Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-28 / 245. szám

JYHOTTDÉK ©kfábw 28 Tizenöt hasab a szabolcsi burgonyáról. Az Omke főszerkesztője bejárta Sx a bölcsöt. Ujfalussy Dezső, Mikecz litván alispán, Utas Ignác nyilatkozata,. Mit mond Ackesmann ? — Riport egy riportról Az utóbbi hetekben Szabolcs felé fordult a fővárosi lapok figyelme. Hasábos tudósítások számoltak be a burgonyaügyről több-kevesebb elfogultsággal és legtöbbször nem kis lólábbal. Vaamennyi fővárosi lapot túlszárnyalta azonban a magyar kereskedelmi élet egyik leghatalmasabb publicitásu lapja, az Omke, amelynek legutóbbi száma mintha egyszersmindenkorra le akarna számolni a világo'.rengető szabolcsi burgonyaüggyel, tizenöt hatalmas hasábot szánt a szabolcsi burgonyának. Az Omke a mult héten egész! tudósítói kart küldött le Szabolcsba, hogy itt a helyszínen nézzen szembe a burgonyakérdéssel. Igy készült a hatalinas tudósítás, amelyről el kell ismerni, hogy a legitim kereskedelem legtisztább tárgyilagosságával világítja meg a kérdést. A tudósító Schnetzer tábornoknak a Nemzeti Újságban megjelent ismert köz" leménye előre bocsátásával indul meg, amelyre, mint azt a Nyirvidék részletesen megírta, Ujfalussy Dezső volt főispán, a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület ej nöke a vármegye őszi közgyűlésén adta xneg a választ. Ezután a bevezetés után Szabolcsba viszi az olvasót s vármegyénkben tett útjáról, Ujfalussy Dezső, majd Mikecz István alispánnal lefolyt beszélgetéséről a következőkben számol be: Mihalydlban Acsádon elértük a köves utat és a könnyű homokfutót felváltja a nyiri lovak réme: a gépkocsi. Pár percnyi időzés az újjáépülő községházán, aztán robogunk tovább Mihálydi felé. Szélvész sebességgel szaladnak visszafelé a veres jí getnyék, a sárguló akác soha nem volt szebb mint ebben a példátlanul meleg októberi napsütésben. 'A földeken mindenütt bújik kifelé a zöld vetés, jobbról a répát szedik fel, balról vége láthatatlan krumpliföldeken sürögnek az asszonyok, gyerekek. Az autó sebes iramban eléri a falut és már íel is kanyarodott a kastély udvarára, ahol a szabolcsi gazdák vezére Ujfalussy Dezső osztja a parancsokat. (Ujfalussy a mai Szabolcsnak határozottan a legjelentékenyebb embere. Kitűnő jogász volt, sokáig biró a debreceni táblán, aztán Tisza hazavitte főispánnak Nyíregyházára. Négy évig kormányozta a vármegyét, de mikor Tiszának kiesett a kezéből a hatalom, percnyi habozás nélkül ottahgyta a megyeházát, ment haza gazdálkodni Mihálydiba. Itt volt igazán elemében, megszaporította az ősi birtokot, megerősítette a taegyei gazdasági egyletet, amely elnökül választotta. Nagy kérdés persze, meddig maradhat otthon, mert most is szólongatják egyre magasabb pozíciókba. Legutóbb főkapitánynak hivták Budapestre. De nem állott kötélnek.) — Mondja el Méltóságod mi a véleménye a Schnetzer-féle afférről?? — Én tulajdonképen már a legilletékesebb helyen elmondtam: Szabolcsmegye minapi közgyűlésén. Ott megadtam a feleletet "Schnetzer őexcellenciájának gyanúsítására. A burgonyavásárlás dolga bűnügyi útra van terelve. Majd tisztázódni fog: bünös-e és ha igen, miben bűnös az Ackersmann-féle társaság. Ez nem tartozik ránk. Ami ránk, szabolcsiakra tartozik: az a gyanúsítás, amivel a szabolcsi tisztviselőket' sőt á szabolcsi gazdasági egyesületet is illették, hogy az ő mellőzésük, a krumpli-vásárlásból való kirekesztésük az oka annak, hogy Millhoffer és Ackersmannék ellen a bünügyi eljárás indult meg. Ezzel szemben le kellett szegezni a való tényállást. Miután itt az egész vármegye tisztviselői karáról van szó, én a legszigorúbb megtorlást követeltem. Ha bűnös akárki, bűnhődjön. De ha ártatlan, akkor mégse lehet tűrni, hogy, Millhoffer urék nem egész tiszta lábbelijüket egy vármegye tisztviselő karába vagy épen az általam vezetett gazdasági egyesület vezetőségébe törüljék. — Ezért'az egyesület a teijes tényállást feltüntető hosszabb beadvánnyal fordult gróf Ráday miniszterhez. Nyíregyházán majd ennek a másolatát oda fogják önnek adni. — Milyen, lett volna a megoldás, ha Méltóságod javaslata szerint csinálják meg Schnetzer ék?? — Mindenesetre aránytalanul elősebb, mint igy, ahogy kifundálták. — Schnetzerék percentuális jutalékot adnak a Mi liího ff er-féle társaságnak. Tehát mennél drágább áron veszik ezek a burgonyát, annál többet keresnek Millhofferék. Viszont a gazdasági egyesület jutaléka fixirozva lett volna. Nem is gondolt közülünk senki 4—5 koronás vagy ezen felüli árakra. Hiszen még a ' korai burgonya sem volt drágább mint 2 korona 30 fillér. A kifejlett őszi burgonya ára ennél alacsonyabb szokott lenni. Két koronás burgonyaárral megelégedett volna a szabolcsi gazda. — De minő garanciája lett volna Schnetzernek arra nézve, hogy a gazdákeleget tesznek kötelezettségüknek ha közben mégis feljebb mennek az árak?? Mert bizony megesik, hogy ilyenkor kivonják magukat az eladók a szerződési kötelezettség teljesítése alól. — Természetes, hogy erre gondolni kellett. S ez az, amit mi a Itáduy (Gedeonhoz intézett panaszos beadványunk ban kifejtünk: mi igenis teljes anyagi garanciát nyujtottunk a körülbelül 150 milliós üzlet lebonyolítására. A Schnetzer tábornok által kitűzött záros határidőn belül személyesen juttattam et őexcellenciájának a nyíregyházi Öt vezető pénzintézetnek legmesszebbmenő írásos garanciáját. De ez sem használt. Se teljes garancia, se az olcsóbb ár lehetővé tétele, se a fix jutalék se semmi. A Köztisztviselők fogyasztási szövétkezete, illetve megbízottjuk hajlandó lett volna szép pénzzel kiszúrni a szemünket. írásos ajánlatot is tettek, hogy a szindikátusba bevesznek. De ,arra, hogy kellő időben tett sokkal előny ö seb b ajánlatunkat elfogadják, arra nem voltak hajlandók. Persze igazgatóválasztmányunk a Millhoffer ajánlatát — az én javaslatomra — egyhangúlag visszautasította. — Szomorú ügy ez, tessék elhinni * Mihálydiból Nyirbalkányba onnan Kálióba visz az üt. Régi kedves helyek maradoznak el az ut mentén. Az őszi alkony melancholiáját enyhíti a jólétnek és a fejlődésnek az az érzése, amely az) embert nem hagyja el, amint Szabolcson keresztül vágtat. Talán Kálló az egyetlen kivétel. Anyagi jólét itt is van. De az elhagyott vagy eredeti rendeltetésüktől elfordított középületek mégis arra emlékeztetnek, hogy ez a varos elmaradt a többi nagyobb nyiri községek tempójától. Nyíregyházán az alispán ez első, akit ftelkertiKünk. Mikecz István alispán a következőket mondta az Omke képviselőjének: — Azt mondják, hogy igy meg ugy akarja a közigazgatás megnehezíteni hurgonyaellátást. Isten látja lelkem, ugy örülök, hogy végre megszabaduljunk a múltbeli beszerzés kinos-keserves dolgától. Mi megmondtuk nem egyszer, csak berniünket, vármegyét hagyjanak ki a játékból. Hogy itt a meghiusult üzlet miatt való bosszúból vagy haragból jártunk volna el ezek eülen a burgonyabevásárlók ellen: ez egyszerű ráfogás. A közigazgatási atrocitások vádja — hazugság. Le kell már egyszer számolni ezekkel a vádaskodásokkal. — Nehéz Szabolcsmegyének a helyzete. Mert boldog, boldogtalan azt hiszi, hogy itt valmai extra-világ van. — Tehát velünk különlegesen lehet elbánni. Tavaly betiltották a burgonyakivitelt és elszedték a burgonyát. A szabolcsi szeszgyárosoknak oda kellett adni a burgonyájukat. Be kellett látnunk Hiszen első az emberek ellátása! Legfel<jebb azon estünk gondolkodóba, hogy miért van más szabadsága a szomszéd vármegyebeli gazdának, mint a miénknek. De mindegy! Elvitték a burgonyát tőlünk, de nem kellett annak messzire menni, már Debrecenben a vasúti állomáson megfagyott szépen, mint a parancsolat. — Debrecen volt a krumpli-fagyasztó-telep. Természetesen nem akarok senkit sem gyanúsítani. De józan észszel nem lehetett gondolni, hogy az' előrehaladt szezonban eíszá litott — krumpli egészségesen fog eljutni a fogyasztóhoz. Nem is jutott el. Debrecenben megfagyván, nem lehetett persze veit mást csinálni, átutalták kifőzésre dunántúli szeszgyárakhoz. Igy vagyunk kérem az olyanfajta rendszabályok halásával, amilyen a burgonya zárolása. Nekünk kár, a fogyasztónak semmi haszna. — De lehet-e szabad forgalommai még valamire menni?? — Persze kicsit késő már a lebonyolítás. A vasútnak is nagyobb erővel kel* munkához láLni. De a mennyiség megvolna. Az én számításom igen egyszerű Mindig volt Szabolcsban ' 12—15000 vagon krumpli. Miért ne volna az idén is, amikor elég jó a termés. Elvittek innen eddig sokat mondok, 6—7000 vagont. — Számitok még 5—6000 vagonra. Perszle ma mái* ezt sebtiben lebonyoliLani nem lehet. De ennyi okvetlen jön még forgalomba. Ha szeszt nem engednek főzni, akkor lesz még 2—3000 vagonnal több. De miért ne engednének, mikor van?? Krumpli van. Csak vagon lenne! És ez afőbaj. Tessék megnézni a vasúti állomásokat. Az itteni kisvasúti végállomáson is 30—40 vagon fekszik elszállitatlanul. Mennyi van még bejelentve az egyes állomásokon! S hány ember nem is jelenti be a főnöknek,, inert úgysem számit az elszállításra. — Egyszóval Alispán ur, lehet mé$ mondjuk 4000 vagon burgonyát Szabolcsból felhajtani?? Az alispán elmosolyodott: — Hogyne! Ez vasuii szállítási kérdés. A gazdaJt memorandum* is az Omke kezébe került. A memorandumot tudvalevőleg a vármegyei Gazdasági Egyesület legutóbbi közgyűlési határozataként terjesztette fel Ráday belügyminiszterhez a szindikátus ellen. A nagy burgonyatudósitás csaknem egész terjedelmében közli a memorandumot, majd Haas Ignácot szólaltatja meg, aki igen megh szívlelendő nyilatkozatot ad az Omke számára.