát, csakhogy jövendőlése pontosan beteljesedjék. Nem,, a magyar költő riadva néz tragikus sorsunk elé s — az ízig-vérig kálvinista — végső kétségbeesésében zokogva kiáltja : >Mária, Jézus /« — megcsináljátok : Egy csöppnyit lanyhuljon az átok Kicsi fajtámnak vérző csapatain«.' Nem,, a magyar költő nem nézheti hűvös józansággal egy hősi faj vére-pazarlását,, s miitor a nótázó vén bakák ezreit látja a reménytelen,, a céltalan küzdelembe fölvonulni, minden keserűségeken tul a faji összetartozandóság fakad föl dalban, s könnyes büszkeséggel kiáltja : y>De szép ilyen végzetes néppel l!gyanazfiak iudni magunkat«. (Nótázó vén bakák.) Nem, nem a próféciáinak beteljesülését magától az Úrtól sürgető Jónás dölyfös lelke élt benne,, hanem a magyar lantosnak fajtájáért vérző,, vonagló szive. A szörnyű jóslások után,, ellágyultan könnyekre fakad s vallja : Én seregem és én népem. Szeretlek én mindenképen. Hogyha szaladsz űzőn s üzten Megrajonglak buta tűzben. Eájsz

t hogy igy vagy, fáj, hogy látlak A sors bús usziiottjának. Fáj, hogy az én éles torkom Ma hurokkal, bénán hordom. — s végezi minden sötét próféciák után azzal a kívánsággal : Bár csalódna holtát lelten Én kétkedő, magyar lelkem. (Kétkedő magyar lélek.) Íme, hölgyeim és uraim, a magyar apokalypszis : a világháború alatt ezek az érzések,. ezek a gondolatok foglalkoztatták Ady Endrét. Való igaz,, hogy nem volt Tirtaeus — amint ezt akkoriban sürjen a szemére hányták — de hát,, Istenem, lehetett-e Tirtaeuskodnia becsületes lélekkel annak,, akP ha győzünk vagy legyőznek egyaránt fajtája tragikumát látta a »véres és vad tivornyár ban«? Aztán meg ne felejtsük el hogy 1848ban az adta meg a szabadságharc nagyszerű epopeájának ouverture-jét, hogy : Rabok legyünk vagy szabadok ?« A mi 1914-es„ szörnyű és szerencsétlen háborúnk kezdő akkordja pedig ez volt: »Megállj, megállj, kut

ya Szerbia! Nem lesz tied Herczegovina ...« Ma már, ugyebár, rettenetes elgondolnunk : harcba mentünk azért, hogy Hercegovina ne a Szerbiáé legyen, hanem az Ausztriáé. Mi azonban ezt csak ma látj így és ilyen tisztán. A költő — épen azé mert költő, vates, tehát jós volt — látta, t látta már akkor. Irhatott-e ilyen lélekk »harci dalokat ?« Beállhatott-e a legsilányal műfaj : az úgynevezett »háborus lira« müv lői közé ? Mint piagyar és mint emb egyaránt szenvedett., s a frontoktól távol i betegen is a poklok gyötrelmeit érezte. Sz; bad volt-e,, lehetett-e reménytelenül vérz fajtáját,, a magyart még jobban neki uszitz nia az öngyilkos háborúnak ? Egész költői .pályafutásán — nem is min vörös,, hanem mint véres fonál — huzódil végig fajiságának bélyege, jegye. A ma gyarsághoz való tartozása s e faj sorsán valc aggódása nem a világháború apokalyptiku< idején vált csak ilyen preniánssá. Már 1907ben irja : Az én magyarságom Mindennél keserűbb, Mindennél igazabb. Az én magyarságom Véres és fekete, Véres és szomorú. Az én magyarságom Büszke felleg^orom, Büszke, nagy sirató. Az én magyarságom — Nincs ilyen átkozott, Nincs ilyen igazi. (Az én magyarsági /• tz a vers az o »veres es szomorú* gyarságáról valósággal szimbólumos, tömő. összefoglalása annak, amit az Ady Endre magyarságán értenünk kell. 1905-től számítva 13 év közel 1000 versének együttes oenvrejéből mindig ez a hang csendül ki : a fajtája sorsán való sikoltó kétségbeesés, eljövendő katasztrófák előre megérzése s a tehetetlenségnek az az iszonyú tudata, hogy nem bir rajta segíteni. Látta — hivatott és nagy politikusoknál jobban és tisztábban látta — már másfél évtizeddel ezelőtt, hogy Középeurópának Bécs-, Berlin-, Bagdadi koncepciója ka tasztrófa felé visz s látnia kellett, hogy ez # a fenyegető katasztrófa legteljesebben s legérdemtelenebbül épen a magyarságra zudul reá. Magát már akkoriban »keserü álcás sirályának nevezi ; sirálynak, mely a reánktörő Ítéletidőt előre megérzi. E végzetszerűen fenyegető vihar ellen, ugy érezte, a magyarságot csak a benne rejlő őserőnek teljes kifejtése — ami a legtisztábban Széchenyigondolat ! — másfelől a nemzeti kisebbségekkel való őszinte megbékülés mentheti meg — ha ugyann megmentheti. Ez adja politikai gondolkozása fundamentumául a demokráciát, melyet ma már — de, sajnos, csak egy vesztett háború, két forradalom, megszállás, s országunk megcsonkítása után ! — minden magyar párt egyetlen lehető politikai iránynak hirdet programmjában. Szenzációs szép 60 darab bécsi és párisi modell érkezett, melyek után női szalma és tagál kalapokat átvarr és a legszebb divatszinekre fest a Zrínyi Ilona-u. 4. az udvarban. Férfi kalapok szakszerű átformálása. hajápolásra Diana-Shampoon való. Mindenütt kapható! ; Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V., Nádor utca 30

.