Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 273-297. szám)

1921-12-25 / 293. szám

JiYIfUíHJEK Vm. toxevam 25 Mikből áll Tornyai festőművész ajándéka ? A Jósa Muzeum legújabb műtárgyai A mostani felszökött nagy árak mellett,, amikor nemcsak a mübarátok, de a hadimilliomosok is művészi tárgyakba helyezik el könnyen szerzett pénzeiket s amikor egy mutatósabb cserép csuporért,, kancsóért, tányérért — melyek békebeli árai 20—25 krajcár volt — ma' 1000—1200 koronát fizetnek, szinte kivételesen kedvező áron jutott muzeumunk 70.000 koronáért olyan műkincsek birtokába,, melyek nem rövid életű, a napi izlés divatozó darabjai,, hanem régibb . és ujabb müvésznagyjaink alkotásai közül valók. A szerzett anyag értékes voltát már a tény garantálja, hogy Tornyai János festőművész ezekkel vette körül magát, nemcsak baráti emlékekül, hanem főleg mint művészi térték ekül. Hogy e tárgyak nem kerültek arra a szomorú sorsra,, hogy élelmes üzérek által mai pénzügyi helyzetünkben külföldre szállíttassanak,, az Mikecz István alispánunk érdeme, ki Jósa András emlékét és a muzeum. ügyét szivén viseli és minden alkalmat megragad, hogy annak fejlődését elősegítse. E gyűjtemény minden darabja szoros kapcsolatban van Tornyai életével,, attól az időtől kezdve, amikor elhagyta a szülői házat a művészetért,, egész a mostani időkig. Ezt a küzdelmes és szenvedésteljes életet sok jó barát szeretete harmatozta be üdítő,, éltető harmatával. Kétségtelenül legérdekesebb darabja a gyűjteménynek a legnagyobb magyar szobrász Fadrusz János kolozsvári Mátyás király félelmetes nagyságú, nagy istilu lovas szobrának feje: A magyar remaissance király héroszi erős alakjának erőtől duzzadó nya- ! kán álló hatalmas feje (1 m. magas) nagyságánál és kifejező voltánál fogva oly nagy hatással van a szemlélőre, hogy a figyelmet magához vonzza bármilyen környezetben is. Minden időben a legnagyobb értékű darabja lesz muzeumunknak ugy művészi tekintetben mint külső megjelenésével. Itt van a mintázófa is, mellyel Fadrusz dolgozott. A Fadruszé volt a magyar festőművészet legnagyobb képviselőjének, Munkácsy Mihálynak ecsete is, mely most birtokunkba került. Fadrusz tulajdona volt, névaláírással ellátott az a négykötetes mü is, mely a cinquecento nagy meste- ' reinek a Louvreban levő rajzgyüjteményét foglalja magában. Az itáliai, florenzei, római venetiai, lombardi, bolognai, spanyol, flamand, holland, allemand, és francia iskola különböző vérmérsékletű, érzésű, gondolkodásuzásu művészeinek erőteljes és szelid hajlású vonalakkal frissen, az érzés pillanatá

1ban megrögzített kifejezései vannak itt együtt. Fadrusz ezeket a tárgyakat barátsága és szeretete jeléül adta Tornyainak. Barát-" ságukat nem önző érdek, de mélyen érző' leikök,, hasonló gondolkozásuk, — meglátásuk s alkotó erőik, alkotásaik hozták létre s tették szorossá. Csak természetes,, hogy az a beső,, ősnzinte vonzalom nem szakadt meg Fadrusz halálával. Özvegye később, 1906-ban Hódmezővásárhelyen meglátogatta Tornyait. Ekkor itt nála festette deszkára önarcképét; ugyancsak ekkor skiccelte le néhán^ tollvonással Tornyait. Fadruszné ugyanis nemcsak az ura mesterségéhez ért, de festeni, rajzolni is tud. Boldog házas életükben irta Lyka Károly az Uj Időkben, hogy mig ura hatalmas szobrait alkotta naphelyi műterem egyik részében,, addig a ház asszonya szőnyeget szőtt nagy türelemmel a másikban, puha, szines szálakkal, hímes virágokkal díszítve azt. Örültünk, hogy a magyar hímes szőnyeg mesternőjének előbb említett kedves dolgait, valamint nagynevű férje hatalmas alkotását és más tárgyait mi őrizzük meg az utókor számára. Bessenyeink szobrának készítője, a mély érzéseket kereső Kallós Ede gyerekkori pajtása, földije Tornyainak, ma is jó barátok s igy érthető, hogy Kozma Sándor síremléke pályadijat nyert müve hogyan került Tornyaihoz, mely most muzeumunké lett. Olaszország remekei két kötetes diszmü is a Kallósé volt, mely Olaszország táj- és természetrajzi népviselet és régiségi, müpitményei és műremekeinek gyűjteménye írásban és képben. Megható az a barátság, mely Tornyait és a fiatalon elhalt Jankó Elemért összefűzte Az a megnevezhetetlen valami hajtotta mind a kettőt, mely legyőz minden akadályt, szülők ellenzését, szegénységet, nyomorúságot. — Egyik után apja, másik után édes anyja sirt. Egészen fiatalon alig 16 éves korban talál egymásra a két hasonló tehetségű, gondolkozású, hasonlósoru gyerek a pesti festőakadémián és elválhatatlan jó barátok lettek. A nyo moruság, szenvedés csak fokozta azt. Mert a küzdelemből kijutott bőven. Jankó E:iemér is henteseket, kofákat, éjjeli mulatóhelyek alakjait rajzolgatta egy-két hatosért, sokszor ebédért, vacsoráért, hogy fenntarthassa magát. Hozzánk került 10 darab rajza leginkább ez időből való, de köztük van legelső tollrajza is, egy kecske, mit egész kis gyerek korában rajzolt. Barátságuk ide/'e alatt festette le legkedvesebb barátját, Tornyait. Jankó Elemér kívánságára le is vétették magukat egyik fényképésznél egymást átölelve és külön-külön js. Az legyik kép borítékjára ez van ráirva: »Az én kedves egyetlen és igaz jó barátomnak Tornyai Jánosnak Jankó Elemér«. Ez a fiatal gyerekember 13 éves korában megfestette önarcképét,, mellyel apjától öröklött bámulatos tehetségét már akkor beigazolta. Nem csoda,, ha Tornyai e képtől a vétel befejezése dacára se akart megválni. Elemér fia révén ismerkedett meg Tornyai az öreg Jankó Jánossal, az országosan is mert humoros rajzolóval, ki munkája után igen megszerette és neki ajándékozta legnagyobb festményének a Szépművészeti. Muzeumban levő »Lakodalmi tragédiav.-nak első vázlatát. Ez a kép mütörténeti értékénél fogva szinte maga megéri azt az összeget, mer lyet az egész gyűjteményért adtunk. Később festő palettája is Tornyaihoz került. A magyar népélet legigazibb ismerőjének kiváló rajzai közül 10 darab lett a mieink,, melyek a Borsszem Jankó illusztrációi, egyikhez meg van Ágainák, a szerkesztőnek a leÍrása, mely után készült a leírás felett látható megoldás. Egyik ceruzarajz Jankó János kitűnő arcképét mutatja, de van Petőfi költeményeinek illusztrátióiból is : Ambrus gazda. A fényképek közül megemlítem Jankó Elemért egész pici korában anyja ölében,, továbbá Bartók Lajos és Jankó János együttes képét. Bartók akkor a Bolond Istók vicclapnak szerkesztője, Jankó illusztrátora volt. Ezenkívül Elemér aláírásával apjának egy Marastoni által rajzolt litografált képét. A harmadéve elhalt Csáky László, ki Grünvald-tanitvány volt,, »Hellas ege aíatt« cimü ujabb irányzatú képe csak emeli a gyűjtemény nívóját. A természetszerető, áldott magányt kereső Piroska Istvánnak is van agy reggeli napsütést ábrázoló bájos kis képe a gyűjteményben. E háború előtt meghalt fiatal művész képességéről, lelkivilágáról tán legtöbbet mondok azzal, hogy meghitt barátja, kóborló cimborája volt báró Mednyánszkynak, ki temetésére is leutazott Csongrádra, hogy utolsó utján elkísérje. Tornyainak a Jankó Elemér festette kis képén kivül van még egy természetes nagyságú arcképe, melyet Parisban festett Feírenczy s ezzel már a kép jelentőségét is megmondtam. Hegedűs László nevét annyiban mindenki ismeri,, hogy békebeli pénzünk száz koronás bankóját ő tervezte. Szentesi születésü,, Vásárhelyen járt gymnasiumba, Párisban együtt volt Tornyaival és Endre Bélával,, a két vásárhelyi fiatal festővel. Egyik képe a »Mondjátok meg annak a kis lánynak« itt készült könnyen hevülő fiatal korában. A másik vizfestmény képe a 900-as évek elejéről való és Kossuth szobrát ábrázolja. László Fülöptől is van a gyűjteményben egy akt, melyet a párisi Julián akadémián festett kezdő művész korában. Egyik közös angol barátjuktól került Tornyaihoz. Rudnay Gyulának most van gyűjteményes kiállítása az Ernst muzeumban, az öszszes lapok a legnagyobb elismeréssel irnak rendkívüli tehetségéről,, képességeinek pompájáról, müveiről, igy !én csak azt említem meg, hogy hozzánk került két képe hódmezővásárhelyi tartózkodása alatt készült. Saját bevallása szerint az itteni tartózkodás volt rá legnagyobb hatással s valóban ^János bácsi« festménye piktori szempontból a legerősebb darabja a gyűjteménynek. Szándékosan hagytam legutoljára a Vásárhelyen élő, finomságáról és mélyérzéseiről, tudásáról ismert és mindenki által szeretett Endre Béla )>Piroskendös leányát*. mely a szerzett anyagnak egyik legjobb képe és mindazoknak, kik nem irodalmat néznek és keresnek egy képen, de tudják azt, hogy a vásznon színekkel és vonalakkal fejezi ki a festő érzéseit. Nem említettem még Vörösmarty Mihálynak egy kőnyomatos jó arképét, RipplRónainak vázlatát és azt a 32 darab értékes fényképét, melyek Michelangelónak a sixtusi kápolna menyezetére festett világhírű képeit alakjait külön-külön mutatják. Amikor e szerencsés vételről és gyarapodásról röviden beszámolok, sajnálattal kell jelentenem azt is, hogy e képeket, szobro

: kat legújabban kevesebbre redukálódott helyiségünk elégtelensége miatt mindaddig nem tudjuk a közönségnek bemutatni, mig a muzeum helyisége dolgában végleges megoldás nem történik. Kiss Lajos. A nyíregyházi á§, e*. főgimn. homlokát Misikén tarázta meg Kossuth Lajos nevével. Kossuth Lajos turini levele a nyíregyházai ág. ev. tőgimnáziamhoz. — A iüggetlenségi 48]as Kossuth Párt nevében Batthányi Tivadar grót köszönti a Kossuth Lajos grrnnázinmnt Nyíregyháza, 1921. Karácsony napja. A nyíregyházi ág. ev. főgimnázium ma már Kossuth Lajos szabadság egyenlőség testvériség szent igéit jelentő halha(tatlan nevét irta a homlokára. A főgimnázium e históriai elhatároV zása alkalmával kegyeletes szívvel elevenítjük meg annak a' levélnek emlékét, ji melyet Kossuth a turini ősz apostol 1890f ben a főgimnázium felügyelő bizottsága/ hoz intézett. A levelet, mely Turinban. 1890. szeptember 30-án kelt, Kossuth La^ jos a főgimnáziumnak a Kossuth Lajos alapítvány létesítése alikalmával hozzáintézett kérelmére irta. Az alapítvány kama taival évről évre március 15-én azt az ifjai jutalmazza az intézet, aki a kitűzött iror dalmi pályatétel legkiválóbb kidolgozását adja. A legutóbbi március 15-iki ünnepet a Kossuth-lapitvány diját ifj. Tóth Lászlc nyerte meg. Kossuth Lajos levele, melyet szenl ereklyeként őriz a Kossuth-főgimnázium a következő: Bencs László, Somogyi Gyula, Bogár Lajos, dr. Meskó László, Leffler Sámuel^ Kerekréthy Miklós, Májérszky Béla és Tő rök Péter uraknak Nyíregyházán Turin, szeptember 30. 1890. Tisztelt Uraim!! Közel három havi távollétem alat oly halom iromány gyülemlett össze szál