Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-05 / 52. szám

Hyipceybéza, IMI. március B. Szombat * 52, SZABOLOSVAftMeOYE ÉS MVWtSOVHÁZA WtKOS HIVATALOS NAPILAPJA tel ártfrt b»»rfe«o! espí-ta évre $SOK, fttévr* K. netyxMwt 80 K, »

s

y vfektt k, f*i**r» te© iMorwMv* SO k. cz*« 6t« 9 k•mm. Alajsttertta JÓSA ELEK. F*M«« ssorfce&rtö Dr, 8. eZAOÓ LÁSZLÓ SxerkoKtMi ét : SMEEOHBMVM/T 0. &2ÁM. Telefon szám tSG. i^oetoihííuí SMM. Kéziratokat r«ri adtad! rioas*. Ujfalussy Dezső dr, egyházmegyei gondnok beiktatása Á középszabolcsi református egyházmegye rendkívüli közgyűlése Nyíregyháza, márc. 4 Saját tudósítónktól. A középszabolcu leforojAius egyházmegye az újonnan megválasztott gondnok beiktatasa alkalmából tegnap délelőtt a vármegyeháza nagytermében rendkiviili közgyűlés' tartott, amelyen a középszabolc»i egyházközségek képviselőin ki?ül Geduly Henrik püspök vezetésével a nyíregyházi evangélikus lelkészi kar és az egyház világi képviselői, továbbá a falsőszabolcsi egyházmegye lelkészei ia megjelentek. A köygyülés fényét emelte Baltazár Dezső dr. püspök megjelenése, ski síintén iészt akarí venni Ujfaluesy Deziő ünnepélyes gondnoki beiktatásán. A közgyűlést fél 1! órakor nyiiotla meg Szabó Lajes esperes a közének 6lB6Pgtósa után a következő f6iikÖlt*imáv&!: Az ima Minden erőnek, hatalomnak és kegyelemnek örök forrása nagy Isten ! Erődet látjuk, a világ egyetem fenntartásában, a roppant égi testek szabályos pályafutásában épen ugy, mint a sziklák hasadékaiban tengődő mohocskák és parányi állatok életének gondozásában és mindez csodálatra ragad. Hatalmadat ismerjük fel a szüntelenül borító s alkotó időben, mely méhében áldást és csapást hordva zug el felettünk és ez félelemmel tölt el. Kegyelmed fénye sugárzik felénk, lelki országod dicső tájékairól s ennek látható népéről az Anyaszentegyházról, melyet megépítettél a Te szent Fiad a Jézus áltajl és ez hálával tölti el lelkünket. Óh engedd, hadd töltse el ma ez a hála érzete egész valónkat; hadd emelkedjék lelkünk ma ennek szárnyain felséges lényedhez ; hadd adja ez ma ajkunkra a fohász hangjait azért, hogy minket lelki országodnak és Anyaszentegyházadnak már e földön tagjaivá tettél s bűnös és erőtelen életünkre nem tekintvén itt kegyelmed harmatát hinted reánk. Atyánk! Olyan jól esik nekünk kegyelmed harmatának lágy fürdője. Ugy felüdül tőle lelkünk, mint a nyári hévségben ellankadt virág a hajnal hüs harmatától. Óh mert a gondok, bajok, a fájdalom és gyász tüzének perzselő, tikkasztó heve oly igen égeti lankasztja lelkünket az élet utain és küzdelmeiben. Szegény, szenvedő hazánknak,, mint beteg édes anyánknak nyögése, panasza, mindennap átnyilal szivünkön ; tőlünk elszakasztott árva honfitársaink, a sok hazátlan bujdosó jajjá, siralma kínos rezgésbe hozza lelkünk húrjait; az élet gondjai, a nélkülözés, a szegénység nagy súlya le a föld porába görbeszt. Itt, a te Anyaszentegyházadban, igéd tiszta forrásával gyógyítgatod fájó szivünket, élesztgeted lankadó lelkünket, acélozod erőnket a nehéz terhek olhordozására. Itt mutogatod mindennap, hogy az igazságnak győzni, a hazugságnak és erőszaknak buknia kell; itt hirdetteted, hogy a „győzedelmesnek enni adsz, az élet fájának gyümölcséből", hogy ,,ami nyomorúságunknak egy szempillantásig tartó könnyűsége, a dicsőségnek örökkévaló állandóságát szerzi meg számunkra, ha azokra nézünk, a melyek örökkévalók". Légy áldott, hogy a te Anyaszentegyházadat időről-időre fenntartod és építgeted. Légy áldott, hogy nekünk is most uj vezért adtál, ki tudásával erejével, lelkének Hozzád ragaszkodó szent érzéseivel éleszti lankadó lelkünket, erősiti gyönge erőnket, irányt és utat mutat, melyen haladva sikerrel építhetjük e földön Anyaszentegyházadat. Óh adj nekünk hitet Istenünk, mely megmozgassa a hegyeket is. Adj reménységet, mely Benned bizva, soha meg ne szégyenüljön, adj szeretetet, mely győzze meg e világol s* diadálmat vegyen a pokol kapuin is. Áldd meg a mi mostani összejövetelünket, áld meg tanácskozásunkat, áld meg bejövetelünket és kimenetelünket Amen. Az ima ethaafaáftx után áfcitcíos fisadban kezdi meg Szabó Lsjos osperes erőtől duzzadó megnyitó beszédét, mely a következőképen hangzott: As elnök megnyitó beszéde Nagytiszteletü és Tekintetű e. m. közgyűlés ! Szíves szeretettel üdvözlöm a közgyűlés egybegyűlt tagjait. Mielőtt a mai gyűlésünket megnyitnám szükségesnek tartom tájékoztatni a tagokat a felől, miért kellett gyülésünket ilyen rögtönözve összehívni s miért nem tűztünk ki erre más tárgyat, mint a megválasztott gondnok beiktatását. Február hó 23-án lelkészi és világi tanácsbirók s kebelbeli lelkészek társaságában megjelentünk Nyirmihálydiban, Méltóságos Ujlalussy Dezső megválasztott gondnokunk házánál oly célból, hogy Ót üdvözöljük, meleg szeretettel ugy is, mint egy oly család tagját, melynek ősei tevékeny részt vettek, irányító szerepet töltöttek be e. megyénk és kerületünk kormányzásában, tehát mint a nagy olővalóknak méltó fiát, ugy is, mint egy széles látókörű, tapasztalatokban gazdag, a hitbuzgó ősöktől erős kálvinista öntudatot, magyar református egyházunk iránti szere tetet, annak üdvös szabadságot terjesztő intézményeit, az emberi jogokat megbecsülni tudó és azt kicsinyre és nagyra egyaránt kiterjeszteni akaró demokratikus alkotmánya iránt megértő ragaszkodást örökölt férfiút, a kinek megnyerését, egyházmegyénk vezető-férfiai sorába beállítását sokan nagy nyereségnek tartjuk ugy e. megyénkre, mint egyetemes református egyházunk életére is. Itt állapodtunk meg abban, hogy gondnokunknak lehetővé tesszük, hogy Ö a március 10-re összehívott e. kerületi gyűlésen, mint e. megyénk törvényes képviselője jelenhessen meg, ami nern történhetett volna meg másként csak ugy, ha őt hivatalába beiktatjuk, miután a hivatalos esküt letette. Nagy súlyt kívántunk helyezni arra, hogy ez a beiktatás, bár ev. egyházunk külső fényt és pompát nemkedvelő egyszerűségével, de ünnepélyes formában történjen, ugy, hogy az méltó kifejezője legyen egy felől a mi örömünknek, más felől azon jogos törekvésünknek, hogy abban a szegény, megcsonkított Magyar hazában, mi magyar reformátusok, megfogyva bár, de törve nem, még élünk, élni akarunk, őseink által hosszú, nehéz küzdelmek árán szerzett jogainkról s ama legdrágább kincsünkről, polgári és lelkiösmereti szabadságunkról le nem mondunk, hanem munkálko 'ni kívánunk továbbra is Istenért, hazáért, szabadságért. Van-e erre szükség ? Ha volt valamikor ugy ma van ! Társadalmi életünkben sok sajnálatos jelenség mutatkozik, mely, ha erősbödik és élesebbé válik, alkalmas lesz arra, hogy az oly nagyon szükséges, minden igaz magyar ember áital oly hőn óhajtott békét a különböző hitvallású keresztyének között megbontsa. Ezen jelenségekről azonban most bővebben beszélni nem óhajtok. Csak egyre terjeszkedem ki A ker. újságokban egyre sűrűbben jelenik meg annak feltűnő hánytorgatása, hogy a róm. kath. egyház arányszáma mennyire megnövekedett a csonka Magyarországban, hogy ez az arányszám 49-ról 66 ra emelkedett, tehát itt az ideje, hogy a kath. egyház régi jogaiba visszahelyeztessék, hogy uralkodó vallás legyen. A mult évi orsz kath. nagygyűlés proklamálta is már a Regn. Mariánuraot. Nem szólanánk ellene semmit, hiszen mi reformátusok, midőn a magunk jogait és szabadságát védelmezzük, ugyan akkor nem kívánunk a mások jogaiba és szabadságába belegázolni. A református egyház sohasem volt harcos egyház, annál kevésbé támadó és jogfosztó, őseink mindig ez általános ön jogokért küzdöttek s ha olykor fegyvert kellett íogniok, harcunk mindenkor védelmi harc vett Nem kívánunk tehát most sem támadni s az említett törekvés ellen sem szólanának, ha tudnók, hogy ez az ország, ez a Regnum Mariánum, a világosság, igazság, szeretet, békesség, egymás megértésének és megbecsülésének országa lesz, mert lennie kellene az Ur akarata és az újszövetségi szent írás rendelkezése szerint. De fájdalom, a mult, a történelem más dolgokra tanit bennünket. Nem hisszük, hogy a XVII., XVIII. század eseményei ismétlődnének hazánkban, bizunk a mérsékelt és józan kath. közvéleményben, hisszük, hogy a tisztább, emelkedettebb felfogás és hazaszeretet föléba emelkedik a szenvedélynek egyesek elfogultságának és gyűlölködő hajlamainak s a mindenek felett álló nagy parancsolat : ,.szeressed a te felebarátodat, mint magadat" lefogja győzni a jogfosztó és jogtipró törekvéseket s lehetővé teszi nekünk is azt, hogy az uj ker. Magyarország kiépitésében ne csak részt vehessünk, hanem azzal a sulylyal, azzal az erővel vehessünk részt, melyre számunk és igaz magyarságunk hiv és képesít. Akár merre dőljön is el a dolog, akár harc, akár béke lesz, mindenképen szükségünk van arra, hogy világi nagyjainkat magunk közé gyüjtsük, a bennök rejlő nagy erőt, megbecsülhetetlen drága kincseket, akár hitvédő, akár hitépitő munkánkban felhasználjuk, szeretve és megbecsülve őket ugy, mint akik üsztában vannak szzal, hogy református egyhá'.unk alkotmányának legerősebb pillérei a mi világi papjaink. Mikor mi egy ilyen világi papot nyertünk, ki széleskörű tudásával, szilárd akaratával, egyéni súlyával kész Anyaszentegyházunk igazainak védelmére kelni s egyházépitő munkájában magyar hazájának is szolgálatára lenne, nem szükséges-e, hogy e feletti örömünk ne csak bentmaradó legyen, hanem a világ előtt is dokumentáljuk, hogy mi ővele együtt nem uj harcok provokálásában, hanem a társadalmi békesség helyreállításában látjuk az egyedüli szilárd pontot, a honnan hazánk újjáépítése kiindulhat. A legközelebbi e. ker. közgyűlés, az azzal kapcsolatos eseményekkel egy élő ültakozás akar lenni, azon sokak által nyíltan és titokban terjesztett vádak ellen, hogy a magyar református egyház ma már nem az, a ml volt régen, nem nemzet fenntartó, nem faj és nemzet védő hatalom, hanem a destruktív elemekkel szövetkezett forradalmi és romboló erő. Ara S hmrmmm