Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-20 / 188. szám

,* v x .tjnLsf kÁj-Wb-'m. tSMH. augusztus 20 Teremisünk szcnyeoínnó báziípart A turáni fajhoz tartozó terstvéreink egyik legfontosabb háziipari munkássága, a keleti szőnyegfonás, a kivitel, illetve az európai import szünetélése folytán, szinte teljesen pang. A győztes és a semleges or­szágok pénztől felduzzadt tárcáival ren­delkező polgárai pedig nagy mohósággal kapnak a keleti szőnyegeken, mert hiszen most, a leromlott valutájú országok ilyne­mű termékeit olcsó áron megszerezhetik de ha azok még drágák is, akkor is nagy keletnek örvendenek. A szőnyegfonásoknak különböző tech nikája van. Az egyszerű szövés a perzsa csomózás, a smyrna csomózás — íi torontáli szövés, — a görög summák, a kelim szövés és varrás, a fran­cia és svéd gobelin. Ezek a fonások 1, ha so­kaki szerint titok is, már t. I. azok előtt akik ezeket ismerik, nem maradhatnak lil- j kok azok előtt, akik ugy a saját maguk, 1 mint az ország 'sorsával is törődnek. Buda- i pesten ugyanis tanítják a szőnyegfonást, j Innen van, hogy azok, akik ezt a jól jöve­delmező háziipari munkát megtanulhatták vmár eddig, közöttük legnagyobb _ részt tisztviselők, sőt nem egy miniszteri' taná­csos, egész házuk népével szorgalmasan végzik a szőnyegfonást. Ma már odáig fej­lődött ez a munkájuk, hogy a megélhetést nem biztosító fizetésnek oly méretű kiegé­szítését jelentik,e munkák anyagi eredmé­nyei, hogy ebből élnek, annak ellenére, hogy Budapesten a gazdagok alaposan ki­használják és rosszul fizetik a kész sző­nyeget. Van már export üzlet is, amely a kész anyagokat megvásárolja és külföldön értékesiti. Érdekes összehasonlításról tudunk számot adni. Egy menekült árva leányka készített ily szőnyeget. Szép kelim asztal­teritőt. A kiállításon tizezer koronára volt értékelve. Ezt később átadták Pedlow ka­pitánynak, aki Csonkamagyarországon volt -s aki elküldte Philadelphiába, ahol 1000 dollárra van kiállítva. A kislány báty­ja értesítést kapott, hogy ha elkél vagy ki sorsolják, akkor az értékét bank utján, dollárokban utalják át a kislánynak. Ezt annak illusztrálására hozom fel, hogy minő óriási külömbség van abban, ha az itthoni meggazdagodottak vásárol­nak, szemben a külföldiekkel, különösen az amerikaiakkal. Épen ezekből folyólag, szervezni kell a szőnyegfonó tanfolyamot, hogy magyar lányainkat, de még a" magyar férfiakat is kioktassuk ezekre a különböző technikájú szőnyegfonásokra, hogy ezzel egyrészt jól jövedelmező keresetre tegyenek szeri:, másrészt, hogy meghonosítsunk magyarja­ink közt olyan házi iparágat, amely a nők részéről a háztartás rendes elvégzé­se mellett is folytatható, de export cikke­ket termelvén, a magyar •exportnak és a magyar névnek is előbbrevitelét jelenti, jövedelmezősége mellett. Így lehetne itt­hon kikészíteni itthon termett gyapjún­kat, amelynek egy tekintélyes része a ha­zai gyáriparban nyerne feldolgozást és nem menne ki nyersen a külföldre, hogy. kész áruként jöjjön vissza. Ha csonkaha­zánkban elterjeszthető lenne a háziipar iránt érezhető megbecsülés és szeretet és megtörhető volna az a téves felfogás, hogy a háziipari munka lealacsonyító, mert és kizárólag azért, mert ipar akkor talán jobb napok is virradnának ha­zánkra. I)e Budapesten megtört már a jég. Ott már a lateiner is értékesnek ismeri az ipart, már kezd a koponyákba beszürem­kedni a munka megbecsülése és kezdik látni, hogy nem csupán a hivatalnoki é? egyéb szellemi munka az, amely megbecsü­lésre érdemes. Sajnos, hogy a nélkülözés hatalmas pörölycsapásai képesek csak a helyes felfogást az emberi koponyákba belekalapálni. Vigasztaló, hogy ilyen mó­don is megnyílnak a szemek. Amint értesülünk rövidesen megnyí­lik Nyíregyházán is egy szőnyegfonó tan­folyam, kiváló vezető utmutatásai szerint. A Honszeretet* egyesület agilis főtitkára Budaházy László fárad e tanfolyam létre­hozásán és már a szakértővel felvette a a nyersanyag tárgyalásokat. Ha sikerűi í beszerzést, megfelelő számú tanítványi és ; kellő nagyságú munkatermet biztosítania, S akkor az egyesület felállítja a tanfolyamo­kat. . Budapesten költségesek a tanfolya­mon való részvételek. Itt a Hónszeretet épen azon munkál, hogy a legkisebb anya­gi eszközökkel juthassanak hozzá a ta­nítványok a szőnyegíoiiás elsajátításához Nagy a nyersanyag költsége és ezt a ta­nítványok megterhelése nélkül, az egye­sület szerezné be. Ezzel nagy tehertől mentesülnének a tanítványok. A teljes programul még nem kész, de bizhalunk a Honszeretet« vezetőségében, amely annyi szép és hasznos tanfolyamol létesített, hogy ezt is a legteljesebb siker­rel és a haza javára fogja megvalósít­hatni. Csak azután tanítvány is legyen elég! Majd elválik. í Pisszer János. * I SBWIIMM B BOT—K MftSTO ÜM! Látogatás a líállói ehiiösjyógyinifMen Boldogasszony napja van. Mindenült ünnepi hangulat. Az ulon amint megyek, ájtatos zsoltárok mélabús melódiái csen­dülnek fel; búcsúsok jönnek... Egv fél­órai kocsi ut és már Kálló alatt vagyok. Már messziről látszik ;a hatalmas barakk stílben épült szürkére meszelt »sárga ház az elmegyógyintézet. Vasrácsos ablakain csikós ruhában, élettelen szemekkel bámulnjak ki. az é el legszerencsétlenebbjei: az elmebajosok. — Közönyös mosollyal nézik az utca népéi — őket már nem érdeklik a nagyvilág ese­ményei, őket már hidegen hagyja a kint tomboló szomorú küzdelem... az élet. A hatalmas zárral ellátott nagykapu felett levő címer. hirdeti, hogy ez volt va­laha Szabolcs ősi földjének megyeháza. Megremegek mikor bezáródik mögöttem a hatalmas nagy kapu s belépek az élő ha­lottak szomorú birodalmába. A siri csöndet a portás kemény léptei verik fel. Megmondtam neki, hogy látoga­tóba jöttem s az irodába utasít. Az elmegyógyintézet vezetősége Az elmegyógyintézet igazgató-főor­vosa dr.' Stróbl Vilibard, 14 év óta veze­tője az intézetnek. Szelíd lelkű, jóságos idős ur, aki minden tudását, idejét a kór­háznak és betegeinek szenteli. Amikor el­mondom jövetelem célját, a legelőzéke­nyebben ő maga egy ápolóval végig ka­lauzol a hatalmas épületben. Mellette van segitő társa a nagy munkában dr. Langer Árpád főorvos és 16 fegyelmezett köte­lesség tudó ápoló. Magyarországon három elmegyógyin­tézet van a budapesti, nagyszebeni és a íiagykállói. A három közül ez a legkisebb, 350 beteg befogadására van berendezve. Most csak 160 férfi ápoltjuk van, nő egy. A folyosón. A legelső ami meglep a nagy rend és tisztaság. A folyosó kőburkolata ugy fénylik, mintha márvány lenne. A falon sehol egy karcolás, sehol egy piszok. A hatalmas vaskályhák, mint valami ketrec­be zárt oroszlánok ugy néznek ki. Vas­ráccsal vannak körülvéve. A kályhaajtó hoz csak ugy lehet hozzájutni, ha a rácso­zott vasajtó zárját kulccsal felnyitják. — Innen nvilnak a kórtermek. Az ajtók mindenütt kilincs nélkül vannak, ugy, hogy az ápoló tudta nélkül lélek az ajtón •se be, se ki nem mehet. A kór;eremben. Gyönyörű világos kórterembe lé­pünk be. Az egyforma fehér vaságyak, a legnagyobb rendben megágyazva sora­koznak egymás után. Mint valami kaszár­nya olyan. A szoba betegei lent vannak az udvarban. Minden körteremben „van egy mosdó szoba, 4—5 márvány mosdóval. — : Innen nyílik a mai kor hygieniáját minden tekintetben kielégítő fürdőszoba. A bete­geket turnusokban, három—négy napon­ként megfürdetik, megborotválják. A súlyos betegek közt A szomszédos két nagy kórteremben fekszenek a súlyos betegek. Elszorul az ember szive, ha ide belép. Torzonborz liaju, ziláll külsejű emberek. A kórházi ruha tépett és rongyos némelyiken. Le­lépik, lecibálják magukról. Az egyik ágyon egy 40 év körüli férfi hangosan kiabálja: »felfordítom a világot, meg fog állni még a Göncöl szekere is mire indulatosan rá­kiált a szomszédja: >majd én, majd én hisz én már temettem, az apámnak is én icfjis e Sbui tm?]sR Az egyik beleg karkötőm után nyul s mint egy gyerek kérni kezd, adjam neki A sarok ágyban egy szőke magas fiala! ember fekszik. Sápadt arca beesett szemei szinte elárulják, hogy fáradt. Üldözési má­niája van. Mintha álmából riadna fel, akadozott hangon mondja »ne engedjé­tek ide, mert már ugy is ellopla a szive­met. Odamegy melléje az ápoló, gyengé­den megsimogatja homlokát s azután egé­szen megcsendesíti' és szundikálni kezd. Egy 14 éves vörös kis fiu bambán a sem­miségbe bámul. Piromanikus két beteg egymással beszél, de olyan lassan, hogy egy szavukat sem érteni. — Minket respektálnak — mondja Nagy Imre ápoló — egy-két szép szó s lecsillapodnak elhallgatnak. Az étkezőben Iiosszu nagy faasztalok körül padok­kal. Ha megszólal a csengetyü, minden fenjáró beteg fogja a tányérját és kanalát — kést, villát nem kapnak — és csendben mu és létül

Next

/
Thumbnails
Contents