Nyírvidék, 1922 (43. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-28 / 48. szám

2 1922. február 28. A Magyar Nemzeti Szövetség közgyűlése a vármegyeháza dísztermében. Nyíregyháza, február 27. A Nyirvidék tudósítójától. A törhetetlen hit, a jog, igazság, élet­erő hatalmában bízó, nem siránkozó, nem is káromkodó, kardot sem csörtető, dle vállvetett munkával épitő komoly irre­dentizmusnak hatalmas megnyilatkozása volt a Magyar Nemzeti Szövetség Sza­bolcsvármegyei Körének tegnapi közgyű­lésé. A vármegyeháza dísztermében délelőtt 11 órára gyűltek egybe a Szövetség zászló­jának leghívebb katonái, a Szövetség el­mükének, Mikecz Dezső udvari tanácsos­inak és a munkás irredentizmus apostol lelkű hirdetőjének, dr. Szesztay Zoltán­inak vezetésével. A közgyűlés elé azzal a várakozással néztünk, amelly rel ma minden biztató életjelenséget fogadni szoktunk. — Élénkebbé tette ezt a várakozásunkat az a tudat, hogy a közgyűlésen jelen lesz Kö­rössy Endre, a magyar feltámadás hité­inek nagy ébresztője is. A Hiszekegy imájával nyitotta meg a közgyűlést dr. Mikecz Dezső elnök, majd Körqssy Endre ismertette az antant paran ­" csára beszüntetett irredenta egyesületek sorában a Tevéi sajátos helyzetét és ennek bölcs előrelátással történt kedvező meg­oldását. A Tevét egy percig sem szűnt meg élni és dolgozni s a fenyegető felosz­latás előtt átszervezte magát, bekapcso­Uódott a már kiépült Magyar Nemzeti Szö­vetségbe s ebben tovább éleszti a magyar­ság öntudatát, azt a belső erőt, amely, mint a csemetére sodort gyürüt a fa élet­ereje, le fogja pattantani vagy fel fogyja szívni a Csonkamagyarországot fojtogató mesterséges államalakulatokat. Körössy Endre sorra veszi azokat a biztató eredményeket, amelyekre az in­tegritásért folytatott tervszerű küzdelem máris rámutathat s amelyek közül a leg­értékesebb az, hogy a Jiéke revíziójának kérdése inár sarjadzóhan van. Külföldi lapokból veti sorokkai, Lord Newton-nak, Lloyd George-nak és több más nagy átlíamférfiunak nyilatkozatából vett szavakban mutatja be a magyar haj­nali íasadás egy-egy sugarát. A hallgatóság me|gi-megujuló boldog tapssal fogadja az irredenta munka sikeré­nek fényes dokumentumait. De Körössy Endre nemcsak leftkesit, sikerekre utalásá­val, ő nemcsak tüzes irredenta, de látó, tudó, bölcs irredenta Is és ímeggyőzőcu hir­deti az előrelátó, higgadt, tűrni, várni tu­dó irredentizmust. Figyelmeztet, hogy a napjainkban mu­tatkozó élet jelenség, a szervezkedés láza, la külön szervek előállása nem kell, hogy kedvünket szegje, csak stabil váza legyen a sok szervnek, mint a test szerveinek a csontváz. A magyar szervezetek szilárd kerete az integritás gondolat a l'egyen. Az igazságok, amelyeket Körössy End re hirdet mindig egy-egy szemléltető kép­ből lépnek elénk egy nagy pedagógus ta­nitómüvészetének gondolatú íján. Igy lesz kézzel foghatóvá előttünk, hogy diara­gunk kérjen tanácsot észünktőP, ne fül­sön hirtelen indulat, legyünk kitartók, tű­rők, megfontolok, ne siránkozzunk, de ne is káromkodjunk, kardot ne csörgessünk, ne legyünk gyávák, de elhirtelenkedő vakmerőek sem és el fog jönni a várva­várt jövendő, igazságunk diadlala. Megalakul a Nemzeti Szövetség Körössy Endre mély hatású bevezető be­széde után dr. Szesztay Zoltán ügyvezető alelnök ismerteti a Tevéi és a Nemzeti Szö­vetség egyesítéséinek előzményeit. Az egye­sülést a Tevét szabolcsvármegyei cso­portja már előzetesen kimondotta s most a közgyűlési határozattal formálisan is megtörténik az egyesülés. Ismerteti az uj alapszabályokat. A külső, a köntös uj csupán, az alapszabályok a régi fegyverek­kel, a kultura fegyverével való harcot to­vábbra is biztosítják. Változás az, hogy eddig vármegyei szervezet, községi cso­port volt, míg ezentúl vármegyei kör és ebben községi csoportok lesznek. A kör egész Szabolcsvármegyére kiterjed, ki­véve Kisvárd át, ahol jól kiépített önálló kör alakult. A közgyűlés az uj szervezkedés alapel­veinek ismeretében kimondja, hogy a Tevéi és Nemzeti Szövetség volt tagjai a Magyar Nemzeti Szövetség Szabolcsvár ­megyei körében egyesülnek. Majd a le­mondó tisztikar helyett Geduly Henrik el­nöklete alatt megválasztják az uj tiszti­kart. Elnökké egyhangúan a ragaszkodó sze retet lelkes megnyilvánulásával Mikecz Dezső udvari tanácsost választja meg a közgyűlés, A tisztikar ezután a következőképpen alakul: Ügyvezető alelnökök: dr. Szesztay Zoltán, Virányi Sándor és Szohor Pál. Alelnökök: Dr. Bartók Jenő, dfr. Bencs Kálmán, Br. Buttler Sándor, Énekes Já­nos. Geduly Henrik, Jármy Bélia, dr. Klek­ner Károly, Mezőssy Béla, Miklósy István, Mikecz István, Oehm Tivadarné, Szabó Lajos ref. esperes (Nyírbátor), dr. Ujfa­lussy Dezső és Illés Andor. Titkárok: dr. Garay Gyula, Pillér József és dr. Vadá§z Sándor. Jegyzők: dr. Vietórisz Gyula és Mikó Bertalan. Pénzt^mokok: Nagy La­jos és Rónay Jenő. Ellenőrök: Rigó Al­fonz, Tester Kálmán és Leschák Antal. Ezután a mintegy száztagú választ­mányt a vidéki választmányt, dr. Klekner Károly elnöklete alatt a propaganda és szervező bizottsgáot, dr. Vietórisz István elnökletével a sajtóbizottságot, Máczay Lajos elnöklete alatt a pénzügyi bizottsá­gon, végül az elnöki tanácsot választja meg a közgyűlés. A muli év irredenta munkája. A tisztikar megalakulása után dr. Szesztay Zoltán ügyvezető delnők mély figyelemmell! hallgatolt jelentéséből a Szö­vetség elmúlt évi irredenta munkássága tárul elénk. A jelenté? a következő jellemzését adja az elmúlt esztendőnek: A mult évek munkájából és (tapasztalatai­ból azt a meggyőződést kellett leszürnünk,, hogy csonka munkát végzünk akkor,, ha csu­pán arra szorítkozunk, hogy a városi közép­osztály tagjait tömöritjük,, több, kevesebb, — sajnos hova-tovább kevesebb — eredmény nyel az irredentizmus szolgálatába. Az em­berek e kis csoportjának ugyanis vagy máris megvan az ily irányú erős meggyőződése és tettre készsége,, vagy úgysem mozdítható ki abból a kö­zönyből, melybe a pessimismus,nem törődömség s az anyagi gondok bástyázták öt körül. Ugy véltük tehát,, hogy akkor végzünk eredményes munkát, ha a magyar tanuló ifjúság még fo­gékony és érintetlen lelkét nyerjük meg a'í irredenta munkának. Belé igyekszünk nevelni a még romlatlan s könnyebben lelkesülő ifjú lelkekbe egyrészt a magyar sors feletti mérhetetlen elkesere­dést s a letiprásunk miatti gyűlölet és bosszú égő és fájdalmas érzetét, másrészt a magyar feltámadásba vetett megdönthetetlen erős hitet. Másrészt felvettük programmunkba hogy ki kell mennünk az irredenta eszmék kel a várost termek díszes falai kö­zül a nép közé a. tanyákra és a falvakba, ott világosítani fel közvetlen egyszerű szavak­kal a föld népét arról,, hogy a saját bűnünk juttatott ebbe a nyomorúságba a saját mun­kánk, kitartásunk és erényeink menthetnek meg csupán a menthetetlen elpusztulástól. Ez a két alapeszme szabja meg és ha­tárolja körül ez évi munkánkat. Részint saját pénztárunk ferhére,, — ré­szint a Liptay Jenő választm. tag lelkes hozzájárulásából, — 4000 korona fog ez évben fordíttatni a népiskolák körében irredenta tér­képek és képek beszerzésére s ujfibb 4000 koronából 13 pályadijat tűz­tünk ki az Összes vármegyebeli kö r zépiskolák növendékei részére irredenta s hazafias jellegű pályamunkákra. A pályadijakat hazafias iskolai ünnepélyek keretében szándékszunk az erre méltó ifjak között kiosztani. A másik szép eszmét,, a népies propagan­dát,, a velünk piár tavaly is karöltve dolgozó szabadoktatási mozgalom igénybe vételével sikerült megvalósítanunk. 88 szabadoktatási előadás foglalkozik majd ez évben irredenta s hazafias tárgyakkal s e 88 előadás közül 11 PNyiregyháza tanyáin,. 73 pedig vármegyénk községeiben fog megtartatni. — Javaslom, hogy e gyönyörű programmért előre is mondj­junk köszönetet a kiváló szervezőnek,, a mi lelkes titkárunknak, Pillér József urnák s viszont jegyzőkönyvileg mondjunk köszöne­tet az ifjúsági propagandát anyagi áldozatá­val lehetővé tevő Liptay Jenő urnák is. A jelentés beszámol a Szövetség ered­ményes akcióiról. A Szövetségnek 1871 tag­ja van. A meleg elismerés hangján eanlé­í kezik meg a helybeli hazafias sajtóró (, í mely halhatós támogatója volt a szövet­j ségnek. Majd a következő szavakkal zárul: j Bár sokkal több, szebb és nagyobb ered­, ményre tudnánk reá mutatni, de sokszor küzdenünk kell egyre több­ször igénybe vett s egyre jobban le­gyengülő középosztály keserű sorsá­val, a közönnyel, s a kialudt szalma^ lángok pernyéjével, mely peréve el­borítja, égő színeitől megfoszrfa s nem engedi hosszú életűvé lenni az irredenta eszmék, igaz éltető elemét, a soha nem szűnő hazafias fájdalom örök sajgóját, a hitét soha el nem vesztő magyar élni akarást s megtorlás után érzett szenvedélyes és mo­hó vágyakozást. Ezek a véreszmék mozgassanak ben­nünket a reánk jövő év még nagyobb, még nehezebb küzdelmeinél,, ezek a vezéreszmék békítsék ki a magyart a magyarral s ne en­gedjék kibékülni a magyart a mostani ma­gyar sorssal, ezek a vezéreszmék tegyenek minket méltókká egy szebb jövőre,, eljövendő sikerekre s a magyarok Istenének segitő ke­zére. Az elnöki-jelentéshez Geduly Henrik szólt hozzá. Teljes egészében megnyug­vással fogadja el a jelentést, amellyel kapcsolatban azt az óhajtását fejezi ki, hogy a Szövetség az ifjúság lelkének meg­nyerése mellett, igyekezzék módot találni a tömegek, különösen a gazdálkodó nép megmozditására. Kiválóan alkalmas esz­köznek tartja erre a központ által kiadott irredenta naptárt s indítványozza, hogy a közgyűlés kérje meg a központot hasonló népies irodalmi müvek kiadására és ter­jesztésére. A közgyűlés elhatározta, hogy ebben az értelemben ir fel a központhoz, majd kimondotta, hogy belép a Külügyi Társa­ság tagjai sorába 1000 K-val s a Társaság nagybizottságába Geduly Henriket és dr. Szesztay Zoltánt delegálja. Ezután dr. Garav Gyula titkár lendületes jelentésben ismerteti a központ eredményekben gaz­dag tevékenységét, majd dr. Szesztay Zoltán mutat be fordításokat az angol felsőházban elhangzott, Magyarországról rokonszenvvel nyilatkozó angol államfér­fiak beszédeiből, amelyek bizonyyságai an­nak, liogy érőben vau a magyar remény seb! gyümölcse 6s nem szabad pesszimistáknak lennünk. Ennek a biztató tudatában ért véget a Szövetség impozáns közgyűlése. • , 1 . • ú i i. ""* .v rf < -

Next

/
Thumbnails
Contents