Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 222-247. szám)

1921-10-28 / 245. szám

1911. október 28 jmmom 3 Haas Ignác írja a tudósiló, nagybirtokos és szeszgyáros egyike Szabolcsmegye leghiresebb gazdáinak. a következőképen ecsetelte a helyzetei : — Ertem, hogy gondoskodni akarnak a tisztviselők burgonyaszükségletének ellátásáról. Azt is értem, hogy a főváros vezetőinek fáj a feje, hogy az erőszakkal felhajtott árak mellett miképen ludja biztosítani ;t lakosság burgonyaigényeit. — Csak egyet nem értek: azt, miért kell éppen egyedül Szabolcsból várni az üdvösséget. Hiszen nem csak Szabolcsban terem krumpli. Pl. csonka Szatmárvármegyében az Ecsedi-láp körül olyan kitűnő krumplitermés van, hogy jobbal nem is lehel kívánni. Miért fordítják avatottak, és avatatlanok a figyelni ükei egyedül és kizárólag Szabolcs felé?? A zárolás gondolatát én egyáltalában meglehetősen céltalannak tartom. De még ha minden termelővel szemben egyformán alkalmazzák a végszükségre való apellál ássál utóvégre ebbe is bele lehel törődni. Ami azonban minden körülményiek közölt kihívja a legelkeseredettebb kritikát, az az ország egyegy ötletszerű kiragadott területének igazságtalan megterhelése. Ha tehát nem helyeslem a terület zárolását; logikusan tovább haladva azt kell kérdeznem, vajon az árak csökkenését nem lehetne inkább elérni a vásárlók záró, lásával Azl értem ez alatt, hogy ne engedje meg a vevők körének szertelen kiterjesztéséi. Ez alaLl nem azt értem, hogy speciális vásárlási igazolványokat adjanak, mert ez megint csak protekciós rendszerre vezetne és a korrupció fekélyes jelenségeit újítaná meg. Azonban ha megszüntetné az állam költségére való tömeges vásárlásnak most divatozó formáját, akkor egészen bizonyos, hogy egy sereg alkalmi krumpli-vevő elmaradna. Igen nagy fontosságot tulajdonitok én is a közlekedés megjavításának. MM inouri Aekersniann? Az Omke szabolcsi utazói ezután elmondják miként történt Millhofferék vád alá helyezése, majd megszólaltatják Ackersmannt, akit csak az bánt, hogy szökését híresztelték. Ackersinauii — mondják Unikéék — fogalom Szabolcsban. A vörösbajuszu kisvárdai kereskedő hallatlan szívóssággal és eréllyel bolitotta le a szindikátus által rája bizolt óriás üzletet. Eelkerestük természetesen őt is. Nagyon megtörte az ellene irányuló lámád ás. — Soha ennél súlyosabb méltatlansá gol! Képzelhetik az urak, hogy megakasztottak az én munkámban. Irataimat, könyveimet elvitték. Hetekig nem nyúlhattam hozzájuk. Tessék igy dolgozni. Engem csak egy, bánt, azl akarták rólam elhitetni, hogy szökni akarok. Miért?? Hová? Pár héttel ezelőlt vettem egy patikát emeletes házastul a sógoromnak. Ezt akartain vele megbeszélni Ungváron. Útlevelet kértem. Hál szökik egy Ackersmann, akinek nem egy háza van, akinek van mit vesztenie?? fis ha szökni akar. akkor útlevelei kér?? Hogy drágák leltek az árak?? Bizony nagyon drágák lettek. Én szeretném legjobban, ha olcsóbbak volnának. Miért kelleti felszöknie a burgonya árának?? Az Omke tanulmányútján erre a kérdésre egy kisvárdai kereskedő ad érdekes feleletei, a többek között a következőket mondván a régi és a mostani helyzetről: A régi kereskedőnek vigyáznia kelleti, hogy mennyit ad a krumli kilójáért. Nem volt ugyanis benne biztos, hogy ha magas áron vásárol, lesz-e még vevő árujára. A maga veszélyére, a maga zsebére dolgozva vigyáznia kelleti tehát arra. hogy minél alacsonyabb áron vásároljon burgonyát: a mennyiség csak másodsorban jött tekintetbe. A Fogyasztási Szövetkezét nem törődik azzal, hogy milyen áron vásárol. A fogyasztó ebből az árból úgyis csak 50 fillért fizet, az 50 fillér és a beszerzési ár közötti differenciát, bármennyi legyen is nz, megfizeti neki az állam. Az ár tehátja'Z uj vevőnél semmi szerepet nem játszóit: csak arra kelleti figyelnie, hogy minél' több burgonyát vásároljon be. Természetos, hogy ilyen körülmények között a burgonya árának fel kellett szöknie. Az egyetlen helyes megoldásnak azl tartjuk, ha az egyetlen vevő, a központi ármegállapítás, a vevőnek hétröl-hétre önmagára való licitálása helyébe a kereskedő egyenként vásárolna be s a köztisztviselők ép "ugy, vásárolják meg a burgonyát a kereskedőnél. mint bárki más. Ha az állam készpénzben adja oda a tisztviselőnek azt az összeget, amit most a burgonyára fizet rá, a tisztviselő azért sokka! több és jobb árut fog kapni, mint a mostani viszonyok közöli. 21IMKI vagon burgonya Az Omke. szabolcsi burgonyakirándulásáuak az a főcélja, hogy megnyugtassa az éltűző fővárosi afelől, hogy Szabolcsban igenis kapható még az a 4000 vagon krumpli, amennyire Budapestnek szüksége volna. A tudósítók arra a kérdésre, hogy van-e ok pánikszerű félelemre, megállapítják, hogy nincsen, mert a gazdasági felügyelőség adataiból kitűnik, hogy több mint 21000 vagon burgonya termett Szabolcsban s ebből a nagymértékű szállítások-után is juthat a fővárosnak. A nagyszabású burgonyariport ezután öszszegezi tanulságait és megállapítja, hogy káros volt a szindikátus működése és gazdaságos beszerzés az lett volna, ha a kereskedelmet szabad verseny alapján aján" lallételre szólították volna fel. Turkesztánban szenvedő magyar hadifoglyok. Egy pohár dohos víz. rohadt kása. A szirtes temető. Egy szabolcsi itju jegyzeteiből. 'Dl*. Lupkovics Györgynek lapunk számára átengedett értékes jegyzeteiből néhány színes képet közöltünk a* "magyar hadifoglyok életéből E zalkalommal dr. Lupkovics a sivatagi nyár és tél szenvedéseiből tár fel érdekes képel a következőkben: Kalandozásainkat gyakran megakadályozták azok a szélviharok. amelyek Turkesztán sajátos tüneményi. Minthogy a nyári hőmérséklet néha eléri a 70 C-t, már tűrhetetlenné válik a forró levegő. — Ellenben ahol növényzet nincsen és így a kisugárzás is elmarad, vagyis kint a sivatagban, éjszaka a hőmérő csaknem 0-ig siilyed. Néha azután valahol Szibériában a Jeges-tenger mellékén megmozdul a légtömeg és orkánszerü vihar süvít végig a pusztákon. Jaj ilyenkor a "karavánoknak! A nap elsötétül, sürü homok tölcsérek vágtatnak végig a sivatagokon és a hegyeket áthatolhatatlan homokköd fedi el. A nap annyira elsötétül, hogy lámpa mellet lehet csak dolgozni. A finom homok a vihar ulán még napokig szállong a levegőben és a legszorosabban elzárt vas ablakredőnyökön is átszivárog annyira, hogy finom homokréteg fed mindent. Az ember orra, szája és füle tele rakodik a (finom homokszeniecskékkel és még a lélek zet is nehézzé válik. Ilyenkor még u skorpiók is elbújnak, amelyek különben elég gyakran szokták volt megzavarni éjjeli nyugalmunkat. - Máskor meg a sáskajárás hoz némi változatosságot. Messze az Ili folyó medencéjében kikelnek a rajok és bámulatos gyorsasággal lürnek előre. Mint a záporeső, ugy hallatszik zugásuk, a nap elsötétül és a virágzó oázisok néhány óra alatt tönkre mennek. Mintha a természet gondoskodni kívánt volna arról, hogy az oázisok lakói se bízzák el magukat túlságosan és a jégeső és filoxera helyett sáskajárási bocsátott e földre, amely még a türelmes mohamedánokat isidhozza sod rukból. Turkesztán! téiElső nyarunk igy gyorsan múlott el. Hirtelen beköszöntött a tél. Egy szép őszi napon fagyra ébredtünk és a fák zöld levelei mind a földön heverlek. Idejük sem volt megsárgulni. Ugy szokták összeszedni takarmányul. A hőmérő a fagyj)ont alá is leszállolt és a hadifogoly-társaság beszorult a barakkokba, ahol a megmaradt egyetlen, szórakozást a tanulási is szűkre kellett szabnunk. Bizony nem lett volna olyan nehéz a tél, ha mindenki szorgalmasan szellemi munkával foglalkozott volna. Sajnos, sokan voltak, különösen a magyar bajtársak közötl, akiknek ehhez semmi kedvük sem volt és nagyobb részük kártyázással töt lőtte el a téli napokat és nem liagyta tanulni a tanulni vágyókat. Pedig ezeknek a szomorú éveknek egyetlen haszna az volt, hogy ismereteinket kibővithettük. A szorgalmasok együvé bújtak és fagyoskodva bár. de rendit hetetlenül tanultak tovább. Hisz nemcsak mi fagyoskodtunk, hanem fajrokonaink, a tadzsikok is. Nekik nincs kályhájuk, ezt csak az igen gazdagok és világlátottak szerezték be modernebb házaikba. Télen a teaházak közepén lévő földbe mélyített kis ürt töltik meg parázzsal, arra egy fedőt lesznek és betakarják szőnyegekkel és a teázók oda dugják lábukat melengetni és letakarják szőnyegekkel és ugy, élvezik a mindennapi teát. Mocsaras Tundrákban. A léinek is elég hamar vége lett azok számára, akik idejüket hasznosítani tudták. Az uj tavasz azonban szomorúan nidult. Főllépet a kiütéses tífusz és a hadifogoly-temetőben egyre hosszabbak lellek a sorok. Távol, rideg hegy. tövében jelölték ki a hadifoglyok örök nyughelyét. A sírokon virág se zöldül s az egyszerű fejfákat rövidesen kiszaggatja a sivatagi szél. Nemsokára uj jövevények jöttek. A Bruszilow-féle offenzívában az oroszok számos foglyot ejtettek. A foglyokat elküldték Szibériába s azután onnan — sokakat meg egyenesen is — Archangelszklie szállítottak, ott Tiajókba tömték és átvitték a Fehér-tengeren Kandalaksába a Kóla félszigetre és onnan a Murmann-vasüt építésére. A mocsaras tundrákban addig dolgoztatták a foglyokat derékig vízben, mocsárban állva és ezernyi moszkitótól kínozva, mig az egyhangú és üres táplálkozás folytán skorbutba eslek. Ekkor azután visszavitték őket Archangelszkbe, ott teherkocsikba gyömöszölték és leszállilották Taskentbe. Olt azután a még élve maradtak — sok szállítmánynak csak a fele érkezeit meg élve — parancsot kaplak a holtleslek eltemetésére. Mikor nagy kínnal ezt is elvégezték, kórházba szállitották szegény társainkat s amint ismét képesek voltak valamelyes munkára, kivitték vasutat építeni a sivatagba az afgán határ felé. Naponkint egy pohár do-