Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-18 / 186. szám

2 JtítMWÉm. 19J1. augusztus 18 iz iparostanoicislole beléietéből A legtöbb iskolánál szokásos, hogy évzárás után jelentését nyomtatottal!, a nagy nyilvánosságnak adja át. Ugyancsak szokásos, az iskolák működését nyilváno­san tárgyalni a megfelelő testületekben és például épen abban a lapszámban, amely­ben Vargha Ferenc kedves barátom azt kifogásolja, hogy az iparostanonciskola beléletéről tudósítást adtam, vezető he­lyen van egy tudósítás a vármegyei tan­ügyekről, ahol még fegyelmi ügyek meg­indítása is nyilvánosan jut az olvasók tu­domására. Az ipar-ostanonciskola évi jelentéséről és a felügyelő bizottsági ülésekről igen rit­kán tud a nyilvánosság. Évi jelentést nyom tatásban az iskola sohasem adhatott ki, mert sziik anyagi viszonyai ezt nem en­gedik. Az utolsó előtti ülésen megbízlak, hogy az iskoláról és a felügyelő bizottsági ülésről adjak tudósítást, mert: »...tudva­levőleg Pisszer János szokott az újságba irni...« Adtam tudósítást. A tényeket hű­en fedőt. Nem az én dolgom megítélni, hogy árt-e a publikumnak is tudomást szerezni az iskoláról es annak beléletéről 1, amikor én ugy érzem, hogy. minden isko­láról jó, ha a lakosság keltő tudomást vesz és különösen akkor, amikor a fel­ügyelő bizottság, az adott megbízás alap­ján épen szükségét is látja annak, hogy tá­jékozást nyerjenek azok, akiket illet. Ezek után vajmi keveset kellene mon­danom. De azt, hogy tudósításom vagy, a bizottság megállapitásai nem fednék a valóságot, talán szó nélkül hagyni még­sem lehet és ezért Vargha Ferenc kedves barátom sem fog rám neheztelni. Amiket mondottam — ismétlen — meg történt tények. Orsovszky. Gyula igazgató­nak érdemeit méltatni, nem érzem ma­gamat hivatottnak, annak ellenére, hogy 13-lk esztendeje látom rendkívül értékes munkásságát. De ennek nincs is most itt az ideje. A tantestület jegyzőkönyvére nem én mondottam, hogy ultimátumszerű ez benne van a jkv. szellemében. De ha Vargha Ferenc maga is elismieri, hogy a jkv. joggal keltett »megbotránkozást*, ak­kor miért az inkrimináció cikkem iránt?? A szerénytelenségre nézve annyit, hogy, ezt sokkal enyhébben jeleztem. Csak el kell olvasni. Maradna még a tiszteletdíj kérdése. A felügyelő bizottság azok és az összes pótlékok megkétszerezését javasolta a képviseletnek, mert többet most nem tehe­tett. Tehát a felügyelő bizottságról ma is azt lehet mondani, amit régen tudunk, hogy a város teljesítőképességének figye­lembevétele mellett megteszi mindazt, amit tehet. E miatt soha szemrehányás a fel­ügyelő bizottságot nem érte, de nem is érheti. Mégis .Vargha barátom' maga is el­ismeri, hogy a jegyzőkönyv »méltán ul­timátumszerűnek tűnhetett fel..«. Egyébként elismerhetjük, hogy. a legmostohább viszonyok között ez az is­kola van. 'Nem azért, mintha a fenntartó \ áros nem adná meg mindazt, amire'szük­ség! van. hanem már az iskolának szeren­csétlen helyzetéből folyólag. Nincs saját épülete. Sok a tanítványa és igy. többfelé elosztva, gyerekeknek yaló padokban kell ülnie a tanítványoknak. A tanítás idejének megválasztása, azokból váltja ki aZ elfen­szenvet, akiknek pedig elsősorban kellene hóna alá nyúlni az iskolának. Mintha az iskola a mesterek ellensége lenne, vagy fordítva ez a felfogás kiséri munkájában. 'Az iskola tanuló anyaga is sok kifogásra szolgáltat okot. Itt vannak a mostohaság ismérvééi. Pedig ennek az iskolának fontosságát, ha minden irányban el nem ismerjük, nagy hibát követünk el. A jövő ipari nem­zedéknek egy igen tekintélyes részét ne­veli. Ha ezt a nevelést az iskolának joggal kijáró szükségesekkel nem támogatjuk, ak­kor nem felelhet meg annak a fokozott je­lentőségnek, amelyet képvisel. Lecsonki­tott országunkban minden erőt meg keli feszítenünk, hogy jól kiképzett iparos nemzedék fejlessze ki a magyar kézmű­ipart, amelyet évtizedek visszafejlesztő munkája és az a hivatalos helyen is meg­nyilvánult tévhit rontott meg, hogy a gyáriparé a jövő. Pedig ez nem igaz. — Ipari művészetet és művészi ipart a gyár­tól sohase várjunk. A kézműipar van hi­vatva az iparművészet fejlesztésére. Ha ezzel kellő elméleti "képzés is jár, akkor jól kiképzett generációt nevelhet a mes­ter, amelyre büszke is lehet. Ugy, mint azok a régiek, akik nem csak maguk tud­tak, de szeretettel neveltek is és neveltjük­ben saját tudásukat is tovább adták, hasz­nára a társadalomnak. Régen volt.... Különben pedig, ...»Niehls für UngutU Pisszer János. Nágv aranyfolyó ömlik a Napból. A j homok iszik belőle'rettentő, örök-szomju­! sággal és visszasugározza a meleget, mint a saját kincsét. A fák kissé gyötrött her­vadtsággal, esdve nyújtják karjaikat az ég felé, drága harmatot kívánnak táplálék­kül; de amellett mint kárhozatos robotot: üdülést nyújtanak másnak, az árnyékuk lebegő, napfoltokkal cifrázott sátorában. Es amerre nézek: ember. Szép tarka­ság. Itt van összegyűlve a város mosoly­gása. Egy nagy szines, meleg és váró mo­soly az egész, mely itt éh még a vasárnap­iját s a templomból idehozott kis imád­Ság foszlányokat is elhesegeti; elhesegeti az otthoni könnyet, belenyújtózik a ko­mor gondolatok szürkeségébe s minden­nek arcára uj arcot éleszt. Itt, a mosolyban a nők, az ifjúság csoda—várása arcukon, szelid követelés a pillantásuk az Élet felé, kitől 1 tartozását ké rík. Karcsúságukon, szövevényes rekláma a szépségnek: lengő felár ruha, csupa lágy simulás; halványkék és rózsaszín, fodros cikk-cakkos öltözetek szeszélyes exotikus összeállításban, olyanok, mint a nők ál­mai. Ugy mennek előttem sorba, mint egy kis felborzolt áradás az éleiből. Ringó kar­csú meghajlások és beszélő piros szájak virulása az egész. A férfiak állnak és cigarettájuk kék­homályos füstablakán át nézik a nőket. A nagy szabadon—választásuk kéje ott hangoskodik a méregető pillantásukban s szájuk szögletének elhullajtott biggyesz­tésében. Kis lakktopánokon taposókat néz­nek s karcsú bokák finom rajzát hosszan kisérik, mint egy kis csodát. Szőke hajak homlokba omló aranyát lesik s az alóla felsugárzó pillantások tüzét. Kis fáradt le­ányok kényszeredett jókedvét is nézik. kik évek robotolását folytatják e helyen s a korzón és mindenütt. Legszebb ru­hájuk, kissé aláfestett szem — a rejtett szenvedély hazugsága. Tapadó selymekbe és csipkékbe ültetett hervadó virágok ők! Otthon fölvenni a szépet, tükörbe pró­bálni a mosolyt, lebegni és lengeni, ra­gyogni és tetszeni! És várni, várni, várni... Forogni örök körben, hurcolni az örök mosolyt s leszakítani egy kis bámulást egy férfi arcról. A gondtalan süldő lá­nyok életbe ébredése kivirul közülök. mint a napon megpirosodott alma. A kis viháncolok nyugtalan fejmozdulatai ma­gukra sodornak minden pillantást a fe­gyelmezett, szertartások szépsége elől. De... Ö! A zenéről is kellene irni vala­mit! Nőkről, álom—lányokról és cigaret­tázó férfiakról irtani 1 s a zene, amelyért mind itt vannak... azaz melynek ürügye alatt itt vannak, hol van ez írásból?? Arra is ráfigyelek: egy keringő szétolvadó ry.l­musai lihegnek, felkeltve a tánc érzéké! a nyugtalan idegekben. Olyan nagy előre­menés most a tömeg, mintha a tánc rytmu­sát forogná gondolatban. U j dalba kezd a zene, a rézkürtökből valami bánat-féle szakad ki — magyar ábránd — nézem a műsort. Elröppenő hangok hullámzanak és mint tört angyal-szárnyak hullanak szenvedőn. Magyar ábránd... utána friss magyar dalok kirobbanásai. A vidámság roppant áradása benne, mely befonja a hallgatókat és sokan egy-egy kézmozdulat­ban, vagy a fej billentésében élik ki a gyöngyöző zene ütemeit. És következik még egy darab. Érde­kes a eime: »Erő és hűség.« — mint a mű­sor mutatja. Hát az igaz — tréfálkozik valaki mellettem — a hűséghez erő is kell! Olyan kis kacagás forma ömlik elő' a kürtökből, majd félbeszakadt apró si­koltások táncolnak és harsognak, mint fá­radt lelkek végsóhajtásai. Porbahulló kis fájások utánzói jönnek a zenéből, egy kii megdöbbenés, egy kis álmos melegség... hát ez biztosan a hűség. És az erő?? Neki­vörösödnek a katonák, a rézkürtjök mele gek, a tüdők már biztosan fáradtak, de az erő... lám, szerte zug az is, mint egy ide­tévedt orkán és robog és táncol, mint y vihar. Összecsap a fejek fölött, felcsodái­kozik néhány mosoly, aztán lassan, dara­bosan széthull, mint a távol menydprgés. Vége. Egy pár pillanat alatt kiürül a tét-, mintha mesebeli óriás suhintott rolna egyet bűvös ostorával. Vregoli. KOLLAR1T! BŐRLEEV5EZ sl jetenkor Jegjobb és legtar tósabb tetőlemeze. 12—15 éve használatban. Kapható : WIRTSCHAFTER ÁRMIN vaskereskedő Nyíregyháza Csak ez a valódi, amely a tta kivel van ellátva! 7036) Téli divatlapok az 1922 es szezonra fagy választékban érkeztek az „Ujságboltba u Stt ll Átköltözés miatt mélyen leszállított árak Van szerencsém értesíteni a tisztelt vevőközönséget, hogy aug. hó 20-tól uri- és női divatáru üzletemet teljesen megna­gyobbítva — modernül berendezve — közvetlen Sándor Rezső ékszerüzlete mellé (Zrínyi Ilona-utoa 3. szám) helyezem át. Kiváló tisztelettel Irányi Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents