Nyírvidék, 1921 (42. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-27 / 47. szám
Ijflregyháza, ílil. február 2f. * Vasárnap 1UL évfolyam c 47, sxám» SXASOkCSVARM&OYE ÉS WYNRSOVHÁZA VÁROS HIVATALOS P4APÍLAPJA éraks : éwe MO K, MM*v» Jtc K, neeyeáévre ©ö K, e« vidrán j 4géM évra 320 K, férfAvre <90 K, n*«e«ttvre 80 R, ^TIIMMMTMII ^ l^íl I lli f^ MIMIIM mTl ír iMI MM"—~ Aíalkotta JÓBA ELEK Faialéa swfcoaatt Dr. S. SZABÓ LÁSZLÓ —m— Sserke»ztÖ»éfl és Wadéhivalal: SZÉCHENYt-irt 9. SZÁM. Tetűfon szám 189. Poatacheque &95M Kéziratokat nem adunk vlsaxa. Puszlakovácsi-i kertednek jeltelen sírjában tudsz-e mest aludni álmok álmodója! ??? Oláh katonák kürtje hallik-e 1% hozzád airod éjjelébe, vagy egy ü a napi 6 vármegyének nevedet zengő azent emlékezése! ? ? P Emlékezünk. Mikor a honfoglaló ősök Attila király örökét keresték és Munkács vára alól elindultak a szép alföldi tájak meghódítására, itt ebben a vármegyében vetették meg először lábukat Szabolcs, Tass vezérek harcos katonái. Bereg bércei közül leereszkedve, a mastani Szabolcs vármegyének tájain itatták meg először kópjáa vitézeik gőzölgő paripáikat a kanyargó Tisza szőke habjaiból. Az itteni nádasok nyújtottak menedéket a portyázó előcsapatoknak, itt emelték az első földvárakat Szabolcs, Rád, Beszterecz ingoványai között. Innen az itteni mennybolt jócsillagzatának intő tanácsára indultak tovább dél feté, a Hortobágyi szikes mtzfségekre . .. Mi voltunk az első állomás a honfoglalók hazaszerző nagy munkájában . . . Sok századok multán, mikor a magyar megint hazát keresett a szellemi világnak, a íelvilágoaedott, művelt emberi haladáanak eszmei tájain, az üjjáébredés dicső korszakában itt, a szabolcsi Tiszának partjain szólalt meg először a kakas, itt támadt az uj vezér, itt eszmélkedett először a nemzet-ébresztő táltos: — vit éz B easenyei 11! Alva járt a nemzet. Roppant energiája szunnyadozott. Ö volt, a mi Bessenyeink, aki először érezte meg a kelő nap energiátlehellő közeledtének bűvös varázsát, az ö lelkében rezdült meg eliször a mámoros tavasz, a nemzeti újjászületés forrongó hangulata s ő látta először álmokat látó lelki szemeivel a gyönyörű perspektívát, amely az alélt nemzetre a kulturának távolból intő fényea tájai felől integetett. Az uj Magyarországnak első hírnöke támadt Őbenne a kis tiszaparti községnek, Berezelnek falai között. Amit hirdetett azt el nem érhette. De megálmodta. Éa hirdette az álmot, hivén-hitte annak teljesedését. Már aluszik. Aluaaza a földi mulandóság ölök álmait. Ma 110 esztendeje, hogy erre az örök álomra lehunyta látó szemeit s mi büszkén állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt 110 esztendő sok mindent beváltott az i fényes látásai közül. Moat megint éj van. Brőaen beborult telettünk. Érezzük, hogy újból honfoglalásra leaz szükségünk. Hol vagy Beaaenyei dicső szelleme 1 ??? Szállj alá éretalpazaiodról s mutasd meg a honfoglalás dicső erszágutját arra, ahol a testi maradványaid jeltelen sírban — hajh! aligha pihennek ! —- arra, dél felé. A pusztakovácsi-i s a tehéregyházi szentelt hantok felé ! Szabolcs vezérnek késő unokái! Halljátok a kürtszót!??? A Bessenyei azavát! ? ? ? Hajnalodik. Sasi Szabó László fVenekülés az oláh rabságból Egy székely tanár kálváriája lía reggel könnyű kis kabátban, a hideg tői dagadt tagokkal egy monekült székely tanár gyalogolt be Nyiregyházára. Nagyváradról szökött a legmegalázóbb oláh szolgaságból, az éj szaka érkezett a város határába, de nem mert bejönni, bátha elfogja a rendőrség. Kint hált a kegyetlen februári hidegben, da hisz ez már utolsó állomás azon a súlyos kálvárián, amelyet magyarságáért szenvednie kellett s amelynek hallatára könny szökik szeműnkbe és •kölbe szorul a kezünk. A vámnál megállítja sz egyik pénzügyőr, megkérdi, nem'Kolozsvárról jött-e, majd mikor igen a válasz könnybe lábbad a szeme, a menekült szenvedő testvérben volt tanárára ismer. A pénzügyőr szeretettel igazítja el, bemegy a Báthory-utcai laktanyába, ahol gémberedett tagjai felmelegednek, majd a tanfelűgyelöséget karesi, azt is egy kolozsvári iiu mutatja meg, a közös bus^magyár sorsnak sok részese jár itt. A tanfeligyelőségen Fábry Ignác kolozsvári menekült tanfelügyelő ismeri fel és irányítja & kiüldözött nagyér tanártársat. F. I., a menekült tanár nemes' ősrégi székely család sarja, a nagyenyedi polgári iskolu tanára volt. Neje dr. Sz. G. is ennek az iskolának tanárnője Az (oláh megszállás utáa el kellett hagyniok Nagyenyedet, mert as •iáhok kijelentették neki, hogyha lakását bútorostól együtt át nem adja egy oláh rendőrtanácsosnak, kiirtják egész családját. Ez a borzalmas fenyegetés arra kényszeritette, hogy családostul együtt elhagyja Nagyenyedet. Éz még 1918-ban történik. Kolozsvárra megy, ahol az ekkor még működő polgári iskolában alkalmazást nyer. 1919 ben jön a kényszerítő eskü ideje. Akik nem teázik le az esküt, kiutasittatnak. Az ö neve is ott van egy napon a kiutasítottak nevei között. Feleségét annak édesanyjánál hagyja és útlevelet vált. Az utlevélváltásnál, mert pénzt találnak nála, de hangsúlyozottan, mert székely, kegyetlenül megbotozzák. Az oláh botot mezítelen testére mérik. Igazi szenvedése azonban még csak ezután kezdődik. A vonatról, mely Nagyváradra hozza, egy régi ismerőse szállitatja le. Szimian Gliga oláh főhadnagy a váradi állomáson leparancsolja a vonatról: Á, tanár ur! Gyerünk csak lefele. Ez a Szimian Gliga kis oláh fiu korában a bánfihunyadi polgári iskolába járt. Magyar nyelvre, amit gyűlölettel tanult, F. J. tanár ur oktatta. Gliga apja akkor még hü magyar állampolgár azzal adta Syinron fiát F. J. tanár ur kezébe, hogy csak vegye szigorúan és faragjon embert belőle. Az oláh fiu a magyar nyelven át F. J. tanár urat is meggyülölte- A világháborúban, amelyben bárom és fél évig harcolt F. J tanár, honvéd főhadnagy ur, Gliga Simon zászlós ur, parancsa alá tartozott. Most a váradi állomáson a volt tanítvány és a volt zászlós ur, azóta oláh ügyvédjelölt és főképpen Maré Romania kifent főhadnagya, nemtelen boszutól ösztö nözve parancsolja le a menekülők vonatáró tanárát és főhadnagyát. Aljas öröme telik ennek a kemény magyarnak, lélekben, testben hős székelynek megkinzásában. És most jön az oláh erkölesi felfogás zűllöttségének jellemző esste: Szimian Gliga főhadnagy F. J. tanár urat magához kísérteti és istállójában tisztiszolgájának alkalmaztatja. így is tud csapni az orv oláh ostor! F. I lelki megalázottságát testi kínzással tetézik, Heteken át minden második nap 6 botütést méret rá hálás tanítványa- F. I. a lealacsonyító, őrjítő börtönt nem tűrte tovább. Egy közönséges bugylibicskával — ezt ide is magával hozta — egy éjszaka kivágta az istálló fatetőzetét, kimászott rajta és három méter magasból a földre ugrott. Aztán neki vetette i magát a hidegben, rongyos ruhában, kékre í vert legyengült testtel Csonkamagyarországnak. I A demarkációs vonalnál való átszökését észre! vették az oláh szuronyosok, de már csak utána • lőhettek. Egy kegyetlen golyó, az oláh verések \ utolsója átfúródott balkarján. így jött bujdo' kolva Nyíregyháza határábs. Ahogy elmondja fcus sorsát és látom szederjes, dagadt kezét, hallom reszkető hangját, tudom, hogy ez a letiport Erdély sikoltása ide felénk, tudjuk e ezt tűrni, lehet e másra figyelnünk, mint erre az iszonyú sikoltásra! F. I. tanár ur, szivünk fájó részvétével és meleg magyar szeretetével köszöntjük itt, menekülése első magyar állomásán, és nem hisszük, hogy lehetne egy hivatal, egy magyar ember is, aki ne tudná mi a kötelessége önnel szemben, megalázott megcsúfolt testvérünk.
