Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-16 / 235. szám

19*1. október 16 JSfíiRVlDÉK szén más ételeket látunk. De csak bátran •eki. Leves az nincs, tehát kezdjük hus•al. Elénk tesznek néhány vasvil.ácskát, amelyen 5—6 darab birkahús van megsütve. »Laslik«-nak hívják. Igen izleles falat. Észre se veszi az ember a zsír hiányát. Következik a s>palan« vagy »piláf« minden ország mohamedánjának ked.enc eledele. Ez rizsből áll, mely olajban van elkészítve és apróra vágott sárgarépával, babbal és lencsével keverve. Benne ugyancsak birkahús. A főzéshez vagy birkafaggyut, vagy gyapotmagból készített olajat hasznánlak, mely az első étkezésnél kissé kellemetlen szagú, de idővel teljesen metszők ja az ember. Következnék a tészta. Európai értelemben vett sült vagy főt tésztát nem látunk, helyette törökmézet és »halvátc tetszés szerinti mennyiségben kapunk. A halva egy sivatagi gyökérből készült mézzel kevert sürü habszerü édes tömeg, amely különösen finom, ha diót és mazsolaszőlőt teszünk bele. Bort hiába keresünk, a mohamedánoknak tiltja a Korán a borivást, csak gyenge sört és gyümölcslét szolgálnak fel. Ezzel vége is volna az ebédnek, azaz, "hátra van meg az elmaradhatatlan csáj, a tea, amelyet turkesztáni szokás szerint cukor nélkül adnak, de kívánatra cukrot is hoznak elő. Kétféle tea van forgalomban. A zöld tea, amelyet itt Turkeszláoban és Indiában ter melnek és a fekete, amelyet Kínában kedvelnek. Az utóbbi az úgynevezett orosz tea, amelyet Kinából karavánok szállítanak. A tengeri ut ugyanis elveszi a teának illatát és zamatját. Fekete kávét itt nem isznak, hanem a napnak minden órájában látni teázókat a teaházakban — csajhana. — A teához valami ílépuski« nevü lepényt esznek. Borravaló persze nincs. Teaházak meglehetősen sürüün vannak egymás melle, t, azonban bennük seholsem látunk nőket, ők minden nyilvános helyről száműzve vannak. Ebédünk után folytaljuk utunkat a bazárokban. Hatalmas kétkerekű teherkocsik haladnak előttünk. Elől csak egy ló van befogva és hátán a vezető ül. Ezek az >arbá«-nak nevezett jármüvek itt a legpraktikusabb szálitó (eszközök. Magas, két méter .'Slmérőjü kerekeikkel a mély homokban is jól haladnak előre. Bazár Kedves kis csacsik vígan ügetnek a. tömegben, hátukon hordva néha egy eges* családot: a férfit és az asszonyt, ki gyermeket tart a karjaiban. Néhol meg -megállunk egy-egy »karaván-szeráj« előtt s betekintünk az udvarra, hol a leg tarkább összevisszaságban rakodnak tevék, lovak szamarak és arbák. Helyenkint egész hegyeket képeznék a felhalmozott gyapotbálok; ez képezi Turkesztán főgazdaságát « ebből keletkeznek a vagyonok. A bazárokban rengeteg ember tolong. A leglarkább viseletű kinai, afgán, perzsa, tádzsik, üzbég, lurkmén, tatár és kirgiz kereskedők és telepesek valóságos bábe.i zűrzavarban tízféle nyelven kínálják portékáikat. Mindenki alkuszik, ordítoz s akik nem értik egymást, a legfurcsább jelekkel és areizomránga'.ásokkal igyekeznek érthetővé tenni mondókájukat. Nőt alig látni « vásárban. Kelet legpompásabb szőnyegeiből fejedelmi a választék. A hatalmas, nagy mintájú perzsaszőnyegek, az egyszerűbb és •világosabb sziuü kirgiz teppichek mellett R legélénkebb színekben tündöklő tekincziek — turkmén — garmadában hevernek Hát még ha látnák hölgyeink azokat A hosszú vég kinai nyersselymeket, az eredeti japán vázákat, amiket kíváncsi szemeink elé tárnak, oly vásárlási kedr lepné meg őket, hogy egész társzekérre valót jösszevásárolgatnának. A kereskedők rögtön észreveszik, hogy nem oroszok vagyunk és az egyik bizalmas hunyorgatással huz elő egy. bosszú pléhdobozt, amelyből a legszebb hófehér kócsagtollak tucatjait tárja nagyra nyílt szemeink elé. S ha még régiségre volna kedvünk, azt is tud mutatni. Régi müvü zenélőórát, ezüstből és tajtékkőből faragott szobrocskákat és Isten tudja, mi mindent venne még elő, ha tovább nem állnánk. Menetközben csaknem agyontapostuk az utón szedegető galambokat és gerlicéket, amelyek oly szelídek és oly sokaságban élnek a bazárokban, hogy jellegzeles lakóinak tekinthetjük őket. Ugy látszik, egy kereskedő valami jó vásárt akar velünk csinálni, mert egyszerre hirtelen odahívott magához és vételre ajánlott két hatalmas tigrisbőrt, amely egészne friss és kidolgozatlan volt még. Olcsó áru mondja, egy bőr ára 20 rubel — egy rubel 2.40 K — Sajnos nem voltunk bevásárlásokra berendezkedve. Hazatérve első dolgunk elhatározni, hogy megfelelően tájékozódjunk ennek a vidéknek sajátosságairól és történelméről mert ki tudja meddig fogunk tartózkodni ezeken a tájakon. Folytatjuk. ITIODIAKO cigareitahOvely és ciga ettapaplr a h»t»'u tlötti hasonlithiáM'aa Alefereadtt miBöségbM kapható. Figyelmeztetés! niadeu litt clycB ér minrlrB ciyaretla|Mipirou a jrjaros Yiaayouinwal ny» •ott aUi'asa látható. BUJAPÜI, VII., központi iroda: Miksa-utca 4. hüttíiink. j !Eéjm ésfegyzékeíf j minősege utőlérhetetlon. Határszélen Alkony a Tiszán« Lágy rózsaszínek éles vörös és lila berajzolásokkal mutatják a nap lementét ax égen. Álványok furcsa cikk-cakkja meredea elő a Tiszából s a vas uj szürke színében az uj tiszahid s a kultura, az emberi verejték és a vas erőssége benne. Lassan halad a vonat rajta át, az utasok kinéznek a megnőtt alkonyi homályba szúrva pillantásukat. A viz pihen s bársonyos elernyedés érződik a csönd jéből s lágy álomszerű mozgással ringatja a parti lámpák belépergó fényét. Távol egy fa árnyéka is beléhajlik, mint óriási borzos fej s mintha esti mesét mondana a viznek. Újságot veszek... Sátoraljaújhely... az éj hűvös, a hegyek friss mézillatát lehellik az érett szőlőnek 9 hervadást panaszkodnak a fák. Egy szálloda papiros-cifraságokkal ékes szobájában hajtom álomra a fejem s a reggel kelt fel csupán. Friss ragyogással valami nagy királyi diadalt hirdetve pompázik a nap. Beárad fénynyel az egész szoba, a pamlag olcsó szövete, a lila, a kék és az erős rózsaszín papirbokréták a rézágy karján. Felöltözöm és megyek f— újságot venni. A szálloda közelében van £gy tágas üvegbódé, oda megyek s az újságok friss nyomdaszaga varázzsal van rám, hogy^ most valami nagyon ujat tudok meg Felnézek. Közönyös férfi arc. A háború szenvedésének két mély ránca a szája körül. — Zavart. Furcsa. Ráismerek. Nemrégen az útlevelemet vizumozta... Látja, hogy megismertem ... — Embersors, nagyságos asszonyom... Leszereltek. Mit csináljak ? Megszállott területre váló vagyok, az előzmények nem engedik, hogy visszamenjek... hát itt... nem is rossz. Kapok kosztot... némi fizetést... és árulom az — újságot. — És kicsap belőle a »kereskedő szellem«. Ajánlja a kölcsönkönyvtárt, képes lapjait. Elköszönök. Olyan furcsa érzésem van. Az emberi »feltörekvés« megbotlott és végigvágódott előttem az aszfalton. Kis hid a Ronyváru Csak egy kis hid... A hídon tul vasúti sinek villanása, jövés-menés, felhalmozott csomagok, szuronyok... idegenek. Oda már nem szabad menni. Az igazolványom egy napra szól, a hidon való beszélgetésre. Az a kis hid a Ronyván jelenti a véget... A magyar szenvedést, a magyar vágyást, a magyarok 6zörnyü megállását... Idegenek gőgjét, magyar alázottságot és magyar elkeseredést Ez a hid a magyar határ. Barátságos magyar arcok, megszokottan mosolyognak és mogmosolyogják már aa emberi ellágyulást, a könnyet és az örömet. Gyönyörködnek rimánkodó asszonyok kínjában, mert hisz olyan fu.csa az : a parancsot szép szóval megmásítani akarni. — Hát nincs szive magának ? Csak kél szót szólok a lányomhoz. — Nem lehet! Hozzon igazolványt! — Tegnap álmodtam vele... — Hát nem elég az magának néni ? ! Közben egy ur jön át. Tisztes, ősz hajú öreg. A lelkét az arcán hordja. Minden fáása a magyar léleknek ott vonaglik szemében, mig szet-áhitatos lassúsággal át jön a hidon. Megáll. Fellélegzik. Visszanéz. — Csak hogy már itt vagyok — verje meg őket az Isten. — Leveszi a kalapját. —Csupa imádság bomlik minden mozdulatából. Egy katona szippant a cigarettjéből s rá feleli: — Ugy biz a .. . 'Micike apukához megy. Micikéből nem látok egyebet, csak két két apró kacsóját. Hadonásza csöpp játékszerek ; mert mivel is játszana Micike, ha ezek nem lennének »kéznél« ? Sőt Micike nem is