Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-13 / 232. szám

s JVyírvidék br. (Jjfalussy bezső megvilágítja a burgonya szindikátus hátterét A Gazdasági Egyesületet mellőzték a burgonya szállításnál — Schnetzer tábornok nyilatkozatának cáfolata — Hotfer nem Milhoffer — Eljárást kell indítania a tisztviselők megvádolói ellen — Miniszteri biztos vizs­gálja meg a burgonyaügyet Nyíregyháza, október 12 A' Nyirvidék tudósítójától. Szabolcs vármegye tegnapi közgyűlé­sén dr. Ujfalussy Dezső szóvátette Schneí­zer tábornoknak, a tisztviselők Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetkezete elnökének a Nemzeti Újságban közzétett nyilatkozatát, amely azzal vádolja meg Szabolcsvárme­gye hatóságait, hogy a b urgonvagyüjlés akadályozásával, a hivatásos gyűjtők fel­tartóztatásával milliós károkat okoztak az államnak, továbbá., hogy Milhoffernek a burgonyaszindikátus vezére a vármegye ajánlatára kapott megbízást burgonyaszál­litásra. Dr. Ujfalussy Dezső e vádakat a tisztviselői reputáció érdekében tisztázni óhajtván, megvilágította a Milhoffer-féle gabonaszindikátus hátterét és a vádakban Foglaltak alapján konkrét kérdéseket tett Mikecz István alispánhoz. A vármegye al­ispánja nyombán megadta a felvilágosí­tást, melynek fényénél semmivé omlot­tak a vádaskodások és a törvényhatóság erélyes határozatban köve lel le a tisztvise­lők presztízsének érdekében egyfelől mi­niszteri biztos kiküldését, másrészt a vá­Öaskodók ellen a feljelentés megtételét. A burgonyaügyel leleplező közgyűlésnek a burgouyaügyre vonatkozó részleteiről tu­dósítónk a következőkben számol be: Dr. Ujfalussy Dezső a Schnetíer tábornokkal való tárgyalásról A vármegye őszi közgyűlésében az alispáni jelentés után dr. Ujfalussy Dezső volt főispán emelkedik szólásra s feszült figyelem közt a következőket mondja: Tegnap kezembe került az egyik he­lyi lap, amely megírja, hogy a szabote­várlnegyiei burgonyaügyben letartóztatá­sok történtek. Érdeklődve az ügy részie­lei iránt, megállapítottam, hogy az nem csupán helyi jelentőségű, túllépte a bűn­ügyi eljárás keretét, országosan pertrak" tált panamává nőtt. A Nemzeti Újság va­sárnapi számában is van egy közlemény, amely szerint a szabo! csvármegyei bur­gonyavásárlás hatvan millióval károsí­totta meg az államot. Ezzel az üggyel kap­csolatban két kérdést kívánok az alispán úrhoz intézni, mielőtt azonban ezt ten­ném, ismertetni fogom a burgonyaügy előzményeit. Ehhez kérem a törvényha­tósági bizottság szives figyelmét 1 Mikor az Gazdasági Egyesület elnök­ségét elvállaltam, az egyesületnek kilenc­venezer korona alapvagyona volt, amely ­lyel nem fejthetett ki olyan tevékenységet, ajnelyet életképes egyesületnek kifejteni keli. Minthogy a tagok áldozatkészsége sem fokozható vég nélkül, azon gondol­kodtam, hogy miként lehetne legális uton olyan összeget* szerezni, amellyel az egye­sület eredményeket mutathatna fel. így szerveztük meg a Gazdasági Egyesület égisze alatt annak kereskedelmi irodáját, azzal az intencióval, hogy az a gazdák érdekeit fogja odaadással szolgálni. Ami­kor aztán tudomásomra jutott, hogy Sdmetzer tábornok a lisztviselők Fogyasz tási és Értékesítő Szövetkezelének elnöké a tisztviselők ellátására nagyobb meny­uyiségü burgonyát kíván beszerezni, ön­ként adódott a helyzet, hogy ezt elsősor­ban is a gazdák érdekeit szolgáló gazdasá­gi egyesület bonyolítsa le. Tárgyalás Schnetzer tábornokkal. A Gazdasági Egyesület ügyészét fel­küldöttem Schlietzer tábornokhoz, hogy, a burgonyaszállitás ügyében tárgyaljon véle. Az ügyésznek teljes felhatalmazása volt megfelelő megállapodás kötésére, hogy a burgonyaszállitást legális jutalék ellenében a Gazdasági Egyesület kapja meg. Az ügyész egy pénteki napon jött haza. Scnetzer tábornok nagy örömmel vette a Gazdasági Egyesület aján­latát, ele az egyesülettől anyagi garanciát követeli. Amennyiben megfelelő anyagi garanciát kap, készséggel köt a Gazdasági Egyesü­lettel üzletet. Schnetzer tábornok kikötötte egyben, — jóllehet ez még ía nyáron történt és az idő nem sürgetett — hogy az anyagi ga­ranciát, a 150—200 millió koronát, hétfő estéig, tehát négy nap alatt meg kell kap­nia, hogy az üzlet lebonyolítható tegyen. Már akkor felmerült az a gyanú, hogy a rövid határidő' kilüzés csak íajrra való, hogy ok legyen elütni a Gazdasági Egyesület ké­irelmét. A tábornok bizonyára ab­ból indult ki, hogy a 150 milliós garanciát a Gazdasági EgfyesülCt nem képes előteremteni. Ebben tévedett, mert hála pénzintézeteink vezetőségének, öt nagy pénzintézet, élén Meskó Elek igazgatóval készségesen vál­lalkozott arra, hogy finanszírozással tá­mogatni fogja a Gazdasági Egyesületet az üzlet (lebonyolításában, ugy, hogy a ha­szonból megfelelő százalék a 'Gazdasági Egyesületet illeti. Kijelentem, hogy nagy üzleti hasznot nem vettünk számításba, a vezető szem­pont az volt, hogy a szállítás kézbevétele a gazdák érdekeit szolgálja és lehetővé te­szi, hogy életképes Gazdasági Egyesületet teremtsünk. Boldogan sürgönyöztem meg vasárnap Schnetzer tábornoknak, hogy a Gazdasági Egyesület a legmesszebbmenő garanciára képes. Szerdán magam is Bu­dapestre készültem, de számítva arra, hogy még a sürgöny sem .érkezik fel idő­ben, telefonon is közöltem a Gazdasági Egyesület ajánlatát Schnetzer tábornok­kal. Mikor aztán Budapesten felkeres­tem Schnetzer tábornokot, meg­döbbenve halottam tőle azt a ki­jelentést, hogy a Gazdasági Egye­sület elkésett, sajnálja, de ° már lekötötte magát. Erre kijöttem a sodromból, nálam szo­katlan hévvel jelentettem ki, hogy előttem 1 szokatlan ez az eljárás, amely nemcsak a kaszinói szabályok szerint, ide a keres­kedelmi jog értelmezése szerint is elité­lendő. Mindaddig mig vélem megállapo­dása van, mással nem szabad megállapo­dást kötnie. Kijelentettem, hogy nem va­gyok hozzászokva ahhoz, hogy kijátszanak és keresni fogom a módot, hogy a Gazda­sági Egyesület érdekeit megvédjem. Akkor még nem tudtam, kik azok, akikkel Schnet tzer megállapodást kötött. A tábornok azonban most már kénytelen volt kijelenteni, hogy áll a dolog. Milhoffer ék szindikátusa Milhoffer is tagja, de, hogy kibékítsenek, azt az ajánlatot tette, hogy a szindikátusbán fenlartanak egy helyet a Gazdasági Egyesület si­mára is. Lépjünk be a szindikátusba, ez jobb renLabilisabb lesz a Gazda­sági Egyesület szempontjából is. Kijelentettem, hogy én ebbe a társaságija nem léphetek be. A tábornok ki jelen tette, hogy tud esetleg más megoldást is, tár­gyaljak Kálmán vezérigazgató úrral. Feli­kerestem a vezérigazgatót, négy tanú előtt tárgyaltunk. Nem kevesebbet' ajánlott, mint azt, hogy hajlandó 180 ezer koronái adni a Gazdasági Egyesületnek, söí haj­landó tovább is menni, mondjunk le á burgonyászállilásról. A ve­zérigazgató kilátásba helyezte azt is, hogy engem a szindikátus igazgatóságába beválaszt. Kijelentettem, hogy nagyon hálás vagyok, de ezt az ajánlatot mereven visszautasi­| tom és kifejtettem milyen az eljárásuk, nem tűröm, hogy kijátszanak s a földmi­velési miniszter úrtól fogok burgonya ki­szállítási engedélyt kérni. Nagyatádi Szabó Istvánnál A gabona kiszállítási engedély kérei­1 ménéi az a szempont vezetett, hogy ezzel a gazdákat juttatjuk nagyobb összeghez, a Gazdasági Egyesület megfelelő jutalék­hoz juthatott volna. Nagyatádi őexellen­ciájávai Mikecz alispán úrral jelentem meg. Már az előszobában hallottuk amint a miniszter ur a következő szavakkal — aposztrofált bennünket: »A roszseb egye meg, mii alkal­matlankodnak megint azzal a bur­gonyás záliilással!« Erre a kijelentésre az alispán ur el is hagyta a várószobát. Én bementem a mi­niszter úrhoz s a végeredmény az volt, hogy mikor intencióinkat fejtegettem, a miniszter ur kijelentette, hogy »Tudom én jól, hogy az urak a vezetők szerezni akarnak.« Megtudtam adni <e kijelentés magya­rázatát. Nem nyugodtam bele a vissza­utasításba sem, továbbra is tájékoztattam | magamat, lehet e kilátásunk, hogy kiszál­| litási engedélyt szerezhessünk. Illetékes [ helyen kijelentették, hogy ha a fejünk j tetejére állunk, akkor se kapunk. Kálmán vezérigazgató ur kapacitált, hogy leg­alább keresem fel Milhoffert és tárgyat­jak vele. Fel is kerestem, Milhoffer elő­adása meggyőzött arról, hogy Magyarország burgonyatermése egy szindikátus részere volt lefog­lalva. Senki más burgonyaszálli­' tásra vagy kiszállítására enge­délyt nem kaphat. Minthogy a várható jövedelmet a Gaz­dasági Egyesület költségvetésébe bele­kalkulálták, bár nehezen, mégis tárgyal­tam Milhofferrel, nem hittem, hogy vissza merjen utasítani. Megállapodást tervezett, amelynek ér­telmében Schnetzer tábornok beleegyezését I adja, hogy a szabolcsi burgonya értékesítése tekintetében a Gazdasági Egyesület kereske­delmi irodáját, Hoffer Bertalant bevonja. Á tiszta haszonból 5 százalékot ajánl fel s fel­vállalja, hogy a Gazdasági Egyesület keres­kedelmi iroda összes személyi és dologi ki­adásait fedezi. Nagy összegről volt szó, azóta palotát lehetett volna építeni belőle, de nem tudtam erre az álláspontra helyezkedni, mert a Gaz­| dasági Egyesület ezzel a gazdák érdekei el­1 len dolgozott volna. Nem akartam magam ! dönteni. Összehívtam a vármegye számottevő ök szindikátust alakitoltak, ameivnek ! urait, a Gazdasági Egyesület igazgató vá-

Next

/
Thumbnails
Contents