Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-28 / 245. szám

JYHOTTDÉK ©kfábw 28 Tizenöt hasab a szabolcsi burgonyáról. Az Omke főszerkesztője bejárta Sx a bölcsöt. Ujfalussy Dezső, Mikecz litván alispán, Utas Ignác nyilatkozata,. Mit mond Ackesmann ? — Riport egy riportról Az utóbbi hetekben Szabolcs felé for­dult a fővárosi lapok figyelme. Hasábos tudósítások számoltak be a burgonyaügy­ről több-kevesebb elfogultsággal és leg­többször nem kis lólábbal. Vaamennyi fő­városi lapot túlszárnyalta azonban a ma­gyar kereskedelmi élet egyik leghatalma­sabb publicitásu lapja, az Omke, amely­nek legutóbbi száma mintha egyszersmin­denkorra le akarna számolni a világo'.ren­gető szabolcsi burgonyaüggyel, tizenöt ha­talmas hasábot szánt a szabolcsi bur­gonyának. Az Omke a mult héten egész! tudósítói kart küldött le Szabolcsba, hogy itt a helyszínen nézzen szembe a burgonyakérdéssel. Igy készült a hatal­inas tudósítás, amelyről el kell ismerni, hogy a legitim kereskedelem legtisztább tárgyilagosságával világítja meg a kér­dést. A tudósító Schnetzer tábornoknak a Nemzeti Újságban megjelent ismert köz" leménye előre bocsátásával indul meg, amelyre, mint azt a Nyirvidék részletesen megírta, Ujfalussy Dezső volt főispán, a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület ej nöke a vármegye őszi közgyűlésén adta xneg a választ. Ezután a bevezetés után Szabolcsba viszi az olvasót s vármegyénk­ben tett útjáról, Ujfalussy Dezső, majd Mikecz István alispánnal lefolyt beszél­getéséről a következőkben számol be: Mihalydlban Acsádon elértük a köves utat és a könnyű homokfutót felváltja a nyiri lo­vak réme: a gépkocsi. Pár percnyi időzés az újjáépülő községházán, aztán robo­gunk tovább Mihálydi felé. Szélvész sebes­séggel szaladnak visszafelé a veres jí ge­tnyék, a sárguló akác soha nem volt szebb mint ebben a példátlanul meleg októberi napsütésben. 'A földeken mindenütt bú­jik kifelé a zöld vetés, jobbról a répát sze­dik fel, balról vége láthatatlan krumpliföl­deken sürögnek az asszonyok, gyerekek. Az autó sebes iramban eléri a falut és már íel is kanyarodott a kastély udvarára, ahol a szabolcsi gazdák vezére Ujfalussy Dezső osztja a parancsokat. (Ujfalussy a mai Szabolcsnak határozottan a legjelentéke­nyebb embere. Kitűnő jogász volt, sokáig biró a debreceni táblán, aztán Tisza ha­zavitte főispánnak Nyíregyházára. Négy évig kormányozta a vármegyét, de mikor Tiszának kiesett a kezéből a hatalom, percnyi habozás nélkül ottahgyta a me­gyeházát, ment haza gazdálkodni Mihály­diba. Itt volt igazán elemében, megsza­porította az ősi birtokot, megerősítette a taegyei gazdasági egyletet, amely elnökül választotta. Nagy kérdés persze, meddig maradhat otthon, mert most is szólongat­ják egyre magasabb pozíciókba. Legutóbb főkapitánynak hivták Budapestre. De nem állott kötélnek.) — Mondja el Méltóságod mi a véle­ménye a Schnetzer-féle afférről?? — Én tulajdonképen már a legille­tékesebb helyen elmondtam: Szabolcs­megye minapi közgyűlésén. Ott meg­adtam a feleletet "Schnetzer őexcellen­ciájának gyanúsítására. A burgonyavá­sárlás dolga bűnügyi útra van terelve. Majd tisztázódni fog: bünös-e és ha igen, miben bűnös az Ackersmann-féle társaság. Ez nem tartozik ránk. Ami ránk, szabolcsiakra tartozik: az a gyanú­sítás, amivel a szabolcsi tisztviselőket' sőt á szabolcsi gazdasági egyesületet is illették, hogy az ő mellőzésük, a krump­li-vásárlásból való kirekesztésük az oka annak, hogy Millhoffer és Ackersman­nék ellen a bünügyi eljárás indult meg. Ezzel szemben le kellett szegezni a való tényállást. Miután itt az egész várme­gye tisztviselői karáról van szó, én a legszigorúbb megtorlást követeltem. Ha bűnös akárki, bűnhődjön. De ha ár­tatlan, akkor mégse lehet tűrni, hogy, Millhoffer urék nem egész tiszta lábbeli­jüket egy vármegye tisztviselő karába vagy épen az általam vezetett gazdasá­gi egyesület vezetőségébe törüljék. — Ezért'az egyesület a teijes tényállást fel­tüntető hosszabb beadvánnyal fordult gróf Ráday miniszterhez. Nyíregyházán majd ennek a másolatát oda fogják ön­nek adni. — Milyen, lett volna a megoldás, ha Méltóságod javaslata szerint csinálják meg Schnetzer ék?? — Mindenesetre aránytalanul elő­sebb, mint igy, ahogy kifundálták. — Schnetzerék percentuális jutalékot ad­nak a Mi liího ff er-féle társaságnak. Tehát mennél drágább áron veszik ezek a burgonyát, annál többet keresnek Mill­hofferék. Viszont a gazdasági egyesület jutaléka fixirozva lett volna. Nem is gondolt közülünk senki 4—5 koronás vagy ezen felüli árakra. Hiszen még a ' korai burgonya sem volt drágább mint 2 korona 30 fillér. A kifejlett őszi burgo­nya ára ennél alacsonyabb szokott len­ni. Két koronás burgonyaárral megelé­gedett volna a szabolcsi gazda. — De minő garanciája lett volna Schnetzernek arra nézve, hogy a gazdák­eleget tesznek kötelezettségüknek ha köz­ben mégis feljebb mennek az árak?? Mert bizony megesik, hogy ilyenkor kivonják magukat az eladók a szerződési kötelezett­ség teljesítése alól. — Természetes, hogy erre gondolni kellett. S ez az, amit mi a Itáduy (Ge­deonhoz intézett panaszos beadványunk ban kifejtünk: mi igenis teljes anyagi garanciát nyujtottunk a körülbelül 150 milliós üzlet lebonyolítására. A Schne­tzer tábornok által kitűzött záros határ­időn belül személyesen juttattam et őexcellenciájának a nyíregyházi Öt ve­zető pénzintézetnek legmesszebbmenő írásos garanciáját. De ez sem hasz­nált. Se teljes garancia, se az olcsóbb ár lehetővé tétele, se a fix jutalék se semmi. A Köztisztviselők fogyasztási szövétkezete, illetve megbízottjuk haj­landó lett volna szép pénzzel kiszúrni a szemünket. írásos ajánlatot is tettek, hogy a szindikátusba bevesznek. De ,arra, hogy kellő időben tett sokkal elő­ny ö seb b ajánlatunkat elfogadják, arra nem voltak hajlandók. Persze igazgató­választmányunk a Millhoffer ajánlatát — az én javaslatomra — egyhangúlag visszautasította. — Szomorú ügy ez, tessék elhinni * Mihálydiból Nyirbalkányba onnan Kálióba visz az üt. Régi kedves helyek maradoznak el az ut mentén. Az őszi alkony melancholiáját enyhíti a jólétnek és a fejlődésnek az az érzése, amely az) embert nem hagyja el, amint Szabolcson keresztül vágtat. Talán Kálló az egyetlen kivétel. Anyagi jólét itt is van. De az el­hagyott vagy eredeti rendeltetésüktől el­fordított középületek mégis arra emlékez­tetnek, hogy ez a varos elmaradt a többi nagyobb nyiri községek tempójától. Nyír­egyházán az alispán ez első, akit ftelkerti­Künk. Mikecz István alispán a következőket mondta az Omke képviselőjének: — Azt mondják, hogy igy meg ugy akarja a közigazgatás megnehezíteni hurgonyaellátást. Isten látja lelkem, ugy örülök, hogy végre megszabaduljunk a múltbeli beszerzés kinos-keserves dol­gától. Mi megmondtuk nem egyszer, csak berniünket, vármegyét hagyjanak ki a játékból. Hogy itt a meghiusult üz­let miatt való bosszúból vagy harag­ból jártunk volna el ezek eülen a burgo­nyabevásárlók ellen: ez egyszerű ráfo­gás. A közigazgatási atrocitások vádja — hazugság. Le kell már egyszer szá­molni ezekkel a vádaskodásokkal. — Nehéz Szabolcsmegyének a hely­zete. Mert boldog, boldogtalan azt hi­szi, hogy itt valmai extra-világ van. — Tehát velünk különlegesen lehet elbán­ni. Tavaly betiltották a burgonyakivi­telt és elszedték a burgonyát. A sza­bolcsi szeszgyárosoknak oda kellett ad­ni a burgonyájukat. Be kellett látnunk Hiszen első az emberek ellátása! Legfel<­jebb azon estünk gondolkodóba, hogy miért van más szabadsága a szomszéd vármegyebeli gazdának, mint a miénk­nek. De mindegy! Elvitték a burgonyát tőlünk, de nem kellett annak messzire menni, már Debrecenben a vasúti ál­lomáson megfagyott szépen, mint a pa­rancsolat. — Debrecen volt a krumpli-fagyasz­tó-telep. Természetesen nem akarok senkit sem gyanúsítani. De józan ész­szel nem lehetett gondolni, hogy az' előrehaladt szezonban eíszá litott — krumpli egészségesen fog eljutni a fo­gyasztóhoz. Nem is jutott el. Debrecen­ben megfagyván, nem lehetett persze veit mást csinálni, átutalták kifőzésre du­nántúli szeszgyárakhoz. Igy vagyunk ké­rem az olyanfajta rendszabályok halásá­val, amilyen a burgonya zárolása. Ne­künk kár, a fogyasztónak semmi haszna. — De lehet-e szabad forgalommai még valamire menni?? — Persze kicsit késő már a lebonyo­lítás. A vasútnak is nagyobb erővel kel* munkához láLni. De a mennyiség meg­volna. Az én számításom igen egyszerű Mindig volt Szabolcsban ' 12—15000 va­gon krumpli. Miért ne volna az idén is, amikor elég jó a termés. Elvittek innen eddig sokat mondok, 6—7000 vagont. — Számitok még 5—6000 vagonra. Perszle ma mái* ezt sebtiben lebonyoliLani nem lehet. De ennyi okvetlen jön még for­galomba. Ha szeszt nem engednek főz­ni, akkor lesz még 2—3000 vagonnal több. De miért ne engednének, mikor van?? Krumpli van. Csak vagon lenne! És ez afőbaj. Tessék megnézni a va­súti állomásokat. Az itteni kisvasúti végállomáson is 30—40 vagon fekszik elszállitatlanul. Mennyi van még beje­lentve az egyes állomásokon! S hány ember nem is jelenti be a főnöknek,, inert úgysem számit az elszállításra. — Egyszóval Alispán ur, lehet mé$ mondjuk 4000 vagon burgonyát Szabolcs­ból felhajtani?? Az alispán elmosolyodott: — Hogyne! Ez vasuii szállítási kér­dés. A gazdaJt memorandum* is az Omke kezébe került. A memorandu­mot tudvalevőleg a vármegyei Gazdasági Egyesület legutóbbi közgyűlési határozata­ként terjesztette fel Ráday belügyminisz­terhez a szindikátus ellen. A nagy burgo­nyatudósitás csaknem egész terjedelmé­ben közli a memorandumot, majd Haas Ignácot szólaltatja meg, aki igen megh szívlelendő nyilatkozatot ad az Omke szá­mára.

Next

/
Thumbnails
Contents