Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 48-72. szám)

1921-03-05 / 52. szám

2 ' t)% t Iffcit 1921. március 5. Ezen a gyűlésen kell, hogy a mi gondnokunk is, hivatalos minőségében részt vehessen. A megnyitó beszédet több helyen szakí­totta meg a kitörő éljenzés és taps, s végén elementáris erővel tört ki a hallgatóság helyes lése. Ezután Bokros Elek rohodi lelkész, egy­h zmegyei tanácsjegyző felolvassa az egyházme­gyei gondnok megválastásáról szóló jegyzököny­vet. Eszerint 48 érvényes szavazat érkezett be ebből kaptak: Ujfalussy Dezső dr 34, Dégea­feld Pál gróf 10, Koyách Elek dr. 2, Mezőssy Béla dr. ős Nánássy Andor dr. l-l szavaza­tot. Balkánybói és Ramocsaházáról nem érke­zett szavazat, a geszterédi egyház szavazata pedig elkésett. A jegyzőkönyv felolvasása után az elnök javaslatára & közgyűlés Gencsy Albert elnöklete alatt Rácz Korocz József és Mikecz Dezső tagokat küldi ki az újonnan megválasztott gond­nokért. A küldöttség néhány perc múlva visza is tér Ujfalusayval az élén, akinek megjelené­sére lelkes éljenzés tör ki a keblekből. Az elnök rövid üdvözlése után Bokros Elek fel­olvassa az esküminta szövegét, s Ujfalussy Dezső dr. leteszi a hivatalos esküt, majd el­mondja nagyhatású beszédét, amelyet a követ­kezőkben közlünk. Ujfalussy Beeső dr. beszéde Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés Mi lehetne elaő szavam más, mint a kö­szönet szava. A mélyen átérzett hálás köszönet szava ama nagy kitüntetés felett, hogy előlegezett bizalmak nekem nagyon becses jeléül, csekély­ségemet gondnoki minőségben, a közép sza­szabolcsi egyházmegye élére méltóztattak állítani. Az Ur rendelkezése nyomán meggyen­gült, egyébként is fogyatékos képességeim is­meretében, megfontolás tárgyává tettem, hogy t?ajjon ez a nagy bizalom nem vezet-é csaló­dásra? Ezt elkerülendő komolytan gondolkoz­tam azon nem is annyira magam, mint az egyházmegye érdekében, ha vájjon megméret­vén nem találtatom é könnyűnek s épen az egyházmegye érdekében nem volna é helyesebb megmaradni a köszönetnél, a díszes pozíciót pedig arra hiratottabbnak átengedni. De mert mélyen átérzem Kálvin tsnitását, esserint pedig a hívőnek, bár mely ciapás, élete folyásának bármilyen megzavarása esetén is első kötelessége arra törekedni, hogy lelki egyensúlya az Isten törvényei szerint helyre állittasék, mert mint igaz Kálvinista soha sem ismertem más feladatot mint a kötelesség tel­jesítését, • nem volt előttem becsesebb soha más jutalom mint a kötelesség teljesithetése. Tekintettel a mai nehéz időkre is, ahol az egyéni bajnak a köz érdekei előtt el kell enyésznie. Az egyházmegye akaratát az isteni akarat kijelentésének vévén s bízva abban, hogy akit az Dr kiválasztott, azzal szemben gondoskodik is arról, hogy az ő akaratát megvalósíthassa: határoztam el magamat arra, hogy világi fér­fiúnak egyházi terén nyújtható egyik legszebb kitüntetést köszönettel elfogadjam. Péter apostol, első közönséges levele 5 rész 1—4 verseiben, megkapóan körvonalozza az egyházi elöljárók kötelességeit. Amennyiben a kálvinista egyházban min­den hivő pap is, aki a hivatott pappal együtt köteles az Isten dicsőségét szolgálni, az egy­ház munkájában részt venni, ha kell áldozat­lal, ha kell mártiromsággal is, tulajdonképp még volna a most elmondottakra utalnom gond­noki kötelességeim mikénti értelmezését illetően, s kérni nagybecsű támogatásukat. Hogy mégis rövid időre kérem szíves tü­relmüket az elmondandóimhoz, ne méltóztas­sék ezt minden áron való beszélni akarásnak minősíteni, hanem abbeli vágyam számlájára irni, hogy most az első alkalommal szeretném kitárni a n. t. egyházmegye előtt egész lelke­kemet, hogy abb 1 mint egy nyitott könyvből kiolvashassák erős hitemet az Úrban, biztos reményeimet egyházam s édes magyar hazám szebb jövőjében és azt az önzetlen igaz szere­setemet, mellyel egyházam és ezssl hazSra ér­tekeit is szolgálni kívánom. Erös a hitem az Úrban, mert egy földi halandót érhető legnagyobb csspás által porba sújtva, megláttam az ő atyai szivét, feíisaoertem próbáló kezét szivemben béke, ájtatos imádság fakadt. Megismertem az Ur Istent a Jézus Krisztusban I Hivatalos hatáskörömben különös gondos­ságom tárgyát fogja képezui, hogy az egyházi elöljárók Péter apostol szellemében s attól a gondolattól áthatva teljesítsék kötelességeiket, hogy ez végeredményében az egyház minden tagjánál sz Ur megismeréséra vezessen. Különösen tontos és szép feladat hárul e téren az egyházi hivatásos erőkre az egyház tagjainak felvilágosítása, az ifjúság nevelése körül épen ma, amikor a még nem rég elmúlt események az Iitentagadás jegyében zajlot­tak le. Talán még az apostolokénál is nehezebb helyzet adódik e téren az egyház elöljárói részére. Mert hiszen épiteni mindig nehezebb ott, ahol előbb a romokat kell eltakarítani, különösen nehéz pedig a megmételyezett lel­kek megtérítése, helyes útra terelése. De mert ez a munka nemcsak vallásos érdekből, de fontos mondhatnám életbe vágó magyar nemzeti szempontból is, hü és odaadó munkatársa akarok lenni az erős munkásnak, szeretetteljes támogatója kötelességei minél jobban való teljesithetésénél az erőben esetleg fogyatékosnak, viszont tárgyilagosan igazságos, de kérlelhetetlen bírája ieandek a kötelességét nem teljesítőnek. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni őrök igazaágban. Hiszek Magyarország feltámagásában, hangzik ma minden becsületes magyar ember ajkán. y S ha e magyar nemzeti Hiszekegy nyo­mán édes reményeket táplálok magyar hazám jövőjét illetően, s ebbeli reményeimet egybe kapcsolom egyházam szebb jövőjébe vetett reményeimmel, erre az alapot történelmi és egyháztörténelmi adatokból veszem. A Cáhinista egyház ugyanis nemcsak azt a vallásos gondolatot adta a magyar cemzet­nek, hogy az Ur Isten szövetséget kötött a magyar néppel, hogy a nemzet életében mani­festálja az ő dicsőségét, hanem adott egy darab történelmet is. A Gálvinista Erdély volt kerete, fentartója az egyházi és nemzeti szabadságnas, legnehe­zebb századokban. Mindaddig míg a magyar nemzet betar totta az Ur Istennél kötött szövetségét, amíg szent volt előtte a Haza fogalma és tisztelet tárgya az Ur, százados elnyomási törekvések és egyetemes nemzeti csapások sem tudták tönkre tenni. A nyomorúság, szenvedés ós szétszdratás, ott^kezdődik, amikor a magyar nemzet letért az Isten rendelte útról és lelketlen politikai törtetők, majd pedig nyomorult haiátlan bitan­gok által félrevezetve nagy tömegben meg­tagadta, az ezek által elnyomott kisebbség nem.tudta megvédeni az Istent, a Hazát. De mert bízom az annyi csapáat elviselt magyar nemzet ős erejében, bízom a Magyarok Istenének segítségében, hogy megvilágositandja a ködbe borult emberi elméket, újra eljövend Magyarországon az Istennek országa, vágyva remélem, hogy szabad, boldog s nagy leend még nemzetem s benne erős, minden szerény­sége mellett is fényesen tündöklő Gálvinista egyházam. Erre munkálni mindenkinek kötelessége a ki becsületes keresztyén és magyar. Ezt az utat kívánom járni gondnoki mun­kálkodásomban. Épen a nagy cél érdekében gondosan vi­gyázni akarok arra, hogy as egyházi tényke­dések a napi párt politikával vonatkozásban ne legyenek. Az egyházmegyének és az egyházmegye tagjainak, mint ilyeneknek csak egy politikát szabad csinálniok: jó egyházi politikát. 8 A napi párt politikába való beavatkozás | az egyházmegye tagjait csak személyileg, de = hivata'oa minőségbea semmi esetre sem iliet­| heti mag, nem pedig azért, mert a napi puli­,; tika szennyes hullámait az egyházi élet köré­\ hez közel ereszteni nem szabad. I A megértő szeretet fog vezérelni gond­} noki működésemben. A megértő szeretet nemcsak hitbeli tár­| saim, de a viszonosság feltétele mellett min­í denkível szemben, aki keresztyén, illetve ke­li resztény, az Ur Jézus Krisztus parancsai sze • í rint él és cselekszik, s ki mindenek felett be ; csületea és magyar, óvatosan vigyázni kívánok arra, hogy a magyar nemzet várva várt és re­mélt feltámadhatásához elengedhetetlenül szük­séges egyetértés meg ne bontassék azon az uton, hogy a bomlás csiráját magában foglaló vallási villongás romboló éke ba üttessék ma­gyar és magyar közzé. Hivatalos működésemből folyólag szembe fog találni becsületes meggyőződésem harcias készségével is, ha kell, mindenki aki az ékrerő nemzetromboló szerepére vállalkoznék, Áthat engemet rz a megértő tudat, hogy s cálvinizmus lényegében hordozza a demok­ráciát, s ahol tisztán érvényesül az egyenlőség, I testvérieség és szabadság szellemét árasztja. Da viszont tudom azt is, hogy elsősorban ma­gyarnak születtem s csak azután vétettem fel az anyaszent egyház kötelékébe, miből folyik, hogy egyenlőnek csak azzal érzem magam, aki isig-vérig a tettre is kétzen álló magyar, a destruktiőval kapcsolatban nincs, testvéri keb­lemre csak azt ölelam, akinél becaületes szi­vének minden dobbanása a jelenben széttiport magyar hazáért ver, a szabadságból is csak az kell nekem a mi magyar! így érzek, igy gondolkozom, így akarok élni. Isten engem ugy segéljen! A beszéd mély hatást keltet a jelenvol­takra, ami több izben kitörő tetszésnyilvání­tásban nyert kifejezést. Ezután a középszabol­csi egyházmegye nevében Görőmbey Péter nagy­kállói ref. lelkész, a tiszavidéki ev'angelikuc egyházmegye képviseletében Geduly Henrik püspök, a felsőszabolcsi ref. egyházmegye taní­tói karának nevében padig Délcegh Sándor kemsesei igazgatótanitó egyesületi elnök mond­tak üdvözletet az újonnan megválasztott gond­noknak. Az űdvözlöbeszédek elhangzása utáa Szesztay Zol'án dr. emelkedett szólásra, hogy üdvözölje a közgyűlés illusztris ^vendégét Bal­tazár Dezső dr. t A frappáns hatású üdvözlés a következőképen hangzott: Baltazár püspök üdvözlete Meg vagyok róla győződve, az hogy egyház­megye minden alkotó tagjának szivéből szólok akkor, amikor a legmélyebb tisztelettel és leg­melegebb szeretettel üdvözlőm körünkben egy­házkerületünk főpásztorát, méit. és főtiszt. Dr. Baltazár Dezső püspök urat. Méltóságos Uram! Egyházmegyénk a mai napon, egy reánk nézve igen nagy fontossága örömünnepet ül. Az egész magyar közélet, — sajnos sz egyházi közélet is — olyan ma, mint egy nagyon nyugtalan, nagyon veszélyes tenger. Jobbról a hazátlanság, balról a hitbeli közöny zátonyai fenyegetnek s az emberi go­noszság és gyűlölködés magasra törő hullámai alatt recseg a hajó egész bordászata. A mi egyházmegyénk hajója a mai napon egy oiyaa kormányost állított a kormánykerék mellé, a kinek biztos a szeme, tiszta és rendíthetetlen a szive és erős a keze. Csak természetes te­hát, hogy nagy a mi örömünk, zászlódiszt öl­tött hajónk, s reménykedve indul a viharzó tengernek. Méltóságod, mint jő apa megérezte a tőle távol lakő hittestvéreknek ezt az őrö­mét s közzénk sietett ünnepélyünkre. Fogadja érte egyházmegyénk szeretetteljes háláját. A szeretetnek ezen mindeneknél becse­sebb értékén kivül azonban lelki szükségét is érezzük annak, hogy Méltóságodat körüakben üdvözölhessük s tőle a vigaszt s biztatást nyer­hessünk. Nagyon megnehezedett az idők járása fö­löttünk, s a kételyek és az égető kérdések egéiz sorozata kínoz bennünket. A Mindenható

Next

/
Thumbnails
Contents