Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-05 / 29. szám

lyiregyházaj 1922. február 5. * Vasárnap XLIII. évfolyam. * 29. szám lei aw^ Or. S. SZABÓ LÁSZLÓ fl gazdáKhoz! Amit ilt most elmondok, azt eredeti- . lég a szabadoktatási szervezet egy előadá- ' sán élőszóval óhajtottam volna a szabolcsvármegyei és főkép a nyíregyházi gazdák színe előtt előadni. Közbejött akadályok ( miatt ezt a célomat elérni nem tudtam s azért — a tavaszi munka kezdetének előestéjén ezen az uton fordulok aa gazdákhoz. kérve őket hazafias aggodalmakból fa kadó, jóakaratú szózatom szíves méltánylására. Mennél etnyomottabb, mennél letiprot tabb, mennél szerencsétlenebb valamely ország, annál inkább kötelessége minden eegyes polgárnak, minden egyes becsületes hazafinak ha .kell, ereje teljes megfeszítésével is, keresni az utakat, a módokat, a melyek az országot kiemelik a veszedelem

1 végpusztulással fenyegető örvénylő habjai közül. Amikor a hajó nagyon mélyre sülyedt, mindenkinek meg kell ragadínia a köteleket, amelyeknél fogva ki lehessen vontatni a partra. Nem szabad várni kedvező szelekre, amelyek valamikor esetleg hozzásegítik a jármüvet a szabaduláshoz, de mindenkinek, ismét mondom, mindenkinek erkölcsi kötelessége részt venni a szabadítás munkájában. Őszintén megvallva, én azt szerelném, ha ma Magyarországon, Csonkamagyar országon minden városban, minden faluban minden tanyán alakulnának 50—100 főből) álló csoportok, tehát ha az egész ország ilyen 50—100 főből álló csoportra oszolva minden ilyen csapatnak okos, bölcs, becsületes, talpraesett vezetők vezetése alatt mindig csak arról az egy kérdésről tanácskoznának az emberek: hogy lehetne szegény, szerencsétlen hazánkon segíteni, mit kell csinálni, mit kell elvégezni, miféle munkát és áldozatot teljesíteni, hogy lábraálljunk. hazánkat az elnyomatás rabságából kiemeljük, régi erejéhez, dicsőségéhez hozzásegítsük és igy a magunk bé- . kebeli boldog, kevésbbé gondterhelt, nyu- 1 godt, megélegedett életet visszahozzuk. Ha költő volnék, azt mondanám, ne ) tündököljön nekünk a napsugár a maga valódi fényében, ragyogásában, ne lássuk, ne érezzük a virágok szinét, illatát, barátság, dal és szerelem mámorító varázsát, amig ismét nagynak, dicsőnek nem tudjuk a hazát. Ha átkozódásban telnék örömem, azt mondanám, ne jöjjön szemeinkre álom. ne legyen szivünkben nyugalom, éjjel-nappal ne leljük helyünket seholsem forduljon el tőlünk minden szerető sziv és minden becsületes lélek mindennapon, amikor nem tettünk valamit szegény hazánk sorsának jobbraforditásáért. De mert sem költő nem vagyok, sem átkozódni .nem szeretek, Igaz krisztusi papi lelkülettel mondom, imádkozzunk ésdlol gozzunk minden nap és minden órában a haza szent javáért, fordítsuk minden erőnket, minden gondunkat, minden tudásunkat, minden akaratunkat tudatosan, világosan, határozottan a haza sorsának javítására és akkor nem is képzeljük, mily rövid idő alatt — 4—5 esztendő leforgása alatt — ami egy nemzet életében csak röpke pillanat, hazánk teljesen helyreáll, a gazdasági

1 bajok, a társadalimi bajok megszűnnek, békésen, minden kardcsörtetés és vérontás nélkül ölünkbe hull mind az. ami hazánk mai zilált állapotában csak bus, elérhetetlen epedés és fájdalmas sóhajok alakjában él lelkünkben. Önök talán tulmerésznek fogják fel állításomat s azt mondják, hogy az én csekély személyemben egy javíthatatlan álmodozó optimistával állanak szemben. De figyelmeztetnem kell

1 önöket arra? hogy én számtani biztossággal merem felállítani a tételt, amely oly annyira vigasz taló mindannyiunkra, t. i., hogy ha és amennyiben a nemzet fiaiban lesz erő és komoly elhatározás és SZÍVÓS kitartás a haza sorsának jobbraforditásában, váratlanul rövid idő alatt minden helyre áll. Abból indulok ki, hogy Magyarország, még ez a Csonka, még ez a törpe Magyarország is — Európa szivében van. Azt onnan semmifélé mesterkedéssel kivetni nem lehet. Emellett — Románián kivül — Európában Magyarország az egyetlen állam, amely búzában, gabonában, gyümölcs és főzelékfélékben bőséges felesleggel rendelkezik és még nagyobb mértékben rendelkezhetik a jövőben okos, céltudatos belső berendezkedés, az u. n. többtermelés elveinek szem előtt tartása mellett. Oroszország, mint gabonakivitelre berendezkedett állam, ma nem számit és előreláthatólag mint ilyen 8—10 évig nem is fog számbajönni. Európának pedig kenyér kell, vagy helyesebben állitva fel a tételt, Európának kell. Európának nélkülözhetetlenül szükséges a magyar kenyér, egyrészt, mert minőségileg a legjobb (hiszen világversenyen felül álló finom tésztalisztünket még a nagytermelő Amerika és a világhatalmas Anglia is fogyasztja); de kell az Európának másrészt azért, mert a saját szive tájárólj könnyebb és okosabb és gazdaságosabb azt beszereznie, mint a messze Amerikából, az irtózatosan drága dollár paritás mellett. Mármost Európa e kenyérszükséghelyzetének hazánkra nézve mi a folyománya?? Az hogy mennél több búzát, lisztet, gyümölcsöt, főzeléket, tehát az emberi táplálkozásra alkalmas anyagokat termeljünk s azokkal az európai, főként a svájci a német, a cseh és az osztrák piacokat elárasszuk. Kiszámíthatatlan gazdasági és politikai előnye van aimak, ha a magyar gazda igyekszik mennél több kivitelre alkalmas lernményt előállítani. Hiszen ha a nálunk szokásos 5-^6 métermázsányi termésátlagot csak holdankénti 7—8 mázsányira tudjuk emelni, a mi normális időjárás mellett épen nem volna boszornyös mesterség: már akkor milliárdokra menő kiviteli többletet tudnánk elérni, külkereskedelmi mérlegünk rendkívül előnyösen változnék s idehaza pénzünk ér- i téke rohamosan emelkednék,, a lakosság meg < ét MMttfclvtM: SZÉCMENVMJT 9. SZÁM. elégedése ,a különböző társadalmi osztályok békés együttműködése fokozódnék és megszállt területén lévő véreink forró vágya, hogy ismét velünk egyesülhessenek, ellenállhatatlan erővé izmosulna. Az a kérdés mármost, lehetséges-e a régi 5-6 mázsás termésátlagot növelnünk? Már emiitettem és önök, mint értelmes gazdák, olvasmányaikból, beszélgetéseikből bizonyosan tudják, hogy ez nagyon is lehetséges. Hiszen ebben a körben bizonyára már nem egy előadás hangzott .ell abban az irányban, hogy igyekezni kell minden becsületes magyar gazdának a többtermelésre s az előadók bizonyosan reá is mutattak ennek a módjára. Én tehát csak ismétlésekbe bocsátkozom, amikor ugyanezzel

1 a tárggyal foglalkozom, de teszem ezt szándékosan, tudatosan azért, mert én ennek erkölcsi oldalát vagyok hivatva kidomborítani és ismét és ismét hangosan hirdetni, hogy a magyar gazda becsületének, jólétének kérdése, sőt az egész haza boldogulásának' jövendő feltámadásának, felvirágzásnak kérdése függ a többtermeléstől. Hiszen a német, francia, a dán, a holland, a svéd, az angol, sőt az értelmesebb orosz gazda mosolyog azon, amikor hallja, hogy ezen az istenáldotta magyar földön, amely sokkal, de sokkal gazdagabb talajú, mint az övék — ilyen silány termésátlagok teremnek!! Nem tudják azt megérteni, hogy lehetséges ez!! És ha önök kimennek Németországba például a bajor a délporosz. a badeni, vagy a würtembergi területekre, hát el fognak bámulni azon, micsoda gyönyörű buza, gabona és árpa táblákat, gyümölcsös és főzelékes és zöldséges kerteket láthatnak!! Pedig azon a brandenburgi síkon vagy Salzkammergut hegyóriásai felől ugyancsak hideg északi és nyugati szél sivit végig és látni engedi, micsoda silány homokon ring a legdrágább, legsúlyosabb, legtermőbb kalász!! A német, a holland, a svéd, a dián gaz da azt tartja: rossz föld nincs' csak rossz gazda van. A német gazdának két főparancsa van: megfelelő talajéiőkészités és megfelelő megmunkálás. A többit a jó Istenre bizza. Csakhogy a német gazda sokkal több jószágot tart, mint a magyar; mindenkinek a földjén találhatunk gyönyörűen zöldelő lóheréseket, lucernásokat, amik nagyon is megkönnyítik a sok jószágtartást s ezen az uton a talajjavításhoz szükséges istálló trágya felgyüjtését. És a német gazda kijár még az erdőre is öszszeszedni a lehullott lombot és azzal almoz. ha nincs elegendő szalmája és az istáliótrágyán kívül minden német gazda használ műtrágyát is; a talaj feljavítását pedig nyomon követi nála a talaj alapos megmunkálása, porhanyitó gépekkel s általában az okszerű megmunkáláshoz sokkal nagyobb mértékben használ géperőt — mint minálunk. De aztán nem is ritkaság nála a 12—14 mázsás termés. Nem olyan nagy mestej-ség tehát a több termelés, mint ahogy messziről látszik. Ha a magyai" szántóföld annyi trágyát és annyi alapos megmunkálást kapna,