Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-16 / 235. szám

í'Mí. október 16 tudja, hogy ő apukához megy, ezt egy kiáltásból tudom meg, mely átrepül a Ronyva hidja fölött. — Micike apukához megy — s nagy sietéssel mutatja a Micike fiatal anyukája az igazolványát és repül Micikével a túlsó partra Gyanakvó szemű csehek veszik körül, de nem mernek neki szólni, mert a viszontlátásból szétáradó boldogság az ő lelküket is megfogja egy pillanatra. Meg aztán Micike megfogta az apukája bajuszát. Istenem ! Kinek lenne azt onnan lelke kicibálni ? »Hogy ne fázzanak a magyarok« Közben fáradt töff-töfföléssel megy az újhelyi nagy állomás irányába egy vonat. — Hosszú s lomhán mozgó, mint eg

v szörnyűre nőtt állat. Fával megrakott vagonok. Vettük — a magunkéból! Valaha a mienk volt... Az, aki a fát szállítja, innen-oda s vissza jár tetszés szerint. Most itt évődik a katonákkal : — Látja, ez azért, hogy ne fázzanak a magyarok. — S mondja kérem — kérdi valaki — épségben beér ez a fa ? — Csak a harmadát ,opják el kérem, j mig a kis állomástól a nagyig ér. j Hát akkor mégis csak van belőle valakinek haszna. Emberek vagyunk . . . Nagy késése van a kassai vonatnak. — Fél 12-kor kellene beérnie s már 13 óra és még nincs. Várok türelmesen, nézem a hidat, az embereket, a tájat. Közben egy kicsit fáj a szivem, de igyekszem megbékülni a helyzettel. Hogy a Ronyván tul. . más ur van még! Most a hidon át közönyös természetességgel jön a cseh parancsnok. Néhány szót vált egy magyar káplárral és visszamegy. — Hát ezt igy is lehet ? — kérdem a katonától. * i — Hogyne kérem ! Amott ni, az a forradásos képű cseh minden második nap átjár az orvoshoz. Megengedjük egymásnak. . i emberek vagyunk. A drága, finom ur. — Ez egy drága, finom ur naccsága kérem. — Egy félkótya hordár mondja egy úrra, aki most mutatja igazolványait. — Amerikába megyek. — De hisz ön csak 22 éves ? — hogy engedik ? — Ez más kérem. Tanulmány ,/tra küld a magyar állam ! Képzőművészeti tanulmány útra. Gyermeteg arcú karcsú ember, csupa lelkébe idegződött ambicióval. A művészeknél szokásos hosszú hajat is ott hagyta valahol a bohémvilág sokszinü életével, hogy komoly munkához lásson, öt csomagvizsgálás nélkül átengedik. A gavallér hordár. A drága, finom ur hordárja grimaszol, mint egy bohóc és átveszi a nekem érkezett csomagot. — Csak tessék ide adni. Hadd keressek ímert a múltkoriban megjártam egy kicsit... — Még itt is meg lehet járni egy hordárnak, ^ahol az utasok osztják a pénzt ? — Hát hiszen akkor is csomagot vittem. Szép egy kisasszony vót! Akkora skatulyái voltak, mint én magam. Valami fajta bárónéval jött, eltévedt tőle az útban és tőlem kért kölcsönt, mikor a szállodába vittem a csomagját. — "És adott neki ? — Adtam hát. Könnyen jött, könnyen ment. Akkor nap kerestem 1500 koronát és odaadtam neki kölcsön. Azóta nem láttam. — Hát cimet, irást nem is adott ? .— Nem a ! Azt mondta elküldi 1 meg oszt... — szégyenkezve hajtja le borzos, mur- j cos fejét egész a kihajtott ingből látszó csu- • pasz melléig — az a kisasszony... megesókolt, kéfsze is ... tán többször is... pedig szép i uri kisasszony vót... fehér kezű, fehér arcu. Tán komorna, vagy mi vót... Furcsán néztem a rongyos, bolondos emberre, aki nem bánja az ezerötszáz koronáját. Két csókot kapott érte szép, uri kisasszonytól... Megyek. Egy rossz konflis döcög velem á nagy állomás felé. Nyűtt kocsi, nyüít ló és »szokolokon« felhizott kocsis visznek onnan.. Fehér és ragyogó a délután. Csupa ele- I ven élet, amit ott hagyok. Küzdelem és örökös vágyás keserve vajúdik ott, a vér a vén után. Mert az elszakított földnek sebét enyhíti a Ronyva kis vize. Hüs hullám ajkaival hol az egyik partot, hol a másikat csókolja. Könnyeimen át látom, hogy Újhelyi utcáin fáradt, szürke emberek robotolnak. Épp ugy, mint mindenütt. Fregoli. Sstespik Deu6 gyégyssiiéis búcsúlevelei A gyilkosságról szóló mesék megdőlnek Nyíregyháza, október 15. A Nyirvidék tudósítójától. A tragikus véget ért Sztempák Dezső öngyilkosságával kapcsolatban a közvéleménybe azt az izgalmat keltő hirt dobták be, hogy a gyógyszerész a burgonyaügygyel kapcsolatban üldöztetésnek, sőt egyenesen gyilkosságnak esett áldozatul. Alkalmunk volt már egy ízben az erről) szóló hirt megcáfolni, de minthogy azl a következtetést vonták le felvilágosító sorainkból, hogy az öngyilkosságnak a családdal való meghasonlás az oka, a motívumok megvilágítására közöljük Sztempák Dezsőnek hátrahagyott írásait. Ezekből mig egyfelől kétségtelenül megállapítást nyer, hogy a gyógyszerész valóban öngyilkosságot követett el, amelyre előkészült, másfelől világos az is, hogy családjával belső harmóniába volt s ha vádoló szavak is hangzanak írásából, az nem vonatkozik a burgonyaüggyel kapcsolatos emberekre. Sztempák Dezső utolsó szavai ezekNéhány sorban nővérétől, Sztempák Máriától vesz bucsut a következőkben: Kedves Mariskám! Megpróbáltam mindent, nem megy Hogy pedig a te terhedre éljek tovább, azl nem bírom és te sem bírnád. Magad jobban boldogulsz, bái- tudom másként gondol Lad, de én tudom, hogy te sem birnádí. Barátaitól a következőkben búcsúzik el: Fiuk, jó kedvvel halok meg. Tomasovszky bocsásson meg. Az árdrágító bitangokat akár keresztény, akár zsidó, üssétek Itt aztán kemény szavakban szól a kisgazdapárt ellen, majd igy folytatja: Bár adott volna a sors erre hatalmat, hogy a becsületes munka lett volna fizetve. Egy kis régen szerzett morfiumot és veronált ittam. — Boncolás nem kell, — Sztempák. A rendőrségnek irt levele a -teghoszszabb. Ebben utal egyesekre, akiket személy szerint vádolhatna, de az ennek nyomán megindult nyomozás kétségtelenül megállapította, hogy a burgonyások boszszujáról nem lehet szó. A rendőrséghez a szerencsétlenül járt gyógyszerész a következő búcsúszavakat intézi. Szegény Jáger kollégám megmutatta az utat, hogy szabaduljak reménytelen életemtől. Semmi kilátásom nincs, hogy jövőmet munkámmal biztosíthassam, hosszú bstegségem és a mostani viszonyok okozta helyzetemen, * akárhogyan is igyekeztem, nem vál'oztathaitam. Személy szerint vádolhatnék egyeseket, a kiknek nagy része van sorsom e rossza fordulásában, de majd rájuk is lecsap a sors él eléri őket is a sors keze, azokért a bűnökért, amit családom és ellenem elkövetett. A Supreme társaságnál még el nem számoltam, de határozottan állitom, hogy még nekem járt valami tőlük. Itt aztán anyagi helyzetére vonatkozó intimitásokat tudat, majd a következő megható végszavakban intézkedik: Bizom abban, hogy kollegáim NagyKálmán gyógyszerész régi jóbarátom közbenjárásával tisztességes egyszerű edlemetésemről gondoskodnak, Nagy Lajos ref lelkész rövid imájával, ezt tudom, szívből fog jönni. Kérem azokat, akik elvakulva határtalan gyűlöletüktől, családomban már bennem harmad k áldozatot szereztek, szü ljenek m g a további üldöz .'ss :1, legyenek már egyszer emberek, legyen elég. — Sztempák. íme az az öngyilkos búcsúja és végső rendelkezése. A mindnyájunkat megrázó vihar, a szenvedélyek tombolása döntötte meg az ő lelki egyensúlyát is. ?—i T i-^rrqr IMII <llll) iwfcl lliwt II Néhai Hunfalvy Pált és a derék Budenz Józsefet hazaárulónak. kiáltották ki, a bécsi kormány megfizetett bérencének mondották, mert lándzsát mertek íörni a mellett, hogy a vhalzsirszagm osztyák vogul, votják, lapp stb. rokonai vagyunk. Az objektív tudomány ma már babért fon nevük köré és tanításuk a turáni rokonság hatalmas eszmekörévé nőtt. Szomorú magyar gyengeség, hogy szenvedély hevében, a szavak szennyesével fröcscsentünk a más uton haladásra. A jövendő azonban, az objektív igazat, a logika hideg, de biztos utján keresőké lesz. Az időszaki igazságok tüszurásával sebezték a halhatatlan Jókait is, a debreczeni Esti lapok szerkesztőjét, aki a hazaárulás setét vádját kellett, hogy elszenvedje magyar honfitársaitól. Az időszaki igazságok felett azonban magasan fénylik az örök törvények igazsága és Hunfalvy, Jókai tudták, miért tűrik a- gyalázkodást. — A kőzépszabolcsi református tanítók egyesülete néhai Lengyel József volt segédtanfelügyelő s a tanítóegyesület tiszteletbeli elnöke emlékére október 20-án fél 9 órakor a ref. templomban ünnepély! tart, amelyet közgyűlés követ a ref. iskolában. A közgyűlésen László Zoltán alapszabály tervezetet mutat be, Szabó Gyula szociálpedagógiai tárgyról értekezik. Jelentős adminisztratív tárgyak is szerepelnek a gyülós műsorán. A dalestély műsora: 1. Horifidal Huber. Énekli a dalegylet Jakab József vez. alatt. 2. Alkalmi beszéd. Tartja Dr. Vietórisz István v. tiszti főügyész ur, a Ny. D. elnöke. 3. Nyiri nóták. A Nyíregyházi Dalegyletnek irta Papp Zoltán. Énekli a dalegylet Jakab József vez. alatt. 4. Költemények. Szavalja : Marsalkó Mariska urleány. 5. Ossián : J Beschnitte. Énekli a dalegylet Jakab József vez. alatt. 6. Rákóczi : László Andor. Cigányzene kísérettel előadja Gopcsa Gergely Máv. főellenőr ur. 7. Vadászdal: Jakab Ödön. Énekli a dalegylet Jakab József vez. alatt. — Nyomban a műsor lezajlása után tánc következik. Jó és elegendő táncosokról a vigalmi